A 1990-es évek közepén Costa Rica politikai és gazdasági helyzete kedvező alapot biztosított egy ambiciózus környezeti program elindításához. Az ország demokratikus stabilitása, viszonylag magas gazdasági egyenlősége és az új dolgok iránti nyitottsága olyan környezetet teremtett, amely lehetővé tette a fenntartható fejlődés előtérbe kerülését. Ezt a "lehetőségek ablakát" (Kingdon, 1995) kihasználva Costa Rica a világ szeme előtt próbálta bemutatni saját fenntarthatósági modeljét.

A Figueres család, amely hosszú ideje irányította az országot, különleges szerepet játszott ebben az időszakban. José María Figueres és családja nemcsak politikai tapasztalatukkal, hanem a politika iránti elkötelezettségükkel is hozzájárultak ahhoz, hogy Costa Rica a fenntarthatóság terén vezető szerepre tett szert. A család nem volt kizsákmányoló jellegű, hanem valóban elkötelezett volt a politikai és demokratikus értékek mellett, amely rendkívüli volt ebben az időszakban. A politikai vezetés ezen aspektusai elősegítették, hogy Costa Rica politikai stabilitása és nyitottsága új lehetőségeket teremtett a fenntartható fejlődés irányába.

1996 áprilisa kulcsfontosságú volt Costa Rica környezeti politikájában. Ebben az évben a Figueres elnöksége alatt az ország az "AIJ" (Joint Implementation, közös végrehajtás) program keretében új szintre lépett. A kormány megerősítette az AIJ-t, mint a nemzeti politikák és irányelvek kezelésére hivatott központi hatóságot, így Costa Rica nemcsak a világ első számú fenntarthatósági laboratóriumává vált, hanem a klímacélok megvalósításában is előremutató szerepet vállalt.

Ez a "laboratóriumi" szerep különösen fontos, mert Costa Rica ezt a megközelítést arra használta, hogy demonstrálja, hogyan lehet a természetet szövetségesként kezelni, nem pedig áldozatul eső entitásként. Figueres 1996-os publikációjában hangsúlyozta, hogy Costa Rica, mint egy kis és szegény ország, hajlandó felajánlani földjét és elkötelezettségét a globális közösség számára, hogy közösen dolgozzanak ki olyan fejlesztési modelleket, amelyek a fenntarthatóságra építenek. A cél nemcsak a gazdasági fejlődés előmozdítása volt, hanem annak biztosítása is, hogy a természeti erőforrásokat tisztelettel és felelősségteljesen kezeljék.

A legelső AIJ-projekt, amelyet 1996-ban indítottak, egy bilaterális megállapodás volt Costa Rica és Norvégia között. Ennek célja a Virilla vízgyűjtő terület fejlesztése volt, amely alapvetően fontos szerepet játszik az ivóvíz biztosításában és a hidroelektromos energiatermelésben. Norvégia 200,000 hektárnyi costa ricai trópusi erdőt vásárolt, hogy azokat szén-dioxid-tárolóként használja fel, ezzel segítve a globális felmelegedés elleni küzdelmet.

A projekt során a Costa Rica-i Környezetvédelmi Hivatal (OCIC) olyan új eszközöket vezetett be, mint a Certifikált Forgatható Kibocsátási Engedélyek (CTOs). Ezek a kereskedhető kötvények voltak, amelyek azt bizonyították, hogy a hozzájáruló országok pénzügyi támogatása révén a szén-dioxid kibocsátást sikerült csökkenteni.

Costa Rica ezen az úton nemcsak a környezetvédelmi, hanem a gazdasági szempontból is előremutató megoldásokat valósított meg. A zöld elit lelkesedése a környezeti projektek iránt hatékony cselekvésbe öltözött. Az 1990-es évek közepére Costa Rica már a világ élvonalába került, mint a legfejlettebb AIJ-programokkal rendelkező ország, és számos, észak-amerikai, norvég és holland partnerrel dolgozott együtt a klímavédelmi projekteken.

Costa Rica tehát nemcsak a globális szintű fenntarthatóság elérésére összpontosított, hanem olyan nemzetközi példát is igyekezett adni, amely más országok számára is iránymutatást nyújthatott. A klímamegújulási projektekkel kapcsolatos optimizmus és a "meg tudjuk csinálni" szemléletmód az 1990-es évek végére az ország szinte minden szegletében elterjedt. Costa Rica tiszta villamosenergia-rendszere, jól megalapozott turizmusa, nemzeti parkjai és a környezetvédelmi szolgáltatások kifizetésének programja mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ország nemcsak vezető szereplővé vált a fenntarthatóság terén, hanem a fejlődő országok számára is modellt mutatott.

A történet tanulsága, hogy Costa Rica nemcsak a globális környezetvédelmi célokat támogatta, hanem a gazdasági és társadalmi fejlesztésben is jelentős szerepet játszott. A zöld politika iránti elkötelezettség és az ehhez kapcsolódó nemzetközi együttműködések hosszú távon segítettek abban, hogy Costa Rica egy fenntarthatóbb jövőt alakítson ki saját polgárai és a világ számára egyaránt. Az ország története mindannyiunk számára példát adhat arra, hogyan lehet a fenntarthatóságot nemcsak egy elvárásként, hanem lehetőségként is kezelni, amely nemcsak a környezetet, hanem a gazdaságot és a társadalmat is erősíti.

