Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский
A szupervízió célja, hogy elősegítse a szakemberek fejlődését, miközben tükrözi a gyakorlatot és a tapasztalatokat. A rendszerelméleti szupervízió egy olyan megközelítés, amely a reflexív tanulásra épít, azaz arra, hogy a résztvevők képesek legyenek kritikusan értékelni saját cselekedeteiket, valamint azok hatását a munkakörnyezetükre. Az online kommunikáció térnyerése a szupervízióban új kihívásokat, de ugyanakkor előnyöket is jelenthet, mivel a távoli interakciók új dimenziókat adhatnak az interperszonális tanulásnak.
A távoli munkavégzés során a kommunikációs technológia számos zökkenőt okozhat, amelyek megnehezíthetik a hatékony interakciót. Az online szupervízióval kapcsolatos kutatások azonban azt mutatják, hogy a megfelelő eszközök és technikák alkalmazásával sikeresen fenntartható a kapcsolat és támogatható a reflexív tanulás, függetlenül attól, hogy a találkozó személyesen vagy virtuálisan történik. Még ha a személyes interakciók során gazdagabb nonverbális jeleket és közvetlenebb empátiát tapasztalhatunk, az online térben is létrejöhet ugyanaz a fokú szakmai elmélyülés, ha a kommunikáció megfelelő módon zajlik.
A kutatásunk során a távoli szupervíziók során tapasztaltuk, hogy a kommunikációs technológia hatása nem csupán a beszélt szót befolyásolja, hanem a résztvevők fiziológiai reakcióit, például a szívritmus-változást is. A szupervíziós interakciókban a verbális és nonverbális jelek közötti összefüggéseket figyelembe véve egy multimodális elemzés segíthet a szupervíziós találkozók minőségének jobb megértésében. A verbális tartalom mellett a hangsúly a beszélgetés módján és a résztvevők közötti interakció dinamikáján is van. Így, miközben a személyes kapcsolatok révén könnyebben érzékelhetjük a nem verbális kommunikációt, az online térben ennek megértése gyakran technikai nehézségekbe ütközik.
A rendszerelméleti szupervízió alapja az a gondolat, hogy az interakciók során nemcsak a beszélt szavak, hanem a résztvevők közötti érzelmi és szociális viszonyok is meghatározó szerepet játszanak. A reflexív tanulás nem csupán a problémák megbeszélését jelenti, hanem azokat az érzéseket és reakciókat is, amelyek a munkavégzés során kialakulnak. Az online szupervízió esetében a résztvevők közötti empátia és a bizalom kialakítása nagyobb figyelmet igényel, mivel a közvetlen kapcsolat hiánya gyakran növeli a kommunikációs akadályokat.
Az online szupervízióban az interakció minősége nemcsak a technológiai szempontok figyelembevételével javítható, hanem a kommunikációt segítő módszerek alkalmazásával is. Például, a metakommunikációs eszközök, mint a visszajelzés és a kérdezéstechnika, különösen fontosak a virtuális térben. A szupervíziós folyamatban való részvétel nem csupán a szakmai fejlődést szolgálja, hanem segít a résztvevők közötti személyes kapcsolatok erősítésében is, még ha ezek a kapcsolatok nem is történnek személyesen.
A kommunikációs technológia hatása a szupervízióra tehát kettős: egyrészt új kihívásokat jelent, másrészt pedig új lehetőségeket is kínál. Az online szupervízió segíthet a fizikai távolságok áthidalásában, ugyanakkor hangsúlyozza a megfelelő eszközök és módszerek alkalmazásának fontosságát. Az eredmények alapján elmondható, hogy a távoli szupervíziókban is lehetőség van a hatékony tanulásra és a reflexív gondolkodás előmozdítására, ha megfelelő figyelmet fordítunk a technológiai aspektusok mellett az interakció minőségére is.
A távoli szupervíziók hatékonysága érdekében fontos megérteni, hogy a szupervíziós térben való aktív részvétel nem csupán verbális kommunikáción alapul. Az érzelmi és fiziológiai válaszok figyelemmel kísérése, valamint a beszélgetés hangneme és tempója mind fontos szerepet játszanak abban, hogy a résztvevők valóban elmélyedjenek a saját munkájuk elemzésében és javításában. Az online szupervíziók során elengedhetetlen, hogy a résztvevők közötti bizalom és a kölcsönös tisztelet biztosítva legyen, mivel ezek a tényezők alapvetően befolyásolják a kommunikáció sikerességét.
Hogyan alakultak ki a családterápiás szolgáltatások a szociális ellátásban a COVID-19 után?
A családokkal való közvetlen munkavégzés a szociális munkásokkal gyakran magában foglalta a házi látogatásokat, vagy az egyéni munkaformák alkalmazását a családokkal. A rendszerszintű csapat azon ötlete, hogy egy tipikus családterápiás rendelőt alakítson ki a Milánói modell alapján (Selvini Palazzoli et al., 1980a), új lehetőséget kínált mind a szociális munkások, mind a családok számára. Az online szolgáltatásként 2021 áprilisi elindítása jól illeszkedett a COVID-19 utáni környezetbe, amikor sok szolgáltatást online formába kellett áthelyezni. Továbbá, a helyi hatóságok irodáiban lévő korlátozott tér nem tette lehetővé, hogy egy család, a vezető terapeuta és a reflektáló csapat megfelelően találkozhassanak egy közös térben.
