A probléma vagy kérdés felismerése az első lépés annak igazolásához, hogy miért érdemes egy olvasónak folytatnia az olvasást. Csak akkor, ha sikerül ezt a problémát egy történetté alakítani – vagyis ha megtaláljuk a narratív logikáját –, akkor az olvasó fogja folytatni a szöveg olvasását. Minden egyes elem, minden egyes mondat egy történetet alkot, így a legfontosabb, hogy az érvek összefüggő, meggyőző és logikus narratívában formálódjanak.
Az olvasónak éreznie kell, hogy számít, amit csinál. Ha egy író sikeresen alakítja az érvet, elérheti, hogy az olvasó azonosuljon a problémával és úgy érezze, hogy valós tétje van annak, amit olvas. Robert Caro tanácsa, hogy mindig emlékezni kell arra: „Meg kell éreztetni az olvasóval, hogy számít, amit csinál” – kiváló iránymutatás minden író számára.
Az ellenérv kezelése
Minden érvnek van ellenérve. Ha nem lenne, akkor nem is érvről beszélnénk, hanem tényekről. Az igazi kihívás az, hogy ezeket az ellenérveket figyelembe vegyük és szembesítsük őket a saját álláspontunkkal. Az ellenérv megjelenítése lehetőséget ad arra, hogy a saját érvet teljesebbé tegyük. Ha egy író nem ismeri el és nem reagál az ellentétes álláspontokra, akkor úgy tűnhet, hogy nem figyelt a teljes kép megértésére.
Egy gyakran alkalmazott módszer a jogászi világban, hogy az ügyvéd az ellenfél legjobb érveit is idézi a nyitóbeszédében. Így mutatja meg, hogy képes lesz válaszolni az ellenvetéseikre, nem csupán a számára kedvező érveket erősíti. Egy jól megírt érvelés segít megerősíteni az olvasóban azt az érzést, hogy a szerző valóban átgondolta a helyzet minden aspektusát, nemcsak a számára kényelmesebb részeket.
Hogyan strukturáljunk összehasonlítást?
Az érvek egyik gyakori formája a különböző elemek összehasonlítása. Az összehasonlítások könnyen nehézkessé válhatnak, ha túl sok időt szentelünk egy-egy elemnek anélkül, hogy a másikra is áttérnénk. Ha túl sokáig részletezzük az első elemet, és csak később térünk át a másodikra, akkor azt kockáztatjuk, hogy késlekedni fogunk az érvet illetően. Az összehasonlítás maga az érv, tehát minél hamarabb érdemes elkezdeni a két elem közötti különbségek bemutatását.
Például ahelyett, hogy így kezdenénk: „Az Exxon Valdez olajszennyezés súlyosan megrongálta a tengeri környezetet”, és ezt követően hosszú oldalakon keresztül tárgyalnánk a Valdez-katasztrófát, majd csak utána rátérnénk a Love Canal ökológiai katasztrófára, sokkal jobb megoldás, ha rögtön így fogalmazunk: „Az Exxon Valdez olajszennyezés, ellentétben a Love Canal katasztrófával, azt mutatja…”
Ez a váltakozó megközelítés – amikor az érvek, ellenérvek, összehasonlítások folyamatosan vissza-visszatérnek – segít abban, hogy a két elem mindig együtt legyen jelen az olvasó tudatában, így a történet vagy az érv könnyebben és világosabban kibontakozik.
Az érvelés geometriája
Ha egy érvnek világos szerkezete van, akkor ezt a szerkezetet vizuálisan is megjeleníthetjük. A következő háromszög például egy induktív érvet ábrázol, amely fokozatosan halad a fő gondolat irányába. Az induktív szerkezet jól illik a titokzatos történetekhez, ahol az érv valami ilyesmi: „A komornyik tette”. Az akadémiai diskurzusban viszont az induktív struktúra nem mindig működik jól, mivel a bonyolultabb vagy sűrűbb érvek összegyűjtése és későbbi összekapcsolása komoly figyelmet igényel az olvasótól.
Egy másik példa: James C. Scott „Domination and the Arts of Resistance” című könyvében a szerző egyértelműen deduktív érvet alkalmaz. A könyv elején megfogalmazza a tézist – hogy „a gyengék szembenézése a hatalommal” politikai erővé válik –, és ezt követően elemzi a különböző politikai eszközöket, például a szabotázst, a látszólagos engedelmességet vagy a szándékos hibás megértéseket. Az ilyen típusú érvelés segít az olvasónak, hogy már az elején megértse, hogy mi a fő mondanivaló, és ez alapján fogja értelmezni a további példákat és elemzéseket.
Míg az induktív struktúrák fokozatosan hozzák össze a tényeket, és az olvasónak a teljes érvet kell fenntartania a megértéshez, a deduktív érvelés azonnal világos keretet ad a diskurzusnak. A deduktív érvelés tehát különösen akkor hasznos, amikor gyorsan és egyértelműen kell bemutatni egy alapgondolatot és annak indoklását.
