A Reddit-en zajló diskurzusokban az online szórakozás, mint a szójátékok és a "trollkodás" különleges szerepet játszanak a közösségek összekovácsolásában. Egy hosszú szálban több mint 1800 kommentben lehet követni, hogyan alakulnak a kapcsolatok, hogyan formálódik az online közösségi identitás, és milyen szándékok rejlenek a trágár szójátékokban, amelyek gyakran csak a fehér férfiak társadalmi szerepével kapcsolatosak. Az ilyen diskurzusok megkérdőjelezik a csoportok közötti határokat, és képesek arra, hogy érzelmi távolságot hozzanak létre az egyes csoportok tagjai között, miközben egymásra építve formálnak egy közösséget, amely a „másikat” célozza.

Gabriella Coleman Anonymous, az anarchista hacktivista csoport online tevékenységét vizsgálva azt írja, hogy az ilyen típusú internetes humor és szórakozás közvetlenül hozzájárul a csoportkohézió erősítéséhez, és elősegíti a közösségi identitás formálódását. A trollok, mint a diskurzusok aktív szereplői, nem csupán a másik fél szidalmazására, hanem egy szoros közösség kiépítésére is törekednek. Mindez olyan társadalmi és technikai szinten is történik, amely a webet nem csupán információk közvetítésére, hanem egy sajátos, globális interakciós tér kialakítására is használja.

Egyes szakértők szerint a web térképeinek – mint az aktornetikai elméletek (Halford et al., 2010) – értelmezésével az online közösségek működése nem csupán a humán, hanem a nem humán szereplők, például a digitális platformok algoritmusai, szoftverek és más technológiai formák által is befolyásolt. Az ilyen közösségek tehát nem egyértelműen emberi döntések és szándékok által formálódnak, hanem egyes esetekben a platformok működési logikája és a rendszerszintű architektúra egyaránt hozzájárulnak a diskurzusok alakulásához.

Az online tapasztalatokat alapvetően a web technikai struktúrája rendeli alá, és ezen keresztül alakítja a felhasználók viselkedését. A webet alapvetően az a szándék formálja, hogy a világot egy rendszerezett, logikai bázison osszuk fel: adatokat, dokumentumokat és interakciókat egyaránt. Ezt a rendszerezett rendet a szűrési és osztályozási mechanizmusok, mint a lájkolás, szavazás vagy csoportos tagság erősítik. Az ilyen típusú online közösségi diskurzusok tehát nem csupán az egyének és közösségek közötti különbségeket, hanem a hatalmi struktúrák és társadalmi rendek között lévő feszültségeket is kifejezik.

A klasszikus "beli és nem beli" kategóriák (például keresztény > muszlim, fehér > színes bőrű, férfi > nő) itt nem csupán identitások vagy társadalmi szerepek kijelölésére szolgálnak, hanem az egyes csoportok közötti hierarchikus elrendezéseket is kifejezik. E kategóriák szűrése és védelme sok esetben nem csupán a tagok identitását, hanem azok politikai állásfoglalását és értékrendjét is meghatározza.

Ezeket a diskurzusokat követve könnyen látható, hogy a közösségek formálódása sok esetben nem egy homogén tömegből ered, hanem a különböző technológiai és társadalmi tényezők hatására folyamatosan újra és újra létrejövő, ideiglenes közösségi összetételekben manifesztálódik. A web tehát nem csupán egy statikus kommunikációs eszköz, hanem egy dinamikus szociotechnikai rendszerré válik, amely aktívan befolyásolja a közösségek belső viszonyait, és meghatározza a társadalmi diskurzust.

Fontos észrevenni, hogy a web közösségi működése során a "más" diskurzusok nem csupán az identitás jegyeit célozzák meg, hanem annak egy funkcionális elemét is. Az "idegenek" elleni támadások nem szükségszerűen származnak a csoportok identitásának bántásából, hanem inkább a politikai és társadalmi cselekvésekre adott válaszként jelennek meg. A csoportok hierarchikus elrendezése tehát nem állandó és meghatározó, hanem rugalmasan alakítható az aktuális kontextus szerint.

A másik fontos jelenség a fehér férfiak politikai és társadalmi szerepének kontextusában az, hogy a "nem megfelelő" fehér férfiak, akik nem felelnek meg az adott közösségi normáknak, könnyen áldozatául eshetnek az online trollkodásnak. Itt nem csak arról van szó, hogy a nem konform férfiak elveszítik a saját társadalmi helyzetüket, hanem arról is, hogy az új diskurzusok és normák kialakulása gyakran szükségszerűen szembeállítja őket az új "ideológiákkal", miközben ugyanakkor a társadalmi helyzetük megőrzésére is törekszenek.

Hogyan kezeljük a nők online gyűlölködő zaklatását?

