A választási kampányok költségei az egyik legfontosabb tényezővé váltak a modern politikai rendszerek működésében, és egyre inkább meghatározzák a demokráciák működését. A politikai pártok költségvetései és azok finanszírozási forrásai szoros kapcsolatban állnak a politikai döntéshozatali folyamatokkal, és jelentős hatással vannak a közpolitikákra is. Németország példája jól szemlélteti, hogy a kampányok finanszírozása milyen mértékben befolyásolhatja a politikai tájat, és hogyan alakíthatja a pártok politikáját.
2015-ben a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) összesen 135,6 millió eurót költött, és az éves kampányköltségei egy jelentős részt képviseltek e kiadásokban. A kampányokra fordított összeg évente átlagosan 52,1 millió eurót tett ki, ami az SPD éves költségvetésének egy jelentős részét, több mint 28%-át tette ki. Ezen kiadások mellett az SPD költségvetése – mint a német politikai tábor egy jelentős képviselője – évente 184,6 millió euró volt, amelyből 160 millió euró állandó, a mindennapi politikai működéshez szükséges forrásokból származott.
A kampányok finanszírozása szoros kapcsolatban áll az egyes pártok politikai orientációjával és gazdasági kapcsolataikkal. Németországban a kampányköltségek nem szabályozottak, és nem is korlátozottak. Ez a rendszer különösen lehetővé teszi, hogy a politikai pártok számára a nagyvállalatok, különösen az exportorientált iparágak, nagy összegekkel támogassák politikai kampányaikat. Például a Daimler autóipari vállalat évente 100 000 eurót adományoz az SPD-nek és ugyanekkora összeget a CDU-nak, ami jól mutatja a nagyvállalatok és politikai pártok közötti összefonódásokat.
Fontos megjegyezni, hogy a kampányok költségei nemcsak a politikai pártok számára jelentenek terhet, hanem az egész társadalom számára is. A választási kampányok során elköltött összegek nagy része közpénzekből származik, hiszen Németországban a kampányköltségek egy része állami támogatás formájában térül meg. A politika és a pénz közötti kapcsolat erősödése, illetve az egyes pártok finanszírozásának mértéke közvetlenül hatással van a választások eredményeire, az új politikai szereplők megjelenésére és a közpolitikák formálására is.
Az ilyen típusú pénzügyi struktúrákban a közpénzek felhasználása mellett a politikai pártok számára egyre nagyobb szerepe van a magánszemélyek és vállalatok adományainak. A kampányfinanszírozás ezen formája nemcsak a politikai irányvonalak meghatározásában játszik kulcsszerepet, hanem a politikai döntéshozatal átláthatóságát is kérdőjelezheti meg. A vállalati adományok gyakran rejtett érdekkonfliktusokat is generálnak, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a pártok politikai döntéseit, például a környezetvédelmi szabályozások, az ipari adók és más gazdasági intézkedések terén.
A kampányköltségek és a politikai pártok költségvetésének növekedése az egyik legfontosabb kérdés, amellyel a modern demokráciák szembesülnek. A politikai finanszírozás módja és annak hatása nemcsak a pártok és politikai kampányok számára releváns, hanem az egész választási rendszer működését is alapvetően meghatározza. Mivel a kampányok folytatása és a politikai pártok működtetése egyre költségesebbé válik, felvetődik a kérdés: vajon a nagyobb pénzügyi háttérrel rendelkező pártok nem jutnak-e előnyhöz a választási versenyek során, miközben a kisebb pártok számára egyre nehezebbé válik a verseny?
A politikai pártok költségvetéseinek átláthatósága, a kampányfinanszírozás szabályozása és a pénzügyi támogatások nyilvánossága kulcsfontosságú tényezők ahhoz, hogy biztosítani lehessen a demokratikus folyamatok tisztességességét és a választások integritását. A politikai pártok pénzügyi forrásainak részletes elemzése segíthet abban, hogy a választópolgárok tisztában legyenek a politikai döntéshozók érdekeltségeivel és a lehetséges politikai torzulásokkal. A transzparens és megfelelően szabályozott finanszírozás elengedhetetlen a demokratikus elvek fenntartásához és a politikai verseny igazságos lebonyolításához.
A német pártok magánfinanszírozásának valóságai: A politikai adományok dinamikája
A német politikai pártok évente jelentik be az egyénektől kapott összes hozzájárulást (adományok + az elektori pozíciókban lévő személyek hozzájárulásai + tagsági díjak), amelyeket 3 300 euró alatti és afeletti összegekre bontanak. A 3 300 eurós küszöbérték az a határ, amely fölött az egyének adóvisszatérítést igényelhetnek. Az 1994 és 2015 közötti teljes időszakra vonatkozóan az átlagos hozzájárulások, amelyek meghaladják a 3 300 eurót, alig több mint 9%-át tették ki az egyéni adományok összegének. 2015-ben ezek az adományok összesen 24,4 millió eurót tettek ki, míg a 3 300 euró alatti adományok összértéke közel 200 millió euró volt. Az adományok többsége (közel 55%) tagsági díjakból származik, és több mint egynegyedük az elektori pozíciókban lévő tagok hozzájárulásaiból.
