A COVID-19 gyors terjedésével és a 2020. március 15-i váratlan lezárással a pszichoterapeuták új kihívásokkal szembesültek. Abban az időben, mikor még a luxemburgi magánpraxisomban családterapeutaként személyesen dolgoztam, különféle metaforikus eszközöket alkalmaztam, amelyek gazdagították a verbális kommunikációt. Ezek az eszközök a pszichodráma, a Gestalt terápia és a családterápia úttörőinek, mint Salvador Minuchin, Virginia Satir, Carl Whitaker és Peggy Papp munkáira építenek. A klinikai munkám nagy része Philippe Caillé és Yveline Rey (2004) által Franciaországban kidolgozott "lebegő objektumok" fogalmához kapcsolódik, valamint Luigi Onnis (2009) metaforákról szóló munkáihoz, amelyeket a test és elme közötti hídként értelmezett.

Arisztotelész úgy fogalmazott, hogy: „A hétköznapi szavak csak azt közvetítik, amit már tudunk; a metaforák pedig képesek új dolgokat teremteni.” (Fontaine in St Georges, 2004, 7. o.) Ez a gondolat különösen igaz a családterápiás munkára, ahol a verbális eszközök önállóan nem mindig képesek kifejezni azt, amit a terapeuták és a családtagok érzékelnek vagy megélnek.

A gyakorlatban az egyik legfontosabb eszközként használom a varrógombokat, amelyek segítségével genogramokat lehet építeni, vagy a családi jelenlegi, múltbeli vagy jövőbeli dinamikákat reprezentálni. Ezt az eszközt húsz éve fejlesztettem ki, és rendkívül gazdag és értékes tapasztalatokat nyújtott a személyes terápiás munkában. Azonban, amikor az online terápia vált a normává, ezek a metaforikus eszközök nem voltak könnyen alkalmazhatóak. Az eszközök fizikai jelenléte és érintése a terápia szerves részét képezte, így az online környezetben való alkalmazásuk komoly kihívást jelentett.

Mindez különösen érdekes, amikor az online családterápiát nézzük, ahol a technológia és az érzelmi kifejezés határai gyakran elmosódnak. A verbális kommunikáció ebben az új térben nem mindig elégséges, és a terapeuták kénytelenek új formákat keresni a családi kapcsolatok dinamikájának megértésére. A "lebegő objektumok" módszere különösen releváns ebben a környezetben, mivel a virtuális tér lehetőséget ad arra, hogy az érzelmek és a kapcsolatok más módon kerüljenek megjelenítésre. Az online térben a családtagok interakciói nem csupán a szavakra építenek, hanem a vizualitásra, az eszközök használatára és a technológiai mediációra is.

A technológia és a virtuális valóság ebben a folyamatban alapvető szerepet játszik. A virtuális valóság használata, mint a Riva és munkatársai (2001) által végzett kutatásban is látható, lehetőséget ad arra, hogy a családok a test és a tér dinamikáját újraalkossák, miközben a kapcsolati mintákat más módon vizualizálják. A digitális eszközök és a játékosítás, mint a gamifikáció alkalmazása szintén lehetőséget ad arra, hogy a családok könnyebben és szórakoztatóbb módon foglalkozzanak érzelmi és pszichológiai problémáikkal.

Az online terápiában tehát nem csupán a verbális kommunikációban kell gondolkodnunk. Az új technológiai eszközök használata lehetőséget ad arra, hogy a családok más szempontokból is lássák problémáikat, és hogy a terapeuták más típusú metaforákat és vizuális eszközöket alkalmazzanak, hogy új perspektívákat és megoldásokat kínáljanak. A családterapeutáknak fel kell készülniük arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a digitális környezethez, és hogy megtalálják a megfelelő eszközöket a családok számára a verbális kifejezésen túli hatékony kommunikáció elősegítésére.

A családterápia online változata tehát nem csupán egy új kihívást jelent, hanem egy új lehetőséget is ad a terapeutáknak és a családoknak egyaránt. A technológiai újítások és a metaforikus eszközök összefonódása lehetőséget ad arra, hogy a családok mélyebb szinten értsék meg saját dinamikáikat, miközben megtanulják, hogyan reagáljanak a változó környezetre. A verbális kommunikáción túlmutató eszközök használata nem csupán a terápiás munkát gazdagítja, hanem hozzájárul a családok együttműködésének és érzelmi jólétének javításához.

Hogyan formálódnak a digitális folyóiratok a szisztemikus közösségben?

