A populizmus és a neoliberalizmus két látszólag eltérő ideológia, amelyek mégis gyakran keverednek a politikai diskurzusban. Joel Pollak, a Trump csapatának tagja, kijelentette, hogy „Trump támogatóinak a jelölt a 25 éves washingtoni konszenzus ellenszere volt, amely a szabadkereskedelmet, a nyitott határokat és az tranzakciós politikát támogatta.” A protekcionizmus, a falak és a korlátlan ideológia alternatívát próbál kínálni egy olyan gazdaság fenntartására, amelyet a vad pénzügyek és ingatlan-kapitalizmus alapoz meg. Mindkét ideológia a tőke és az emberek szabad mozgására épít, ám más-más módon. A Trump féle ideológia mögött más társadalmi jelenségek is állnak, mint a militarizmus, háború, vállalati elitizmus és a kereszténység. Henry Giroux különösen bővebben foglalkozik a háború átalakuló jellegével. Az ő véleménye szerint a háború már nem csupán katonai kérdés, hanem a globális kapitalizmus világában minden társadalmi aspektust érint.

A háború kultúrája, amelyet Giroux a globalizáció korában ábrázol, nem csupán fegyverek eladását, katonai személyzetek mozgatását és a fegyverkezést jelenti. A háború kultúrája a félelem, a terror, az erőszak, az agresszió és a fegyverekhez kapcsolódó maszkulinitás megteremtését is magában foglalja. Donald Trump híres kijelentése, miszerint „akár a Fifth Avenue közepén is lelőhetnék valakit, és akkor sem veszítenék el egyetlen szavazatot sem,” nem túlzás, hanem az ideológiai váltás hiteles kifejezése. Trump egy férfi, aki a politika világában az erőszakot, a maszkulin vonásokat és a fegyvereket egy csomagba vonja össze, és azt népszerűsíti.

A keresztény evangélikusok szerepe ebben a diskurzusban sem elhanyagolható. John Fea, evangélikus keresztény történész, erőteljes elemzést írt arról, miért szavaztak az evangélikusok Donald Trumpra. A vallás és a politika mély összefonódásának bemutatásával Fea megmutatta, hogy 81%-uk Trumpra szavazott. Trump mantra-ja, miszerint „higgy nekem”, a hit, nem pedig a tények alapján keresett követőket. Ami érdekes, hogy az olyan személyes „moralitásbeli” botrányok, mint a házasságtörések vagy a híres „pussy grabbing” esete, nem rázkódtatták meg elkötelezettségüket. A visszatérés ígérete egy fehér, keresztény aranykorba megerősítette a hitüket. Ez a Trump kampányának egyik legszomorúbb tanulsága.

Donald Trump és a rasszizmus kezelése a kampányban és az elnöksége alatt egy mélyebb, társadalmi diskurzust tükrözött. A Ku Klux Klan és a fehér nacionalizmus hosszú évtizedek óta a rasszizmus és a keresztény fehér felsőbbrendűség szimbólumai voltak. Azonban egy digitális korban a régi maszkok helyett a „digitális kapucnik” jelentek meg, és a rasszizmus online trollkodás, zaklatás és automatizált botok révén terjedt el. Az analóg életben az, amit korábban nem mondhattak ki, most már nyilvánosan elmondható. Ami igazán fontos, hogy a rasszizmus különböző formái társadalmi hatásokkal párosulnak, és nem csupán történelmi kontextusban értelmezhetők. Egy tragikus példa erre Dylann Roof, a fehér felsőbbrendűség híve, aki 2015 júniusában kilenc fekete hívet ölt meg egy bibliaórán a Charlestonban található Mother Emanuel AME templomban. Roof az interneten található oldalakon és a dél-karolinai állami házhoz kapcsolódó konföderációs zászló eltávolításához kapcsolódóan próbálta megvalósítani az általa indított fehér háborút.

Charlottesville 2017 augusztusi eseményei jelentős mérföldkővé váltak a nyílt fehér nacionalizmus megjelenésében. A konföderációs emlékművek eltávolítása körüli vita során az ellentétek élesebbé váltak. A baloldali és a fehér nacionalista csoportok közötti összecsapásokat követően Trump két egymást követő napon is hozzájárult egy politikai kultúra megteremtéséhez, amely a rasszista és antirasszista csoportokat egyaránt felelőssé tette. Amikor Trump azt mondta, hogy „egyszerűen nem akarnak arról beszélni, hogy az egyik oldalon is voltak erőszakosak,” valójában egy olyan eszmeiséget táplált, amely lehetővé tette a rasszizmus és a politikai korrekt viselkedés egyenrangúként való bemutatását. Ez a fehér felsőbbrendűség és a rasszizmus árnyalt, de jelenlegi formáinak továbbélése.

A fehér nacionalizmus eszmerendszerében a konföderációs szimbólumok elutasítása nem csupán a múltat érinti, hanem annak a hatalmi rendszernek az erodálódását is, amely az amerikai társadalomban a fehérséghez és a rasszizmushoz való viszonyulást alakítja. A szimbólumok, mint például a náci szimbolika, a KKK öltözetei és a konföderációs zászló, mind olyan eszméket közvetítenek, amelyek a rasszizmus modern formáinak megértéséhez szükségesek.

Hogyan válhat a tudományos és értelmiségi diskurzus irrelevánssá a populizmus korában?

