A 2006 és 2010 közötti időszak Costa Rica környezetvédelmi politikájában figyelemre méltó változásokat hozott, különösen Óscar Arias elnöksége alatt, amely az "Együttműködés a természettel" (Paz con la Naturaleza) kampány keretében jelent meg. Ez a kezdeményezés nemcsak országos, hanem nemzetközi figyelmet is keltett, és fontos szerepet játszott abban, hogy Costa Rica a karbonsemlegességre tett ígéretével globálisan ismertté vált. Azonban a háttérben olyan ellentmondások és politikai feszültségek húzódtak, amelyek azt mutatták, hogy a környezetvédelmi politikák nem mindig voltak összhangban az ország gazdasági érdekeivel.

Ariás elnöksége alatt a "Természettel való béke" nem csupán egy kampány volt, hanem egy eszme, amelyet többek között a miniszterek és az iparági képviselők egy szoros csoportja dolgozott ki. Bár a kezdeményezés célja a klímaváltozásra való figyelemfelhívás volt, sokak számára úgy tűnt, hogy a politikai érdekek és a gazdasági lobbi befolyása erősebb, mint a valódi környezetvédelmi szándék. A kampány egyfajta szlogenné vált, amelyet Arias elnöksége alatt mindenféle konkrét politika nélkül próbáltak népszerűsíteni.

Egy fontos szereplő, Roberto Dobles, aki a környezetvédelmi minisztérium vezetőjeként dolgozott Arias elnöksége alatt, gyakran került kritikák kereszttüzébe. Dobles technikai szakember volt, aki az energiatermelés és az ipari fejlesztések terén szerzett tapasztalatokat, de nem rendelkezett környezetvédelmi háttérrel. Ennek ellenére, mint miniszter, neki kellett aláírnia a bányászati és egyéb környezeti döntéseket, például a Las Crucitas aranybányászati ügyet, ami súlyos kritikákat váltott ki a civil társadalom részéről. Sokak szerint Dobles tevékenysége nemcsak, hogy nem segítette elő a fenntartható fejlődést, hanem inkább a gazdasági érdekek kiszolgálására összpontosított, ami további feszültségeket okozott.

Mások, például a biológus Félix és Manuel, akik szintén kritikát fogalmaztak meg Dobles munkájával kapcsolatban, úgy vélték, hogy a miniszter elköteleződése az ipari érdekeltségek mellett, mint a kőolajkutatás támogatása, jelentősen ellentmondott a környezetvédelmi célkitűzéseknek. Félix úgy látta, hogy Dobles és az őt támogató politikai vonal inkább az ipar és a gazdasági növekedés irányába mozdította el az országot, miközben a természeti értékek védelmét háttérbe szorította. Ezzel szemben Jorge Rodríguez Quirós, aki a környezetvédelmi miniszter helyetteseként dolgozott, erősebb kapcsolatokat ápolt a környezetvédelmi kérdésekkel, mint Dobles, mivel ő erdészmérnök volt, és korábban a Nemzeti Erdőhivatal vezetőjeként dolgozott.

Az "Együttműködés a természettel" kampány mögött álló ideológia és politika összességében egy kettős politikai valóságot tükrözött. Míg nemzetközi szinten Costa Rica komoly lépéseket tett a karbonsemlegesség felé, addig a belföldi politikai életben olyan döntések születtek, amelyek a gazdasági növekedést és az ipari fejlesztéseket helyezték előtérbe. A "béke" a természet és az ipar között nem mindig volt zökkenőmentes, és sokan úgy érezték, hogy a környezetvédelmi szempontok nem kapták meg a kellő hangsúlyt.

Az olyan nemzetközi szervezetek és kutatók, mint Daniel Janzen és Winnie Hallwachs, akik a Costa Rica-i biológiai sokféleség védelmében dolgoztak, szintén kritikusak voltak a kormányzati politikák gyakorlati megvalósításával kapcsolatban. Sokan úgy vélték, hogy a valódi környezetvédelmi politikák megvalósítása megakadt a politikai és gazdasági érdekek határvonalán, és hogy a környezeti katasztrófák kezelésére tett lépések inkább a gazdasági elvárásokhoz igazodtak, mint a fenntarthatóság elveinek.

A Costa Rica-i környezetvédelmi politikák ezen időszaka egy fontos tanulsággal szolgál minden olyan ország számára, amely egyszerre kívánja megvalósítani a gazdasági növekedést és a környezeti fenntarthatóságot. A politikai döntések és a gazdasági érdekek gyakran ellentmondásos irányokat vesznek, és a valódi fenntarthatóság elérése érdekében szükséges, hogy a politikai és gazdasági érdekek a természeti erőforrások védelmével összhangban érvényesüljenek. Az ilyen ellentmondások megoldása érdekében elengedhetetlen egy erősebb, mindkét oldalt kiegyensúlyozó környezetvédelmi gondolkodás és gyakorlat, amely nemcsak a gazdaság, hanem a természeti erőforrások fenntartása iránti elköteleződést is tükrözi.

