A szénalapú anyagok, mint az elektrokémiai dupla rétegű kondenzátorok (EDLC-k) anódanyagaként történő alkalmazásuk során kiemelkedő szerepet játszanak. Az ilyen anyagok rendkívül jó elektromos vezetők, magas felületi területtel rendelkeznek, amely 1 és 2000 m²/g között változik, ezért ideális választásnak számítanak az energiatároló eszközökben. A szénvegyületek rendkívül tartósak, képesek nagy mennyiségű áramot tárolni, és hosszú élettartammal rendelkeznek. Ezen kívül olcsóak, könnyen előállíthatók, és bőségesen elérhetők a természetben.

A szénalapú anyagok EDLC-kben történő alkalmazása miatt számos fejlesztés történt, amelyek célja a tárolási kapacitás növelése. Az újabb kutatásokban előtérbe kerültek a szén kvantumpontok, grafén, funkcionális szén, aktivált szén, dopált szén, szén aerogélek és szén nanomateriálok. A szén porozitása, amelyet kémiai aktiválási módszerekkel, például KOH, H2SO4, AgCl és ZnCl2 alkalmazásával érhetünk el, kulcsfontosságú szerepet játszik a kapacitás növelésében. Például KOH alkalmazásával aktivált szén esetén a specifikus kapacitás mintegy 30%-kal növelhető, mivel a porozitás mértéke és a mesopórusok növekedése javítja a tárolt energia mennyiségét.

Fontos megemlíteni, hogy az elektromos töltés gyors felvételére és leadására képes szénalapú anyagok kifejlesztésében az ionok mozgásának optimalizálása elengedhetetlen. A Cummings és munkatársai által végzett kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy a szén mikropórusainak mérete közel álljon az elektrolit-ionok méretéhez, hogy megfelelő töltésmentesítést biztosítson. Azonban Simon és kollégái rámutattak arra, hogy a szub-nanométeres mikropórusokban az ionok mozgása jelentősen korlátozott, ami alacsony vagy közepes töltés-leadás sebességet eredményez.

A mikropórusok és a mesopórusok kombinálása új lehetőségeket teremt a szuperkondenzátorok teljesítményének javítására. A Bhawna et al. által kifejlesztett új tervezési koncepció, amely mikropórusokat, mesopórusokat és makropórusokat egyesít, kiváló kapacitás-megtartást biztosít gyors töltési és kisütési folyamatok során. Az ilyen kombinációk lehetővé teszik a 374,7 F/g-es gravimetrikus kapacitást, így a gyors töltési sebesség és a hosszú élettartam elérése válik lehetővé.

A porózus szén anyagok kapacitása nemcsak a pórusok méretének és eloszlásának függvénye, hanem a felületkémiai módosításoktól is. A nitrogén, kén, bór, foszfor és oxigén alkalmazása a felületi kémia módosítására növeli a szénalapú anyagok pseudokapacitását. A Bandosz és munkatársai kimutatták, hogy a piridinikus és pirrolitikus nitrogén segíthet a pseudo-kapacitás növelésében, mivel a piridinikus oxigén és grafikus nitrogén segít az elektromos vezetőképesség javításában. Ezen kívül a duál-dopálás, például N és B ko-dopálása, gyorsítja az elektron- és iontranszportot.

A szénalapú anyagoknál alkalmazott másik módszer a fémoxidok, például RuO₂ vagy TiO₂ alkalmazása, amelyek szintén hozzájárulnak a pseudokapacitás növeléséhez. A szén anyagok strukturális jellemzői, például a hierarchikus porozitás, alapvetően befolyásolják a szuperkondenzátor teljesítményét. A makropórusok (50 nm-nél nagyobb) ion-tárolóként működnek, a mesopórusok (2–50 nm) az elektrolit-ionok áramlását segítik, míg a mikropórusok az energia tárolásáért felelősek. Az optimálisan elosztott és összekapcsolt hierarchikus porozitás a legígéretesebb megoldásokat kínálja a magas teljesítményű szuperkondenzátor eszközök számára.

A legújabb kutatásokban biológiai hulladékokból származó anyagok, például komposztált fa- vagy tea hulladékok felhasználásával készített porózus aktivált szén is egyre népszerűbbé válik. Az ilyen anyagok magas specifikus kapacitással rendelkeznek, és képesek hosszú távon fenntartani stabilitásukat több ezer ciklus után is. Az egyes anyagok különböző elektrolitokkal való kombinálása, például a KOH elektrolitokkal, kiváló eredményeket adhat a szuperkondenzátorok esetén, különösen a stabilitás és hosszú életciklus szempontjából.

A szénalapú anyagok továbbra is az egyik legígéretesebb megoldást jelentik az energiatárolás területén, különösen a szuperkondenzátorok és lítium-ion akkumulátorok fejlesztésében. Ahhoz, hogy ezek a rendszerek még nagyobb hatékonysággal működjenek, szükséges a szénalapú anyagok további fejlesztése, hogy a porozitás, a felületkémia, a szerkezeti jellemzők és a kölcsönhatások még inkább optimalizáltak legyenek.