A hidegháború után az Egyesült Államok értelmiségi élete drámai változásokon ment keresztül. A politikai és társadalmi diskurzust az érvek és a tudományos alapú döntések gyakran felváltották az érzelmek, ideológiai harcok és irracionális megközelítések. A Trump-éra és a Brexit körüli viták világosan rávilágítottak, hogy hogyan váltak a tudományos és értelmiségi hozzájárulások a politikai diskurzus szélére. A populizmus új hullámaiban, ahol a logika és a tények háttérbe szorultak, a politikai döntések alapját egyre inkább a személyes tapasztalatok, az érzelmek és az előítéletek képezték.

Az értelmiségiek, akik eddig a társadalom vezető gondolkodóiként szolgáltak, a politikai diskurzusban gyakran épp úgy elutasítva találják magukat, ahogyan a szakértők is. A legemlékezetesebb példát Michael Gove, a brit politikus adta 2016 júniusában, amikor kijelentette: „Úgy gondolom, hogy az emberek elegük vannak a különféle, mozaikszavakat használó szervezetekből, amelyek azt mondják, hogy tudják mi a legjobb, és mégis folyamatosan tévednek.” Ez a kijelentés a populizmus szellemiségét tükrözi, amely elutasítja a szakértelmet és az objektív tényeket, miközben az érzelmeket és a személyes tapasztalatokat előtérbe helyezi.

A logikai és érvelési szakadék, amely az irracionális politikai megközelítéseket lehetővé teszi, kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük a Trump- és Brexit-hullámok valódi mozgatórugóit. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban olyan közösségek támogatták a populista politikusokat, amelyek a leginkább profitáltak volna az előző politikai rendszerek előnyeiből. A Brexit-szavazás kimenetele, amelyben a legnagyobb támogatást azok a területek kapták, amelyek a legtöbb európai uniós támogatásból részesültek, nemcsak a gazdasági, hanem a rasszista és nacionalista diskurzust is tükrözi.

A Brexit egyik központi vitája éppen a szabad mozgás kérdése volt. Az Egyesült Királyságban élő választók úgy vélték, hogy nekik joguk van szabadon élni Európában, de nem kívánták, hogy az Európai Unió munkavállalói ugyanilyen jogokkal rendelkezzenek az Egyesült Királyságban. A politikai diskurzus ezen iránytűje egyértelműen rasszista volt, mivel az EU négy szabadsága közül – áruk, tőke, szolgáltatások és emberek szabad mozgása – az emberek jogait kívánták korlátozni. Az ilyen típusú diskurzust támogatók a tudományos és szakértői véleményeket egyértelműen elutasították, mivel azok ellentmondtak a saját, érzelemvezérelt ideológiájuknak.

A populizmus elleni küzdelem során kiemelkedő szerepet kaptak az értelmiségiek, akik nemcsak politikai értelemben, hanem társadalmi és kulturális szinten is fontos szereplők. Stuart Hall, a brit kulturális elmélet egyik legnagyobb alakja rávilágított arra, hogy az „intellektuális” kifejezés az angol kultúrában komoly problémát jelent, és gyakran nevetség tárgyává válik. Az intellektuális, aki logikusan és tudományosan képes megközelíteni a problémákat, egyben veszélyes is. Az értelmiségiek azzal, hogy nemcsak a napi politikai diskurzust elemzik, hanem alapvető értékekről és társadalmi problémákról is beszélnek, sok esetben ellenségképpé válnak a populista politikai diskurzusban. Ez különösen érvényes a tudományos közösségre is, amely a Trump-adminisztráció alatt is gyakran céltáblájává vált, amikor a kormányzat elutasította a tudományos alapú politikai döntéseket.

Az ilyen jellegű problémák hátterében nemcsak a politikai döntéshozók és a közvélemény, hanem az egész társadalom értékrendje is áll. A populizmus korában a tudományos érvek és szakértői vélemények egyszerűen nem elégségesek ahhoz, hogy változást érjenek el. Ezért az intellektuális diskurzusnak új utakat kell találnia, hogy ne csupán érvekkel, hanem közvetlenül a társadalom mindennapjaiba beágyazott, gyakorlati megoldásokkal is hozzájáruljon a globális problémák kezeléséhez.

Az irracionális diskurzus világában kulcsfontosságú, hogy a társadalom visszanyerje a tudományos és intellektuális diskurzus tiszteletét, és elfogadja, hogy a politikai döntéseknek nemcsak érzelmi vagy személyes tapasztalatokon kell alapulniuk, hanem objektív tényeken és empirikus kutatáson is. Az emberek, akik képesek komplex kérdéseket megérteni és azokat érdemben elemezni, nem lehetnek pusztán ideológiai ellenségek, hanem a közszolgálat szerves részeivé kell válniuk, hogy biztosítsák a társadalom számára a fenntartható fejlődést és a valódi társadalmi változást.

Hogyan befolyásolja a fehérjék szerkezetét a dinamikus és statikus kölcsönhatás?
Hogyan készíthetünk ínycsiklandó, egészséges és gyors étkezéseket légsütővel?
Miért különleges a bőrgyógyászat, és mit jelent ez a jövő orvostudományában?
Hogyan kapcsolódnak a gráf spektrális elméletei a ciklusok és élek számához?
Hogyan állíthatunk be SSH és Git konfigurációkat a biztonságos távoli eléréshez és verziókezeléshez?