A modern politikai környezetben a "hamis hírek" hatása egyre inkább észrevehető, különösen a demokratikus rendszerek működésére. A "truth decay" jelensége, amelyet Kavanagh és Rich (2018) definiáltak, a valóság és a fikció közötti határvonal elmosódásához vezet, és különféle társadalmi és politikai problémákat okoz. A jelenség négy fő aspektust ölel fel: az adatokkal kapcsolatos egyre növekvő nézeteltéréseket, a tények és vélemények közötti határvonal elmosódását, a vélemények és tapasztalatok növekvő hatását a tényekkel szemben, valamint a korábban megbecsült tényforrásokba vetett bizalom csökkenését.

Ez a jelenség nem csupán egy-egy ország problémája, hanem globális méreteket öltött, különösen a közösségi média és az internetes platformok elterjedése révén. Az információs szivárgás, a félrevezető tartalmak és a manipulált narratívák gyors terjedése miatt a társadalom egyre inkább polarizálódik. A hagyományos médiától való eltávolodás és a személyre szabott, gyakran hamis információk egyre nagyobb hatást gyakorolnak az emberek véleményére és politikai viselkedésére.

A hamis hírek terjedése alapvetően két szinten hat: a politikai diskurzusra és az egyénre. A politikai szinten az ilyen hírek aláássák a demokratikus intézményeket, mivel csökkentik azok legitimációját és növelik a társadalmi feszültségeket. Az egyéni szinten a hamis hírek pszichológiai hatásai is egyre inkább felismerhetők. Az emberek hajlamosak a saját meggyőződéseikhez igazodó információkat keresni, miközben egyre nehezebb megkülönböztetni a valóságot a manipulált vagy hamis információktól. Ez nem csupán kognitív torzítások, hanem érzelmi reakciók révén is megnyilvánul, amelyek tovább erősítik a társadalmi polarizációt.

A közösségi média szerepe kulcsfontosságú ebben a folyamatban. Az online térben terjedő "echo chamber" jelenség, vagyis amikor az emberek kizárólag olyan információkkal találkoznak, amelyek megerősítik a saját nézeteiket, súlyosbítja a helyzetet. Ez a jelenség hozzájárul a politikai diskurzus polarizálódásához, és megnehezíti a konstruktív párbeszéd kialakítását, amely alapvetően szükséges lenne a demokratikus társadalmak működéséhez.

A hamis hírek hatása nem csupán az egyéni szintre korlátozódik, hanem szélesebb társadalmi és politikai következményekkel is jár. A politikai polarizáció fokozódása, a társadalmi feszültségek növekedése és az egyre mélyülő bizalmatlanság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a demokratikus rendszerek egyre kevésbé képesek reagálni a társadalmi problémákra. A választók manipulálása, a közvélemény irányítása és a politikai szándékok elősegítése érdekében alkalmazott hamis hírek stratégiai célja az, hogy elhomályosítsák a valóságot és megerősítsék a meglévő politikai és gazdasági hatalmakat.

A hamis hírek gazdasági vonzatai sem elhanyagolhatóak. A politikai és gazdasági hatalmak számára lehetőség nyílik arra, hogy a társadalom meggyengült állapotában profitáljanak a megosztottságból, a zűrzavarból és a bizalom hiányából. Az ilyen típusú információ manipulációja nem csupán egy politikai eszköz, hanem komoly gazdasági érdekek mentén is történik. A hosszú távú hatások között szerepelhet a politikai apátia, a demokratikus intézmények legitimitásának csökkenése, és a társadalmi kohézió megszűnése.

Fontos, hogy a demokratikus rendszerek felismerjék a hamis hírek és a diszinformációk veszélyeit, és megfelelő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy megőrizzék a társadalmi diskurzust és a politikai stabilitást. A közösségi média és az internetes platformok szabályozása, az oktatás és a médiatudatosság fejlesztése mind kulcsfontosságú eszközök lehetnek a "truth decay" elleni küzdelemben.

