Mi jellemezte Trump támogatóit és miért éppen ők választották őt?

Trump támogatói között jelentős különbségek figyelhetők meg, különösen azokban a megyékben, ahol a munkanélküliség magas és az egyetemi végzettségűek aránya alacsony. Azokban a megyékben, ahol az iskolai végzettség alacsony, a Trump támogatottsága rendkívül magas volt, míg az iskolázottabb közösségekben a választók más politikai irányzatokat részesítettek előnyben. Ezenkívül az alacsony jövedelmű, gazdaságilag elmaradott területeken Trump több támogatást kapott, mint más republikánus jelöltek, annak ellenére, hogy a median háztartási jövedelem nem volt közvetlen kapcsolatban a Trumpra leadott szavazatok számával. Érdekes módon a jövedelem növekedése csökkentette a Trump melletti szavazatok arányát azokban a megyékben, ahol kevesebb volt az egyetemi végzettséggel rendelkező lakos.

Trump, akárcsak a republikánus párt más jelöltjei, a gazdasági elmaradottságot és a társadalmi helyzeteket is kiemelten kezelte kampányában. A gazdaságilag stagnáló közösségekben, ahol a helyi munkaerőpiacot gyenge munkapiaci kilátások jellemezték, Trump megoldásai vonzóbbak voltak. Különösen érdekes, hogy Trump sikeresen támogatta a hagyományos családi struktúrákat, ahol a férfiak voltak a fő keresők, míg a nők jellemzően alacsony bérezésű, részmunkaidős munkákat végeztek. Az ilyen közösségekben Trump népszerűsége magas volt, míg a magasan képzett munkavállalói rétegekben ez a jelenség kevésbé figyelhető meg.

Az evangéliumi keresztények és Trump kapcsolata külön fejezetet érdemel. Bár Trump vallási nézetei előzetesen nem voltak konzervatívak, és előzőleg liberális álláspontot képviselt az abortusz és a házasság kérdéseiben, a vallási közösségek körében ő mégis komoly támogatást kapott. Az evangéliumi keresztények körében a támogatottság különösen erős volt azokban a megyékben, ahol az egyetemi végzettségűek aránya alacsony volt. Trump retorikája és viselkedése olyan módon rezonált e közösségek gazdasági és vallási aggodalmaival, hogy egyetlen jelöltre, nevezetesen őrá szavaztak.

A rassz és a Trump-kampány kapcsolata is érdekes jelenséget mutatott. Bár Trump választási győzelme szoros kapcsolatban állt a fehér közösségekkel, a nem fehér bőrű lakosság arányának növekedésével nem mutatkozott egyértelmű összefüggés. Az olyan közösségekben, ahol a nem fehér lakosság aránya alacsony volt, Trump eredményesen mozgósította a fehér választókat, akik úgy érezték, hogy gazdasági és társadalmi helyzetük javítása érdekében szükséges egy olyan politikai képviselő, aki kifejezetten őket képviseli.

A Trump-jelenség tehát nem csupán gazdasági vagy vallási kérdésekre alapozott, hanem a társadalmi és kulturális struktúrák, valamint a globális gazdaság átalakulásának következményeire is reagált. Azokban a közösségekben, ahol a gazdasági lehetőségek szűkebbek voltak, a társadalmi normák pedig megváltoztak, Trump személye és politikája új perspektívát kínált a választók számára, akik így a múltba tekintve kerestek megoldásokat.

Miért vonzó Trump kampánya a hagyományos családi szerepek hívei számára?

A drog-, alkohol- és öngyilkossági halálozási arányok közötti medián érték tükrözi a társadalmi és gazdasági feszültségeket, amelyek befolyásolják a politikai tájat. A politikai elemzések gyakran nem tesznek különbséget az egyes problémák között, így a társadalmi feszültségek, mint az opioidválság, az afroamerikai közösségek nehézségei és a fehér közép- és munkásosztály társadalmi helyzete szoros összefüggésben állnak egymással. Trump támogatói számára az őszinte vagy érzékeny válaszok helyett a politika gyakran a problémaérzékelés és annak kezelésére tett ígéretek között mozog. Az ő kampánya egyszerre idézte elő a fehér munkásosztály társadalmi felértékelődését, miközben elfeledkezett a saját közösségeikben rejlő problémákról. Ez az alapvető politikai dinamika kapcsolódik az amerikai társadalomban zajló rasszizmus és nemi egyenlőség kérdésköréhez, amelyek az egyik legfontosabb tényezői a Trump-korszak társadalmi polarizációjának.

A nők és a férfiak közötti gazdasági egyenlőtlenség és a hagyományos családi struktúrák változása kulcsfontosságú tényezők Trump támogatásában. Az iparosodás és a nők munkaerőpiaci részvétele, amelyek az elmúlt évszázad során fokozatosan erősödtek, alapvetően átalakították a családi szerepeket és az életmódot. Míg a múlt század közepén a férfiak a családok egyedüli kenyérkeresői voltak, ma már egyre több háztartásban mindkét szülő dolgozik. Ez a változás nem csupán gazdasági hatású, hanem társadalmi és kulturális dimenzióval is bír. A hagyományos családi szerepek, mint a férfi kenyérkereső és a nő háziasszony szerepe, egyre kevésbé relevánsak a modern gazdaságban. A női munkavállalás és a magasabb jövedelem mellett a férfiak gazdasági helyzete és a családi struktúra átalakulása éles ellentétet mutat a múlt társadalmi berendezkedésével.