A digitális folyóiratok szerepe a szisztemikus közösségekben egyre inkább meghatározóvá válik, különösen, amikor figyelembe vesszük az alacsony költségvetésű, helyi orientációjú kiadványok növekvő jelentőségét. A kétnyelvűségük révén e folyóiratok nemcsak a nemzetközi közösség számára kínálnak betekintést a görög tapasztalatokba, hanem lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a helyi szakemberek szót kapjanak a globális párbeszédben. A folyóiratok célja, hogy egyensúlyt teremtsenek a tudományos szigorúság és a kevésbé formális, inkább kreativitást ösztönző megközelítések között. A publikált cikkek mindegyike szakértői bírálaton megy keresztül, ugyanakkor a folyóiratok teret adnak a klinikai és társadalmi tapasztalatok széles spektrumának, beleértve a videókat és művészeti anyagokat is, amelyek lehetőséget biztosítanak az olvasók számára, hogy a tudományos szövegek mellett más típusú tartalommal is találkozhassanak.

A folyóiratok nemcsak a helyi közösségek számára kínálnak új platformokat, hanem a külföldön dolgozó görög szakemberek számára is lehetőséget adnak, hogy kapcsolatban maradjanak hazájukkal, miközben egy könnyebben hozzáférhető, nem akadémiai nyelvezetet alkalmaznak, amely elérhetőbbé teszi a tartalmat a szélesebb közönség számára. Ennek köszönhetően azok a fiatalabb szakemberek, akik még nem ismerik a tudományos írás formalitásait, bátrabban oszthatják meg gondolataikat. Ha a bírálók a bejegyzéseket érdemesnek találják, támogatják a szerzőket a stílus és a nyelv javításában, hogy azok publikálhatóvá váljanak.

A folyóiratok egyik legfontosabb jellemzője a nyitott párbeszéd és a visszajelzések fontossága. A rendszeres olvasói kommentárok publikálása lehetővé teszi a szerzők és az olvasók közötti folyamatos kommunikációt, miközben hozzájárul a tudományos diskurzus folyamatos alakításához. A szisztemikus közösségek számára ez különösen fontos, mivel a szociális és klinikai gyakorlatok gyakran komplex, dinamikusan változó problémákra keresnek válaszokat. A közzétett anyagok és azok visszajelzései új perspektívákat és tapasztalatokat hozhatnak, amelyek elősegítik a közösségi tudás fejlesztését és az új megoldások keresését.

Bár a digitális folyóiratoknak nagyon alacsony költségvetésük van, és teljes mértékben önkéntes munkán alapulnak, mégis jelentős hatással bírnak a szisztemikus közösség számára. A technológia fejlődése, mint például a podcastok, fórumok és a közösségi médiával való aktívabb kapcsolattartás lehetőségei új közönséget vonzanának, és elősegíthetnék a tudás interaktívabb megosztását. Továbbá, ha ezek a folyóiratok még inkább elmélyítenék kapcsolataikat más online szisztemikus folyóiratokkal – mint például a Metalogos és Connessioni – akkor növelhetnék láthatóságukat és hatókörüket. Az új DOI számok alkalmazása, amelyek biztosítják a publikált anyagok könnyebb azonosíthatóságát és hozzáférhetőségét, szintén nagyban növelné a folyóiratok vonzerejét és elérhetőségét. A digitális korszakban, amikor a tudományos anyagokat algoritmusok generálják, az egyedi emberi megközelítések még értékesebbek és kívánatosabbak.

A szisztemikus gondolkodás, a családterápia és a társadalmi interakciók elméleti és gyakorlati megközelítései egyre inkább a digitális térben is érvényesülnek. Az online platformokon való aktív részvétel lehetőséget ad arra, hogy a szisztemikus közösség folyamatosan friss információkat és kutatásokat osszon meg, miközben kreatív, interaktív módon reagálhat a társadalmi és klinikai kihívásokra. A digitális médiumok tehát nem csupán tudományos publikációk terjesztésére szolgálnak, hanem új, dinamikus térként is funkcionálnak, amely ösztönzi a közösség tagjait a gondolkodás és a tapasztalatok folyamatos cseréjére.

Hogyan segítheti a modul elmélet a lineáris algebra megértésében?
Hogyan épültek fel az ősi városok és hogyan alakult ki a pénz fogalma?
Hogyan értékeljük és dolgozzuk fel a kutatási irodalmat: A szintetizálás és az elemzés lépései
Miért fontos figyelembe venni a különböző személyek válaszait az akupunktúrás kezelések során?
Hogyan alkalmazkodnak a madarak a repüléshez és a különböző környezetekhez?