Miért fontos a nők és a testük feletti kontrollról szóló filmek?

A Hush című filmben a gyilkos, mikor először találkozik Maddie-vel, a bezárt ajtó üvegén keresztül, világossá teszi, hogy játszani kíván vele, minél tovább nyújtva a szenvedést. A Hush-ban, ellentétben a 10 Cloverfield Lane-nel, ahol Michelle-t inkább pszichológiai fenyegetés éri, itt a fizikai és szexuális erőszak a fő motívum. A gyilkos választott fegyverei – egy vadászkés és egy íj – egyértelmű szimbolikus jelentéssel bírnak, melyeket a női test elleni támadásként értelmezhetünk. A vadászkés és az íj a férfiasság szimbólumai, ahol a szúrás és a szexualitás között szoros kapcsolat figyelhető meg, hiszen mindkettő az erőszakos behatolást jelzi. A gyilkos szavai, miszerint "tűrnie kell", és hogy "meg fog kiabálni, ha megfelelő helyen éri", egyszerre utalnak a szexuális erőszakra és a fizikai támadásra, a kés általi szúrásra.

Maddie története azt mutatja, hogy a gyilkos tévesen alábecsüli őt, mivel nő és siket. Azt feltételezi, hogy teljesen tehetetlen, ám Maddie higgadt marad a nyomás alatt, és minden gyengeségét erősséggé változtatja. Végül, amikor rájön, hogy a menekülés már nem lehetséges, és ismételten kudarcot vall a szökési próbálkozása, határozott döntést hoz, hogy szembenéz a gyilkossal. A gyilkos házába való belépését provokálva, a saját vérét használva ír egy üzenetet az ablakra ("Tedd meg. Gyáva"), így arra kényszeríti őt, hogy bemenjen. Amint belép, a támadó helyzete megváltozik, Maddie pedig minden lehetséges trükköt bevet, hogy visszanyerje a hatalmat, kezdve a tűzjelző aktiválásával, amely a siketek számára kifejezetten hangos riasztóval rendelkezik, hogy összezavarja a gyilkost, és az eldobja a kést. A végső harcban Maddie rovarirtóval vakítja meg támadóját, majd végül egy dugóhúzóval öli meg. A Hush tehát a férfiak misogin hozzáállását bünteti, miközben a női ellenállást jutalmazza. Maddie, ahogyan Michelle is a 10 Cloverfield Lane-ben, a férfiak elvárásai ellenére nemcsak hogy túlél, hanem győzelmet arat.

A Don’t Breathe egy másik fontos aspektusa, hogy nemcsak a női testre irányuló erőszakot jeleníti meg, hanem a női reprodukciós jogokkal kapcsolatos társadalmi aggodalmakat is a történetben, amikor a "Vakember" egy terhes nőt, Cindy-t, fogságban tart, és őt erőszakkal akarja megtermékenyíteni. Ezzel a film egyenesen reflektál az amerikai társadalom és politikai diskurzus által vezetett, a női reproduktív jogok elleni támadásokra. A Trump-korszakban a filmek, mint a Hush és a Don’t Breathe, egyre inkább a női test feletti kontroll kérdésével foglalkoznak, miközben a férfiak erőszakos dominanciáját állítják szembe a női ellenállással és autonómiával.

A represszió természete és a túlzott represszió hatása a filmekben

A represszió fogalma a pszichológiai mechanizmusok egyik központi eleme, amelyet Sigmund Freud és Herbert Marcuse korábbi munkái alapján Wood két fő típusra oszt: alapvető represszióra és túlzott represszióra. Az alapvető represszió az, ami az emberi lét alapját képezi, és kapcsolódik a kielégülés késleltetésének képességéhez, a gondolkodás és a memória folyamatainak fejlődéséhez, a szelfkontrollra való képességhez, valamint az emberek közötti kapcsolatok felismeréséhez és tiszteletben tartásához (Wood, 2003). Másrészt, a túlzott represszió azokhoz a társadalmi és kulturális normákhoz kapcsolódik, amelyek már korai gyermekkorban formálják a személyt, és meghatározott szerepekre kondicionálják őt a társadalomban. Ez a fajta represszió a nyugati kultúrában szoros kapcsolatban áll a szexualitás elfojtásával, különösen a heteroszexuális normák és ideológiák révén, amelyek a monogám, heteroszexuális, patriarchális kapitalista családmodellt tekintik ideálisnak (Wood, 2003).