Hogyan formálta Costa Rica klímapolitikáját a szén-dioxid-semlegességi ígéret?

A Costa Rica Forever nevű szervezet létrejötte és fejlődése szoros kapcsolatban áll az ország politikai és környezetvédelmi céljaival. Az egyik legfontosabb momentuma ennek a folyamatnak az, hogy Pablo elmondása szerint, az alapítóktól származó kezdeményezések elválasztása a politikai vonaltól nem volt teljesen lehetséges, mivel a Costa Ricai Környezetvédelmi Minisztérium (MINAE) egyes vezetői, köztük Dobles miniszter, akik részt vettek Las Crucitas bányászatának megnyitásában, szoros kapcsolatban álltak az adománygyűjtési erőfeszítésekkel. Ennek ellenére mindent megtettek annak érdekében, hogy a szervezet ne tűnjön túlzottan kötődni az akkori elnökhöz, Óscar Ariashoz.

A Costa Rica Forever, amelyet 2010-ben alapítottak, kezdetben azt a célt tűzte ki, hogy létrehozzon egy alapítványt a nemzeti parkok védelmére, ugyanakkor a szervezet később kiterjesztette tevékenységét a tengeri övezetek védelmére is. Az alapítók egy új módszert alkalmaztak a nemzetközi adományozók bevonására, amellyel sikerült jelentős forrásokat gyűjteniük a világ különböző pontjairól. Az adománygyűjtésben fontos szerepet játszottak a nagy nemzetközi környezetvédelmi szervezetek, mint például a Conservation International és a The Nature Conservancy. Félix, az alapítók egyik tagja, a Costa Rica Forever-t az Arias-kormányzat egyik legnagyobb sikerének nevezte, de hozzátette, hogy az elnök közvetlenül nem volt résztvevője a gyűjtésnek. Azonban Arias jelenléte az alapítás és a kezdeti adománygyűjtési erőfeszítések idején kulcsfontosságú volt, mivel „Costa Rica számára sokkal könnyebb pénzt gyűjteni, mint más országoknak”, mint például Panamának.

Ariás szerepe nemcsak szimbolikus, hanem egy fontos kapcsolat révén konkrét támogatások megszerzését is lehetővé tette. A történet szerint egy amerikai adományozó, aki érdeklődött Costa Rica környezetvédelmi ügyei iránt, egy olyan tanácsadó segítségével találkozott az elnökkel, aki ismerte őt. E találkozó alkalmával Arias kifejezte a támogatás iránti szükségletet, és a donor hozzájárulása komoly motiváló erőt jelentett a további adományozók megnyeréséhez.

A semlegesség iránti elkötelezettség nemcsak a nemzeti parkok védelmét szolgálta, hanem egy szélesebb politikai víziót is megfogalmazott, amelyben a klímaváltozás elleni küzdelem összekapcsolódott más társadalmi és gazdasági szektorokkal. A klímaváltozással kapcsolatos kérdések megoldása érdekében szükség volt arra, hogy a klímavédelmi erőfeszítéseket más minisztériumokkal és iparágakkal is összekapcsolják. A közlekedés, a mezőgazdaság és az állattenyésztés, amelyek szintén kulcsszerepet játszanak a szén-dioxid-semlegességi célok elérésében, nem tartoznak közvetlenül a MINAE hatáskörébe, így a klímapolitikai erőfeszítéseket a kormányzat más területein is érvényesíteni kellett.

A szén-dioxid-semlegesség vállalása, bár nem ért el teljes siker, hozzájárult a társadalmi érzékenyítéshez is. Az 2007-es elköteleződés nemcsak a környezetvédelmi szakemberek és aktivisták körében keltett figyelmet, hanem egy szélesebb közönség számára is érzékenyebbé tette a klímaváltozással kapcsolatos kérdéseket. Az ilyen típusú politikai ígéretek, amelyek könnyen érthetők és elnevezésükben egyszerűek, segítettek abban, hogy a klímaváltozásról folytatott diskurzust elérhetővé és mindenki számára fontos témává tegyék.

Ezek a lépések egy folyamatos párbeszédet indítottak el, amely segített megértetni a klímaváltozás globális hatásait, és abban a bizalomban, hogy egy kicsi ország is képes komoly hatást gyakorolni a nemzetközi színtéren. Ez az elköteleződés a későbbi években a nemzeti klímastratégia alapját képezte, amely számos ágazatot érintett, és hosszú távú hatással volt Costa Rica politikai és gazdasági fejlődésére.

Fontos, hogy a szén-dioxid-semlegesség iránti elköteleződés ne csak mint politikai cél jelenjen meg, hanem mint valós társadalmi és gazdasági változás, amelyet a helyi közösségek is magukénak éreznek. Az ilyen célok eléréséhez szükséges a társadalom különböző szintjeinek összehangolása, és egy olyan közös vízió, amely a fenntarthatóságot, a gazdasági fejlődést és a környezeti felelősséget egyaránt figyelembe veszi.

Hogyan érhetjük el a magas hatékonyságú fotokatalitikus hidrogéngenerálást?
Miért fontos megérteni Newt Scamander munkásságát és a mágikus lények védelmét?
Hogyan szereljük össze és állítsuk be a szemmechanikát és a szervókat a precíz mozgásért?