Az online játékok, mint a Nivalis játékok, új és innovatív megközelítéseket kínálnak a családterápiában. A digitális játékok gyorsan elterjedtek az e-egészségügy és e-mentálhigiénia területén, különösen a családterápiában. A hagyományos családterápiás módszerek mellett a játékos tevékenységek egy újfajta lehetőséget kínálnak a családok számára, hogy különböző generációk közötti különbségeket hidaljanak át, miközben segítenek a konfliktusok kezelésében és a kommunikáció javításában. Az online játékok alkalmazása lehetőséget ad arra, hogy a családok új módokon kapcsolódjanak egymáshoz és a terapeuta figyelmét is fenntartsák, különösen azoknál a pácienseknél, akik nehezebben vesznek részt a hagyományos terápiás folyamatokban.

A Nivalis játékok például a terápia során interaktív és kreatív eszközként szolgálnak. A játékok nemcsak hogy segítenek a családoknak új nézőpontokat találni, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy az egész család bevonódjon a folyamatba. A játéknak köszönhetően a terapeuták új módon közelíthetnek meg egy-egy problémát, miközben fenntartják a terápiás kapcsolat komolyságát. Fontos, hogy a játékok ne váljanak csupán "gyorssegélyként", amelyet akkor alkalmazunk, amikor nincsenek konkrét ötleteink vagy alaposabb magyarázataink a családi rendszerről.

A játékok alkalmazásának egyik jelentős előnye, hogy képesek szorosabbá tenni a terapeuta és a páciens közötti kapcsolatot, különösen azokkal a páciensekkel, akik valamilyen "persecutor" előítélettel érkeznek, mint például a bíróságok által küldött személyek. A játékok segítenek eloszlatni a terapeuta–értékelő–ellenőr hármasát, és inkább egy együttműködő, támogató terapeuta képet alakítanak ki, miközben nem mennek át pedagógiai vagy szórakoztató irányba. A játékos megközelítés sokkal inkább a terapeutikus munkát segíti, mint sem eltereli annak figyelmét.

Bár a Nivalis játékok alkalmazása kifejezetten pozitív eredményeket hozott, van néhány aggály, amit figyelembe kell venni. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy nem minden család, sőt nem minden családtag hajlandó részt venni az online terápiás foglalkozásokon. A kutatások azt mutatják, hogy sokan inkább a személyes találkozókat részesítik előnyben, de a digitális terápiák iránti érdeklődés fokozódik, különösen azok körében, akik általában pozitívan állnak a szakmai segítségnyújtáshoz. Ezért a terapeutáknak folyamatosan mérlegelniük kell, hogy az online terápia adott helyzetben való alkalmazása valóban szükséges-e, és valóban hozzáadott értéket képvisel-e.

A jövőbeni kutatások szempontjából fontos, hogy a terapeuták olyan új eszközöket és technológiai megoldásokat keresjenek, amelyek még interaktívabbá és testet öltötté teszik a terápiás folyamatokat. A jelenlegi, ingyenes digitális platformok, bár könnyen használhatók, gyakran adatvédelmi aggályokat vetnek fel, hiszen a nagy tech cégek a felhasználói adatokat hasznosítják. Ezért minden digitális eszköz alkalmazásakor fontos figyelembe venni az adatvédelmi szempontokat, és szükség esetén alternatív, adatvédelmet jobban biztosító megoldásokat keresni.

A jövőben a technológia gyors fejlődésével lehet, hogy a strukturált online játékok szerepe háttérbe szorul, mivel a felhasználók számára már természetesek lesznek az interaktív digitális eszközök. A következő lépés talán az lesz, hogy olyan új módszereket fejlesszenek ki, amelyek a képernyőn keresztüli interakciókat még inkább ösztönzik. A jövőbeli kutatásoknak érdemes volna még mélyebben vizsgálniuk a digitális játékok és más interaktív játékos tevékenységek hatékonyságát különböző klinikai populációk esetében, és azokat különböző kultúrákban tesztelni. Az is érdekes kérdés, hogy a párterápiákban hogyan használhatók ezek az eszközök, hiszen ez még egy viszonylag alulkutatott terület.

