Hogyan irányítja a pénz a szabadságot és a hatalmat a globális pénzügyi rendszerben?

A szabadság legmélyebb lényege a választás lehetősége, és a választási szabadság központi eleme a pénz, amely meghatározza, ki mennyi lehetőséget kap az életében. Az évszázadokon át épített globális rendszerben, amelyet a szabbatista csoportok formáltak, a pénz a legfőbb döntő és korlátozó tényező. Mayer Amschel Rothschild, a szabbatista hagyomány egyik kulcsfigurája, tudatosan törekedett a pénzügyi és banki szektor uralására, hogy családja révén a világ fölött teljes kontrollt érjen el.

A pénz nem csupán eszköz, hanem hatalom, amely a globális elit kezében összpontosul. Bár ez az elit kapzsisággal vádolható, a valódi cél nem a vagyon halmozása, hanem a kontroll fenntartása. Azáltal, hogy a pénzforrások egyre szűkebb körben összpontosulnak, az átlagember számára a szabadság illúzióvá válik, hiszen legtöbbször a „nincs pénzem” kifogással magyarázzák meg, miért nem élhetnek szabadon, miért nem valósíthatják meg álmaikat.

A pénzügyi rendszer alapja egy kifinomult és egyben brutális csalás: a hitel. Ez a „semmi” teremtette pénz, amelyet a bankok „kölcsönadnak” kamat ellenében, valójában soha nem létező érték. A bankok csak töredékét tartják meg letétjeiknek, és a többi pénzt hitelként adják ki, amelynek mögött nincs valódi fedezet. A banki hitel nem valós vagyon átadását jelenti, hanem csupán a számítógépes rendszerben létrehozott virtuális összeget, amely a hitelfelvevő számláján jelenik meg. Ez az illúzió, a hitel, csak azért működik, mert az emberek elfogadják és bíznak benne, miközben valójában csak „friss levegő”, amelynek nincs mögöttes értéke.

A szabbatista bankárok ezt az egész rendszert úgy építették fel, hogy az emberiség ne nézhessen le a „szakadék szélére”, vagyis ne lássa meg az egész pénzügyi rendszer alapvető illuzórikus természetét. Amikor azonban a rendszer összeomlik, mint 2008-ban vagy a 2020-as válság során, a bukásból ők profitálnak, mivel a nem létező hitel fejében átvett vagyon, vállalatok, ingatlanok révén még több valós vagyont halmoznak fel.

A pénzteremtés soha nem állami monopólium, hanem magánkézben lévő központi bankoké, amelyek a kormányoktól függetlenül működnek, de a szabbatista hálózat globális érdekeihez igazodnak. Ezek a bankok, mint az Egyesült Államok privát tulajdonban lévő Federal Reserve-je vagy a Bank of England, egy nemzetközi szervezet, a Baseli Nemzetközi Fizetések Bankja irányítása alatt állnak, amelyet olyan családok alapítottak és irányítanak, mint a Rothschildok és Rockefellerék.

A rendszer szándékosan tervezett kudarcokra épül. Mivel a hitelek visszafizetésekor a kamat összege nem létezik a pénzkínálatban, az egész gazdaságban mindig hiány van a visszafizetéshez szükséges pénzből. Ez a hiány olyan helyzeteket teremt, amelyekben az adósok kénytelenek elveszíteni ingatlanjaikat és vállalkozásaikat, hogy a bankok kárpótolva legyenek a valójában nem létező „kölcsön” után. Így a „boom és bust” ciklusai, a hitelexpanzió és összeomlás folyamatosan növeli az elit vagyoni koncentrációját és a többség kiszolgáltatottságát.

A pénz nem pusztán gazdasági eszköz, hanem egy globális uralmi rendszer központi eleme, amely lehetővé teszi a döntéshozók számára a választások szűkítését és a szabadság korlátozását. Az uralkodó elit a pénzügyi rendszeren keresztül alakítja ki és tartja fenn a hatalmi egyenlőtlenségeket, így a szabadság csupán a kiválasztottak kiváltsága marad.

Fontos megérteni, hogy a pénzügyi rendszerek mögött nem csak gazdasági, hanem mély politikai és ideológiai stratégiák húzódnak meg. A rendszer mesterséges fenntartása és a ciklikus összeomlások nem véletlenek, hanem tudatosan irányított események, amelyek biztosítják az elit dominanciáját és a tömegek kiszolgáltatottságát. A szabadság igazi értelmének megértéséhez ezért nem elegendő a pénz természete, hanem a mögötte húzódó hatalmi struktúrák és történelmi folyamatok feltárása is nélkülözhetetlen.

Miért fontos, hogy megértsük a Covid-19 halálozási statisztikák hitelességét?

