Mi az igazság és mi az, ami hazugság, a hamis hírekkel kapcsolatban?

A "hamis hírek" fogalmának elterjedése az utóbbi években nem csupán a média világában, hanem a mindennapi életben is jelentős hatást gyakorolt. A Brexit és az amerikai elnökválasztás után, 2016-ban az Oxford Dictionary az „utóigazság” szót választotta az év szavának, amely azt a jelenséget jelöli, amikor az objektív tények kevésbé befolyásolják a közvéleményt, mint az érzelmekre és személyes meggyőződésekre építő kijelentések. Ennek hátterében a hamis információk terjedése állt, amely a politikai diskurzust is áthatotta. A fogalom, amelyet kezdetben inkább szatirikus és ironikus tartalmakra használtak, egyre inkább komoly problémaként került a középpontba, különösen a politikai diskurzusban, ahol a hazugságok és manipulációk gyorsan terjedtek.

A „hamis hírek” fogalma alatt azokat az információkat értjük, amelyek szándékosan torzítanak tényeket, vagy teljesen kitaláltak, mégis valósághű híradás formájában tálalják őket. Ennek a jelenségnek az elterjedésével párhuzamosan, az évek során a "hamis hírek" egyesek számára politikai propagandává váltak. Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke például gyakran vádolta a média képviselőit, hogy "hamis híreket" terjesztenek róla. Más politikai mozgalmak és pártok is alkalmazták a fogalmat, mint a német AfD, amely a náci "Lügenpresse" (hazug sajtó) kifejezést használta, hogy a mainstream médiát támadja.

A "hamis hírek" és a kapcsolódó fogalmak, mint például a dezinformáció és a félrevezető információk, mind szoros összefüggésben állnak egymással, de nem teljesen azonosak. A dezinformáció olyan szándékosan hamis információ, amely célja valamilyen társadalmi csoport, ország vagy egyén kárára való manipuláció, míg a félrevezető információ csupán valótlanság, de nem feltétlenül azért, hogy kárt okozzon. A szándékosság kérdése pedig sok esetben nem egyértelmű, így a "félrevezető információ" kifejezés gyakran magába foglalja az összes olyan valótlan adatot, amely nem szándékos kártékony hatású.

A hamis hírek gyors elterjedése több okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az információ gyorsan elérhetővé vált, különösen a közösségi médiában, ahol a hírek terjedése azonnali reakciókat vált ki. Az internetes platformok, mint a Twitter, azt mutatták, hogy a hamis információk gyorsabban és többször kerülnek megosztásra, mint az igaz, hiteles tartalmak. Mindez nem csupán egy elméleti probléma, hanem gyakorlati következményekkel is járhat, amelyek életet és társadalmi rendszereket is befolyásolhatnak.

Emellett fontos hangsúlyozni, hogy a társadalmi együttélés, a gazdasági kapcsolatok és a demokráciák szoros összefüggésben állnak az emberek közötti bizalommal. Amikor hamis információk kerülnek terjedésre, az alapvetően gyengíti az egyéni és társadalmi bizalmat, amely szükséges a harmonikus működéshez és a fejlődéshez. A hamis hírek terjedése ezért nemcsak a közvetlen politikai diskurzust, hanem a gazdasági és társadalmi rendszereket is alááshatják, hiszen a megbízhatatlan információk csökkenthetik az együttműködés hatékonyságát és a társadalmi harmóniát.

A hamis hírek hatása tehát messze túlmutat a politikai szférán. A mindennapi életben is számos olyan terület létezik, ahol a félrevezető információk kárt okozhatnak. A fogyasztói társadalomban például a termékekkel kapcsolatos hamis hírek befolyásolhatják a vásárlói döntéseket, míg az egészségügyi információk téves terjedése közvetlenül befolyásolhatja az emberek egészségügyi választásait. Mindezek a jelenségek nemcsak gazdasági, hanem kulturális és társadalmi szinten is kihívásokat jelenthetnek.

Endtext

Miért terjednek és hogyan működnek a "fake news" besorolások a társadalmi tudatban?

Az utóbbi években a „fake news” fogalma a médiával kapcsolatos észlelésünk és a demokratikus folyamatokban való részvétel szerves részévé vált. Eredetileg a „fake news” hamis, szándékosan félrevezető információkat jelentett, amelyeket egyéni vagy csoportos érdekekből hoztak létre az olvasók megtévesztése céljából. Ilyen például az orosz aktivisták által létrehozott Facebook-hirdetések esete, amelyek manipulált képekkel hamisan állították, hogy az amerikaiak otthonról szavazhatnak, vagy a 70news weboldal eltávolított, hamis cikke, amely azt állította, hogy Donald Trump megnyerte az 2016-os elnökválasztás népszerű szavazatait. Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy a „fake news” milyen könnyen képes befolyásolni a közvéleményt és megzavarni a választói döntéseket.

Ez a kettős használat bonyolultabbá teszi a „fake news” jelenség megértését, hiszen nemcsak a tényleges, szándékos félretájékoztatásról van szó, hanem egy eszközről is, amellyel a politikai szereplők és csoportok manipulálják a közvélemény médiareprezentációját. Emiatt a brit kormány 2018 októberében úgy döntött, hogy nem használja tovább ezt a kifejezést, mert a fogalom túl általánossá és többértelművé vált, és nem különbözteti meg eléggé az emberi hibáktól vagy a külső, például külföldi beavatkozástól származó manipulációkat.

A pszichológiai kutatások rámutatnak arra, hogy a „fake news” besorolások mögött nem csupán a hamis információk észlelése áll, hanem egy komplex társadalmi és kognitív folyamat, amelynek célja a világ kiszámíthatóságának és rendjének fenntartása. Amikor egy személy kétségbe von egy hírt vagy annak forrását, az nemcsak az adott információ igazságtartalmát érinti, hanem az egyén azon törekvését is, hogy megőrizze saját világnézetének koherenciáját és biztonságérzetét. Az ambivalencia és a bizonytalanság fokozza azokat a pszichológiai mechanizmusokat, amelyek kompenzálják a rendezetlenség érzését, így a „fake news” címkével való ellátás egyfajta védekezés lehet a kaotikus és ellentmondásos információk között.

Fontos megérteni, hogy az információk hiteltelenítése nem csupán a hírek ellenőrzésének vagy kritikájának eszköze, hanem egyben egy társadalmi stratégia is, amely fenntartja vagy megváltoztatja a hatalmi viszonyokat. Az egyének és csoportok így alakítják ki saját narratíváikat, melyek segítenek számukra megmagyarázni és kezelni a világ eseményeit. Ezért a „fake news” elleni küzdelem nem csak a hamis információk kiszűréséről szól, hanem a társadalmi bizalom helyreállításáról és a kritikai gondolkodás erősítéséről is.

A hiteles tájékozódás és a médiahitelesség megőrzése érdekében létfontosságú a források körültekintő értékelése, a tényellenőrző mechanizmusok fejlesztése, és az olvasók tudatosságának növelése a média fogyasztása során. Az információk mögötti szándékok és kontextusok felismerése segíthet a manipulációk elkerülésében, ugyanakkor az is világos, hogy a „fake news” besorolások gyakran túlmutatnak az egyszerű igaz-hamis dichotómián, mélyebb pszichológiai és társadalmi motivációkat tükröznek.