A jövő kutatásainak kiemelten fontos területe lehet a Nivalis játékok hatékonyságának felmérése serdülőkorú gyermekek és más specifikus problémákkal küzdő családok esetében. Az eredmények alapján a terápiás intervenciók manualizálása és a módszerek elterjesztése még szélesebb körben is lehetséges, ami a családterápiás gyakorlat számára hasznos eszközként szolgálhat.

Hogyan segítheti az online csoportos terápiás megközelítés a rákos betegek rehabilitációját?

A rákos betegek pszichoszociális támogatása kiemelkedő jelentőséggel bír, különösen a súlyos diagnózisok és kezelésük során felmerülő mentális és érzelmi nehézségek kezelésében. A Sars-Cov-2 világjárvány kitörése után az online csoportos terápia lehetőségei gyorsan teret nyertek a Mana – Together for Life szervezetnél, hiszen a rákos betegek különösen érzékenyek a vírus hatásaira. Az online terápiás formák bevezetésére gyorsan sor került, és a hagyományos csoportos terápiás üléseket online videokonferenciák formájában tartották meg, lehetőséget adva a betegek számára a közösségben való részvételre és a pszichológiai támogatásra. Az ilyen típusú terápiás ülések célja nemcsak a betegek érzelmi biztonságának növelése, hanem a betegség kezelésével és annak következményeivel való megbirkózás is.

A terápia egyik fő célja az egyén családjában és kapcsolataiban fellelhető berögzült minták azonosítása és a pozitív változások elősegítése. Az online terápiás ülések során minden résztvevő lehetőséget kapott arra, hogy felfedezze gyermekkorának tapasztalatait, és megértse azok hatását a viselkedésére, szerepeire és kapcsolataira. A csoportos terápiás környezet biztonságot adó keretei között a tagok új viselkedési módokat próbálhattak ki kapcsolataikban, elkerülve a destruktív vagy káros viselkedési mintákat, miközben a közösség érzését, az elfogadást és a mélyebb önismeretet is elérhették.

Az online csoportos terápia a betegség univerzalitásának és a kezelési lehetőségek széles spektrumának megértését is elősegíti, miközben a különböző stádiumokban lévő betegek egymástól tanulhatnak. A közös tapasztalatok és történetek megosztása növeli a reményt és az ellenálló képességet, mivel a csoporttagok megértik, hogy nem egyedül küzdenek a betegség ellen, és hogy vannak esélyek a gyógyulásra. A célzott beavatkozás részeként az online terápiás üléseken a betegek betekintést nyerhettek a mellrák diagnózisába, a kezelésekkel kapcsolatos kihívásokba, és segítettek a betegséggel való együttéléshez szükséges alkalmazkodásban.

Az alkalmazott terápiás megközelítés ötvözi a szisztémás családterápiás és pszichoedukációs elemeket. A szisztémás megközelítés központjában az áll, hogy a beteg nemcsak az egyéni, hanem a családjában és közvetlen környezetében fellelhető kapcsolati mintákban is elakadásokra találhat. Az aktív párbeszéd és a csoportos interakciók segítenek abban, hogy a tagok megértsék egymás élethelyzeteit, miközben közösen keresnek megoldásokat a felmerülő problémákra. A pszichoedukációs elemek az oktatást és a pozitív pszichológia készségeit foglalják magukban, amelyek segítenek a betegeknek abban, hogy mélyebb ismereteket szerezzenek a betegségükről, a kezelési lehetőségekről, valamint a mentális és érzelmi megküzdés eszközeiről.

A szisztémás technikák közül a leggyakrabban alkalmazottak a következők voltak:

  • Narratívák: Az egyén és a család történetei, azok, amelyek az életút során alakultak ki, segítenek abban, hogy a résztvevők új értelmet és célokat találjanak életükben. A csoportos üléseken a narratívák különösen fontos szerepet kaptak, mivel segítettek a csoporttagoknak abban, hogy újraértelmezzék a betegségükhöz és a kapcsolataikhoz fűződő történeteiket.