Miért nem elég a tények ismertetése? A populizmus és a dezinformáció elleni küzdelem

A nyugati közvéleményben ugyanazt a gyengeséget figyelhetjük meg a tényekkel kapcsolatban, mint amit az oltásellenes (Anti-Vax) mozgalomban is láthattunk. Az egyszerű tények közlésével nem lehet hatni az emberekre, különösen akkor, amikor azok egy meghatározott ideológiát követnek, amely eltávolodik a racionális alapoktól. Ez nem csupán a populisták és a szuverenisták stratégiáját mutatja, hanem azokat a pszichológiai és politikai mechanizmusokat is, amelyeket a mai politikai vezetők alkalmaznak, beleértve a Kreml híveit is. A cél nem a tények alapján való vita, hanem a valóság átalakítása, hogy a potenciális választókat egy alternatív valóságban lehessen elhelyezni, amely a rációtól és a tudományos alapoktól távol áll.

Ez a jelenség ugyanúgy jelen van a populista diskurzusban, mint a legújabb hidegháborús fake news stratégiákban. A fake news problémáját több fronton is kezelni kell. A hidegháború idején a cél az volt, hogy a rendszerről szóló igazságok átjussanak a határon, hogy a kommunizmus álvalósága összedőljön. Az új hidegháborúban, ahol a fake news és az információ manipulálása a fő eszköz, ugyanazt a feladatot kell elvégeznünk, de most két fronton küzdünk: egyrészt külföldi beavatkozásokat kell megakadályozni, másrészt a hazai médiát is tisztázni kell.

A dezinformációval szembeni hatékony válasz nem csupán jogi intézkedések alkalmazására építhet, hanem egy erős, igazságra építő ellen-narratívára is szükség van. Az orosz propaganda már a hidegháború idején is aktív volt, és az akkori médiaeszközök, mint a Novosztyi hírügynökség vagy a kommunista napilapok, is az ideológiai befolyásolás eszközei voltak. A Nyugat közvéleménye azonban akkoriban is tisztában volt a Szovjetunió valódi arculatával, amit az orosz propaganda nem tudott elfedni. Most a helyzet más: Oroszország egyes nyugati közönség számára a múlt ragyogó, hibátlan világát képviseli, amelyben nem léteznek olyan jelenségek, mint a migráció, a szekularizáció vagy a melegek jogai, hanem az "ősi keresztény értékek" és a férfiak hatalma uralkodik.

Ez a narratíva természetesen nem más, mint propaganda, vagy ahogy ma mondanánk: fake news. A valóságos információk terjesztése, a propaganda leleplezése és a valódi helyzet bemutatása a legfontosabb feladatunk. A kognitív disszonancia az ideológia elleni egyik legerősebb fegyver: ha az emberek egy ellentmondásos információval találkoznak, akkor a valósággal való szembesülés sokkal hatékonyabban csökkenti a propagandával szembeni hajlandóságot.

A valódi információk terjesztése és a különböző nézőpontok bemutatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a közönség ne hagyja magát becsapni. A médiának és a szakújságíróknak nemcsak a fake news leleplezésére van szükségük, hanem arra is, hogy proaktívan szolgáltassanak alternatív, megbízható forrást. Ennek érdekében a propagandától mentes, részletes és alapos munkát kell végezniük, bemutatva az igazságot és a más szemszögből való informálást, elkerülve a figyelemelterelést, a félrevezető politikai manipulációt és azokat a technikákat, amelyekkel a populista politikusok igyekeznek manipulálni a közvéleményt.

A szakújságíróknak nemcsak arra van szükségük, hogy az információkat ellenőrizzék és a tényeket bemutassák, hanem arra is, hogy a közönség figyelmét felhívják arra, hogy nem minden információ igaz, és hogy a szándékos manipulációk ellen az egyetlen védekezés a kritikus gondolkodás és a megbízható források keresése. Azok a politikai és társadalmi diskurzusok, amelyek az alternatív valóságokat építik, komoly veszélyt jelenthetnek a demokráciákra, ezért mindenkinek – az újságíróknak, politikusoknak, iskoláknak és kulturális intézményeknek – együtt kell működnie a dezinformáció ellen.

