Az Egyesült Államokban a gazdasági egyenlőtlenség soha nem volt annyira szembetűnő, mint napjainkban. A gazdagok vagyona egyre inkább a kisebbségi elit kezében összpontosul, míg a középosztály és a szegények jövedelme stagnál vagy csökken. Az ilyen mértékű gazdasági különbségek nem csupán szociális problémát jelentenek, hanem közvetlenül kihatnak a politikai és jogi rendszerek működésére is. Thomas Piketty, a francia közgazdász, részletesen elemzi a vagyon és jövedelem közötti szakadék növekedését, különösen azóta, hogy az 1970-es évek óta egyre inkább a gazdagok érdekei dominálnak a közpolitikában.

A Piketty által bemutatott kutatások rávilágítanak, hogy az amerikai gazdaságban a legnagyobb vagyont birtokló réteg – szinte kizárólag fehér amerikaiak – számára az amerikai gazdasági rendszer mindig is kedvezett. Az ő gazdasági helyzetük folyamatosan javult, míg az alacsonyabb jövedelmű csoportok helyzete egyre rosszabbá vált. Ezt a jelenséget nemcsak a jövedelemcsökkenés okozta, hanem a vállalati profitok növekedése és a neoliberalizmus politikai irányvonalának hatása is. A legnagyobb hasznot a már meglévő gazdagság újra- és újra befektetése révén szerzik, míg a jövedelmi alapú gazdagodás – amely mások számára elérhetetlen – az átlagember számára egyre távolabbi álom marad.

Az Egyesült Államokban a gazdagok politikai befolyása egyre inkább megnyilvánul. A gazdagok, különösen azok, akik jelentős vállalatokat irányítanak, képesek hatékonyan befolyásolni a kormányzati döntéseket, hogy továbbra is előnyben részesítsék őket. A politikai és gazdasági elit közötti átjárhatóság, amely például a 2007–2009-es gazdasági válság idején volt megfigyelhető, azt eredményezte, hogy szinte minden jogi lépést elvetettek, amely a gazdagok törvénysértéseit célozta volna meg. A válság után, miközben a középosztály és a szegények vagyona csökkent, a leggazdagabbak még tovább gyarapították tőkéjüket. Az Egyesült Államokban a legfelső 1% vagyona 11%-kal nőtt, míg az alsó 90%-é csökkent.

Piketty elemzése világosan bemutatja, hogy az amerikai gazdasági rendszer a gazdagok számára kedvez, míg az alacsonyabb jövedelműek számára mindinkább elérhetetlenné válik a társadalmi mobilitás. Piketty rámutat arra, hogy az örökölt vagyon jelentősen befolyásolja az egyes emberek életminőségét, és hogy az anyagi erőforrások birtokosai könnyen megszerezhetik azokat a politikai pozíciókat, amelyek tovább növelhetik gazdasági hatalmukat.

A gazdasági egyenlőtlenség nem csupán a pénzügyi szakadékot jelenti, hanem azt is, hogy az emberek szociális és gazdasági lehetőségei drámaian eltérnek. A legszegényebbek nem képesek elérni a jobb oktatást, a megfelelő egészségügyi ellátást vagy a jobb munkalehetőségeket. Az egyenlőtlenség növekedésével párhuzamosan a társadalom polarizálódik: egyre inkább csak a gazdagok számára elérhetők azok az erőforrások, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy továbbra is domináljanak a gazdasági és politikai életben.

Piketty a gazdasági egyenlőtlenség kezelésére egy javaslatot tesz: a vagyonadót. A vagyonadónak – amely a gazdagok meglevő vagyonát célozná meg – lehetőséget adna arra, hogy a közösség számára szükséges alapvető szolgáltatásokat támogassák, például az oktatást, az egészségügyi ellátást, a családok támogatását, és más szociális programokat. A vagyonadó bevezetése azonban nem egyszerű feladat, mivel a gazdagok mindig is ellenálltak a magasabb adók bevezetésének, és számos politikai befolyással rendelkező személy is érdekeltté vált abban, hogy a gazdasági status quo fennmaradjon. A "Buffet-szabály" is egy ilyen próbálkozás volt, amikor Warren Buffet, a híres milliárdos, arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdagok nem fizetnek arányos mértékű adókat, miközben a középosztály és a szegények terhei növekednek. Az adóreformok iránti ellenállás azonban nem csillapodott, és a gazdagok továbbra is hatalmas profitokat termelnek.

Piketty azzal érvel, hogy a gazdasági egyenlőtlenség nem csupán gazdasági, hanem politikai kérdés is. A gazdagok politikai befolyása nemcsak gazdasági előnyöket biztosít számukra, hanem befolyásolja a döntéshozatal menetét is. A gazdasági hatalom birtokosai könnyebben elérhetik, hogy a politikai képviselők olyan törvényeket alkossanak, amelyek számukra kedvezőek. Az Egyesült Államokban és más iparosodott országokban a gazdasági és politikai elit közötti kapcsolat mind inkább erősödik, és a demokratikus elvek, miszerint mindenki egyenlő hatalommal rendelkezik a döntéshozatalban, egyre inkább megkérdőjeleződnek. Piketty arra figyelmeztet, hogy az egyenlőtlenség erősödése nemcsak társadalmi, hanem politikai destabilizációhoz is vezethet.

A gazdasági egyenlőtlenség tehát nem csupán statisztikai adat, hanem a társadalom mindennapi életére is kiható probléma, amelyet megfelelő közpolitikai döntésekkel kezelni lehetne. A jövőben a politikai akarat és a közpolitikai változások kulcsfontosságúak lesznek ahhoz, hogy csökkentsük a gazdagok és a szegények közötti szakadékot, és biztosítsuk a társadalom minden rétege számára a méltányos lehetőségeket.

