A modern amerikai horrorfilmek, különösen a postmillenniumi évtizedek termékei, nem csupán szórakoztatásra szolgálnak, hanem mélyebb ideológiai és társadalmi hatásokat gyakorolnak. Az ilyen filmek gyakran a férfi kollektív válaszait és az identitás védelmét tükrözik, miközben a társadalom folyamatosan változó félelmei és az azokkal való konfrontálódás révén új formákat öltenek. Az ilyen filmekben gyakran megjelenő hősies férfiak, akik a nemzet vagy a közösség védelmezőiként lépnek fel, a társadalmi normákkal való összefonódás révén erősítik a patriarchális ideológiákat, míg a nők, mint áldozatok, gyakran a férfiak erkölcsi és fizikai védelmére szorulnak.

Az amerikai horrorfilm, például Stephen King Az című műve, a nemzeti mitológia és történelem fontos aspektusait érinti, miközben ábrázolja a társadalmi rétegek és a különféle kisebbségek elnyomását. Ahogy Gregory Waller megjegyzi, a horrorfilmek gyakran tükrözik az amerikai történelem és társadalom változó félelmeit és aspirációit, és Az című film is ennek a hagyománynak a része. A filmben a kisváros, Derry és Pennywise rémálomszerű lénye közötti kapcsolat nemcsak a történet központi elemét képezi, hanem egyben arra is figyelmeztet, hogy a nemzeti mitológia, amely az ideális nemzet képmására épít, milyen erősen kötődik a történelem azon sötét aspektusaihoz, amelyek elnyomásra kerültek.

Az amerikai gótikus hagyomány egyik alapvető eleme a múltbéli szörnyűségek és traumák elhallgatása, hiszen a nemzet identitása gyakran úgy formálódik, hogy elfelejti saját sötét történelmét. A filmben Pennywise, mint egy kozmikus gonosz lény, aki a múlt történelmi bűneit és elnyomott emlékeit testesíti meg, segít megteremteni a nemzeti mítoszt, miközben a kollektív feledés és a történelmi igazságok elhallgatása révén újraalkotja azt. Azáltal, hogy a film a kisvárosi Amerika szöveteibe szövi a szörnyűségeket, Az egyszerre kritikát is megfogalmaz az amerikai identitás építési folyamatáról.

A történetben a gyarmatosítók nemcsak a bennszülöttek áldozatai, hanem a film egy történelmi átírást is bemutat. Az 1740-es évekbeli roanoke-i telepesek példáján keresztül a film a gyarmatosítók áldozataiként mutatja be a bennszülött törzsek támadását, miközben elhallgatja a gyarmatosítók által végzett népirtást. Az Az tehát nem csupán egy szörnyeteg története, hanem egy olyan történet, amely újraalkotja és átértelmezi Amerika történelmét, miközben a gyarmatosítók bűneit egy külső gonoszra hárítja.

A film másik fontos elemét képezik azok a társadalmi és politikai szimbólumok, amelyek a társadalmi rétegek, a kisebbségek és a marginalizált csoportok elleni elnyomást testesítik meg. Pennywise, mint egy démonikus alak, a társadalmi kirekesztettséget és a politikai harcokat szimbolizálja. A filmben megjelenő különböző kisebbségek – például a munkások, afroamerikaiak, melegek – küzdelme a jogegyenlőségért és a társadalmi igazságosságért összefonódik a Pennywise megjelenésével, aki a történelem elnyomott csoportjainak félelmeit és harcait hozza vissza a felszínre.

Pennywise szörnyűsége, amely a társadalom legmélyebb traumáit és félelmeit hordozza, nem csupán egy elvont szörnyeteg, hanem a társadalom történetének egy olyan elhallgatott, elfeledett fejezete, amelyet a nemzeti identitás fenntartása érdekében elnyomtak. Az Az tehát nem csupán egy szórakoztató horrorfilm, hanem egy társadalmi és politikai elemzés is, amely rávilágít a társadalmi félelmek, a történelem elnyomása és a nemzeti mitológia hogyan formálják a kollektív tudatot és identitást.

A film története és a benne megjelenő társadalmi, politikai és történelmi szimbolika azokat a félelmeket és ideológiai harcokat is tükrözi, amelyek az amerikai társadalom formálódásában és a politikai diskurzusban jelen vannak. Pennywise tehát nem csupán egy szörnyeteg, hanem a politikai demonológia egy szimbolikus megjelenése is, amely a politikai és társadalmi szorongások formálódásában kulcsszerepet játszik.

A film tehát nem csupán egy egyszerű történet, hanem egy komplex társadalmi és politikai reflexió, amely rávilágít arra, hogy a társadalom hogyan alkotja meg saját történelmét, mit rejteget, mit elnyom, és hogyan kezeli a saját kollektív traumáit.