Miért fontos mindez? Mert egy olyan világban élünk, ahol a média nemcsak információt közvetít, hanem formálja a társadalmi diskurzust is. Az információk közvetítése, a tények ellenőrzése és a valódi források keresése elengedhetetlen annak érdekében, hogy elkerüljük a manipulációkat és a hamis narratívákat, amelyek lassan, de biztosan aláásják a társadalmi bizalmat és a politikai rendszereket. A megfelelő válasz egyértelmű: az igazságot kell szolgáltatni.

Hogyan működik az orosz dezinformációs gépezet?

A dezinformáció működésének és elterjedésének megértése a modern információs háború egyik legfontosabb eleme. A diszkrét és szakszerűen irányított dezinformációs kampányok a világ minden táján egyre inkább a politikai manipuláció eszközeivé váltak. Az orosz állami médiagépezet például nem csupán a hagyományos állami csatornákra korlátozódik, hanem a digitális térben is komoly befolyással bír, melyet különböző eszközökkel és eszköztárakkal manipulál.

Az orosz állami médiumok, mint a Sputnik News, a Ruptly, és az All-Russia State Television and Radio Broadcasting Company (VGTRK), könnyen felismerhetők azáltal, hogy közvetlen kapcsolatban állnak az orosz kormánnyal, és nem rendelkeznek azzal a függetlenséggel, amelyet más, világszerte ismert hírcsatornák képviselnek. Az RT, a híres orosz hírtelevízió például hatalmas jelenléttel bír a közösségi médiában, különösen a YouTube-on, ahol több előfizetővel rendelkezik, mint a BBC vagy a Fox News. Az ilyen típusú médiumok és platformok küldetése nem csupán tájékoztatás, hanem gyakran a kormányzati narratíva erősítése, ami a politikai diskurzust is irányítja.

Azonban a hatalom által irányított média csak a dezinformációs lánc egy eleme. A második szintet azok a függetlennek tűnő blogok és online híroldalak alkotják, amelyek ugyan nem állnak közvetlen kapcsolatban az orosz kormánnyal, de gyakran terjesztenek olyan tartalmakat, amelyek erősíthetik a kormányzati narratívát. Ezek a weboldalak, far-right vagy far-left blogok például rendszeresen manipulálják az olvasókat, és olyan elméleteket terjesztenek, amelyek a társadalmi és politikai feszültségek növelésére szolgálnak. Az ilyen típusú információs oldalak gyakran alkalmaznak szenzációhajhász címeket, és hamis történeteket, amelyek célja a társadalom megosztása és a politikai polarizáció fokozása.

Ezek a blogok és oldalak különböző földrajzi kontextusokban különböző érzelmi és politikai indulatokat céloznak meg. A posztszovjet térségben, például Ukrajnában vagy a Baltikumban, ezek az oldalak gyakran az oroszellenes érzéseket erősítik, míg Európában a bevándorlás, az iszlám, és a szuverenitás kérdéseit használják fel a Nyugat és a NATO kritikájára.

A harmadik szint a legnehezebben észlelhető: itt találkozunk a közösségi médiában elrejtett trollokkal és botokkal, amelyek célja a dezinformáció gyors terjedése. Az ilyen típusú aktorok gyakran álcázzák magukat valódi felhasználókként, miközben a propaganda gyors és hatékony terjesztését végzik. A trollok személyes tartalmat is létrehozhatnak, nem csupán terjeszthetnek, miközben a botok automatikusan, gyorsan osztanak meg üzeneteket, így terjesztve a dezinformációt anélkül, hogy felfednék valódi szándékaikat. A trollok és botok szoros együttműködésével a dezinformáció gyorsan terjedhet, miközben a célzott közönség egyre inkább elhiszi azt.

Egy különösen ismert példa az orosz dezinformációs gépezet működésére a "Lisa eset" volt 2016-ban. Egy 13 éves orosz származású lány eltűnését követően a Kremlhez közeli média gyorsan azt állította, hogy a lányt migránsok erőszakolták meg, miközben később kiderült, hogy a történet teljesen hamis volt. A közösségi médiában való gyors elterjedésével a hírek már diplomáciai konfliktust is okoztak. Ez a példa jól mutatja, hogyan képesek manipulálni a közvéleményt és politikai feszültségeket kelteni egy teljesen kitalált történet segítségével.