Milyen szerepet játszik a rasszizmus és a nacionalizmus Donald Trump politikai felemelkedésében?

Az Egyesült Államok megalapítása során nem volt cél a rasszista nézetek kiterjesztése, ám a fehér felsőbbrendűség feltételezése mélyen beágyazódott az alapító eszmébe, ami meghatározta, ki tekinthető valódi amerikainak. Ez a rasszista feltételezés soha nem szűnt meg jelentős hatást gyakorolni az amerikai történelem folyamán, és nem csupán a fekete és őslakos amerikaiak kizárásában mutatkozott meg, hanem az ázsiaiak, latinók és legutóbb a Közel-Keletről érkező bevándorlók társadalmi helyzetében is. A rasszizmus intézményesített formái nem csupán elméleti elképzelések voltak, hanem politikai döntések és társadalmi struktúrák formájában váltak mindennapi valósággá.

Donald Trump 2015-ös elnökjelölti kampányának indulásakor nacionalista és bevándorlásellenes retorikával lépett fel, amely radikálisan leegyszerűsítette és megerősítette az amerikai társadalom bizonyos csoportjainak félelmeit és társadalmi aggodalmait. A bevándorlókkal kapcsolatos sztereotípiák – különösen a mexikóiakkal szemben, akiket kábítószer-kereskedőként, bűnözőként és erőszaktevőként állított be – mély gyökerekkel rendelkeznek az Egyesült Államok történelmében, és Trump kijelentései ennek a hosszú történelmi folyamatnak a legújabb megnyilvánulásai. Az 1848-as Guadalupe Hidalgo-i szerződés ellenére, amely formálisan polgárjogokat és földtulajdont biztosított a mexikóiaknak, az amerikai nemzeti identitásba való beilleszkedésük mindig problematikus volt.

Trump a „birther” kampányával is hozzájárult egy olyan narratíva megerősítéséhez, amely megkérdőjelezi Barack Obama legitimációját, annak ellenére, hogy Obama részben fehér származású. Ez a „one-drop rule” alapú rasszista logika szerint az ember fekete származásának legkisebb nyoma is meghatározza társadalmi kategóriáját. Az Obama elleni támadásokban megjelent az iszlámellenesség és a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után felerősödött iszlámellenes előítélet, amely sok fehér amerikai számára azt sugallja, hogy a muszlimok nem lehetnek lojálisak az Egyesült Államokhoz.

Trump politikája és retorikája egyértelművé tette, hogy nem érdekli a rasszizmus teljes körű megvitatása, inkább bizonyos rasszista és ideológiai alapokon nyugvó elképzeléseket és előítéleteket erősít meg. Az olyan programok elleni fellépése, mint a Deferred Action for Childhood Arrivals (DACA), a muszlim beutazási tilalom, valamint az az elképzelés, hogy egy nagy falat kell építeni a déli határon a bevándorlók megakadályozására, mind egy komplex, rasszizmusra és nacionalizmusra épülő politikai rendszer részét képezik. Ez a rendszer nem csupán a migráció korlátozását célozza, hanem mélyebb történelmi és társadalmi feszültségeket is tükröz, amelyek az amerikai nemzeti identitás meghatározásában gyökereznek.

A Trump-kampány mögött álló támogatói bázis, különösen a fehér konzervatív evangélikusok, hisznek az Egyesült Államok isteni kiválasztottságában, az „America First” politika ennek kifejeződése, amely elutasítja a globális felelősségvállalást, és a „valódi amerikaiak” szűk körét hangsúlyozza. Ez az ideológiai koalíció összekapcsolja a nacionalista érzelmeket a neoliberális gazdaságpolitikával, valamint a konzervatív társadalmi értékekkel, például az abortusz és az azonos neműek házassága elleni állásponttal.

Az ilyen politikai és társadalmi dinamikák nem csupán az egyéni véleményeket formálják, hanem intézményesített hatásokat is eredményeznek, amelyek előnyben részesítenek bizonyos etnikai és gazdasági csoportokat, miközben másokat tudatosan kizárnak vagy korlátoznak. Ez a megosztottság mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, és hosszú távú következményekkel jár az amerikai demokrácia és társadalmi kohézió számára.

Az amerikai társadalom történetének ismerete nélkülözhetetlen annak megértéséhez, hogy Trump politikai sikere nem a véletlen műve, hanem egy hosszú távon felhalmozódott feszültség és előítélet eredménye. Az oktatásban és a közbeszédben gyakran elhallgatott vagy szándékosan figyelmen kívül hagyott történelmi tények nélkül nem érthető meg teljes mélységében az amerikai politikai tájkép változása és az ezzel járó társadalmi konfliktusok.

Fontos megérteni, hogy az amerikai identitás és a politikai hatalom összefonódik a faji és kulturális kérdésekkel, és hogy a politikai diskurzus gyakran nemcsak ideológiai, hanem mélyen érzelmi és történelmileg megalapozott előítéleteken alapul. A társadalmi igazságosság és a valódi egyenlőség megteremtése ezért nem csupán politikai választás kérdése, hanem egy komplex, történelmi gyökerekkel rendelkező folyamat eredménye lehet.

Hogyan biztosítják a könyvelési adatbázisok az adatintegritást a pénzügyi tranzakciókban?
Hogyan alakítják a döntéshozatali kultúrát a cégek?
Hogyan segíthet a zajszűrés a pénzügyi korrelációs mátrixok elemzésében?
Miért volt W. Murdoch Duncan az angol bűnügyi regények egyik legfontosabb alakja?