A feketék és fehérek közötti házasságot szigorúan tiltották egyes amerikai államokban, mint például Virginiában, miközben az teljesen elfogadott gyakorlat volt, hogy fehér férfiak szexuális kapcsolatba léptek női rabszolgáikkal. Dél-Karolinában a vegyes házasság jogilag megengedett volt, de az ebből született gyermekeket automatikusan rabszolgává minősítették. Más államok nem is foglalkoztak a törvényi tiltással – egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy fekete-fehér kapcsolatok társadalmilag elfogadottá válhatnának.

A házasság fogalma a faji hierarchiában elfoglalt helyek kifejeződése volt. Az északi Massachusetts például 1786-ban hozott törvényt a faji keveredés tilalmára, pedig a rabszolgaság eltörlésének élharcosaként tekintett magára. Abraham Lincoln is nyilvánosan kijelentette, hogy nincs szüksége törvényre ahhoz, hogy ellenálljon annak a gondolatnak, hogy fekete nőt vegyen feleségül. A faji keveredés gondolata tabu volt, a kevert származású gyermekek puszta léte is szorongást váltott ki a fehérekben. A legszélsőségesebb nézetek szerint a feketeség „felülírná” a fehérséget, elárasztaná azt, és visszafordíthatatlan genetikai degradációt hozna. A keveredés elutasítása mélyen gyökerezett a feketék vélt alsóbbrendűségének ideológiájában.

Sem a bibliai szövegek, sem a korabeli tudományos eredmények nem támasztották alá egyértelműen a feketék alsóbbrendűségét, és olyan tekintélyes gondolkodók, mint Noah Webster, is elismerték, hogy fekete és fehér ember egyaránt Isten teremtménye. Mégis, még azok is, akik erkölcsileg elutasították a rabszolgaságot, nem tudták elképzelni, hogy felszabadított feketékkel együtt éljenek. A rabszolgák felszabadítása után egy újfajta „emancipációra” lett volna szükség: a fehéreknek is szabaddá kellett volna válniuk a feketékkel való együttélés terhétől.

Az integrációtól való félelem egyik fő oka a feketék oktatása körüli vita volt. A rabszolgák írástudatlanságát sokan akadálynak látták a teljes jogú állampolgársághoz, de ugyanakkor féltek attól is, hogy a műveltség, az olvasás és szabad véleménynyilvánítás lázadáshoz vezethet. Gabriel Prosser, egy jól képzett virginiai rabszolga, az amerikai és a haiti forradalom eszméitől inspirálva lázadást szervezett 1800-ban. Bár a lázadás meghiúsult, és Gabriel társait kivégezték, a történtek hosszú távon alátámasztották azt a félelmet, hogy az oktatás destabilizálja a rabszolgatartó társadalmi rendet. Nat Turner, aki szintén művelt volt és olvasta a Bibliát, hasonlóképp vezette saját lázadását – esete tovább mélyítette a szakadékot a fehér és fekete keresztény közösségek között.

A feketék felszabadítása körüli viták sosem álltak meg csupán az erkölcsi megfontolásoknál. A kérdés az volt, hogy miképp lehetne ezt megvalósítani anélkül, hogy veszélybe kerüljön a gazdasági és társadalmi rend. A szabad feketéket a fehérek vagy terhes tehertételnek, vagy kegyelemre szoruló, passzív létezőknek tekintették – egyik sem volt vonzó lehetőség. Az a felismerés, hogy a feketék gazdasági hozzájárulása az egész nemzet alapját képezte, paradox módon éppen a rabszolgaság fenntartására adott érvet. A mezőgazdasági ültetvények, a rabszolgakereskedelem köré épült szolgáltatások és szakmák – az aukcióvezetőktől a hajósokig – mind szorosan kapcsolódtak ehhez az intézményhez. A rabszolgaság eltörlése nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági forradalmat is jelentett volna, amire sem a déli, sem az északi államok nem voltak készek. Az erkölcsi kifogások tehát alulmaradtak a gazdasági érdekekkel szemben, és ezzel megszületett az a késleltetett reakció, amelyet ma a fehér kiváltságok intézményes önfenntartásának nevezhetünk.

Amikor világossá vált, hogy a feketék nem kaphatnak sem jogegyenlőséget, sem teljes beilleszkedést

Hogyan érthetik meg a 2016-os Trump választást a fehér keresztény libertarizmus szemszögéből?