Az orosz dezinformációs kampányok nemcsak a politikai diskurzust alakítják, hanem a társadalmi feszültségeket is fokozzák. A különböző kultúrák közötti szakadékokat kihasználva, ezek az információs támadások mélyebb hatást gyakorolnak a közvéleményre. A cél nemcsak a közvetlen politikai befolyásolás, hanem a társadalmi rendszerek destabilizálása is, így az emberek és a kormányok közötti bizalom csökkentése.

Az ilyen típusú dezinformációk kezeléséhez kulcsfontosságú a tudatosság növelése, hogy az emberek képesek legyenek felismerni a hamis információkat. Az online és offline kommunikációs terekben való aktív részvétel és a kritikus gondolkodás elengedhetetlen a társadalmi kohézió megőrzéséhez. A kormányoknak és a médiahatóságoknak is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a dezinformáció terjedésének megelőzésére, miközben biztosítják az információk áramlásának szabadságát.

A poszt-igazság politika és a demokrácia kihívásai

A poszt-igazság politika, a disz-információ és a hamis hírek elterjedése egyre nagyobb fenyegetést jelent a demokratikus társadalmak számára. E jelenségek hatásai nem csupán a közvéleményt manipulálják, hanem mélyen befolyásolják a politikai döntéshozatali folyamatokat is, kihívás elé állítva a demokratikus értékeket és a politikai rendszereket.

A poszt-igazság politikája lényegében azokat a stratégiákat foglalja magában, amelyek célja a valóság eltorzítása, a tények relativizálása és a szubjektív érzések, illetve személyes hitek előtérbe helyezése. A modern társadalmakban egyre inkább az egyéni meggyőződések és érzelmek dominálnak, míg az objektív tények háttérbe szorulnak. Ez a jelenség nem csupán az információk manipulációját jelenti, hanem azok szándékos terjesztését is, amelynek célja a társadalmi és politikai elosztottság mélyítése.

A demokrácia alapja az információ szabad áramlása és a nyilvános diskurzus, ahol a polgárok képesek racionálisan megvitatni és döntéseket hozni. Azonban, amikor a társadalom tagjai hamis információk vagy félrevezető narratívák hatása alatt hoznak döntéseket, az aláássa a demokratikus folyamatokat. A manipuláció különösen veszélyes lehet a választások során, amikor az információ torzítása közvetlen hatással lehet a politikai döntésekre és a kormányzás legitimációjára.

Hannah Arendt munkái segíthetnek megérteni a különböző igazságfogalmak, a hazugságok és a politika kapcsolatát. Arendt szerint az igazság és a hazugság különböző dimenziói alapvetően befolyásolják a politikai diskurzust és a társadalom működését. A modern politikai rendszerekben az igazság manipulálása nem csupán a hatalom megőrzésére irányul, hanem arra is, hogy az egyéni és kollektív identitásokat irányítsa és formálja.

A politikai egyenlőtlenségek növekedése különösen erős hatást gyakorol a nyilvános szférára, ahol az egyes csoportok és egyének különböző információs erőforrásokhoz férhetnek hozzá, és eltérő narratívákat építhetnek. A szegényebbek és marginalizált csoportok sokszor nem rendelkeznek a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy felismerjék a manipulált tartalmakat, ami tovább súlyosbítja a társadalmi egyenlőtlenségeket. A poszt-igazság narratívák terjedése így nemcsak politikai, hanem társadalmi problémákat is gerjeszthet.

