A kiváltság olyan társadalmi és politikai mechanizmus, amely gyakran nemcsak anyagi előnyökkel, hanem szimbolikus hatalommal is párosul, és amely meghatározza a társadalom egyes rétegeinek lehetőségeit és erőforrásait. Az Egyesült Államok történetének különböző szakaszaiban a kiváltság rendszere a politikai irányvonalak és a pártpolitikai szövetségek egyik központi motorjaként működött. A fehér emberek, különösen a fehér férfiak, évszázadokig élvezhették a faj alapú kiváltságot, miközben az afroamerikaiak és más kisebbségek folyamatosan küzdöttek az alapvető emberi jogokért és társadalmi egyenlőségért. Ez a fajta kiváltság a társadalmi és gazdasági státusz mellett szoros kapcsolatban áll a politikai hatalommal is, és meghatározza, hogy egy-egy politikai párt hogyan tudja összefogni vagy megosztani a különböző társadalmi csoportokat.

A politikai pártok erősebbek és stabilabbak, amikor támogatóik érdekei nem ütköznek össze az ellenkező oldalon lévő pártok céljaival. Az érdekkonzisztenciának nevezett jelenség akkor valósul meg, amikor az egyének és csoportok a saját érdekeiket egyetlen párt politikai napirendjével összeegyeztetni tudják. Azonban ez nem mindig természetes vagy könnyen elérhető állapot. A pártvezetők folyamatosan dolgoznak azon, hogy összefogják a különböző társadalmi rétegeket, és ennek a folyamatnak a hatékonysága nagyban függ a történelmi környezettől és a társadalmi problémák alakulásától. Amikor egy párt nem tudja kielégíteni egy privilegizált csoport igényeit, vagy amikor az egyes csoportok érdekei ellentétbe kerülnek egymással, az a párt széttöredezését eredményezheti.

Ezek az intrapárti mozgalmak vagy szakadások gyakran akkor törnek felszínre, amikor a társadalom vagy a gazdaság jelentős átalakulásokon megy keresztül. Az Egyesült Államok történetében számos példát láthatunk arra, hogy a gazdasági válságok, politikai instabilitás és társadalmi feszültségek miként alakították a pártok stratégiáit és az emberek politikai választásait. Az 1930-as évek gazdasági válsága után Franklin D. Roosevelt egy olyan koalíciót épített, amely a munkásosztály, a katolikusok, afroamerikaiak és vidéki gazdák érdekeit képviselte. Ez az új politikai szövetség segítette a progresszív gazdaságpolitikák elfogadását, ám az ilyen típusú szövetségek mindig törékenyek voltak, és a társadalmi struktúrák változása gyakran feszültségeket okozott.

A politikai mozgalmak és szakadások nemcsak az adott időszak gazdasági és társadalmi helyzetétől függenek, hanem az is meghatározó, hogy mely társadalmi csoportok rendelkeznek politikai kiváltsággal, és hogyan hatnak ezek a kiváltságok a választásokra. A fehér, munkásosztálybeli amerikaiak esetében, akiknek gazdasági és politikai befolyása csökkent, Donald Trump például olyan választói bázist épített, amely a gyáripar hanyatlása miatt elvesztette gazdasági és társadalmi helyzetét. Trump politikai stratégiájának kulcseleme az volt, hogy ezeket a veszteségeket úgy tüntette fel, mintha egyes politikai elittekkel való szövetségesei felelősek lennének a gazdaság hanyatlásáért, és hogy a "fehér amerikai dolgozó osztály" érdekeit helyezné előtérbe.

Ez a stratégia különösen sikeres volt az olyan helyeken, mint Monroe megye, Michigan, ahol a munkahelyek elvesztése és a gyenge gazdasági helyzet megnövelte a frusztrációt. Itt Trump 58%-os szavazatarányt szerzett, míg Hillary Clinton csupán 36%-ot. Az ilyen környezetekben Trump választói ígéretei, különösen a gyáripari munkahelyek visszahozatala, jelentős vonzerőt képviseltek. Míg a hagyományos republikánusok nem voltak lelkesek Trump iránt, politikai számításaik szerint ő volt az, aki nagyobb eséllyel tudta előmozdítani a gazdasági érdekeiket.

A politikai pártok belső dinamikájának és szakadásoknak tehát nemcsak a gazdasági és politikai tényezők, hanem a különböző társadalmi csoportok kiváltságai és azok politikai igényei is meghatározóak. A pártok számára az a kihívás, hogy megtartsák a belső kohéziót, különösen akkor, ha a kiváltságok és érdekeltségek változnak. A politikai táj folyamatosan változik, és a társadalmi és gazdasági átalakulásokkal párhuzamosan a pártoknak is reagálniuk kell, hogy megőrizzék relevanciájukat és hatalmukat.

Miért maradnak jelen a faji feszültségek a modern Amerikában, ha a diszkrimináció nyílt formái visszaszorultak?