Csapatunk tagjai között megtalálható Rowland Coombes, aki családterapeutaként dolgozik, és az első évben klinikai szupervizorként is képzésben volt, Maria Rizopoulou, aki egy szakterületi serdülő szolgáltatásban dolgozó családterapeuta, Rebecca Harvey, aki családterapeuta és szociális munkás, valamint Mike Saunders, aki rendszerszintű gyakorló, aki ifjúsági igazságszolgáltatási szolgáltatásban dolgozott. Az a tény, hogy csapatunk különböző szociális ellátási területeken szerzett tapasztalatokkal rendelkezik, és az oktatási és szakmai háttér különbségei és hasonlóságai gazdagítják a szolgáltatásunkat.
A sokszínűség egyik további szempontja, hogy figyelembe vesszük a GGRRAAACCEEESSS1 elveit (Burnham, 2018). Ez a modell arra ösztönöz minket, hogy megvizsgáljuk, hogyan viseljük a privilégiumot, vagy hogyan tapasztaltunk diszkriminációt különböző területeken, mint például életkor, etnikai hovatartozás, „faj”, kultúra, nemi identitás és társadalmi osztály. Csapatunk tagjai között van különböző háttérrel rendelkező személyek: Rowland egy fehér brit férfi az 50-es éveiben, Maria egy fehér görög nő a 30-as éveiben, Rebecca egy fehér brit nő a 30-as éveiben, Mike pedig egy fekete karibi férfi, aki mostanra visszavonult. Bár közös vonásunk a ciszneműség és heteroszexualitás, fontosnak tartottuk, hogy munkánk során figyelmet fordítsunk erre is.
Csapatunk sokszínűsége lehetőséget biztosít arra, hogy mélyebb megértéssel közelítsük meg a családokat, akikkel dolgozunk. Az ilyen változatos háttérrel rendelkező munkatársak segítenek abban, hogy könnyebben feltérképezzük a hasonlóságokat és különbségeket, miközben egymást kritikus barátként és támogatásként is szolgálhatjuk. Az, hogy egyeseknek simább utuk volt a diszkriminációval szemben, segít abban, hogy a csapatmunka révén felismerjük és kezeljük a hasonlóságokat és különbségeket, miközben nyitottak maradunk a mások véleményére.
A családterápiás klinika munkája a Milánói csapat néhány alapelvére épít (Selvini Palazzoli et al., 1985). A mi csapatunk is „a képernyő mögött” dolgozik, azaz a családterápiás munkát egy reflektáló csapat segíti, amely rendszeresen végez hypothesizálást, körforgásos gondolkodást és kíváncsiságot. A terápia végén a reflektáló csapat beavatkozásokat végez, például pozitív konnotációkat alkalmazva. Mindezek mellett legalább két hét szünetet tartunk a terápia ülések között, ami nemcsak struktúrát biztosít, hanem időt ad arra, hogy a csapat tagjai mélyebb reflexiót folytassanak az elhangzottakról. Bár ez a struktúra egy irányadó, a gyakorlatunk rugalmasan alkalmazza a reflektáló csapatot, integrálva különböző elméleti alapú megközelítéseket és technikákat.
A családterápiás munkában a szociális munkások bármely csapatából lehet konzultációra referálni családokat. Ha egy szociális munkás olyan családot talál, amely úgy gondolja, hogy a családterápiás ülések hasznosak lennének számukra, akkor kérhetnek konzultációt. E konzultáció során megvizsgáljuk a család hátterét és a referral okait. Az online térben történő találkozók lehetőséget biztosítanak arra, hogy több szakember is részt vehessen, mint ahányan egy irodai találkozón részt tudnának venni. Ha egyetértésre jutunk abban, hogy érdemes terápiás munkát végezni, és hogy mi vagyunk a legmegfelelőbb szolgáltatás a család számára, akkor előkészítjük a család első találkozóját. Az első találkozón meghívjuk a szociális munkást és minden egyéb, fontos szereplőt, hogy bemutassák a családot, és hogy közösen meghatározzuk a munka céljait. Ez az első találkozó az egész terápiás munka alapját képezi, mivel itt nyíltan megoszthatják a szociális munkások a család számára fontos szempontokat, valamint elindulhat a titoktartás kérdésének tisztázása, ami a bizalom alapját képezi.
A családterápiás munka elengedhetetlen része a titoktartás biztosítása. Ez különösen fontos a szociális ellátás keretében, ahol biztonsági aggályok, vagy folyamatban lévő bírósági eljárások lehetnek jelen. Fontos, hogy a családok tisztában legyenek a titoktartás határaival, ugyanakkor a szociális munkások is tisztában kell, hogy legyenek e határokkal. Ha bármilyen biztonsági aggály merülne fel egy terápia során, ezt megosztjuk a szociális munkással, ám mindig átláthatóak vagyunk e tekintetben a család számára is. A szociális munkások számára pedig elengedhetetlen, hogy megértsék, a terápiás tér bizalmat kell építsen, így nem férhetnek hozzá minden egyes információhoz, amit a család megoszt.
A családokkal való munka befejezésekor figyelmet kell fordítani a terápia befejezésének megfelelő kezelésére is. Fredman és Dalal (2011) hangsúlyozták, hogy a terápia befejezésére legalább annyira fontos figyelmet fordítani, mint a kezdeti szerződések megkötésére. A családterápiák befejezése különböző formákat ölthet, például: veszteség, gyógyulás, átmenet, megkönnyebbülés vagy metamorfózis. Mindezeket befolyásolja a terápia tartalma, a terapeutikus kapcsolat, valamint a munkával elért eredmények. Például a gyermekvédelmi szociális szolgáltatások kontextusában elindított terápia a család számára a megkönnyebbülést jelentheti, ha sikerül lezárniuk az ügyet, és többé nem szükséges további beavatkozás a szociális szolgáltatások részéről. Ha a család úgy érezte, hogy az ilyen beavatkozások intruzívan hatottak rájuk, akkor a terápia sikeres befejezése annak is a jele lehet, hogy végre elérkezett a szabadulás pillanata.