A 2010-es években a "fantom bohócok" látogatásai és a gonosz filmes bolondok szoros összefonódásban voltak egymással, közös motívumokkal és szélesebb tematikus elemekkel. Bár az amerikai történelem legnagyobb bohóc pánikja a Trump választása előtt és után kezdődött, a valóságos szóbeszéd legendák már az 1980-as évek elején megjelentek, amikor a borzalmas filmes bohócok elkezdtek uralkodni a vásznakon. Ezen bohócok és a hozzájuk kapcsolódó félelemkultúrák közvetlenül kapcsolódnak a Trumpizmus hátteréhez. A bohóc, mint szociális gépezet, szörnyű szándékokkal és az erőszak és nosztalgia alkimikus keverékével, képes tükrözni az amerikai társadalom működését, különösen a poszt-ipari társadalom fényében: Trump Amerikájában.

A 2016-os nyár végén, miután az első bohóc látogatásokat jelentették, fenyegető, maszkos alakok tűntek fel szerte a dél-karolinai Greenville megyében. A Fleetwood Manor lakások augusztus 24-én levelet küldtek a lakóknak, amelyben arról számoltak be, hogy "sok panasz érkezett egy olyan személyről, aki bohócruhában öltözködve gyerekeket próbált elcsalogatni az erdőbe." Egy bohóc "gyerekeket elrabolni" nyilvánvalóan egy teljesen más helyzet, mint valaki, aki csak próbálja "elcsalogatni" őket, de a levél nyelvezete pontosan tükrözte azt a pánikot, amely a Dél-Karolina nyarán alakult ki, majd elterjedt az egész országban. A közvélemény elkezdte "támadásokká" és "gyilkosságokká" transzformálni a bohócokkal kapcsolatos pletykákat. A jól felfegyverzett dél-karolinaiak a pánikot valódi veszéllyé alakították, és egy Greenville-i rendőrségi helyettes több látogatást is tett a Fleetwood lakásokhoz, miután "lövésekről" kaptak bejelentést, amelyek a lakókomplexumból származtak, miután a lakók "valamit hallottak" az erdőből. A pletykák és a valóság közötti határvonal gyakran elmosódott, és olyan helyzeteket eredményezett, amelyek nem csupán félreértett jelenségek voltak, hanem valós fenyegetéssé váltak.

A bohócfélelem és a társadalmi feszültségek közötti kapcsolat nem újkeletű jelenség. A pszichotikus bohócfóbia, amely a 1980-as évek végi amerikai kultúrában kezdett elterjedni, a Trumpizmus előfutára lehetett. Trumpot az amerikai közéletben sokszor "bohócként" emlegették, és az is könnyen belátható, hogy a kifejezés használata mélyebb társadalmi és politikai összefüggésbe illeszkedett. A médiaszerepléseken, különösen a választási kampány során, Trump megjelenése és beszédei gyakran kapcsolódtak ahhoz a bozótharc-párti, sötét humort használó, bombasztikus stílushoz, amelyben egyre inkább a világ pusztulásának előérzeteivel szembesült a közönség.

Az 1980-as években Ronald Reagan, aki a "reggeli Amerikát" ünnepelte, miközben a nukleáris háború fenyegetése valóságos volt, és az amerikai társadalom egyéb traumatikus élményeivel szembesült, szintén egyfajta bohócszerű figurává vált. Reagan nemcsak politikailag, hanem kultúrájában is bohóc-figurát idézett, hiszen hajának és arcának túlzott színezése, a gyakori mosolygás mind hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai közvélemény számára egy irreálisan rózsaszín képet festett az amerikai élet valóságáról, miközben az igazság mögöttes drámája mindinkább erősödött.

A 1980-as években az amerikai filmipar is elkezdte reflektálni ezt a félelemkultúrát. A "Killer Klowns from Outer Space" (1988) című film egy rendkívül figyelemre méltó példája annak, hogyan ötvözték a bohócfóbia elemeit a sci-fi műfajjal. A film alkotói, a Chiodo testvérek, olyan képeket építettek fel, amelyek a legsötétebb közlekedési pillanatokhoz hasonlóan képesek voltak rávenni a közönséget, hogy újraértelmezzék a bohócokhoz való viszonyukat.

Az 1980-as évek végén a fantom bohócok látogatásai a társadalmi félelmek és feszültségek metszéspontjába kerültek, különösen azokban a közösségekben, amelyek történelmileg is alávetettek voltak az erőszaknak. A 1980-as évek végén egyes afroamerikai közösségekben kezdtek megjelenni a bohócokkal kapcsolatos figyelmeztető jelek, és ezek a "stranger danger" narratívák az erőszakos városi környezetekben kezdtek elterjedni. Ugyanakkor, amikor a filmezésben és a közszolgáltatásokban a rasszizmusnak és az alávetettségnek egyre inkább a reflektálására került sor, a fantom bohócok mindezen félelmek és szorongások felerősítői lettek.

A filmek tehát nem csupán szórakoztattak, hanem előre vetítették és felerősítették az amerikai társadalomban uralkodó félelmeket. A bohócok szimbolikus figurái lettek az erőszak, a társadalmi feszültségek és a politikai elnyomás megtestesítőivé, miközben a valóságban ezek a társadalmi problémák egyre inkább mélyültek.