Az egész világon elterjedt gyakorlat volt, hogy a halálozások okait a hivatalos eljárások keretében meghatározták, és sok esetben a "Covid-19" kifejezés megjelent a halotti bizonyítványokon, akkor is, ha a beteg nem volt pozitív teszttel igazolva, vagy nem is mutatott tüneteket. A halálozások ilyen módon való rögzítése gyakran nem tükrözte a valóságot. Ez komoly problémákat okozott a statisztikákban, és végső soron az egész társadalom gondolkodásmódját alakította. Egy ilyen hamisított adatgyűjtés hozzájárult a félelem és pánik terjedéséhez, ami lehetővé tette a szigorú karanténintézkedések alkalmazását, miközben valójában nem volt indokolt az ilyen drámai lépések meghozatala.

A halálozási statisztikák manipulálása nemcsak a társadalom számára volt megterhelő, hanem súlyos következményekkel járt a gazdaság és a közszolgáltatások számára is. A kijárási tilalmak, a gazdasági leállások és a mindennapi életet érintő drámai változások eredményeként a társadalom számos rétege szenvedett. A helyzet eltorzított képe azt eredményezte, hogy a közvélemény a statisztikák alapján pánikba esett, és a politikai döntéshozók egyre inkább radikális intézkedéseket hoztak, nem törődve a hosszú távú következményekkel. Ennek az volt az eredménye, hogy számos más, nem Covid-19-es haláleset háttérbe szorult, és a közvélemény nem látta a teljes képet.

A valódi következmények sokkal súlyosabbak voltak, mint amit a halálozási statisztikák látszólagos növekedése sugallt. A gazdasági összeomlás, a munkahelyek elvesztése, a depresszió, az iskolák bezárása és a társadalmi izoláció mind közvetlen következményei voltak a pániknak és a félelemnek, amit a manipulált statisztikák gerjesztettek. A legtragikusabb azonban az volt, hogy számos család és közösség szenvedett a társadalmi távolságtartás és a karanténok következtében. Az orvosi ellátás leállása, az elmaradt kezelések és a páciensek elhanyagolása következményeként sok ember élete nemcsak közvetlenül a vírustól, hanem a világjárvány kezelésének következményeitől is súlyosan károsodott.

A legnagyobb kérdés tehát nem csupán az, hogy mi történt a halálozási statisztikákban szereplő számokkal, hanem az, hogy hogyan manipulálták és használják fel őket, hogy társadalmi és politikai döntéseket hozzanak. Miért van szükség arra, hogy az emberek ezt az információt mindenáron elhiggyék? Miért elégséges az, hogy a közvéleményt a halálozási számadatok félelmetes eredményei befolyásolják, miközben az igazi problémák, amelyek a társadalom jólétét és egészségét érintik, elhanyagolódnak?

Milyen hosszú távú következményekkel járhatnak az mRNS-alapú „vakcinák” az emberi szervezetre és genetikára?

Az első harminc nap során számos olyan tünet jelentkezik, amelyek közül kiemelkednek a kéz és láb érzékelésének elvesztése, valamint a paraesthesia – amikor a végtagok „elalszanak”, és az ember úgy érzi, mintha rovarok mászkálnának a bőre alatt. Ezek az elsődleges jelei a szervezet immunrendszerének rendkívüli reakcióinak, melyeket a beoltottak jelentős része tapasztal. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen mellékhatások és halálesetek hivatalos bejelentési aránya a valóságnál sokkal alacsonyabb, a tényleges szám sokszorosa lehet.

Sherri Tenpenny ezt a vakcinát úgy jellemezte, mint „egy jól megtervezett ölő eszközt”, amelynek nincs kikapcsoló gombja. Ez az analógia az mRNS-technológiára utal, amely egy szintetikus anyagot juttat be a szervezetbe, és a sejtekbe bekerülve megváltoztatja a DNS természetét. Az mRNS nem a hagyományos vírus elleni immunválaszt indítja el, hanem egy „Trójai faló” mechanizmus révén bejuttatott mesterséges genetikai anyag replikációját, amely hosszú távon módosítja az emberi genomot. Ez az átalakulás nem csupán átmeneti immunváltozást jelent, hanem a genetikai állomány tartós manipulációját is.

Mark Zuckerberg egy belső Facebook videóban elismerte, hogy nem ismerjük a hosszú távú mellékhatásokat, különösen a DNS és RNS módosításának következményeit, miközben cége cenzúrázza az ilyen aggodalmakat, megakadályozva az informált beleegyezést. Ez a kettős mérce és a tájékoztatás elhallgatása olyan helyzetet teremt, amelyben az emberek megfelelő ismeretek nélkül döntenek saját egészségükről, miközben komoly kockázatoknak vannak kitéve.

A tervek szerint évente újabb és újabb mRNS-alapú oltások érkeznek majd, a különféle feltételezett „variánsok” ellen, és fokozatosan minden más vakcinát is erre a technológiára kívánnak átállítani. Pfizer vezetők már 2021-ben bejelentették, hogy a közönségnek szüksége lehet harmadik dózisokra és rendszeres, évenkénti emlékeztető oltásokra, ezzel is biztosítva a folyamatos profitot. Ez a gyakorlat egyben az emberi genetikai állomány fokozatos, mesterséges biológiai átalakulását indítja el, amely súlyos következményekkel járhat az egészségre nézve.