A túlzott represszió egyik legfontosabb következménye, hogy a nyugati társadalom szexuális energiát, különösen a nemi identitásokat és a devianciákat, elnyomja, ami gyakran a különböző alternatív szexualitások, így a homoszexualitás és a biszexualitás elfojtásában nyilvánul meg. Ez a jelenség egyre inkább látható a kultúrában, és gyakran éri kritikák a heteronormatív társadalmi berendezkedést. A filmekben és más médiában a szexualitás kérdése gyakran a kulturálisan előírt normák ábrázolásával kapcsolódik a trauma és represszió kérdéséhez, ahogy az a The Babadook című filmben is megjelenik.

A túlzott represszió az egyéni pszichológiai mechanizmusokon túl társadalmi szinten is megjelenik, ahogy a kultúra azokat az egyéneket, akik nem felelnek meg a megszokott ideológiai normáknak, a másiknak, az „Egyéb”-nek tekinti. Az ideológiai szinten történő elnyomás mögött az áll, hogy a kultúra elutasítja, elnyomja vagy eltorzítja mindazt, ami nem illeszkedik a meghatározott normákhoz, ideológiákhoz vagy társadalmi szerepekhez. Ennek következményeként a filmekben és a médiában gyakran ábrázolják a normáktól eltérő szexualitásokat, mint a szorongás, a félelem és a társadalmi rend megzavarásának forrását.

A The Babadook-ban különösen fontos szerepet kap az elfojtott trauma és represszió motívuma. A filmben Amelia pszichológiai állapota, amely a férje halála után kialakult poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) jeleit mutatja, szorosan összefonódik az elfojtott érzésekkel és vágyakkal. Az elfojtás nemcsak a pszichológiai szinten történik, hanem kulturálisan is jelen van, miközben a trauma nemcsak egyéni, hanem kollektív jelenségként is megjelenik. Amelia elfojtja férje halálát, elutasítja annak feldolgozását, miközben a pszichés disszociáció, az álmatlanság és a hallucinációk egyre inkább uralják életét.

A filmben az elfojtás folyamatát egy olyan pszichológiai mechanizmusként értelmezhetjük, amely a tudatos elutasításból (szupresszió) fokozatosan átfordul a tudattalan elfojtásba (represszió). Freud szerint a represszió az, amikor az érzelmi reakciók a tudatból a tudattalanba kerülnek, és amit az elme nem képes elfogadni, azt a test kiéli. Amelia esetében ez az érzelmi feszültség és trauma nemcsak a tudatos szinten jelenik meg, hanem a test is megnyilvánul a filmben, amely képes visszatükrözni a tudattalan szintjén zajló konfliktust.

A trauma, represszió és a másik (Otherness) fogalma egy szoros kapcsolatban áll egymással. A másik az, ami kívül esik a társadalom által elfogadott normákon, és ezért elnyomásra kerül. A filmek és más narratívák gyakran ezt a másik fogalmát használják, hogy felfedjék a szexuális normák, a társadalmi elvárások és a személyes vágyak közötti feszültséget. A Babadook egy különleges példája ennek a feszültségnek, ahol a társadalom által elfojtott szexualitás és trauma találkozik a „másik” elnyomásának küzdelmével.