A 2016-os amerikai elnökválasztás eredménye mindenkit meglepett, még Donald J. Trump legszorosabb kampánytanácsadóit is. A közvélemény-kutatók és politikai elemzők elsöprő vereséget jósoltak, míg a média és a washingtoni szakértők már Hillary Clinton elnöki győzelmére készültek. Azonban ahogy az eredmények az államokból egyre inkább az elnökválasztási győzelmet mutatták, egyre világosabbá vált, hogy a brash, New York-i milliárdos, Trump váratlanul bejutott a Fehér Házba. A választás végkimenetele nemcsak politikai meglepetés volt, hanem felfedett egy mélyebb kulturális feszültséget, amely az amerikai társadalom különböző rétegeiben húzódik.

A Trump által elért „szoros győzelem” nemcsak abban rejlett, hogy sikerült legyőznie a várt politikai ellenfelet, hanem sokkal inkább abban, hogy egy olyan politikai és kulturális törést mutatott meg, amelyet korábban senki sem figyelt meg eléggé. Az elemzők és politológusok először a fehér munkásosztály gazdasági problémáira vagy a vidéki amerikaiak haragjára hivatkoztak, azonban a részletesebb elemzés hamar rámutatott, hogy Trump győzelme nem csupán egy szűk társadalmi réteg támogatásának eredménye. Az amerikai társadalom alatt húzódó erőteljes kulturális áramlatok maradtak rejtve a nyilvánosság előtt.

Egy ilyen felismerés következtében sok szociológus és politológus, köztük én is, elkezdett mélyebben foglalkozni azzal, hogy milyen kulturális és társadalmi tényezők vezethettek Trump 2016-os győzelméhez. Az ezt követő időszakban egyetemeken és különböző közösségekben komoly diskurzus alakult ki, amely próbálta értelmezni az elnöki választás hátterét, valamint a mögöttes társadalmi feszültségeket. Az ilyen jellegű kérdések azóta is szoros figyelmet érdemelnek, hiszen az amerikai társadalom mélyebb kulturális konfliktusai és az identitás politikája alapvetően alakíthatják a jövőbeli politikai tájat.

A kérdés, amely a könyv és a mögötte álló kutatás középpontjában áll, az, hogy miként kapcsolódik Trump választási győzelme az amerikai fehér keresztény libertarizmushoz, és mi a szerepe ebben a vallásnak és kultúrának. Trump politikai támogatottsága erőteljesen összefonódik a fehér keresztény közösségekkel, különösen azokkal, akik a vallásos libertarizmus eszméit vallják. E közösségek hagyományosan a kisebbségek és a liberális politikák ellenállásaként fogalmazzák meg identitásukat, és gyakran hivatkoznak a vallási szabadságra és a kormányzati beavatkozás elutasítására.

A fehér keresztény libertarizmus jelentősége abban rejlik, hogy ezek a közösségek, különösen a déli és középnyugati államokban, alapvetően befolyásolják az amerikai politikai diskurzust. Trump választási győzelme nem csupán politikai volt, hanem egy kulturális győzelem is, amely a fehér keresztény értékek és eszmék diadalát jelentette a liberális és progresszív áramlatokkal szemben. Az ezt követő kutatásaim és előadásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy Trump politikai diadala nemcsak a gazdasági vagy osztályalapú szempontokkal magyarázható, hanem egy mélyebb vallási és kulturális áramlat következményeként is.

A 2016-os választások eredményei és Trump politikai ascenden- ciája tehát az amerikai társadalomnak egy olyan szimbolikus pillanata, amely rávilágít azokra a kulturális és vallási törésvonalakra, amelyek meghatározzák az Egyesült Államok politikai táját. A könyv, amely az amerikai fehér keresztény libertarizmus problémáját vizsgálja, azokat a társadalmi és vallási mechanizmusokat is feltárja, amelyek Trump politikai sikerét támogatták. Azt is megérthetjük belőle, hogy a politikai döntések nemcsak gazdasági és társadalmi szempontok alapján születnek, hanem vallási és kulturális tényezők is nagy szerepet játszanak a politikai diskurzus formálásában.

A fehér keresztény libertarizmus és a Trump által képviselt politikai eszmék elemzése segíthet megérteni a politikai táj alakulását a jövőben, különösen abban az összefüggésben, hogy miként formálják a vallási és kulturális identitások a politikai választásokat. Az amerikai társadalom folyamatos változása és polarizálódása, valamint a vallás és politika közötti kapcsolatok további vizsgálata újabb fontos tanulságokkal szolgálhat a jelenlegi és jövőbeli politikai diskurzus számára.

Hogyan építsünk és teszteljünk külső forrásokat Airflow-ban?
Hogyan határozható meg a hatékony érdekképviselet tágas és szűkös kerete?
Milyen akadályokat és lehetőségeket találunk a WE alapelvek napi alkalmazásában az európai háziorvosi gyakorlatban?
Mi rejlik a titokzatos lámpás és a legendák mögött?
Miért fontos a különböző kenyérfajták ismerete?