A nők online gyűlölködő zaklatása egyre inkább elterjedt jelenséggé válik, amelyet a rendőrség és a közösségi médiák gyakran nem kezelnek megfelelően. Sylvia P. tapasztalatai szerint a rendőrség nem veszi komolyan az ilyen típusú zaklatást, mivel az gyakori és szinte már normálisnak számít. Ahogyan ő fogalmazott, a nők, akik feministáként halálos fenyegetéseket kapnak online, azok számára ez már egy mindennapos jelenség, amelyet nem tekintenek olyan súlyos bűncselekménynek, mint például egy klubban való késtisztás. Az a probléma, hogy a rendőrség nem érti meg az online zaklatás komolyságát, különösen akkor, amikor az nem éri el a legsúlyosabb fenyegetések szintjét. Ez a helyzet még inkább súlyosbodhat, amikor a nők, mivel nem hisznek abban, hogy a rendőrség képes komolyan venni a kisebb online zaklatásokat, nem is jelentenek be semmiféle esetet, hacsak nem egy valóban súlyos fenyegetésről van szó.

A valóság, ahogyan a kutatás során a résztvevők beszámoltak, az, hogy az online zaklatás sokkal szélesebb spektrumot ölel fel. Ez egy folyamatosság, amelybe beletartoznak a súlyos, fenyegető szexuális és fizikai erőszakos cselekmények, a doxxing és a "swatting", valamint az enyhébb, de szintén káros viselkedések, mint a gúnyolódás, a névparancsolás, a felesleges időpazarlás, és a megalázás, amit gyakran csak "játékos kedvű csipkelődésként" kezelnek. Több résztvevő is megjegyezte, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem értékeli megfelelően az alacsony szintű zaklatásokat, és nem veszik figyelembe a kisebb, de ismétlődő bántalmazás hosszú távú hatását.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a rendőrségi megközelítések gyakran az egyes eseteket különálló eseményekként kezelik, figyelmen kívül hagyva az alacsony szintű, ismétlődő zaklatások kumulatív hatásait. Ezt a problémát más online gyűlölködő zaklatásokról és gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó kutatások is felvetették. Az online gyűlölködő zaklatás kezelésének problémája összetett, mivel az "enyhébb" megnyilvánulások sok esetben nem minősülnek bűncselekményeknek, inkább "gyűlöletes eseményeknek" tekinthetők, mintsem gyűlöletbűncselekményeknek.

A közösségi média oldalain való bejelentések is hasonló nehézségekkel küzdenek. A legtöbb közösségi média oldal rendelkezik felhasználói szerződésekkel, amelyek tartalmazzák a szabályokat és a közösségi normákat. Azonban, miközben a nők sok esetben próbáltak bejelenteni zaklató tartalmakat, csak kevés sikerült, és sokkal többen számoltak be arról, hogy a közösségi média oldalak nem vették komolyan a bejelentéseiket. A visszajelzés általában az volt, hogy a tartalom "nem sértette meg a közösségi irányelveket". A közösségi média platformok hiányzó felelősségvállalása, a nem világos politikák és a gyakran automatizált válaszok miatt a nők úgy érzik, hogy nem kapják meg a megfelelő támogatást a zaklatás kezelésében.

A szociális médiával kapcsolatos kritika kiterjedt az irányelvek alkalmazásának következetlenségére is. Sokan említették, hogy míg egyes képeket, például a szoptatásról készült fotókat törölnek, addig olyan gyűlölködő és fenyegető tartalmakat hagynak, amelyek kifejezetten bántóak. A közösségi média platformok nemcsak hogy nem veszik komolyan a zaklatásokat, hanem sok esetben egyenesen hozzájárulnak azok fennmaradásához, mivel a nők nem kapnak megfelelő tájékoztatást arról, hogy mi történik a bejelentéseikkel. Sokan azt tapasztalták, hogy hiába jelentettek be zaklató tartalmakat, a válaszok gyakran automatikusan elutasítóak voltak, ami tovább növelte csalódottságukat.

A közösségi média oldalaknak az a megközelítése, hogy a felhasználóknak blokkolniuk kell a zaklató tartalmakat, ahelyett, hogy maguk a platformok kezelnék a problémát, különösen problémás. Bár a blokkolás segíthet elérni, hogy a zaklatás láthatatlan legyen a célszemély számára, nem állítja meg a zaklatót abban, hogy új fiókot hozzon létre és újra zaklasson. Továbbá, a blokkolás nem akadályozza meg a gyűlölködő üzenetek terjedését más felhasználók számára. Bár ez a megoldás néhány ember számára működhet, mások, akik számára a közösségi média a munka és a hírnév szerves része, egyszerűen nem választhatják ezt az utat, mivel folyamatosan szembesülniük kell azzal, hogy mit írnak róluk mások.

Ezek az online zaklatás formái az egyre növekvő problémát jelentenek, amelyet nemcsak a rendőrség, hanem a közösségi média platformok is képtelenek megfelelően kezelni. Az alapvető probléma abban rejlik, hogy míg a nők online tapasztalt zaklatása széles spektrumot ölel fel, a hatóságok és a közösségi média platformok hajlamosak figyelmen kívül hagyni a kisebb, de szintén káros eseteket, és nem veszik figyelembe az ilyen incidensek felhalmozódó hatását.

Hogyan alakítja Trump a történelmet: A hatalom, káosz és önhittség
Hogyan alakíthatunk ki hatékony érvelést: A struktúra és az olvasóra való figyelem fontossága
Miért választjuk a háborúval szembeni életet a vidéken?
Miért van a hörcsögnek csak egy kis farka, és mit tanítanak a mesék a szépségről és hatalomról?