A filmek és a kultúra ábrázolják azt a folyamatot, amelyben az egyének elnyomják, figyelmen kívül hagyják vagy elfedik saját érzéseiket és vágyakat. A represszió nem csupán egyéni szintű mechanizmus, hanem kollektív társadalmi jelenség is, amelynek következményei hosszú távon pszichológiai, társadalmi és kulturális szinten is érezhetők. A trauma és represszió, valamint az ideológiai elfojtás a társadalmi rend fenntartásának eszközeiként is működnek, amelyek szükségszerűen hatnak az egyén szexualitására, személyes identitására és a másikhoz való viszonyulására.

Hogyan formálják a félelmek és a határvédelmi politikák a társadalom szövetét?

A modern társadalmakban, különösen a Trump-kormányzati időszakban, a határvédelem és a migrációval kapcsolatos politikák nem csupán a fizikai védelmet célozzák, hanem sokkal mélyebb, pszichológiai és kulturális hatásokat is gyakorolnak a közösségekre. Az állandó fenyegetettség érzése, amelyet a bevándorlás és a globalizáció által kiváltott problémák generálnak, szoros kapcsolatban áll a társadalmi határok védelmével, és ez az, amit a politikai diskurzusok is állandóan táplálnak. A határvédelem politikájának kulcsfontosságú szerepe, hogy megakadályozza az „idegenek” beáramlását, akik potenciálisan veszélyeztethetik a nemzeti identitást és gazdasági stabilitást. Ugyanakkor egy fontos társadalmi költséget is jelent, amely az emberek közötti empátia elvesztésében nyilvánul meg.

Ez a téma központi szerepet kapott az olyan filmekben, mint The Witch és It Comes at Night, amelyek a félelmek és az izoláció hatásait vizsgálják. A filmekben a családok próbálják elkerülni azokat a külső fenyegetéseket, amelyekről úgy érzik, hogy megingathatják biztonságukat, miközben egyre inkább elszigetelődnek a társadalomtól. Az izoláció ára a családok belső bomlása, mivel egyre inkább képtelenek kapcsolatokat építeni másokkal, és fokozatosan elveszítik az emberi kapcsolataik alapját. Az ilyen típusú izolációtól való félelem nem csupán a filmekben, hanem a valós társadalomban is gyakori motívum, különösen azok számára, akik úgy érzik, hogy a gazdasági helyzetük vagy társadalmi státuszuk megőrzéséhez szükséges a közösségtől való eltávolodás.

A szorosabb határvédelem és a migránsokkal kapcsolatos politikák hatásai nemcsak a politikai szférában érezhetők, hanem a mindennapi életben is. Az olyan jelenségek, mint a munkavállalók hiánya a munkaerőpiacon, mint amit Trump üdülőhelye tapasztalt, amikor nem találta meg a megfelelő amerikai munkavállalókat alacsony bérért, jól mutatják, hogy a globalizációval való szembenézés és a nemzetközi kapcsolatok lebontása sok esetben nemcsak gazdasági, hanem társadalmi problémákat is eredményezhet.

Az ilyen típusú társadalmi viselkedés és politika nem csupán egy adott időszak sajátossága, hanem mélyebb kulturális és gazdasági struktúrák eredménye. A magukra hagyott közösségek és az elidegenedés problémáját nem csupán egy politikai kampány, hanem egy olyan globális kérdésként kell kezelni, amely a társadalom jövőbeli integrációját és szolidaritását alapjaiban veszélyeztetheti. Az a tendencia, hogy a politikai diskurzusok egyre inkább a határok védelmére, a másoktól való elkülönülésre összpontosítanak, nem csupán gazdasági kérdés, hanem a társadalom morális és etikai irányvonalát is komolyan érinti.

Hogyan alakítja a technológia a valóság és a fikció határait a mai kultúrában?