A szervezet saját sejtjei ellen indított, autoimmun folyamatok is veszélyt jelentenek, amelyeket a mesterséges anyagok sejtekbe juttatása idéz elő. Az immunrendszer tévesen idegenként azonosíthatja a saját sejteket, és szélsőséges gyulladásos reakciót, úgynevezett „citokin vihart” indíthat el, amely a szervezet önpusztítását eredményezi. Ez az állapot a természetes védekezést halálos önsorsrontássá változtatja, ami jól szemlélteti, milyen kockázatokat rejt magában az im

Kik irányítják a valóságunkat, és miért fontos felismernünk a szimulációt?

Werner von Braun a hatvanas években többször figyelmeztetett arra, hogy a jövő „legnagyobb fenyegetései” hamis, előre megtervezett reakciók lesznek. Ő nevezte ezt „No-Problem-Reaction-Solution” mechanizmusnak: létrehoznak egy problémát, amely valójában nem létezik, majd ugyanők kínálják fel a „megoldást”. Ezért kell óvatosnak lennünk, amikor a kormányzat vagy a média új mantrákkal áll elő, például az „idegenek közelednek” jelszóval. Az állítás szerint az idegenek nem jönnek – már itt vannak, emberi alakban élnek közöttünk, beszivárogva a társadalomba.

Serge Monast, francia-kanadai oknyomozó újságíró 1994-ben beszélt először a NASA és a katonai hírszerzés közös programjáról, a Project Blue Beamről. Azt állította, hogy ez a terv egy hamis földönkívüli invázió megrendezésére szolgál, melynek része lenne vallási vezetők holografikus kivetítése az égre, hogy egy új, globális vallás – egy kultikus „isten”, Yaldabaoth – imádatát kényszerítsék ki az emberiségtől. Monast 1996-ban, egy éjszakával letartóztatása után, szívrohamban halt meg, 51 évesen. A Blue Beam szerint holografikus aszteroidák is a terv részét képeznék, amelyekkel aszteroida-veszélyt lehetne imitálni. A mai, a nyilvánosság elől rejtett technológiák mellett ez nem is elképzelhetetlen. Fizikai valóságunk amúgy is holografikus természetű: információs mezők vetülnek ránk, amelyeket mi „fizikai” objektumokként dekódolunk.

Ha az emberiséget már egy „globális járvánnyal” meg lehetett győzni egy vitatott „vírusról”, mi minden mást fogadnánk el a kormányzat és a média állításaiból? 2021 márciusában John Ratcliffe, az amerikai Nemzeti Hírszerzés volt igazgatója előrevetítette, hogy a Pentagon jelentése „óriási következményekkel” jár majd, új információkat közölve UFO-észlelésekről. Az is figyelemre méltó, hogy ennek közzétételét egy 2,3 billió dolláros „koronavírus-segélycsomagba” rejtették bele a Trump-adminisztráció utolsó hónapjaiban.

Von Braun és Monast figyelmeztetései nem azt jelentik, hogy nincsenek idegenek, hanem azt, hogy a katonai-ipari komplexum évtizedek óta rendelkezhet olyan járművekkel – antigravitációs, „repülő csészealj” típusú szerkezetekkel –, amelyeket a közvélemény idegen eredetűnek hisz. Ronald Reagan 1987-ben az ENSZ Közgyűlésén kifejtette: milyen gyorsan eltűnnének az emberi különbségek, ha egy közös földönkívüli fenyegetés egyesítene bennünket. Ez a tömeges manipuláció klasszikus módszere: egy hamis „ellenség” köré tömöríteni a világot, és közben a valódi hatalmat más erők gyakorolják.

James Gates amerikai elméleti fizikus a valóság szerkezetében digitális hibajavító kódokat talált, melyek a számítógépek bináris rendszerére emlékeztetnek. Ezek a kódok „visszaállítják” az adatokat eredeti állapotukba, amikor azok eltérnek a szinkronból – mintha valaki folyamatosan karbantartaná a „programot”. Rich Terrile, a NASA egyik vezető kutatója pedig nyíltan kijelentette: az univerzum digitális hologram, amelyet egy intelligencia hozott létre.

A valóság számokra bontható: ugyanazokra a kódokra, mint a számítógépes játékok. Max Tegmark, az MIT fizikusa „Matematikai Univerzum” című művében kifejti, hogy minden, amit valóságnak érzékelünk, matematikai struktúrákra redukálható. Hulláminformáció érkezik az érzékszerveken keresztül, az agy digitális hologramot alkot belőle, amit világnak nevezünk. A digitális szint manipulálható, és ez az a pont, ahol technológiák – akár szintetikus mRNS, akár más eszközök – képesek lehetnek beavatkozni a test „operációs rendszerébe”.

Fontos érteni, hogy mindez nem pusztán spekuláció, hanem egyre inkább a tudományos diskurzus része. A kérdés nem csak az, hogy idegenek vannak-e, hanem hogy kik és miért formálják a valóságot úgy, ahogyan mi érzékeljük. Az emberiség szabadsága attól függ, felismeri-e a manipulációt, és hajlandó-e kitörni a szimuláció korlátai közül.