Mágneses Nanopartikulumok és Porózus Szén Alapú Nanokompozitok Biomedikai Alkalmazásai: A Célzott Gyógyszerszállítás és Magnetikus Hipertermiás Terápia

A mágneses nanopartikulumok és porózus szén alapú nanokompozitok használata egyre nagyobb figyelmet kap a biomedikai alkalmazásokban, különösen a gyógyszerszállítás, a fototermális terápia és a mágneses hipertermiás kezelések terén. Az ilyen nanomaterikák előnye, hogy képesek magas specifikus felületi területek kialakítására, miközben biokompatibilisek és képesek gyógyszerek hatékony és célzott szállítására.

A közelmúltban végzett kutatások szerint a mágneses nanokompozitok, például a kobalt (Co) és a redukált grafén-oxid (rGO) kombinációja, kiemelkedő antibakteriális hatékonyságot mutatnak, különösen az E. coli ellen. Az ilyen nanomaterikák képesek nemcsak gyógyszereket szállítani, hanem magas mágneses tér alkalmazása mellett baktericid hatásokat is kifejtenek. Az rGO, mint erőteljes antibakteriális szer, segít növelni a nanokompozitok baktériumölő hatását. Az rGO csökkentett forma képes a baktériumok membránját károsítani, amely a kórokozók gyorsabb pusztulásához vezet.

A porózus szén bevonattal rendelkező mágneses nanomateriálisok különösen figyelemre méltóak a gyógyszerszállításban és a képalkotó diagnosztikában, például az MRI vizsgálatokban. Az ilyen nanokompozitok nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, és képesek gyógyszereket, mint a doxorubicin, nagy hatékonysággal beépíteni. A gyógyszer szállítása pH-szenzitív módon történhet, így az anyag képes reagálni a környezet kémiai tulajdonságaira, mint a pH változása, és ennek megfelelően szabadítja fel a gyógyszert. A pH-érzékeny gyógyszerszállítás lehetővé teszi, hogy a gyógyszer a daganatos sejtek környezetében, ahol savasabb a pH, szabaduljon fel, így csökkentve a nem célzott szövetekbe történő áramlást.

A legújabb kutatásokban a porózus szén bevonatú mágneses nanokompozitok alkalmazása a kemoterápia és fototermális terápia kombinációjával mutatott előnyöket. A hialuronsavval (HA) funkcionálisan módosított nanomateriálisok képesek a daganatos sejtekhez való célzott kötődést, ami javítja a terápia hatékonyságát. A hialuronsav egy jól ismert ligandum, amely képes a rákos sejtekhez kötődni, elősegítve a gyógyszer pontos helyre történő szállítását. Az in vivo vizsgálatok során a nanokompozitok sikeresen megakadályozták a daganat növekedését, miközben magas hőmérsékletet generáltak a célzott területeken, amikor lézerrel stimulálták őket.

A mágneses hipertermiás kezelés során a nanokompozitok mágneses tér hatására felmelegednek, és ezáltal a környező daganatos szövetek felmelegedését okozzák, ami a daganatok elpusztulásához vezethet. Ez a módszer különösen ígéretes a hagyományos kezelési módszerekkel szemben, mivel lokálisan alkalmazható és minimalizálja az egészséges szövetek károsodását. A mágneses hipertermiás kezelés hatékonyságát tovább növeli a fototermális terápia, amelyet a nanokompozitok képesek alkalmazni a megfelelő hullámhosszú lézersugárzással. Ezen módszerek kombinációja jelentős előnyöket biztosít a rákos sejtek célzott kezelésében.

Az új generációs nanomateriálisok, különösen a porózus szénnel bevont mágneses nanokompozitok, tehát nemcsak gyógyszerszállító rendszerek, hanem hatékony képalkotó eszközök és kezelési módszerek is lehetnek, amelyek a jövőben jelentős szerepet játszhatnak a rák és más betegségek kezelésében. Az ilyen nanokompozitok alkalmazása különösen előnyös, mivel azok nagy specifikus felületet biztosítanak a gyógyszerek számára, miközben lehetővé teszik a kezelés személyre szabását és a szöveti célzást, amely a hagyományos gyógyszerszállítási rendszerek esetében nehezen elérhető.

A nanokompozitokkal kapcsolatos kutatások egyik kulcseleme a biokompatibilitás biztosítása, hiszen a felhasználásuknak biztonságosnak kell lennie az élő szervezetek számára. A hemokompatibilitás és a citokompatibilitás vizsgálata alapvető fontosságú a sikeres klinikai alkalmazásokhoz. Ezen kívül a nanomateriálisok hosszú távú hatásait is fontos megérteni, hogy biztosítani lehessen azok biztonságos alkalmazását a betegségek kezelésében. A kutatások során figyelmet kell fordítani a nanomateriálisok kiürülésére, metabolizmusára, és arra, hogy miként befolyásolják az immunválaszt, mivel ezek az anyagok hosszú távon is alkalmazhatók lehetnek.

Miért fontosak a pórusos szén nanomateriálok a jövő elektrokémiai szenzoraiban?