Az orosz példák különösen tanulságosak a poszt-igazság politikájának megértésében. Oroszországban az állami hatalom kezében összpontosuló információs monopólium kulcsfontosságú eszköze a hatalom fenntartásának és a társadalom valóságérzékelésének manipulálásának. A kormányzati propaganda és a kibertámadások révén terjedő disz-információk a külpolitikában is komoly hatással vannak, mivel az orosz hatalom célja, hogy más országok politikai rendszereit destabilizálja. Az ilyen típusú "éles hatalom" a nemzetközi politikában egyre inkább elfogadott stratégiai eszközként jelenik meg, amely aláássa a demokráciák működését.

A hamis hírek hatása nem korlátozódik csupán a politikai diskurzusra; komoly következményekkel járhat a választási folyamatokra is. A választók hajlamosak olyan információkat keresni, amelyek megerősítik előítéleteiket, és gyakran nem hajlandóak szembenézni a valósággal, ha az ellentétes a személyes meggyőződéseikkel. Ennek következményeként a hamis híreknek a választási eredményekre gyakorolt hatása minimálisnak tűnik, mivel azok gyakran csak a már meglévő politikai beállítódásokat erősítik.

A társadalmi és politikai kihívások mellett a poszt-igazság politikája a tudományos és gazdasági diskurzust is befolyásolja. A COVID-19 világjárvány idején különösen nyilvánvalóvá vált, hogy a tudomány szerepe és hitelessége kulcsfontosságú a társadalmi válságok kezelésében. Azonban a járvány idején tapasztalt hamis hírek és tudományos manipulációk nemcsak a közegészségügyi válaszokat, hanem a nemzetközi politikai kapcsolatokat is befolyásolták.

A disz-információ terjedésének megállítása nem könnyű feladat, és komoly metodológiai kihívásokkal jár. Az internet és a közösségi média új terepeket kínálnak a manipulációk számára, amelyek elérhetik a globális közönséget, és az információk gyors terjedésének köszönhetően nehezen kontrollálhatóvá válnak. A hamis információk terjedésének megállítása érdekében kidolgozott stratégiák nemcsak a manipuláció elleni védekezésre, hanem a demokratikus értékek megőrzésére is összpontosítaniuk kell.

A manipulált információk elleni küzdelem során elengedhetetlen, hogy a demokratikus intézmények és a közvélemény tisztában legyenek az információ hatásával és manipulációval kapcsolatos veszélyekkel. Csak így biztosítható, hogy a társadalom politikai diskurzusai valóban az igazságra és a tényekre alapozódjanak, és ne váljanak manipulációk, ideológiai harcok és félrevezető narratívák áldozatává.

Milyen hatással van az Európai Unió diszkriminációellenes kódexe a cenzúra magánkézbe adására?

Az internetes ökoszisztéma teljesen átalakította azt, ahogyan információkat fogyasztunk, és a közösségi hálózatok, valamint a keresőmotorok szerepe a hírek terjesztésében – a híreket elosztó platformok gyorsan növekvő dominanciája – folyamatosan emelkedik. Az internetes platformok által okozott média környezet átalakulása gyengítette a hírszerkesztők szerepét, akik eddig az információk kapujaként funkcionáltak. Ahogyan arra a Kultúra, Tudomány, Oktatás és Média Bizottságának jelentése is rámutatott, a hagyományos sajtóformák szerepe gyakorlatilag megszűnt, amit Levi az "újságírás intézményesítésének megszűnéséhez" hasonlított, és azt is megemlítette, hogy ezt a szerepet ma már a mérnökök, kódolók és dizájnerek vették át. A jelenséget, amely az ilyen keveredett információkat jellemzi, 'információs rendellenességnek' nevezték, ami magában foglalja a politikai propagandát, a külföldi befolyásokat, a hamis információkat és egyéb jelenségeket.

A legnagyobb probléma az információs rendellenességgel az, hogy az egyes jelenségek keveredése – mint a hamis hírek (vagy diszinformáció) elterjedése – aláásta a média jogi kategóriáit, és megkérdőjelezte az információ- és véleményszabadság határait. A diszinformáció problémája nem csupán a hírek manipulálásáról szól, hanem arról is, hogy a hagyományos jogi keretek nem képesek megfelelően kezelni az új típusú információkat, amelyek gyorsan és nagy hatással terjednek el az interneten. Az Európai Unió által kezdeményezett diszkriminációellenes kódex célja, hogy visszaszorítsa a diszinformáció terjedését, de vajon a szabályozás a megfelelő eszközként működik-e?