Miért nem elég a szén-dioxid-mentesítés? Costa Rica klímapolitikájának fejlődése és kihívásai

A COVID-19 világjárvány következményeként kialakult gazdasági és társadalmi környezet gyorsabban mutatta meg Costa Rica jövőjét, mint ahogy azt Félix, az ország környezetvédelmi politikai döntéshozója előre látta volna. Az utazások és munkavégzés korlátozása következtében 2020-ban jelentősen csökkent a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása, ezzel együtt a fosszilis üzemanyagok adóbevételei, amelyek a FONAFIFO környezetvédelmi alapját támogatták. Andrés, a FONAFIFO munkatársa, és a híradások is megerősítették, hogy a benzin felhasználásának csökkenése komoly hatással volt a PES (Payment for Environmental Services) programra. Andrés elmondta, hogy a csökkent bevételek miatt 2021-re olyan intézkedéseket kellett hozniuk, hogy csak a meglévő szerződéseket teljesítik, és új területek vásárlását nem engedhetik meg. Azonban új pénzügyi források is megjelentek, mint például a Világbank és a Zöld Klíma Alap által nyújtott támogatások, valamint a szénpiaci kezdeményezések, amelyek segítettek fenntartani a FONAFIFO működését. Andrés azonban hozzátette, hogy a jövőben, ha Costa Rica gazdasága és közlekedése kevésbé támaszkodik fosszilis tüzelőanyagokra, hanem inkább megújuló energiaforrásokkal működik, akkor nehézségek lesznek, de a globális pénzügyi források segíthetnek, és dinamikusnak kell lenniük.

A dekarbonizációs tervekkel kapcsolatban Humberto, aki korábban vezető szerepet töltött be a klímapolitikában, szintén kritikával illette azokat. Bár elismerte, hogy a tervvel kapcsolatban csak annyit tud, amennyit a sajtóban olvasott, úgy vélte, hogy a terv nem képes kezelni az ország gazdasági életének fő területeit. Az ő véleménye szerint a terv inkább szektoriális, mintsem kibocsátás-orientált, és hosszú távú, szinte irreális célkitűzéseket tartalmaz. Az őszinte véleménye szerint a magánszektor, az agrárium és az ipar nem kapott kellő figyelmet, holott azok is kulcsfontosságúak az emissziócsökkentésben. Ugyanakkor az agrárium és a közlekedés kérdései továbbra is fontos részei a dekarbonizációs stratégiának.

Tobias, egykori környezetvédelmi miniszter, a dekarbonizációs terv „vizezését” is szóvá tette, amikor a szén-dioxid-mentesítés helyett inkább a dekarbonizációra helyezték a hangsúlyt. Mindazonáltal ő is reményt táplált a dekarbonizációs tervben rejlő lehetőségek iránt, különösen a közlekedés és a mezőgazdaság átalakítása terén. A Costa Rica-i politikai elit körében tehát a környezetvédelmi problémák és az azok megoldására irányuló kísérletek gyakran ellentmondásosak voltak, és sokan úgy érezték, hogy a klímapolitika nem képes lépést tartani az ország gazdasági realitásaival.

Az ország klímapolitikai fejlődése az 1990-es évektől kezdve szoros kapcsolatban állt a globális klímaváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepével is. Christiana Figueres, a UNFCCC korábbi vezetője, például egy fontos szimbolikus szerepet játszott abban, hogy Costa Rica nemcsak a nemzetközi színtéren, hanem saját belső politikájában is folytatta az ambiciózus klímacélok képviseletét. Bár Figueres közvetlen hatása a hazai klímapolitikára nem volt jelentős, a jelenléte és nemzetközi elismertsége inspirálta a Costa Rica-i vezetőket és szakértőket abban, hogy továbbra is fenntartsák az ország környezetvédelmi ambícióit.

Ez a dinamika is jól illusztrálja azt a feszültséget, amely a nemzetközi környezetvédelmi célok és a helyi politikai és gazdasági realitások között feszül. Bár a dekarbonizációs tervekkel kapcsolatos nemzetközi elvárások és támogatások, mint a Párizsi Egyezmény, segíthetnek abban, hogy Costa Rica globálisan is vezető szerepet töltsön be, az egyes szektorok, például az agrárium és az ipar integrálása a tervbe kulcsfontosságú lépés marad.

Fontos figyelembe venni, hogy a klímapolitikák sikeres megvalósítása nemcsak technikai, hanem társadalmi és gazdasági kérdés is. A fenntarthatóság nemcsak a környezetvédelmi célok eléréséről szól, hanem a gazdaság és a társadalom átalakításáról is. A vállalatok, az ipar, és az agrárium szereplőinek bevonása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a dekarbonizációs tervek ne csupán papíron létezzenek. A nemzetközi pénzügyi források, mint a Zöld Klíma Alap, fontos szerepet játszanak a fenntarthatósági célok elérésében, de a helyi gazdaság és a társadalom aktív részvétele, a közlekedési és mezőgazdasági rendszerek átalakítása szükséges ahhoz, hogy valóban hosszú távú változásokat érhessünk el.