A pórusos szén nanomateriálok széles körben használtak különböző tudományos és ipari alkalmazásokban, különösen az elektrokémiai érzékelők területén. Ezen anyagok kulcsfontosságú tulajdonságaik miatt, amelyek a szerkezetükből és összetételükből adódnak, lehetőséget biztosítanak a különböző biomarkerek érzékelésére, a szenzorok érzékenységének javítására és a gyorsabb mérési eredmények elérésére. A pórusos szén nanomateriálok tervezése és előállítása különféle módszereken keresztül történhet, amelyek közül kiemelkednek a "kemikális sablon" és "lágy sablon" technikák. Az előbbi esetében az anyagok szintetizálása során gyakran különböző kemikai és szilárd anyagokat használnak a sablon létrehozásához, míg a lágy sablon módszer egy sokkal rugalmasabb és képlékenyebb megközelítést kínál, amely a molekulák szupramolekuláris önszerveződésére épít.

A kemikális sablon módszer során az anyagokat először egy mintasablonhoz illesztik, majd egy szénforrást polymerizálnak, amely a szénanyagot eredményez. Ezután a sablon eltávolításával előállnak a végleges pórusos szén struktúrák, amelyek megfelelő mechanikai és elektrokémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. A lágy sablon eljárás azonban kevésbé bonyolult és gyorsabb, mivel az anyagok szintézise során nem szükséges kemikálissal alkotott szilárd sablon, hanem a molekulák spontán önszerveződése hozza létre a kívánt struktúrákat. Ebben az esetben a karbonizációs folyamat során a szén előállítása úgy történik, hogy a sablon anyagok elég könnyen eltávolíthatók, és az elkészült pórusos szén anyagok kívánt szerkezete megszületik.

A pórusos szén anyagok, különösen azok, amelyek heteroatomokkal vannak doppingolva, egyre inkább a kutatók figyelmének középpontjába kerülnek. A nitrogén, kén, foszfor és egyéb heteroatomok beépítése a pórusos szén struktúrákba jelentős mértékben növeli azok elektrokémiai tulajdonságait, különösen a kapacitást, ami kulcsfontosságú szerepet játszik az elektrokémiai érzékelők érzékenységének javításában. Az ilyen típusú pórusos szén anyagok nemcsak a hagyományos elektrokémiai alkalmazásokban mutatnak kiemelkedő teljesítményt, hanem egyre inkább alkalmazzák őket az orvosi diagnosztikában is, például a prosztatarák biomarkereinek érzékelésére.

A prosztatarák korai felismerése érdekében kifejlesztett elektrokémiai bioszenzorok különböző típusú pórusos szén anyagokat alkalmaznak, amelyek mind a hagyományos, mind a modernebb, heteroatomokkal doppingolt pórusos szén nanomateriálokat felhasználják. Az ilyen bioszenzorok alkalmazása rendkívül ígéretes, mivel lehetővé teszik a rendkívül érzékeny és gyors detektálást. A különböző elektrokémiai technikák, mint például a ciklikus voltammetria (CV), amperometria, és az impedanciás spektroszkópia (EIS), mind hozzájárulnak a prosztata-specifikus antigén (PSA) érzékelésének javításához, ami különösen fontos a prosztatarák korai diagnosztizálásában.

Az ilyen típusú érzékelők további előnye, hogy képesek reagálni az új generációs orvosi kihívásokra, például a biomarkerek alacsony koncentrációkban történő gyors felismerésére. A különböző elektrokémiai szenzorok előnyei között szerepel a gyors válaszidő, a magas szelektivitás és érzékenység, valamint a lehetőség a különböző típusú mintákban történő alkalmazásra. A pórusos szén anyagok alkalmazása különösen előnyös, mivel a mikropórusok, mezo- és makropórusok jelenléte lehetővé teszi a nagy felületű, jól elosztott aktív helyek kialakulását, ami növeli a bioszenzorok hatékonyságát.

A szén alapú anyagok, mint a grafén, a grafén habok, a nanotubusok, illetve a szénrostok, egyre inkább előtérbe kerülnek, mivel ezek az anyagok rendkívül alacsony felületi töltéssel rendelkeznek, így rendkívül alkalmasak szuperhidrofób felületek létrehozására. A pórusos szén nanomateriálok felhasználása ezen kívül a szén-alapú kompozitok alkalmazásának növekedésével párhuzamosan elősegítheti az olyan új típusú elektrokémiai érzékelők kifejlesztését, amelyek a különböző bioelektrokémiai reakciók gyors és pontos mérésére képesek.

A pórusos szén anyagok alkalmazása tehát nemcsak az elektrokémiai érzékelők hatékonyságának növelésében játszik kulcsszerepet, hanem számos más ipari és tudományos területen is lehetőséget ad az anyagok optimalizálására, például az energiatermelésben és -tárolásban, illetve a környezetvédelemben. Az új módszerek, mint a szénnanomateriálok heteroatomos doppingolása, lehetőséget adnak arra, hogy a jövőben még érzékenyebb, gyorsabb és sokoldalúbb szenzorokat fejlesszenek ki, amelyek segítségével a pórusos szén alapú anyagok előnyei maximálisan kihasználhatók.