Freud úgy vélte, hogy az “uncanny” érzés, azaz a rémisztő ismerősség érzése, valójában a mindennapi valóságon belüli jelenségekből eredhet, és hogy minden, ami valóságos környezetben hasonló hatást váltana ki, az ugyanazt az érzést kelti a fikcióban is. Az „uncanny” hatás eléréséhez azonban szükséges, hogy az alkotó ne kezdje el nevetségessé tenni a történet által felkeltett rémisztő jelenségeket. Freud szerint egy szellem is elveszíti a félelmet keltő erejét, ha az író elkezdi szórakoztatni magát vele, és lehetőséget ad arra, hogy játékos viszonyuljon hozzá. Ez a jelenség jól érzékelhető a South Park című sorozatban, ahol a rémisztő karakterek, mint Edgar Allan Poe, inkább komikus szereplővé válnak, és már nem váltanak ki “uncanny” hatást.

A technológiai világ, amelyben élünk, újfajta „uncanny” élményeket generál. A fikcióban ábrázolt technológia, valamint az a technológia, amely a sorozat animálásához szükséges, együttesen alkotja a mai világunkban egyre inkább megjelenő digitális hátteret, amely ugyanakkor rávilágít arra, hogy a valóság és a fikció közötti határ egyre inkább elmosódik. Az egyik South Park epizód, amely ezt a jelenséget jól tükrözi, a "Grounded Vindaloop" (S18E7) című rész, ahol nem világos, hogy a szereplők a valóságban vagy a virtuális valóságban élnek, és a történet folyamatosan játszik azzal a fogalommal, hogy mi a valóság, és mi a fikció.

A technológiai szublimáció, mely Jean-François Lyotard szerint az egyes emberekben ellentétes érzelmeket kelt – vonzalmat és taszítást, örömöt és fájdalmat – valósággá válik a mai társadalomban. A szublimáció hatása az, hogy valamilyen grandiózus technológiai vagy gazdasági erő révén az egyének képtelenek irányítani saját sorsukat, miközben ez a hatalom rendkívül vonzó, ugyanakkor fenyegető is. Az egyre erősebb globális kapitalizmus és a gépi rendszerek befolyásolják mindennapi életünket, miközben az egyén fokozatosan elveszíti a kapcsolatot a fizikai és a digitális világ közötti különbséggel.

A South Park epizódjaiban a technológiai „uncanny” gyakran olyan eszközökkel jelenik meg, mint a hologramok vagy a mesterséges intelligencia, amelyek újraélesztenek halott személyeket, mint egyfajta digitális animizmus révén. A technológia képes életre kelteni a holt anyagot, így a sorozat szórakoztatóan, de komolyan jelzi, hogy a digitalizált világ új típusú valóságot teremt, ahol a valóság és a fikció határvonalai egyre inkább elmosódnak.

Mindez különösen fontossá válik, amikor figyelembe vesszük a technológia társadalmi hatásait. A South Park világában a technológia nem csupán egy szórakoztató eszköz, hanem komoly társadalmi és politikai kérdéseket vet fel, amelyek mindennapi életünkre is hatással vannak. Az internetes közösségek és a digitális média folyamatosan alakítják identitásunkat, miközben a valóságot egyre inkább egy második, virtuális valóság árnyékolja be.

A sorozat egyik fontos mondanivalója, hogy az új technológiák átvették a hatalmat, és a társadalmi normák, mint például a politikai korrektség, egyre inkább technológiai eszközökkel kapcsolódnak össze. A "PC Principal" karakterének megjelenése és a politikai korrektség témája például bemutatja, hogy a társadalom hogyan próbálja irányítani a technológiai fejlődést, miközben a különböző kulturális áramlatok egyre inkább szembesítik egymást.

A South Park tehát nem csupán egy szórakoztató sorozat, hanem egy tükör is, amely a digitális világ, a valóság és a fikció közötti határok elmosódására figyelmeztet. Az új technológiai eszközök, amelyek a mindennapi élet részévé váltak, nem csupán a valóságot formálják, hanem az emberi identitást is, és egy új, digitális társadalmi valóságot teremtettek.