A nullum crimen sine lege (nincs bűncselekmény törvény nélkül) elve alapján, ha egy adott ország nem rendelkezik törvényekkel, amelyek egy konkrét aspektust kezelnek a kiberbűnözéssel kapcsolatban, akkor nem lehet megítélni a tevékenységek jogszerűségét. Az államok közötti információmegosztás ugyanakkor hatékonyan működik csak abban az esetben, ha a vizsgálat alá eső cselekményeket ugyanolyan súllyal kezelik a tagállamok. Az új online bűnözési formák pedig törvénymódosításokat igényelnek, vagy új jogszabályok bevezetését, hogy a rendőrök képesek legyenek kezelni azokat. Például az Egyesült Királyságban 2014-ben egy új törvényt vezettek be, amely lehetővé tette a „bosszúpornó” büntetőjogi üldözését, amikor valaki rosszindulatúan oszt meg szexuálisan explicit képeket volt partnereiről. Ez a probléma ráadásul egyre növekvő mennyiségű kiberbűnözési ügyet is jelent, amelyeket a rendőrség napi szinten kénytelen kezelni. Ahogy egy főfelügyelő megjegyezte az online zaklatásról: „Az interneten zajló zaklatás szintje olyan mértékeket öltött, amit valaha nem is gondoltunk volna. Ha mindent próbálnánk kezelni, nyilvánvalóan elárasztanának bennünket.”

A kiberbűnözést két fő kategóriára lehet osztani: „személyes kiberbűnözésre”, amely az áldozat elleni támadást jelenti, és „tulajdon kiberbűnözésre”, amely elsősorban pénzügyi nyereségre irányul. Az internet és a kommunikációs technológiák fejlődése lehetővé tette, hogy a személyes jellegű bűnözés gyorsan terjedjen, és hogy egyesek kihasználják az online környezetet olyan cselekmények végrehajtására, mint a kibertámadás, a kibertársas kapcsolatok erőszakos kezelése, a kiberzaklatás és a kiberstalking. A rendőrségi válaszok minősége ezen új bűnözési formák kezelésére egyre inkább megkérdőjeleződnek, nemcsak a forráshiány és az ezzel kapcsolatos szakértelem hiánya miatt, hanem a rendőr–áldozat interakció és a sértettek számára nyújtott támogatás szintje miatt is.

A rendőrség gyakran nem hajlandó megfelelően reagálni a személyes online áldozatok bejelentéseire, és inkább arra ösztönzi őket, hogy töröljék online fiókjaikat, változtassanak telefonszámot, vagy vonuljanak vissza ezekből az online terekből. Ilyen esetekben az áldozatot teszik felelőssé a kibertámadás kezeléséért, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az online tér mennyire fontos szerepet játszik a modern életben, és hogy a visszavonulás irreális elvárás egy sokak számára mindennapi eszközzé vált digitális világban. Ennek a viselkedésnek következményeként az áldozatot valójában megbüntetik, mivel a nyilvános online térből való kizárás valójában nem védi meg őket, hanem még inkább elzárja őket másoktól. Ezen túlmenően a rendőrség is a sértettekre bízza a bűncselekmények bizonyítását, ahelyett, hogy maga a hatóság végezné el az illetékes nyomozást. A rendőrség gyakran nem ismeri azokat a jogszabályokat, amelyek a személyes kiberbűnözés határvonalait meghúzzák, ezért az ilyen típusú bűncselekményeket nem kezelik megfelelően.

A szociokulturális tényezők szerepe is egyértelmű, amikor arról van szó, hogy a rendőrség milyen mértékben reagál egy-egy bűncselekményre. A kiberbűnözés különböző formái, mint például a gyermekpornográfia, az online zaklatás vagy a kiberpornográfia, más-más helyet kapnak a rendőrségi hierarchiában, és az érdemek alapján különböző mértékű állami reakcióval találkozunk. A gyerekekkel kapcsolatos bűncselekményeket a legnagyobb súllyal kezelik, míg az alacsonyabb szintű kiberbűnözés, mint a szerzői jogok megsértése vagy az internetes kalózkodás, gyakran a magánszemélyek és a nem állami szereplők feladata marad. Ez azt jelenti, hogy a rendőrség szerepe az ilyen ügyekben sokkal kisebb, és a hatóságok inkább az online közösség vagy magáncégek segítségére támaszkodnak a bűnözés elleni védekezésben.

Bár egyes kutatások azt mutatják, hogy a rendőrség nem érzi úgy, hogy neki kellene a kiberbűnözés kezelésével foglalkoznia, a válaszadók között gyakran előkerül a javaslat, hogy az online felhasználóknak jobban oda kellene figyelniük, hogy elkerüljék a kiberbűnözés áldozataivá válást. Ez egyfajta "privatizált kockázatkezelés", amely az egyes egyének felelősségét helyezi előtérbe, miközben figyelmen kívül hagyja a bűnözési környezet komplexitását és az online/offline bűncselekmények közötti határok elmosódását. Az online zaklatás, különösen a nők elleni fenyegetések és a bosszúpornó terjedése, továbbá komoly hatással van a nők online jelenlétére, ami gyakran az ő elhallgattatásukhoz vezet.

A bűnözési és áldozati szerepek társadalmi konstrukciója szintén erőteljesen hatással van arra, hogy egy-egy esetben miként reagálnak a hatóságok. A korban és kultúrában rejlő előítéletek, valamint a bűncselekmények súlyossága és a bűncselekménnyel kapcsolatos kockázatok értékelése alapvetően befolyásolják az áldozatok megítélését, ami annak elismerésében nyilvánul meg, hogy egyesek az „ideális áldozatok”, mások pedig kevésbé érdemlik meg a védelmet és támogatást.

Hogyan terjed az online gyűlölet, és milyen hatással van a valós világra?

A digitális térben terjedő gyűlölet és szélsőjobb ideológiák hatása már nem csupán online jelenség, hanem komoly társadalmi, politikai és akár erőszakos események sorát is kiváltotta a való világban. Milo Yiannopoulos például az Alt-Right népszerűsítésére építette karrierjét, aktívan támogatta a szélsőjobboldali eszmék terjedését, és ezzel kapcsolatban kapcsolatba lépett Richard Spencerrel, Andrew ‘Weev’ Auernheimerrel, és a Daily Stormer rendszeradminisztrátorával. A Breitbart nevű médium segítségével ő és mások is nagyban hozzájárultak az Alt-Right ideológiák főáramba kerüléséhez, amelyek korábban marginális nézeteknek számítottak. Yiannopoulos karrierje 2017-ben ért véget, amikor felfedték, hogy pedofíliát népszerűsítő megjegyzéseket tett, aminek következtében a Breitbart elbocsátotta őt, és a médiától, valamint online platformoktól is széleskörű elutasítást kapott.

Az online gyűlölet és a szélsőjobb eszmék hatása azonban nem maradt meg csupán a virtuális világban. Donald Trump választása, melyet Yiannopoulos, Steve Bannon és a Breitbart támogattak, például jól mutatja, hogyan válhatnak az online aktivitások offline események katalizátorává. Az 2017-es Charlottesville-i Unite the Right felvonulás is jól példázza, hogyan kapcsolódnak össze az online és offline szélsőjobboldali mozgalmak. Az esemény szervezője Jason Kessler, a Daily Stormer és más szélsőjobboldali csoportok tagjai vettek részt rajta, akik a déli konföderációs szobor védelmében gyűltek össze. A rendezvény végén gyilkosság történt: Heather Heyer életét vesztette, amikor James A. Fields, a Vanguard America csoport tagja autóval rázta le a tömeget. Ez a tragédia rávilágított arra, hogy az online gyűlöletkeltés és a fizikai erőszak hogyan képes egymásra hatni.

Azóta az Egyesült Államokban és világszerte emelkedett a gyűlöletbűncselekmények és a rasszista erőszak száma. A középiskolai és egyetemi kampuszok, mint például a fenti Charlottesville-i események színhelyei, az újabb csataterek, ahol az online szélsőjobboldali aktivitás offline formái, mint a plakátok ragasztása, szórólapozás, vagy éppen gyűlések zajlanak. A far-right csoportok gyakran úgy tekintenek ezekre az intézményekre, mint a "nyugati civilizáció" és a szólásszabadság védelmére helyezett frontvonalakra, szemben a baloldali ideológiákkal, identitáspolitikával és a társadalmi igazságosság képviselőivel.

Mindez nemcsak a politikai színteret, hanem a fizikai erőszak megnyilvánulásait is magában hordozza. A Stormfront felhasználói, akik az interneten gyűlöletet terjesztettek, felelősek voltak néhány a legvéresebb gyűlöletbűncselekményért és tömeges gyilkosságért az 1999 és 2014 közötti időszakban. Egy példaként említhetjük Dylann Roof-ot, aki 2015 júniusában fegyveres támadást indított a charlestoni Emanuel African Methodist Episcopal Church hívei ellen. Roof megjegyezte, hogy az őt elindító gondolatot egy internetes keresés váltotta ki, amelyet a "fekete-fehér bűnözés" kifejezésre tett, és ez indította el gyűlöletének kifejezését.

A far-right csoportok ezen kívül olyan online fórumokon is jelen vannak, mint a 4chan, a Discord, és az olyan platformokon, mint a YouTube, ahol erőszakra és terrorista cselekményekre való felbujtás történik. Az Atomwaffen Division nevű neonáci csoport például különböző online csatornákon jelentkezett, majd offline eseményekre is sor került, amelyek során fegyveres támadásokra és terrorista tervekre is sor került.

A Charlottesville-i események után a nagy technológiai cégek, mint a Twitter, Facebook és Google, elindították a szólásszabadság és gyűlöletbeszéd elleni intézkedéseket, és több szélsőjobboldali csoportot is kitiltottak a platformjaikról. A Twitter például új szabályokat hozott a gyűlöletbeszéd és erőszakos viselkedés ellen, míg GoDaddy leállította Richard Spencer „altright” weboldalát. Azonban mindezek ellenére számos szélsőjobboldali csoport és nézetrendszer továbbra is elérhető maradt online. A PayPal, a Bitcoin, a Stripe és más szolgáltatók továbbra is támogatják a gyűlöletcsoportok pénzügyi tranzakcióit, így a far-right csoportok egyre inkább új platformokat keresnek, mint például a BitChute vagy a Gab, amelyek a szólásszabadság védelmére hivatkoznak, ugyanakkor hatalmas felelősséget hárítanak az őket támogató technológiai cégekre.

A technológiai vállalatok felelőssége tehát nem elhanyagolható, de az egyoldalú szabályozás és az erőforrások központosítása komoly kérdéseket vet fel. A cégek profitérdekei és a szólásszabadság határvonalai között húzódó egyensúly a jövőben még inkább kiemelt fontosságú lesz. A politikai vezetők, mint Donald Trump, a Charlottesville-i tragédia után nem csupán elutasították a felelősségvállalást, hanem a baloldali és szélsőjobboldali erőszakot is egységesen elítélték, ezzel tovább csökkentve a valódi felelősségvállalás esélyeit.

A probléma tehát nem csupán az online gyűlölet és erőszak megelőzésében rejlik, hanem az egész társadalmi és politikai válaszadás hatékonyságában is. A technológiai cégek és a kormányok közötti együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen felvegyük a harcot az ilyen jellegű aktivitások ellen, ám egy olyan rendszer kiépítése, amely valóban eredményes, hatékony és igazságos, nem lesz könnyű feladat.

A közösségi médiában megjelenő trollok és a politikai diskurzus hatásai a szexualitás és identitás alakításában

A közösségi médiában és internetes fórumokon zajló trollkodás és online zaklatás a legújabb politikai diskurzusokban, különösen az Egyesült Államokban, egyre inkább meghatározó szereplővé vált. Az internetes trollok nem csupán szórakozásból vagy figyelemfelkeltésből cselekszenek, hanem szándékosan és tudatosan részt vesznek a politikai és társadalmi identitások formálásában. Az alábbiakban a 2016-os Donald Trump kampányával kapcsolatos események és azok online megjelenítése révén próbálom bemutatni, hogyan váltak a trollok és a politikai diskurzusok eszközeivé a közösségi médiában való zaklatás és megbélyegzés formái.

A 2016-os elnökválasztási kampány idején, Trump rendezvényeihez kapcsolódóan számos erőszakos megnyilvánulás történt, és a közösségi média platformokon, mint a 4chan vagy a Reddit, a trollok gyorsan politikai szimbólumokat kreáltak a különböző résztvevőkről. Azt is meg kell jegyezni, hogy ezek az internetes diskurzusok nem csupán szórakozásból, hanem a közösség és a politikai környezet szándékos manipulálására is szolgáltak. Az említett esetekben két középpontba került személy, akiket csak az inicialisaiként jelölök, mint AS és CC, komoly és intenzív online zaklatásnak voltak kitéve.

A meme-kultúra, amely a 4chan és más fórumokon terjed, gyorsan adaptálódott, és a trollok közössége nemcsak a politikai ellenfeleket, hanem azok szexuális identitását és társadalmi státuszát is támadta. Az "AIDS Skrillex" és hasonló kifejezések, amelyek a két férfi elleni támadásokat jellemezték, nem csupán személyes sértések voltak, hanem a társadalmi marginalizálás és a fehér nacionalizmus narratíváját is tükrözték. Az internetes trollkodás tehát nem csupán személyes támadások sorozata, hanem a politikai diskurzust is alakítja, miközben a trollok a közösség határvonalait és a politikai diskurzus szereplőit próbálják meghatározni.

A trollkodásban részt vevő személyek gyakran az online közösségi tér szabályait kihasználva keresnek módot arra, hogy másokat marginalizáljanak, miközben saját politikai álláspontjukat erősítik meg. A „cuck” és a „fag” kifejezések, amelyeket az ilyen diskurzusok során alkalmaztak, nemcsak szexuálisan degradáló megjegyzések, hanem egyben a férfiasság és a heteroszexualitás védelmét szolgáló szimbólumokká váltak. Ez a fajta zaklatás, amely a szexualitás és a férfi identitás körül forog, a fehér nacionalizmus és a heteronormatív szemléletet tükrözi, amely folyamatosan jelen van a politikai diskurzusban.

A trollok és az internetes közösségek közötti kapcsolatok, valamint a zaklatás jelenségei sokkal inkább tükrözik a társadalmi és politikai viszonyokat, mintsem hogy pusztán egyéni elmebetegségekről lenne szó. Az online zaklatás nemcsak egyéni támadásokat jelent, hanem a közösségi médiában és az online térben való hatalomgyakorlás formájává is válik. Az ilyen trollkodás nem csupán a célpontok életét befolyásolja, hanem maga a diskurzus átalakulásához is hozzájárul, ahol a személyek identitása és politikai nézeteik könnyen összemosódnak.

A fent említett esetek jól mutatják, hogyan válhat egy-egy politikai nézet az online trollkodás és megbélyegzés tárgyává, miközben a személyek közötti konfliktusok eszkalálódnak, és a politikai diskurzusok egyre inkább a szexuális identitások és a társadalmi státusz köré épülnek. Az internetes trollok közössége nem csupán szórakozásból támadja meg a másikat, hanem a politikai narratívák szerves részévé vált, ahol a diskurzusok nemcsak szórakoztatóak, hanem ideológiai harcok is.

Az online zaklatás és a trollkodás egy fontos társadalmi jelenség, amely az interneten kialakult hatalmi viszonyokat és a politikai diskurzust is formálja. Mindezek mellett fontos megérteni, hogy az ilyen típusú támadások nem csupán a célpontok személyét érintik, hanem szélesebb társadalmi és politikai hatásokat is generálnak. Az internetes közösségek dinamikájában rejlő feszültségek, amelyek a szexualitás, a férfiasság és a politikai ideológia kérdéseit érintik, alapvetően átalakítják a modern társadalom és a politikai diskurzus működését.

Miért válik Pennywise a nemi identitás zűrzavarává? A férfi-női különbségek és a borzongás kapcsolata
Hogyan formálja a társadalom a modern detektív regényt? Hammett, MacDonald és a társadalmi konfliktusok
Hogyan befolyásolják az orvosi képalkotás minőségét a különböző tényezők?
Mi motiválja a rabszolgaságban élőket?