Miért vált újra központi kérdéssé a faji megkülönböztetés és a választójogi elnyomás az Egyesült Államokban?

Donald Trump elnöksége idején az Egyesült Államok politikai kultúrája egyértelműen visszalépést mutatott a faji egyenlőség felé vezető úton. A konföderációs zászló és a szobrok védelmében Trump nyíltan nosztalgiázott a rabszolgaság és a szegregáció szimbólumai fölött, miközben a "Make America Great Again" jelszó alatt ezek az egykor tabunak számító jelképek újra legitim politikai üzenetekké váltak. Ez nemcsak a főbíró John Roberts optimizmusát cáfolta, miszerint „a dolgok drámaian megváltoztak”, hanem feltárta azt is, hogy a faji egyenlőség elérése még mindig távoli cél maradt.

A Shelby County döntés után a választási visszaélések újra megerősödtek, különösen az afroamerikai közösségek ellen. A 2018-as georgiai félidős választások során például 40 idős fekete választót szállítottak volna el korai szavazásra, de a helyi hatóságok ezt „politikailag nem megengedett tevékenységnek” minősítették, és a buszt visszafordították. A mögöttes félelem az volt, hogy ezek az állampolgárok Stacey Abrams, afroamerikai demokrata jelölt mellett voksolnának – aki akkor az állam első fekete kormányzója lehetett volna. Ezzel párhuzamosan a republikánus jelölt, Brian Kemp, aki akkoriban Georgia állam választási ügyeiért is felelt, minden eszközt bevetett, hogy korlátozza a fekete szavazók részvételét.

Kemp alatt Georgia az úgynevezett „használd vagy elveszíted” elvet alkalmazta, amely lehetővé tette az inaktív szavazók listáról való törlését. 2017 júliusában Kemp több mint 107 000 szavazót törölt, és bár a faji megoszlást nem közölték, a színes bőrű választók alacsonyabb részvételi aránya miatt ez a gyakorlat aránytalanul sújtotta őket. Továbbá Kemp szigorúan alkalmazta az „exact match” nevű rendszerüket, amely lehetővé tette a regisztrációk elutasítását apró adateltérések miatt – ennek következtében több mint 53 000 regisztráció került felfüggesztésre, ezek 70 százaléka afroamerikaiaktól származott.

Ezek a módszerek hatékony eszközökké váltak a kisebbségi szavazók elhallgattatására, különösen mivel a Legfelsőbb Bíróság döntése után Georgia már nem állt a szövetségi ellenőrzés alatt. A választási manipuláció és a faji félelemkeltés összefonódása nem új jelenség az amerikai politikában, de Trump hatása alatt ezek új szintre emelkedtek. Míg Kemp korábban inkább belpolitikai kérdésekkel kampányolt volna, most az illegális bevándorlás kérdését tette kampánya középpontjába – annak ellenére, hogy Georgia nem határállam, és a migrációs statisztikák sem támasztották alá a válságnarratívát.

Hogyan működnek az amerikai jogi normák a rasszizmus ellen?

A Reagan-korszak politikai stratéga, Lee Atwater rasszizmusellenes normák iránti aggodalma ma már régimódi gondolatnak tűnik. Az 2017-es charlottesville-i események világosan megmutatták, hogy az új fehér nacionalizmus közvetlen kapcsolatban áll annak előzményeivel. A város egyetemi negyedén keresztül vonuló neonáci tömeg, kezükben fáklyákkal, antiszemita szlogeneket skandálva tiltakozott a konföderációs szobrok eltávolítása ellen. Két napig tartó összetűzések végén Heather Heyer halála következett be, miután egy neonáci aktivista autóval hajtott bele egy ellenprotestáló tömegbe. Trump elnök nem azonnal ítélte el a neonáciakat, hanem azt állította, hogy „van néhány nagyon jó ember” közöttük. Amerika egy időben visszalépett. Én azt állítom, hogy a fehér választók jogosan számíthattak erre a visszaesésre, amikor túlnyomó többségben Trumpra szavaztak. Trump kampányának szlogenje, „Tegyük naggyá újra Amerikát”, egy olyan kifejezés volt, amelynek jelentése sokkal világosabbá vált, amikor egy olyan jelölt mondta, aki azt javasolta, hogy deportálják a milliónyi illegális bevándorlót, tiltsák meg a muszlimok belépését az országba, és korlátozzák a legális bevándorlást azok számára, akiknek „valószínűsége van a sikerre” az Egyesült Államokban. A fehér választók vagy nem törődtek Trump kampányának rasszista felhangjaival, vagy éppen azért vonzódtak hozzá, mert azok voltak. Bármelyik érzés is dominált, megsértette a polgári kötelességüket.