Milyen hatással van a digitális kultúra a társadalom önrendelkezésére?

Mallory egy olyan történet középpontjában áll, amelyben egy eszköz vagy applikáció használata felemészti személyes kapcsolatait, munkalehetőségeit, miközben a tökéletes életstílus elérésére vágyik, 100%-os eredménnyel. A történet a technofóbia szempontjából erőteljes példát mutat arra, hogyan vezethetnek a digitális világ és az algoritmusok elidegenedéshez, hamis biztonságérzethez, és egy olyan élethez, amely valójában rombolja az egyént. Mallory végül eljut egy olyan pontra, ahol már csak egyetlen kérdést tesz fel a "Döntőnek": "Mi lenne, ha megsemmisítenélek téged?" És ekkor, meglepetésére, megkapja a várt 100%-os választ.

A "Döntő" című mű arra figyelmeztet, hogy a mindennapi technológiai eszközeink, amelyek mindent irányítanak, önálló döntéseket hoznak helyettünk, valójában egy olyan jövőt alkothatnak, amelyben az emberi önrendelkezés egyre inkább elveszik. A műsor a digitális kultúra korát parodizálja, ahol a műszaki vívmányok helyett a dehumanizáló algoritmusok válhatnak az új norma követelményeivé. A kérdés, hogy vajon mi lesz a társadalommal, amikor már nem a polgárok irányítanak, hanem a gépek? Cass R. Sunstein, aki a társadalmi önkormányzás kérdéseivel foglalkozik, úgy látja, hogy a mesterséges intelligencia, a közösségi média, és a gépi tanulás hogyan befolyásolhatják ezt az önálló kormányzást.

Egy másik érdekes, a digitális világ hatását és társadalmi következményeit bemutató mű Caspar Kelly "A Mall sötét vége" (2017) című darabja. Az előadás egy 1950-es évekbeli stílusú esküvői ruhaboltban játszódik, amely valójában egy illúzió. Az androidok és a tökéletes 1950-es évek Amerikájára építő üzletek a fogyasztói társadalom hatását ábrázolják, miközben a valóság valahol máshol zajlik: a világ apokaliptikus katasztrófák hatására összeomlott, és a rendszer már nem fenntartható. A technológiai fejlődés és a fogyasztói nosztalgia találkozása egy olyan világot mutat be, amely nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is teljesen különbözik attól, amit az előző generációk ideálként tekintettek.

A mű nem csupán a technológiai fejlődés, hanem a társadalmi és gazdasági fejlődés árfizetett árát is vizsgálja. A 1950-es évek "amerikai álma" ma már nem létezik, hiszen az erőforrások kiapadtak, és a társadalom két csoportra szakadt: azok, akik túléltek, és azok, akik elpusztították mindazt, amit egyszer értéknek tartottak. A gépek, mint Lucy, az android, a múlt illúziójában élnek, miközben az emberek a túlélésért küzdenek.

A "Dark End of the Mall" egy szatirikus, de félelmetes kép arról, hogyan élhetnek a technológiai illúziók valós világunkban. A múltba való visszatekintés nem csupán nosztalgikus vágyakozást tükröz, hanem egy olyan politikai retorikát is, amely gyakran azt a hamis ígéretet adja, hogy a világ valaha "jobb" volt. A 2017-es Donald Trump kampány is épített erre az elgondolásra, hogy egyesek "vissza akarják hozni" azt, amit ők a legnagyobb amerikai korszakként értelmeznek.

A "Welcome to Night Vale" című rádióműsor egy újabb, de már másfajta perspektívát kínál. A fiktív amerikai kisváros világában, ahol szellemek, angyalok és furcsa jelenségek keverednek a legmodernebb technológiai vívmányokkal, a politikai diskurzust úgy tükrözi, hogy a közönség képes nevetni a legőrültebb dolgokon is. De ezen a szórakoztatáson túl a műsor egy komoly társadalmi üzenetet is közvetít: hogyan hat a kormányzat és a közösségi struktúrák a mindennapi életünkre, és hogyan élhetünk, miközben folyamatosan elnyomják a kisebbségeket és az elnyomottakat.

A "Welcome to Night Vale" és a "Dark End of the Mall" mindkettő figyelmeztet arra, hogy a társadalmi, politikai és gazdasági rendszerek, amelyek az emberek számára alapvető normák lehettek, valódi veszélyeket rejtettek. A történelem tanulsága szerint, a múlt idealizálása és a jelen problémáinak figyelmen kívül hagyása csak a társadalom fokozódó széttöredezettségét eredményezheti. A technológia és a politika egyre inkább összefonódnak, és az egyénnek egyre kevesebb választása marad, miközben a digitális kultúra, a mesterséges intelligencia és az automatizálás világában az egyes emberek döntési jogai egyre inkább elhalványulnak.

Miért egyesültek a vallási, gazdasági és fehér rasszista konzervatívok a Republikánus Pártban?
Miért és hogyan válik a profithajhászás értelmetlenné a galaxisban?
Milyen diagnózis áll legvalószínűbben egy gyermek bőr- és szisztémás tünetei alapján?
Hogyan alakíthatunk ki egy beporzóparadicsomot a kertben?