A deduktív és induktív struktúrák közötti választás, valamint az érvek és ellenérvek folyamatos váltakozása kulcsfontosságú technikák az érvelés hatékony megfogalmazásában. Azok, akik képesek jól kezelni mindkét megközelítést, sikeresen fognak tudni elmélyíteni egy témát, miközben megőrizzék annak tisztaságát és meggyőző erejét.
Hogyan alakíthatjuk érveinket és biztosíthatjuk a világos struktúrát?
A hatékony érvelés kialakításának kulcsfontosságú eleme a megfelelő struktúra alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy érveink egy-egy szempontban szervesen fejlődjenek, miközben mindig világosan követhetők maradnak. Az érvelés során előfordulhat, hogy az egyes részek összefonódnak, és új gondolatok jelennek meg, amelyek további érveket vagy komplikációkat generálnak. Ez az az út, amelyen az olvasóval közösen haladunk, miközben biztosítjuk, hogy ne veszítse el a fonalat.
Az érvelés bonyolulttá válhat, ahogyan a téma elmélyül. Egy egyszerűbb szöveg, például egy véleménycikk, gyakran csak egyetlen fő érvre összpontosít, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meggyőzze az olvasót. Ezzel szemben egy hosszabb akadémiai értekezésben az érvek több, egymással összefüggő részből tevődnek össze. Az ilyen írások gyakran induktív módon építkeznek, vagyis az érvet a tények és bizonyítékok generálják, nem fordítva. Az eredeti érvet követően egy újabb, a témához kapcsolódó gondolat jelenhet meg, amely a fő érvet továbbfejleszti vagy bonyolítja.
Ez a bonyolult struktúra lehetőséget ad arra, hogy az érvet fokozatosan bontsuk ki. A második gondolat például az első érv komplikációjaként jelenhet meg, amelyet egy új, összetettebb érv követhet. Az érvelés ezen fázisában érdemes visszatérni a szöveg elejére és megfontolni, hogy az első bevezetőt nem kell-e átdolgozni. Az írás folyamata gondolkodást jelent, és mivel a gondolatok fejlődnek, gyakran a végén fogod csak igazán tisztán látni, hogy mi is volt a szöveg valódi lényege.
Az induktív érvelés segíthet abban, hogy az olvasó számára világos legyen, hogyan alakult ki az egyes gondolatok rendszere. Fontos azonban, hogy miközben ezeket az érveket felépítjük, figyeljünk az olvasó igényeire is. Az ő számára érthetővé és követhetővé kell tennünk a logikai láncot. Ezért érdemes már az elején biztosítani a fő kérdések tisztázását, és gondoskodnunk arról, hogy az olvasó érzelmileg is követni tudja a gondolati ívet.
Például, ha egy sporttal kapcsolatos történetet vizsgálunk, mint Tony Collins Sport in Capitalist Society című munkájában, a szerző világos kérdésekkel indít: Miért alakult ki a modern sport Nagy-Britanniában? Milyen erők hatására vált globálissá? Miért lett a sport a nacionalizmus eszköze? Mindezeket a kérdéseket alaposan kifejtve vezeti végig az olvasót az érvein. A világos háttér és kontextus megadása kulcsfontosságú ahhoz, hogy az olvasó ne veszítse el az érvelés menetét, és képes legyen kapcsolódni a fő gondolatokhoz.
A szövegben említett struktúrák a legjobb akadémiai írásokat jellemzik, amelyekben az érvek logikus sorrendben, szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A legfontosabb dolog az, hogy a gondolatok ne csak szilárd alapokon nyugodjanak, hanem organikusan fejlődjenek. Az írás folyamán az érvek egyre bonyolultabbá válhatnak, és az újabb gondolatok, érvkészletek egymásra építhetnek, míg végül a szöveg egy jól felépített, világos érvelésként áll össze.
A háttérinformációk bemutatása is elengedhetetlen, különösen, ha egy összetett kérdést tárgyalunk. Előfordulhat, hogy az olvasó számára fontos történelmi vagy szociális kontextus ismerete nélkül nehezebben érti meg az érvet. A fontos az, hogy a háttérinformációkat akkor és ott tálaljuk, ahol az olvasónak szüksége van rájuk, anélkül, hogy túlzottan elvonnánk a figyelmet a fő érvtől.
A struktúra tehát nem csupán az érvelés logikai felépítése, hanem egy eszköz arra is, hogy gondolati világunkat a lehető legérthetőbb módon közvetítsük az olvasónak. A jól megtervezett struktúra segít abban, hogy az érvek világosan és hatékonyan érjenek célba, miközben a bonyolult gondolatok is könnyen követhetők maradnak. A folyamatos átdolgozás, a reviszió pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az írás végül kiforrottá váljon.

Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский