Hogyan segítheti a rugalmas infrastruktúra a fenntartható fejlődést Latin-Amerikában és a Karib-térségben?

A latin-amerikai és karibi térségben a kormányok 2018-ban körülbelül 140 milliárd amerikai dollárt fektettek be az infrastruktúra fejlesztésébe. Noha ez az összeg országonként eltérő lehet, az arány nagyjából megegyezik a közepes és alacsony jövedelmű országok összes befektetésének körülbelül 15%-ával ugyanebben az évben. Ezen összeg alapján a térség infrastruktúrára fordított GDP-arányos kiadása a legalacsonyabbak között van, mindössze 3%, míg más térségek, mint Közép-Ázsia, a Közel-Kelet és Észak-Afrika, valamint Dél-Ázsia több mint 5%-ot költenek ugyanebben a szektorban. Mindez azt jelzi, hogy az infrastruktúra a társadalom gerincét képezi, de a régió fejlesztési céljaihoz szükséges infrastruktúra-befektetések mértéke még mindig elmarad a kívánt szinttől.

Azonban nemcsak előnyökkel járhatnak az infrastruktúra fejlesztések. A nem megfelelő tervezés és végrehajtás súlyos környezeti és társadalmi hatásokat válthat ki. Például az Amazonas-vidék egyes részein a közlekedési és úthálózatok építése közvetve elősegítette a mezőgazdasági területek bővülését, ami a természetes élőhelyek pusztulásához és az őshonos ökoszisztémák elvesztéséhez vezetett. A hidroelektromos projektek és gátak számos esetben emberek kitelepítésével és vízügyi konfliktusok fokozódásával jártak, ahogyan az például Argentína és Uruguay esetében is történt a Uruguay folyó mentén. A brazil Brumadinho gát összeomlása, amely 250 ember életét követelte, szintén világosan rávilágított a nem megfelelő szabályozás és a tervezési hibák súlyos következményeire. A térségben végzett infrastruktúra-fejlesztések emellett gyakran társulnak korrupcióval, amely aláássa a közbizalmat és gátolja a közpénzek hatékony felhasználását.

A fenntartható fejlődés és a zöld gazdaság eléréséhez elengedhetetlen, hogy az infrastruktúra-beruházások a környezeti és társadalmi hatásokat is figyelembe vegyék. A vízenergia például csökkentheti a fosszilis tüzelőanyagok használatát, és így hozzájárulhat a klímaváltozás elleni küzdelemhez, miközben segítheti a kormányokat a Párizsi Egyezmény és más nemzetközi klímacélok elérésében. Az ilyen típusú infrastruktúra fejlesztése nemcsak a környezeti fenntarthatóságot biztosítja, hanem erősíti a regionális együttműködést és a politikai stabilitást is, mivel több ország közötti együttműködést igényelhet.

Fontos megérteni, hogy bár az infrastruktúra beruházások alapvetőek a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés szempontjából, a fejlesztésük nem csupán a mennyiségről szól. A minőség és a fenntarthatóság szempontjai ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak. A következő évtizedekben a térség számára nemcsak az a kérdés, hogy mennyi infrastruktúrával rendelkezik, hanem az is, hogy hogyan képes az adott infrastruktúra alkalmazkodni a jövőbeli környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásokhoz. A rugalmasság és az alkalmazkodás képessége kulcsfontosságú a sikeres fejlesztéshez és a fenntarthatóság biztosításához.

Hogyan befolyásolja a klímaváltozás a mentális egészséget?

A klímaváltozás hatásaival kapcsolatos kutatások egyre inkább figyelmet fordítanak azokra az aspektusokra, amelyek a mentális egészséget érinthetik. A természeti katasztrófák, például a hurrikánok, árvizek vagy aszályok nemcsak fizikai hatásokat gyakorolnak, hanem mély pszichológiai következményekkel is járnak. Az ilyen események után a pszichológiai állapotok, mint a szorongás, a depresszió és a poszttraumás stressz (PTSD) jelentősen megnövekedhetnek, különösen azokra, akik közvetlenül érintettek. A kutatások azt mutatják, hogy a mentális egészség a klímaváltozással kapcsolatosan közvetlen és közvetett módon is romolhat.

A tudományos munkák rámutatnak arra, hogy a klímaváltozás és annak hatásai különösen a kiszolgáltatottabb társadalmi csoportokra, például a gyermekekre, az idősebbekre és a szociálisan hátrányos helyzetűekre vannak kedvezőtlen hatással. A hurrikánok után végzett kutatások azt mutatták, hogy a szülés utáni mentális egészség súlyosan sérülhet, és sok esetben hosszú távú hatásokkal járhat. A közvetlen fizikai következmények, mint a lakóhelyek elvesztése, az alapvető szolgáltatások megszűnése vagy a munkahelyek elvesztése, mind hozzájárulnak a pszichológiai terhek növekedéséhez.

Az egyes szociális és gazdasági tényezők, mint a munkahelyek elvesztése, az elszigetelődés, a szociális támogatás csökkenése, valamint az alacsony jövedelmi szint szintén növelhetik a mentális zűrzavart. Az ilyen típusú stressz a szorongásos zavarok és a depresszió fokozódásához vezethet, amelyek a legnagyobb pszichológiai kockázatot jelenthetik az emberek számára. A pszichológiai stressz és a társadalmi feszültségek növekedése hosszú távon súlyosbodhat, mivel a közösségi szerkezetek meggyengülnek, és az egyének elszigetelődnek.

A klímaváltozás mentális egészségre gyakorolt hatásainak megértéséhez elengedhetetlen az is, hogy figyelembe vegyük a társadalmi normák változásait, és hogyan formálják a közösségi válaszokat az egyéni mentális állapotokat. A közösségi támogatás és az emberek közötti kapcsolatok javíthatják a mentális egészséget, míg az elszigetelődés és a közösségi szolgáltatások hiánya ronthatja azt. Az érintettek mentális állapotának helyreállításához integrált megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőket.

A mentális egészség javítására irányuló stratégiák középpontjában a stresszkezelési technikák és a megelőzési módszerek állnak, amelyek képesek enyhíteni a klímaváltozás okozta pszichológiai megterhelést. A kutatások szerint az olyan terápiák, mint a mindfulness alapú megközelítések vagy a kognitív viselkedésterápia, képesek csökkenteni az olyan tüneteket, mint a szorongás és a depresszió. Ezen kívül a természeti környezetekben végzett aktivitások, mint a természetjárás, az outdoor programok, és a természet alapú mentális intervenciók hatékony eszközként szolgálhatnak a mentális jólét javításában. Az ilyen típusú beavatkozások a pszichológiai regenerálódás elősegítésére, valamint az érzelmi stressz enyhítésére szolgálnak.

A mentális egészség javítása érdekében a fenntarthatóságra és a klímaváltozás hatásainak kezelésére irányuló globális intézkedések nemcsak a fizikai egészséget érinthetik, hanem közvetlen hatással lehetnek az emberek lelki jólétére is. A környezeti problémák és a társadalmi tényezők szoros összefonódása szükségessé teszi, hogy a klímaváltozáshoz kapcsolódó pszichológiai hatások kezelésére központi figyelmet fordítsunk a jövőben.

Hogyan érhetjük el az igazságosságot és a rezilienciát a klímaváltozással szembeni küzdelemben?

A klímaváltozás hatásainak kezelésében az igazságosság kérdése alapvető fontosságú, különösen akkor, amikor a közösségek rezilienciájának erősítése a fő téma. A közösségek előtt álló gazdasági kihívások olyan hatalmas terheket róhatnak rájuk, amelyek nem csupán a múltbeli hibákra vagy a természeti erőforrások, illetve az ipari termelés és szennyezés kizsákmányolásából szerzett nyereségekre vonatkozó felelősségvállalást igényelnek. A jövőbeli felelősségvállalás és a közösségek előtt álló, vagy már most is jelentkező terhek az igazi kérdés, amelyek szükségessé teszik a fenntartható, hosszú távú megoldások kialakítását. Az eddig alkalmazott „közös, de differenciált felelősségek” elve nem tűnik elegendőnek a klímaváltozás hatásaival szembesülő közösségek számára. Az ilyen felelősségvállalás nem csupán a múltra vonatkozik, hanem a jövő terheit is figyelembe kell venni, mivel az emberek nem felelősek a klímaváltozás okozta károkért, amelyekre nem is ők adtak okot.

A múltban a terhek megosztásának különféle formáit alkalmazták. Az emissziós engedélyek, a globális emissziós célok és a klímaváltozáshoz kapcsolódó egyéb kérdések mind részei voltak annak, hogyan oszthatták meg a világ országai a klímaváltozással kapcsolatos felelősséget. Azonban a terhek megosztásának kérdése nem csupán a politikai döntésektől függ, hanem azoknak a közösségeknek a jólététől is, akik a leginkább ki vannak téve a klímaváltozás következményeinek.

A genetikai erőforrások szerepe különösen fontos az élelmiszertermelésben és fogyasztásban. Az alapvető szükségletek kielégítéséhez az emberek túlnyomó része az agrártermelésből származó élelmiszerekkel jut hozzá. A genetikai erőforrások, amelyek növények, állatok és mikroorganizmusok formájában jelennek meg, rendkívül fontosak az egészséges táplálkozáshoz, mivel vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak. Azonban a klímaváltozás hatásai már most is fenyegetik ezen erőforrások fennmaradását, mivel a változó időjárás és az élőhelyek megváltozása miatt egyre több faj kerül kihalás közeli állapotba. Ez a folyamat nemcsak a biológiai erőforrásokat, hanem azok genetikai változatosságát is veszélyezteti, amely elengedhetetlen a mezőgazdasági fajták ellenálló képességének fenntartásához.

Az agrobiodiverzitás védelme a közösségek fenntarthatóságát biztosítja, hiszen ezek a közösségek a mezőgazdasági erőforrások megőrzésén és fenntartható használatán alapulnak. A fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, amelyek például az ősi burgonyafajták, mint a „Papa Chonca” vagy „Papa Azul” védelmét célozzák, lehetőséget adnak arra, hogy a közösségek hosszú távon is biztosítani tudják élelmiszerellátásukat. Az ilyen közösségi védelmi modellek, amelyek évtizedek vagy akár évszázadok alatt alakultak ki, szoros kapcsolatban állnak a kulturális örökséggel és a helyi tudással, és rendkívül fontosak a globális klímaváltozással szembeni reziliencia fenntartásában.

A közösségek, különösen az őslakos közösségek, egyre inkább megértik, hogy a jövőjük a biológiai és agrobiodiverzitás védelmén múlik. Azonban az ilyen típusú védelmi és fenntartható használati gyakorlatok elterjesztése nem egyszerű. A klímaváltozás hatásai mellett az emberek közvetlen életminősége és a jövő generációk jóléte is veszélyben van, ha nem sikerül megfelelően reagálni a változásokra. Az együttműködés és a közös felelősségvállalás alapvető a fenntarthatóság elérésében, és minden közösségnek közös erőfeszítéseket kell tennie a jövő biztosítása érdekében.

Hogyan alakítja át a közösségeket a klímaváltozás és a fenntartható alkalmazkodás?

A közösségi alkalmazkodás rendszerszintű megközelítése és annak értékelése elengedhetetlen a klímaváltozás hatásaira való válaszadás szempontjából. Az alkalmazkodás nem csupán a helyi erőforrások hatékonyabb kihasználását jelenti, hanem a közösségek, kormányzatok és a magánszektor közötti partnerségek kialakítását is. Az MRED program, amelyet Nepálban és Timor-Leste-ben is alkalmaztak, jól példázza, hogyan érhető el fenntartható változás, ha az éghajlati és gazdasági tényezők összhangba kerülnek a közösségi szükségletekkel.

A program első szakasza, 2013 és 2015 között, a közösségek számára alapot biztosított a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Ezt egy integrált katasztrófa- és gazdasági elemzés (IDEA) segítette, amely összevonja a klímaváltozással kapcsolatos kockázatokat, a közösségi részvételen alapuló katasztrófa-kockázati felméréseket, a megélhetési és piaci rendszerek elemzését, valamint gazdasági fejlesztési eszközöket. Az IDEA elemzés feltérképezte a közösségek társadalmi, ökológiai és gazdasági rendszereinek kereszteződéseit, és olyan aktivitásokat és partnerségeket azonosított, amelyek erősítik a közösségek alkalmazkodóképességét a klímaváltozással kapcsolatos katasztrófák és egyéb sokkhatások kezelésében.

A program másik kulcseleme a nexus-értékláncok fejlesztése volt. A nexus megközelítés egy olyan kockázatérzékeny megélhetési stratégiát képvisel, amely az agrárpiaci rendszerek fejlesztésére összpontosít, miközben támogatja a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a katasztrófa-kockázat csökkentését. A program célja, hogy a közösségek olyan gazdasági tevékenységeket indítsanak, amelyek nemcsak hogy gazdasági növekedést generálnak, hanem segítenek a környezeti kockázatok csökkentésében is. Ilyen például a cukornád ültetése az erózióra hajlamos folyópartokon, amely egyszerre javítja a termelési potenciált és védi a területet a folyóvágásoktól. Timor-Leste-ben permakert-termesztés és kulcslyuk-kertészet révén segítettek a talajerózió mérséklésében, miközben javították a gazdaságokat és a családok táplálkozási állapotát.

Az MRED program egyik legnagyobb sikerének tekinthető, hogy 3500 gazdálkodó háztartás számára tette lehetővé a fenntartható, klímatudatos gazdálkodási gyakorlatok bevezetését. Ezen tevékenységek révén 850 hektár marginalizált területet sikerült visszanyerni és megőrizni, miközben 780 000 USD bevételt generáltak. Az ilyen típusú, innovatív megoldások ösztönözték a helyi közösségeket és kormányokat, hogy folytassák az alkalmazkodási intézkedéseket, hiszen a fenntartható gazdálkodás közvetlen gazdasági előnyökkel is jár.