Az Egyesült Államokban, bár a társadalom hivatalosan támogatja az egyenlő bánásmódot minden rasszal kapcsolatban, az emberi kapcsolatokban tapasztalható faji előítéletek és diszkrimináció nem tűntek el. Az, hogy ma már nem találkozunk olyan nyíltan gyűlölködő megnyilvánulásokkal, mint az 1920-as években, még nem jelenti azt, hogy a rasszizmus megszűnt volna. Ehelyett sokkal rejtettebb formákban jelenik meg, és talán még fokozottabb feszültségeket generál a társadalomban. A társadalmi feszültségek nem csupán a múltban, hanem a jelenben is képesek kirobbanni, ahogy azt például a 2016-os elnökválasztás is megmutatta.

A Ku Klux Klan (KKK) 1920-as években tapasztalt népszerűsége – amely számos amerikai városban elfogadott és támogató közösségi mozgalommá vált – a mai napig erős hatással van az amerikai politikai és társadalmi diskurzusra. A Klan ideológiájának felemelkedése hasonló mechanizmusokat idéz elő, mint azok a politikai mozgalmak, amelyek a közvéleményben elterjedt rasszizmusra építenek. Bár a Klan és hasonló csoportok egyre inkább az árnyékban működnek, tevékenységük és üzenetük nem tűnt el a társadalomból, hanem egyre inkább az alvilágban terjed.

W.E.B. Du Bois, az afroamerikai szociológus és polgárjogi aktivista 1926-ban írt egy cikket a Klanról, amelyben arra figyelmeztetett, hogy a Klan növekvő népszerűsége nem véletlen, hanem az amerikai társadalom félelmei és bizonytalanságai révén alakult ki. Du Bois azt állította, hogy a Klan célja nem csupán a kisebbségek – különösen a zsidók, bevándorlók és afroamerikaiak – ellen irányuló erőszakos támadások kifejezése, hanem a társadalom elmélyült félelmei is tükröződnek benne. A fehér amerikaiak egy része úgy érezte, hogy elveszíti helyét és státuszát egy egyre inkább multikulturális és globalizált világban. Du Bois szerint a Klan sikerének egyik fő oka éppen ebben a félelemben rejlik, ami megteremti a talajt az olyan politikai ideológiák számára, amelyek a "tiszta amerikai" értékeket próbálják megvédeni az idegen, különböző rasszú és vallású emberekkel szemben.

Az amerikai társadalom rasszizmusának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a diszkrimináció nemcsak a nyílt, erőszakos cselekményekben jelenik meg, hanem az olyan diszkrét, rendszerszintű problémákban is, amelyek hosszú időn keresztül folytatódnak. Az iskolákban, munkahelyeken és más közösségi helyeken tapasztalható rejtett faji előítéletek és diszkriminációk a mindennapi élet szerves részévé váltak. Az amerikai történelem során azok a rasszizmusellenes mozgalmak, amelyek a polgárjogi harcokon keresztül próbálták megszüntetni a diszkriminációt, nem tudtak teljes mértékben áttörni a társadalom mélyebb, rejtett feszültségein. A faji előítéletek sosem tűntek el teljesen, hanem egyre inkább a társadalom olyan struktúráiba áramlottak, amelyek nem mindig könnyen észlelhetők.

Ma már nem a nyílt kirekesztés és diszkrimináció uralkodik az amerikai társadalomban, hanem a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek, amelyek nagyrészt faji alapúak. Azok a közösségek, amelyek alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, és nem részesülnek a gazdasági fellendülésből, gyakran jobban érzik a globális gazdaság változásainak negatív hatásait. Ezen közösségekben azok az érzések, amelyek a Trump kampányban is megnyilvánultak, különösen erősödnek. A helyi gazdaságok és a munkahelyek átalakulása, valamint a politikai kampányok, amelyek a munkásosztály feszültségeire építenek, különös figyelmet igényelnek.

A társadalmi előítéletek nemcsak abban rejlenek, hogy a kisebbségeket hogyan kezeljük, hanem abban is, hogy milyen társadalmi és gazdasági csoportokat hagyunk el a fejlődésből. A kirekesztett csoportok nemcsak a szegénységgel és a diszkriminációval küzdenek, hanem azzal is, hogy a társadalom alapvető struktúrái nem adnak nekik elég esélyt a fejlődésre.

Az amerikai társadalom számára elengedhetetlen, hogy felismerje: a faji előítéletek nem csupán a múlt történései, hanem a jövő lehetőségeinek is fontos meghatározói. Ahhoz, hogy valóban előrelépjünk a faji egyenlőség felé, elengedhetetlen, hogy a társadalom minden tagja tudatosan és aktívan dolgozzon a rasszizmus leküzdésén, és egy olyan rendszert építsen, amely mindenki számára esélyt biztosít.

Milyen veszélyekkel járhat a bronchiolitis és a bárányhimlő gyermekeknél?
Hogyan segíthet a DACI modell a döntéshozatal hatékonyságában?
Milyen titkokat rejt a detektívtörténetek műfaja?
Hogyan kezelhetjük a szorongást másként?