Hogyan érte el Costa Rica, hogy az elektromos hálózata 98%-ban megújuló energiaforrásokkal működjön?

Costa Rica, egy kis közép-amerikai ország, figyelemre méltó eredményeket ért el a fenntarthatóság terén, különösen az energiaellátás szempontjából. Az ország elektromos hálózata 98%-ban megújuló energiaforrásokkal működik, és ezt a rendkívüli eredményt már hatodik éve sikerült fenntartania. Ez egyedülálló eredmény, hiszen a világ többi országához viszonyítva Costa Rica vezető szerepet játszik a megújuló energiaforrások alkalmazásában és azok integrálásában a napi energiaigények kielégítésébe.

Az elért célok nem csupán technológiai újításokat, hanem hosszú távú politikai döntéseket is igényeltek. Az energiaellátás fenntarthatóságának megvalósítása érdekében Costa Rica a megújuló energiaforrások széleskörű alkalmazására összpontosított, különösen a vízenergia, a szélenergia, a geotermikus energia és a napenergia területén. Az országban található számos vízenergia-erőmű, a szélfarmok és a geotermikus erőművek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az energiaellátás nagyrészt tiszta és megújuló forrásokból származzon.

A politikai döntéshozatal szintjén Costa Rica a fenntarthatóságot központi szerephez juttatta. Az ország célja, hogy csökkentse a fosszilis tüzelőanyagok használatát, és elősegítse az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások használatát. A kormány hosszú távú célkitűzéseket fogalmazott meg, amelyek segítik az országot abban, hogy az energiaellátás még zöldebbé és fenntarthatóbbá váljon. A törvényhozás különböző kezdeményezéseket indított, például támogatásokat biztosított a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez, valamint ösztönzőket adott a környezetbarát technológiák alkalmazására.

Az ország energiaellátásának megújuló energiaforrásokra alapozása nemcsak környezetvédelmi szempontból kiemelkedő, hanem gazdasági előnyökkel is jár. Azáltal, hogy csökkentették az importált fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet, Costa Rica csökkentette az energiaimport költségeit, és a megújuló energiákba történő befektetések révén új munkahelyeket teremtett. A zöld gazdaság fejlődése és a fenntarthatóságra összpontosító iparágak növekedése jelentős hozzájárulást jelentett az ország gazdaságának diverzifikálásában.

Fontos megjegyezni, hogy Costa Rica sikeres energiaátállásának titka nem csupán a megújuló energiaforrások kiemelkedő használatában rejlik, hanem az ország politikai és társadalmi támogatásában is. Az emberek közvetlenül és közvetve is hozzájárulnak a fenntarthatóság érdekében tett lépésekhez. A környezetvédelem és az energiahatékonyság iránti elkötelezettség széleskörű társadalmi konszenzust hozott létre. Az iskolák, civil szervezetek és különböző közösségi csoportok aktívan részt vesznek a fenntarthatóságra irányuló kezdeményezések népszerűsítésében, miközben az állampolgárok egyre inkább felismerik az egyéni cselekedetek fontosságát.

A siker kulcsa tehát az volt, hogy Costa Rica nemcsak technológiai megoldásokat alkalmazott, hanem átfogó társadalmi, gazdasági és politikai stratégiákat dolgozott ki, amelyek hozzájárultak az ország fenntarthatóságának megteremtéséhez. Azok a politikai döntések, amelyek elősegítették a megújuló energiaforrások alkalmazását, és a társadalom széleskörű támogatása, amelyek a fenntarthatóságra és a környezetvédelemre összpontosítanak, alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy Costa Rica példát mutathasson más országok számára is.

Ezen túlmenően, a globális klímaváltozási kihívások közepette Costa Rica eredményei arra is rámutatnak, hogy a fenntartható jövő nemcsak elérhető cél, hanem gazdaságilag is előnyös. Az ország példája arra ösztönözheti más nemzeteket, hogy a megújuló energiaforrásokba történő befektetés nemcsak a környezet védelmét, hanem a gazdaság fejlődését is elősegítheti. A megújuló energiákra való áttérés, a fosszilis tüzelőanyagok elhagyása és a fenntarthatóságra építő gazdasági modellek alkalmazása kulcsfontosságú lépések ahhoz, hogy a globális közösség sikeresen küzdjön a klímaváltozással és a fenntartható fejlődés megvalósításával.

Hogyan találhatunk inspirációt minden nap a természetben?
Miért kapja meg az egyik lány a holdat és a csillagot, a másik pedig a kígyót és a szamárfület?
Hogyan készítsünk kézzel készített horgászhálót?