  • Szisztémás hipotézisek: A szisztémás kérdések segítettek abban, hogy a nők jobban megértsék a pszichológiai és pszichoszomatikus tüneteik hátterét, és lehetőséget adtak új nézőpontok kialakítására.

  • Körkérdések: Ez a technika lehetővé tette, hogy a csoporttagok a problémát különböző szemszögből vizsgálják meg, így az alapvető kérdéseket és érzéseket jobban megérthették.

  • Átkeretezés: Az érzelmi állapotok és kapcsolatok új, optimistább értelmezése segített a résztvevőknek abban, hogy jobb perspektívát nyerjenek a saját helyzetükről.

  • Rituálék: Az online rituálék segítettek abban, hogy a résztvevők erős kapcsolatot alakítsanak ki a többiekkel, és a csoportban való jelenlétet érdemben kifejezzék. A testüket és az otthoni környezetüket is figyelembe vették, amikor a közös élményeket megosztották.

A pszichoedukációs elemek közül az alábbiak voltak a legfontosabbak:

  • Betegségtudatosság: A betegek számára hasznos volt, hogy részletes információkat kaptak a betegségük természetéről és a kezelésük lehetséges hatásairól. A csoportos üléseken ez folyamatos téma volt, hiszen a betegek gyakran kérdéseket tettek fel a szimptómákról, a genetikai hajlamról, és a kezelési lehetőségekről.

  • Kríziskezelés: A rák diagnózisa gyakran traumatikus élményt jelent, és a rendszeres orvosi ellenőrzések is felerősíthetik a pszichológiai stresszt. A szorongás és a betegség visszaesése új kríziseket idézhet elő, amelyek kezelésére speciális módszereket alkalmaztak.

  • Kommunikációs készségek: A csoportos szerepjátékok és a gyakorlatok segítettek a tagoknak a konstruktív és empatikus kommunikáció fejlesztésében, csökkentve a kritikát, agressziót és túlzott beleérzést, miközben a pozitív érzelmi melegségre összpontosítottak.

  • Problémamegoldás és célkitűzés: A cél az volt, hogy a csoporttagok hatékonyan tudjanak megküzdeni a mindennapi problémáikkal és a nagyobb traumatikus helyzetekkel, miközben a családi problémákat és a rák kezelésének komplexitását is figyelembe vették.

A terápia minden résztvevő számára értékes tapasztalatot nyújtott, amely segített abban, hogy jobban megértsék a saját betegséggel kapcsolatos érzéseiket, és hogy hogyan érhetnek el valódi változást a kapcsolatainkban és életmódjukban.

Hogyan alakítják az online technológiák a rendszerelméleti képzéseket és a valóságépítés folyamatát?

A rendszerelméleti képzésben az integráció és a személyes fejlődés kulcsfontosságú tényezők, amelyeket egyensúlyban kell tartani. Az integráció folyamata az egyén saját gondolkodásának, érzéseinek és cselekedeteinek felismerésére épít, miközben az interakciós kontextusokban való jelenlétet is szem előtt tartja. Ebben a folyamatban, amely a tréningek során kulcsfontosságú szerepet kap, a személyes felelősségvállalás, az önreflexió, valamint a történeti kapcsolati és társadalmi szerepek hatásai is figyelembe kerülnek (Fruggeri, 2012; Bianciardi & Telfener, 2014). A csoport nem csupán egy fizikai helyszín, hanem egy olyan katalizátor, amely segíti az érzelmi és gondolati folyamatokat, ösztönözve a résztvevők közötti ko-evolúciót. Ez a többrétegű folyamat megkívánja a tréner folyamatos figyelmét, hogy támogassa a közösségi fejlődést és elősegítse a differenciálódást. A folyamat, bizonyos értelemben, hasonlít a rendszerterápiákhoz, hiszen a résztvevők rendszerszemléletű gondolkodását segíti elő.