A hagyományos családi modell elutasítása és a kétkeresős háztartások előretörése nemcsak a családok jólétét érintette, hanem a férfiak társadalmi státuszát is aláásta. Azok a férfiak, akik nem tudtak elhelyezkedni jól fizetett munkákban, elvesztették hatalmukat a háztartásban, sőt sok esetben nem is tudtak házasságot kötni. A nők munkába állása és a férfiakkal való egyenlő szintű jövedelemszerzés azt eredményezte, hogy a társadalom egyre inkább figyelmen kívül hagyta a férfiak tradicionális szerepét, ami a férfiak gazdasági hatalmának csökkenéséhez vezetett.

Trump kampányának egyik vonzereje az volt, hogy a hagyományos családi értékek iránti vágyat képes volt felkorbácsolni. A férfiak, akik a gazdasági és társadalmi helyzetük miatt frusztráltak voltak, támogatták őt, mert úgy érezték, hogy ő az, aki képes visszaállítani a régi rendet, ahol a férfiak ismét dominálhatnak a családban és a munkaerőpiacon. Ezt a vágyat Trump úgy exploitálta, hogy kampányában erőteljesen támogatta a férfiak érdekeit, miközben elfeledkezett a nők jogairól és a nemi egyenlőségről.

A tradicionális családi modell megerősítése érdekében Trump sokszor támadta a feminizmus eszméit és a női jogok védelmét. Miközben a nők egyre inkább a munkaerőpiacon váltak dominánssá, Trump kampánya a férfiak számára biztosította azt az ideológiai teret, amely szerint a férfiak jogaik védelmében kell helyet keresniük. A női jogvédő csoportok erőteljesen kritikát fogalmaztak meg a kampány misogynista diskurzusával kapcsolatban, de Trump hívei nem hagyták, hogy ez a fajta támadás befolyásolja a döntésüket. Az ő szemszögükből Trump valódi képviselője volt azoknak, akik a régi, hagyományos családi értékeket akarták visszaállítani.

A Klan és a média hatása az Egyesült Államokban a 20. század elején

1922 augusztusában Louisianában, Mer Rouge városában, a helyi Ku Klux Klan tagjai úgy döntöttek, hogy megtorolnak két férfit, Watt Danielt és Tom Richards-t, akik „becsmérelték a Klan-t”. A válaszcsapás drámai módon történt: elrabolták Danielt és Richards-t, valamint két férfi apjukat és egy másik személyt. A férfiak egy barbacue-ról és egy baseball mérkőzésről távoztak, amikor a Klan tagjai egy autóval blokkolták az utat, és a forgalmi dugóban választották ki áldozataikat. Miközben nők sikoltoztak, az öt férfit „elragadták a fekete köpenyes, maszkot viselő alakok, akik bekötötték a szemüket, és megkötözték őket, majd a várakozó Ford teherautó hátsó részébe hajították őket.” A terv az volt, hogy az erdőbe vigyék őket, és megkorbácsolják őket, ám egy kavarodás során Danielnek sikerült lerántania egy Klan tagjának maszkját, leleplezve ezzel annak személyazonosságát. Ez végzetes hibának bizonyult: a Klan tagjai lelőtték őt és Richards-t. Bár a Klan és az elleneállók közötti feszültségek tovább nőtek, a Klan tagjai komoly jogi következmények nélkül megúszták az ügyet. A Klan erőszakos cselekedetei 1921-ben már a szövetségi hatóságok figyelmét is felkeltették. Ekkor kezdte el a New York World rendszeresen jelentetni a Klan támadásait, és szakszervezeti újságokban szindikálták a híreket. E jelentések hatására a kongresszus októberben meghívta az Imperiális Mágust, Simmons-t, hogy tanúskodjon. Simmons, mindig elbűvölő stílusában, biztosította őket, hogy a Klan csupán egy patriotikus, nem erőszakos, baráti szervezet. A kongresszus semmilyen lépést nem tett Simmons vagy a Klan ellen, és a tagság gyorsan nőtt – a World tudósítása és a kongresszusi meghallgatások felbecsülhetetlen reklámot jelentettek a Klan számára.

Amikor Evans és Stephenson 1922 novemberében átvették az Irreális Birodalom vezetését Simmons-tól, ők is azt állították, hogy a Klan nem erőszakos, és szándékukban állt csökkenteni az erőszakot (vagy legalább titokban tartani azt), miközben politikai ambícióikra összpontosítottak. Azonban sok Klan tagja nem tudta, hogy a Klan milyen erőszakossá vált, így Evans a mozgalom törvényessége mellett nyíltan is kiállhatott. Sokan esküt tettek: „Isten és emberek előtt esküszöm, hogy minden időben, minden helyzetben és minden módon segítek, támogatom és segítem a törvényes hatóságokat feladataik ellátásában, Isten engem úgy segéljen.” E törvényesség látszata védelmet nyújtott a Klan számára, és fenntartotta azon tagok támogatását is, akik elhagyták volna a mozgalmat, ha rájönnek annak önbíráskodó természetére.

A Klan tagjai gyakran elferdített információkat terjesztettek, hogy ösztönözzék a társadalmi feszültségeket és növeljék a tagjaik számát. A helyi közösségek feszültségeit, mint például a kis üzletek és láncboltok közötti versenyt, kihasználva propagandaanyagokat és álhíreket terjesztettek. A Klan gyakran hamis dokumentumokat hozott létre, amelyek állítólagos összeesküvéseket és veszélyeket ábrázoltak, mint például a katolikus papok és apácák állítólagos szexuális visszaélései.

A Klan története a sajtó szerepét és hatását is jól illusztrálja, különösen abban a tekintetben, hogy miként alakíthatják a média és a hamis információk a közvéleményt és a társadalmi dinamikát. A Klan sikeres propagandatevékenysége, amely során az „ellenségeket” belső társadalmi vagy etnikai csoportoknak mutatták be, a társadalmi feszültségeket igyekezett növelni, miközben maga a mozgalom igyekezett a törvényesség látszatát fenntartani.