Hogyan a szórakoztató ipar tükrözi a Trump-korszak politikai és társadalmi félelmeit?

A kortárs társadalomban a félelmek és a szorongások kifejeződései sokszor a popkultúra részeként jelennek meg. A „South Park” és más hasonló alkotások szórakoztató módon, ugyanakkor mélyen szociálisan és politikailag reflektálnak a jelenkorra, és egyben próbálják megérteni, mi zajlik a társadalomban. A „South Park” 20. évadának sorozatba rendezése egy különleges tükröt tart elénk, amely a Donald Trump kampányában és elnökségében megnyilvánuló vágyakat és félelmeket jeleníti meg.

A sorozatban a „memberberries” (a nosztalgikus bogyók) különleges szerepet kapnak, amelyek nemcsak a múlt iránti nosztalgiát, hanem a társadalom mélyebb félelmeit is kifejezik. A bogyók, mint egyfajta „golem”, amely az aktuális világ társadalmi és politikai zűrzavaraival párhuzamosan újra és újra életre kel, a modern világ kísérteties, irreális jelenségeit képviselik. A „memberberries” halhatatlanságát a sorozatban különös hangsúly fedi, mivel nem lehet őket megölni anélkül, hogy el ne nyeljük őket. Ez a tulajdonság a kultúrában és politikában megjelenő, elnyelt múlt iránti vágyakozás metaforájaként is értelmezhető.

Trump kampánya, valamint elnöksége kifejezetten a nosztalgia, a régi rend visszaszerzésének és a jól ismert történetek, értékek előtérbe helyezésének jegyében zajlott. A sorozat a nosztalgikus ideológia szatirikus megjelenítéseként is értelmezhető, ahol a világ előtti időszakok iránti vágy egyfajta politikai üzenetként jelenik meg, ami a múlt visszahozásának illúziójával próbálja megerősíteni a politikai és társadalmi identitást. Az ilyen típusú megközelítések azonban gyakran figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a társadalmi és politikai struktúrák sokkal összetettebbek, mint amilyennek azok az illúziók bemutatják őket.

A sorozat ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az ilyen idealizált visszatérés a múltba, amit Trump kampánya próbált előmozdítani, valójában csak a kaotikus és szétesett társadalmi struktúrák kiemelésére szolgál, ahol túl sok különböző tényező és téma kapcsolódik össze, hogy valós és értelmes kontextust alkothassanak. A politikai nézetek, a technológiai fejlődés, a társadalmi osztályok közötti különbségek, a gentrifikáció, és a politikai korrektség mind olyan problémák, amelyek a sorozatban és a valóságban is egyaránt jelentkeznek a Trump-korszakban.

Ezek a problémák – amelyek alapvetően a „South Park” világában egyfajta kaotikus, de egyben figyelmeztető elemekként jelennek meg – alátámasztják azt a nézetet, hogy a társadalmi és politikai események értelmezése gyakran nem képes megoldani a fragmentált és egymással összefonódó tényezők komplexitását. A sorozat próbálja megjeleníteni a mai világot, miközben hangsúlyozza a világban való eligibilitás nehézségét, amely a politikai és társadalmi instabilitás kifejezésévé válik.

Az a tény, hogy „South Park” a Trump-korszakra jellemző anomáliákat a „rémisztő” és „ismeretlen” elemeként ábrázolja, rendkívül fontos figyelmeztetés a kultúra és politika viszonyáról. A sorozatban az ismerős és borzalmas elemek együtt jelennek meg, ezáltal egy olyan szintetikus és abszurd világot teremtenek, amely a társadalom aktuális félelmeit és elvárásait tükrözi.

A Trump elnöksége alatt zajló politikai és társadalmi feszültségek ábrázolása, különösen az olyan videók, mint a „Get Out (of the White House)” a YouTube-on, a rémfilm és a paródia keveredése révén, a társadalmi feszültségeket és a politikai diskurzust próbálják újraértelmezni. Ez a típusú szórakoztatás a politikai kommentár új módját kínálja, amely a horror műfaját használja arra, hogy kifejezze a Trump-korszak különböző társadalmi és politikai ellentmondásait. A videók azt próbálják megérteni, hogy hogyan illeszkednek be a Trump család tagjai a politikai környezetbe, miként játszanak szerepet a különböző szociális és faji kérdésekben, és hogyan formálják ezek a kérdések az amerikai közéletet.

A politikai horror, különösen a Trump-korszakban, tehát nem csupán szórakoztató elem, hanem szociális és politikai kommentár, amely próbálja megragadni azokat a félelmeket és bizonytalanságokat, amelyek a kortárs társadalomra jellemzőek. Ezen alkotások legfontosabb szerepe, hogy tükröt tartanak a társadalom és politika számára, miközben szórakoztató módon próbálják feldolgozni és értelmezni a jelenlegi világot.