A COVID-19 világjárvány gyorsította az online technológiák alkalmazásának folyamatát, amely új lehetőségeket és kihívásokat teremtett a terápiák és tréningek területén (Amorin-Woods et al., 2020). Az online kapcsolatok és a digitális eszközök használata nem csupán technikai, hanem epikát és elméletet is érintő kérdéseket vet fel, és egyúttal új metodológiákat is megkíván, hogy a szakma alkalmazkodni tudjon a változó környezethez. Az online környezetben zajló képzés különböző szintű elemzést igényel, amely az epistemológiai, elméleti és metodikai kérdéseket is érinti.

Az epistemológiai megközelítésben különösen fontos a konstruktivista és szociális konstrukcionista nézőpontok egyidejű figyelembevétele. A tudásunk, mint Telfener (2003) is hangsúlyozza, a társadalmi konstrukció és az egyéni konstrukció közötti egyensúlyban formálódik, így a valóságot nem csupán az egyének saját mentális és érzékelési rendszerei építik fel, hanem a társadalmi konszenzusok is meghatározó szerepet kapnak. Berger és Luckmann (1966) klasszikus munkájukban arra világítanak rá, hogy a társadalmi konvenciók segítenek nekünk a világunkat szabályozni és előre jelezni, miközben az egyes emberi interakciók, mint a tréningek vagy terápiás foglalkozások, további kihívások elé állítanak minket.

A digitális technológiák azzal, hogy a valóságunkat alakítják és közvetlenül befolyásolják a társadalmi és személyes kapcsolatok dinamikáját, új perspektívákat adnak a valóság megértéséhez. Floridi (2019) hangsúlyozza, hogy a digitális eszközök nem csupán a világunkkal való interakció eszközei, hanem olyan rendszerek, amelyek újraontologizálják a valóságot, tehát átformálják annak lényegét. Az online szerepjátékok példája jól szemlélteti, hogy az online tér további szintet ad a valóság és a fikció közötti viszonyhoz. Az online tréningek során ugyanis három szint jelenhet meg: az aktorok cselekedetei, a szerepjáték fikciós dimenziója, és az online tér maga, amely összefonja az előző kettőt. Ez új kihívások elé állítja a résztvevőket, mivel meg kell küzdeniük azzal, hogy az online térben való interakciót is a valóság részének tekintsék.

Az online tréningek egyik nehézsége, hogy a résztvevők gyakran nem képesek elmerülni a szerepjátékban, mert az egyesek számára csak egy "szimuláció", ami nem igényel teljes elköteleződést. Ennek következtében a digitális térben az online szerepjátékok során gyakran megjelennek olyan előítéletek, amelyek szerint az online kapcsolatok nem tekinthetők valódi interakciónak (Giuliani, 2020). Azonban Giuliani (2020) felhívja a figyelmet arra, hogy az online térben történő interakciók és azok hatásai a való életre is kihatnak, és a virtuális világ, bár nem rendelkezik anyagi jellegű valósággal, mégis nagy hatással van a kognitív működésünkre. Ezért az online tréningekben megjelenő előítéletek – amelyek valójában epistemológiai előítéletek – kezelhetők, és a résztvevők képesek lehetnek ezeket elhárítani, ha megfelelően irányítják őket.

A digitális tréningek egyik legnagyobb kihívása tehát abban rejlik, hogy a résztvevők képesek legyenek megbirkózni az online tér sajátos „valóságával”, és az ott szerzett tapasztalatokat a valódi interakciók során is értékesíteni tudják. Az online szerepjátékok, bár virtuális környezetben zajlanak, valódi hatással vannak az emberek kapcsolataira, ezért fontos, hogy a tréningek során figyelmet fordítsunk ezen interakciók minőségére és mélységére.

Miért fontos felismerni az emperipolesist és hemofagocitózist a dermatopatológiában?
Miért vált a blog az egyik leghatékonyabb marketingeszközzé a digitális korban?
Hogyan építheted fel a tökéletes reggelit?