Valóban, a bíróságok már a múltban is beavatkoztak olyan választásokba, ahol arra a következtetésre jutottak, hogy a választók döntéseit rasszista megkülönböztetés vagy más, elfogadhatatlan érzület befolyásolta. A Romer v. Evans ügyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szavazók nem alkothatnak olyan törvényt, amely megtiltaná a Colorado állami törvényhozásnak vagy a helyi hatóságoknak, hogy diszkriminációellenes törvényeket hozzanak a szexuális irányultság alapján. A bíróság azt mondta, hogy ezzel a jogszabállyal Colorado szavazói irracionális „ellenszenvet” tanúsítottak a szexuális kisebbségekkel szemben, így a törvény sértette az Egyesült Államok Alkotmányának egyenlő védelmi jogát. Hasonló álláspontra helyezkedett a Reitman v. Mulkey ügyben, ahol a kaliforniai választók olyan kezdeményezést fogadtak el, amely lehetővé tette, hogy a magánszemélyek olyan diszkriminációt alkalmazzanak, amelyet a Kormányzat nem alkalmazhatott volna. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a törvény sérti az Alkotmány 14. módosításának egyenlő védelmi jogát, mivel elősegíti a privát diszkriminációt, amelyet a kormányzat számára nem engedtek meg. Hasonló döntést hozott a Hunter v. Erickson ügyben is, amikor Akron városában a szavazók olyan módosítást fogadtak el, amely eltörölte a városi lakhatási törvényt, és lehetővé tette, hogy csak a választók egyetértésével fogadhassanak el új jogszabályokat, amelyek korlátozzák a diszkriminációval szembeni védelmet. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette ezt a módosítást, mivel az lehetetlenné tette a kisebbségi csoportok számára, hogy könnyen jogorvoslatot kereshetnek a diszkriminációval szemben, míg más, nem rasszista ügyekben könnyebben kereshettek jogorvoslatot.

Hogyan formálják a rasszizmus és az identitáspolitika az amerikai választásokat?

A modern amerikai választási rendszert egyre inkább az identitás és rassz, valamint az ezek köré épülő politikai manipulációk formálják. Az identitáspolitika, amely az egyes választók vagy választói csoportok identitásával kapcsolatos problémákat és kérdéseket emel ki, az amerikai politikai diskurzus központi eleme lett. A választási kampányok során egyre inkább a faji és etnikai identitás kérdései kerülnek előtérbe, és a politikai hirdetések, kampányok részévé válnak, gyakran szándékosan felerősítve a feszültségeket.

A 2018-as amerikai választások során különösen nyilvánvalóvá vált, hogy a republikánus kampányokban a rasszizmus, mint taktika, kiemelt szerepet kapott. E kampányok során a feketék és latinók, mint politikai csoportok, egyre inkább célpontokká váltak, a kampányok során igyekeztek őket szorongásban tartani, fenyegetni, és szinte mindig alárendelt szerepbe helyezni. A rasszizmus és a populizmus ezen keveredése képes volt mobilizálni a fehér választókat, akik szorongtak a változó demográfiai helyzettől és a társadalmi változásoktól. Az egyes politikai elemzők és kutatók azonosították, hogy a fehér választók többnyire azt gondolják, hogy a társadalom már túl sok figyelmet fordít a kisebbségekre, és a "fehér előjogok" csökkentése valójában a kisebbségi csoportok előnyére válik.

A politikai kampányok során gyakran alkalmazott eszközök között szerepelnek a dehumanizáló retorika, a félelem és a frusztrációk kiaknázása. Az ilyen típusú kampányok az egyes társadalmi csoportok közötti konfliktusokat erősítik, és egy-egy politikai tábor számára előnyöket biztosítanak. A választási eredmények tükrözik, hogy a rasszizmus és a félelem politikai tőkévé válhatnak, és a választói motivációk nagyban összefonódnak a rassz és az identitás kérdéseivel.

A rasszista kampányok hatása nem csupán a politikai stratégiák szintjén érzékelhető, hanem társadalmi szinten is mély nyomokat hagyhat. A fehér választók számára a politikai kampányok során bemutatott üzenetek képesek olyan szociális és politikai identitásokat kialakítani, amelyek megerősítik őket a saját rasszista nézeteikben, miközben a kisebbségi csoportok politikai érdekei elnémulnak. A politikai és társadalmi diskurzus így egyre inkább polarizálódik, ami nemcsak a választási eredményeket, hanem az amerikai társadalom egészének jövőjét is meghatározhatja.

A választások egy másik szempontja, amely különösen fontos, hogy a választói szándékok és azok alapján kialakuló politikai koalíciók elemzése, hogy miként formálódnak a különböző rasszális és etnikai hátterű szavazók választási döntései. Míg a szoros versenyekben a feketék és latinók szavazatai alapvetőek, az ilyen választási stratégiák figyelmen kívül hagyhatják a különböző csoportok közötti szolidaritást, ami a politika demokratikus működésére is komoly hatással lehet.

A rasszizmus szerepe az amerikai politikai diskurzusban nem csupán egyes kampányok eszköze, hanem hosszú távon strukturális kérdésekké is válhat. Az egyes választói csoportok mobilizálása ezen eszközökkel, valamint a rasszista diskurzus állandósítása új kihívásokat jelent a társadalom számára. A különböző politikai koalíciók közötti feszültségek és a választói jogok védelme olyan problémák, amelyek nem csupán a választásokat, hanem az amerikai demokráciát is alapjaiban érinthetik.