Az EU Diszkriminációellenes Kódexe egy olyan "puha jogi" eszközként jelent meg, amely a legnagyobb internetes platformok számára ajánlott stratégiákat, hogy csökkentsék a hamis hírek terjedését. A kódex legfontosabb ajánlásai közé tartozik, hogy a platformok ne támogassák a diszinformációt hirdetésekkel, hogy csökkentsék a hamis hírek láthatóságát, és hogy elősegítsék a megbízható tartalom könnyebb megtalálhatóságát. A cél az is, hogy a platformok biztosítsák a hirdetések és szponzorált tartalom átláthatóságát, valamint távolítsák el a hamis fiókokat és szabályozzák a botok működését. Az EU azonban, bár jelentős hatást gyakorol a sajtószabadságra, nem tesz érdemi lépéseket a tagállamok alapvető jogainak közvetlen befolyásolására, hiszen a diszkriminációellenes kódex a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartásával működik.

Fontos megérteni, hogy a diszkriminációellenes kódex egyelőre csak ajánlásokat fogalmaz meg, nem pedig kötelező jogi normákat. Ezáltal nem áll elő a klasszikus jogi megoldásokkal, amelyek jogilag kötelező érvényűek lennének. A kódex tehát nem egy "kemikusan" érvényesíthető jogi normát alkot, hanem inkább irányelveket ad a magánszektornak, hogy milyen módon szabályozzák saját platformjaikat. A probléma ott kezdődik, hogy a cenzúra gyakorlása és az információk ellenőrzése fokozatosan a magánszektor kezébe kerül, amelynek működése nem mindig felel meg a demokratikus alapelveknek, amelyek védelme az államok feladata lenne.

A magáncégek szerepe az internetes információk szabályozásában egyre inkább kérdéseket vet fel a demokrácia és az alapvető jogok védelme szempontjából. A cenzúra "privatizálása", amely a diszkriminációellenes kódex alapvető problémája, azt jelenti, hogy a nagy techvállalatok egyre inkább képesek saját platformjaikon a közvéleményt manipulálni. Ez komoly aggodalmakat vet fel az információk szabad áramlásának védelme és az államok felelőssége között. A kérdés, hogy az állami beavatkozás vajon hatékony és szükséges-e, amikor a szabályozást már a magánszektor végzi.

A hagyományos jogi kategóriák alkalmazása az internet világában nem mindig megfelelő. Míg az Európai Bíróság a sajtószabadságot és az információk szabad áramlását mindig is fontosnak tartotta, az interneten megjelenő új típusú jelenségek, mint a fake news vagy a politikai propaganda, egyre inkább határvonalat képeznek a szólásszabadság és a felelősségvállalás között. A bíróságok döntései és az EU kezdeményezései azt mutatják, hogy az internetes platformok szabályozása és a sajtószabadság határvonalai közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú.

A diszkriminációellenes kódex és az EU más szabályozási intézkedései nemcsak a hamis hírek terjedését próbálják megfékezni, hanem arra is figyelmeztetnek, hogy a véleményszabadságot és a sajtószabadságot mindenképpen védeni kell, ugyanakkor a manipulációk, az ideológiai befolyásolás és a társadalomra gyakorolt hatások figyelembevételével. Ahogyan az Európai Bíróság is hangsúlyozza, az információk szabad áramlása nem lehet öncélú, és az azt korlátozó intézkedéseknek mindig arányosnak kell lenniük a céljaikkal.

Hogyan formálja a technológia az emberi kreativitást és az érzelmeket?
Hogyan alakította Nixon beszédei az etnikai identitásokat és a társadalmi politikát az olasz-amerikai közönség előtt 1972-ben?
Hogyan ismerjük fel és kezeljük a spirituális és érzelmi kapcsolatokat az életben?
Miért fontosak az elfeledett detektívtörténetek és milyen hatással voltak a műfaj fejlődésére?