Bár az 3 300 euró feletti adományok összegének teljesítménye viszonylag alacsonynak tűnik, figyelembe kell venni, hogy azok az egyéni adományok összegének százalékos arányában az elmúlt években folyamatosan emelkedtek – 1994-ben 7,4%-ról 12,5%-ra növekedtek. Érdekes, hogy az 3 300 euró feletti adományok az ideológiai spektrum baloldalán, mint a Die Linke és Die Grünen (Zöldek) esetében, nagyobb arányt képviselnek, mint a jobboldali pártok esetében. A Zöldek például elsősorban az elektori pozícióban lévő tagok adományaira építenek, amelyek gyakran meghaladják az évi 3 300 eurót. Tarek Al-Wazir, aki 2000 és 2014 között vezette a Zöldek parlamenti csoportját, évente 15 000 eurót adományozott a pártnak.
A francia példához hasonlóan, a baloldali pártoknál gyakran az elektori pozícióban lévő személyek adományoznak, míg a jobboldali pártoknál a gazdagok hozzájárulásai a dominánsak. Németországban erős adópolitikai ösztönzők állnak a kisebb adományok mögött, míg a gazdag donorok általában nem egyének, hanem cégek. Ezt az is tükrözi, hogy Németországban törvény kötelezi a pártokat arra, hogy évente közzétegyék az 10 000 euró feletti adományok listáját, beleértve nemcsak az adomány összegét, hanem a donorok nevét is. 2015-ben az 10 000 euró feletti adományok összesen 13,4 millió eurót tettek ki, és bár az ilyen adományok száma növekedett, az összegük idővel viszonylag stabil maradt.
Az 10 000 euró feletti adományok átlagos nagysága kissé csökkent, az 1980-as években még 45 000 euró körül volt, ma azonban inkább 20 000 euró körül mozog. A legtöbb ilyen adomány egyének részéről származik, de bár az üzleti cégek és a szakmai szövetségek adományai kevesebbnek tűnnek összességében, azok átlagos nagysága sokkal nagyobb – például az 2015-ös évben az ipari szakszervezetek adományainak átlagos értéke 49 000 euró volt, míg az egyéni adományoké mindössze 15 000 euró.
Különösen aktívak a politikai pártok magánfinanszírozásában a német mechanikai, fémipari, elektrotechnikai iparágak, valamint a vegyipar, és kisebb mértékben az építőipar és textilipar. 2000 óta a mechanikai, fémipari, elektrotechnikai ágazatok körüli szakmai szervezetek mintegy 18,2 millió eurót adományoztak a német politikai pártoknak, míg a vegyipar és gyógyszeripar csaknem 6 millió eurót. Mindezek a számadatok azonban valószínűleg alulbecsülik azokat az adományokat, amelyeket a cégek és munkaadói szövetségek adtak a politikai pártoknak. Egy 2017-es Deutsche Welle által végzett vizsgálat szerint sok cég kiskapukat használ arra, hogy elrejtse azokat a pénzeket, amelyeket politikai adományként adományoz.
Bár a törvények betartása során semmi illegális nincs abban, hogy a cégek egy sor kisebb adományt tesznek, a rendszer lehetővé teszi számukra, hogy a nagyobb adományokat apró részletekben rejtsék el, így elkerülve a kötelező nyilvánosságra hozatal hatását. Egy példa erre a Deutsche Vermögensberatung Holding tanácsadó cég, amely a leányvállalatait (Deutsche Vermögensberatung AG, UBG Unternehmensberatung & Betreuung GmbH és Allfinanz) figyelembe véve 403 000 eurót adományozott a kereszténydemokrata pártnak (CDU) 2013-ban, anélkül, hogy azt mint egy nagy adományt be kellett volna vallania, mivel azt több kisebb adományra bontották le. A cég alapítója, Reinhard Pohl is hozzájárult 220 000 euróval abban az évben, amelyet szintén nem kell egyetlen nagy adományként bejelenteni.
Érdemes megnézni, hogyan oszlanak meg az 10 000 euró feletti adományok. 2015-ben a legtöbb ilyen adomány (80%-a) 10 000 és 20 000 euró között mozgott, 14%-uk pedig 20 000 és 30 000 euró közötti összegű volt. Az ennél magasabb adományok is megjelentek, például két 100 000 eurós adomány a Daimler autógyártó cégtől, egyet a Szociáldemokrata Pártnak (SPD), egyet pedig a CDU-nak. Az egyik legnagyobb adományt, 195 000 eurót a pénzügyi szolgáltató Deutsche Vermögensberatung AG tette a CDU-nak. A legnagyobb adományok hasonlóan politikai pártok között a CDU-t juttatják a legnagyobb haszonhoz. A CDU történelmileg az 10 000 euró feletti adományok legnagyobb kedvezményezettje.
Hogyan hat a hidraulikus hasadékolás a vízminőségre és közegészségügyre?
Mit tegyünk, ha kígyó, rovar, kullancs vagy medúza csíp meg?
Hogyan befolyásolják a 2D félvezetők a memrisztorok működését?

Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский