A 2016-os választási kampány során az információs környezet és a közvélemény változásainak megértésére öt különböző adatbázis szolgált alapot. Mindezek a források különböző aspektusokat vizsgálnak, kezdve a közösségi médiától egészen a hagyományos újságírásig. A következő fejezetben ezeket az adatbázisokat ismertetem, valamint azok elemzéséből származó megfigyeléseket és következtetéseket.

Az első adatbázis a Twitter napi véletlenszerű mintavételi adatbázisa, amelyet az egyik legismertebb adatgyűjtő eszközzel, a Sysomos API segítségével készítettek. Ez az adatbázis naponta 5,000 tweetet tartalmazott Donald Trump és 5,000 tweetet Hillary Clinton vonatkozásában, a kampány teljes időszakában, 2016. július 4-től a választási napig. A mintavétel több mint 760,000 tweetet tartalmazott mindkét jelöltről, és az egyes tweetekben említett témák jelentős mértékben különböztek, amelyeket grafikonok és ábrák segítségével ábrázoltak. A Twitter, mint közösségi média platform, 2016-ban a legaktívabb politikai diskurzust generáló eszközzé vált, különösen a politikai újságírók körében, akik aktívan reagáltak egymás posztjaira és kommentálták a közéleti eseményeket.

A második adatbázis, a Twitter újságírói adatbázis, szintén az egyik legfontosabb forrást jelenti a kampány időszakának közvetítésében. Ez az adatbázis több mint 930 politikai újságírót és bloggert tartalmazott, akik jelentős közösségi média jelenléttel bírtak. Az ő tweetjeik elemzése révén megfigyelhetjük, hogy miként alakultak a politikai diskurzusok és hogyan reagáltak a különböző politikai eseményekre. Ezen újságírók tweetjei gyakran előbb jelentek meg, mint a hivatalos híradások, így lehetőség nyílt arra, hogy a közönség az események közvetlenül történt pillanataiban tájékozódjon.

A harmadik adatbázis a legnagyobb amerikai napilapok politikai híradásainak gyűjteménye. Ez 40,842 olyan cikket tartalmazott, amelyekben Hillary Clinton vagy Donald Trump neve szerepelt. Az adatok között szereplő újságok, mint a New York Times, a Washington Post és a Los Angeles Times, a legfontosabb országos médiumok közé tartoztak, amelyek jelentős hatással voltak a kisebb helyi sajtóra és televíziókra is. Az ilyen típusú újságírás mérése különösen érdekes, mivel az információ átadásának legfontosabb formája a szöveges közlés volt. Az analízis segít megérteni, hogy milyen politikai és társadalmi diskurzusok domináltak a kampány ideje alatt, és hogyan formálták a közvéleményt.

A negyedik adatbázis a Gallup közvélemény-kutatásai alapján készült. Az egyes kérdések a kampány alatt naponta vizsgálták, hogy a választók mit olvastak, láttak vagy hallottak politikai témájú hírekről. Ez a felmérés különösen hasznos volt abban, hogy a közvélemény változásait és a médiatartalmak hatását közvetlenül mérje.

Fontos megérteni, hogy bár Twitter és egyéb közösségi média felületek meghatározó szereplői voltak a kampány információs környezetének, ezek a platformok nem tükrözték teljes mértékben a társadalom egészét. A közösségi média egy szűkebb és politikailag aktívabb réteget képviselt, ami azt jelenti, hogy a közvélemény-formálásban való szerepük egyes esetekben túlzó vagy torzított képet adhatott a valóságról. A hagyományos sajtó viszont nagyobb társadalmi reprezentativitást biztosított, és a kisebb médiumok is gyakran azokat a témákat követték, amelyek a nagyobb, presztízsú lapokban megjelentek.

A választók médiakultúrája a kampány alatt nem csupán a közösségi médiára korlátozódott. Bár Twitter és YouTube voltak azok a platformok, ahol a politikai diskurzusok nagy része zajlott, a Facebook és a hagyományos televíziók jelentették a legfontosabb hírforrást a lakosság számára. A Facebook különösen dominálta a politikai információk elosztását, mivel az amerikai felnőttek 37%-a jelezte, hogy az ott szerzett választási információkat tekintette a legfontosabb forrásának.

Ezért nem csupán a politikai üzenetek szöveges formái, hanem a médiumok közötti különbségek is kulcsfontosságúak, ha azt szeretnénk megérteni, hogyan formálódott a közvélemény a kampány ideje alatt. Az egyes információs csatornák különböző formátumai és üzenetei eltérő hatást gyakoroltak az emberek politikai véleményeire. Az, hogy a közönség miként reagált a kampány eseményeire, nagymértékben függött attól, hogy melyik médiumot használták, és hogyan értelmezték a különböző forrásokból származó információkat.

Hogyan alakította a közönség és a sajtó Donald Trump kampányának kezdetét? Az augusztusi republikánus vita elemzése

Az augusztusi republikánus elnökjelölti vita, amely Donald Trump első megjelenése volt a többi GOP jelölttel együtt, különleges mérföldkövet jelentett a 2016-os amerikai választási kampány történetében. A vita az egyik legnézettebb televíziós esemény volt a politikai történetben, amely nemcsak a jelöltek közötti versenyt, hanem a médiát is újraértelmezte. A média és a közönség reakcióinak elemzése segíthet jobban megérteni, hogyan alakultak a Trump-kampány kezdeti szakaszai, és hogyan formálták a közvéleményt a szaksajtó és a szociális média.

A vita napján több mint 800 újságíró és kommentátor tweetelt az eseményről, és közülük 521-en kevesebb mint 10 tweetet küldtek, míg 196-an több mint 21 tweetet. A tweetek elemzése alapján megfigyelhető, hogy a legtöbb közvetlen említés nem kapcsolódott a vitában szóba került kulcstémákhoz, mint például az abortusz, Irán vagy a Medicaid. A vitát követően az elemzések inkább személyes stílusokat és politikai dinamikákat emelték ki, mintsem a valós politikai kérdéseket, ami egy olyan szokásos jelenség, amely évtizedek óta jelen van az elnöki kampányok médiában történő bemutatásában.

A legnagyobb figyelmet Donald Trump kapta, mind a szociális médiában, mind a hagyományos sajtóban. A Trump nevével kapcsolatos említések a legnagyobb arányban a New York Times-ban és a Washington Post-ban jelentek meg, és ezekben az újságokban Trumpot jelentősen előzte meg minden más jelölt, beleértve Jeb Bush-t, John Kasich-t, Ted Cruz-t és Marco Rubio-t is. Ugyanakkor, mivel Trump nem volt hajlandó vállalni a jelöltek közötti „pledge”-t, azaz nem tett ígéretet arra, hogy támogatni fogja a párt hivatalos jelöltjét, ez a téma dominálta a vita utáni elemzéseket.

A vita utáni médiavisszhangok között a legtöbb figyelmet a nők jogai, valamint Trump reakciói kapták, különösen a televíziós műsorvezető, Megyn Kelly iránti viselkedése. A választási kampányok során sokszor előfordul, hogy a politikai viták nem annyira a politikai állásfoglalásokról, hanem inkább a jelöltek személyiségéről szólnak. Ez különösen érvényes volt a 2016-os kampány első szakaszaiban, amikor Trump szokatlan politikai stílusa alapvetően meghatározta a médiát és a közönség reakcióját.

A közönség reakcióját a Gallup nyújtotta, amely felméréseket végzett a vita után két héttel. A válaszadók 11%-a említette Clinton email-ügyét, míg Trump leggyakoribb említése a „bevándorlás” volt, amit mindössze 4% említett. Az emberek nem igazán a politikai programját, hanem inkább a Trump körüli médiavitákat követték, és úgy tűnt, hogy a személyes stílus még mindig fontosabb szerepet játszott a közbeszédben, mint a tényleges politikai témák.

Fontos megjegyezni, hogy a média szerepe nem csupán a politikai diskurzust formálja, hanem erőteljesen hozzájárul a közvélemény alakulásához is. A média szubjektív szűrőjén keresztül a választók nemcsak a jelöltek politikai állásfoglalásait látják, hanem személyes történeteiket, konfliktusaikat és viselkedésüket is, amelyek jelentős hatással lehetnek a választási eredményekre.

A 2016-os kampány nemcsak a politikai ideológiai csatákról szólt, hanem a média erejéről és a személyiségformáló tényezőkről is. Az elnöki választások egy új típusú politikai diskurzust indítottak el, amelyben a hagyományos politikai kérdések mellett a személyiség és a közvetlen kommunikáció mind nagyobb szerepet kapott. Ennek következményeként a közönség nemcsak a politikai programokat, hanem a politikusokat is személyes szinten kezdte el értékelni.

Milyen szerepe van a hagyományos médiának a hamis hírek elleni küzdelemben?

A hagyományos hírforrások összességében négyszeres túlsúlyban felülmúlják a hamis híreket, ami nagy mértékben köszönhető néhány nagyobb produkcióval rendelkező hírmédiumnak. Ez egyértelműen rávilágít arra, hogy a jól ismert hírportálok fontos szerepet játszanak a jövőbeli információs rendszerekben, különösen a dezinformáció terjedésének megfékezésében. Fontos, hogy a hírgyártók képesek legyenek kihasználni népszerűségüket, és felelősségük is, hogy megbízható híreket biztosítsanak a közönség számára. De hogyan tovább? Ha a hamis hírek aláássák a demokráciánkat, mit tehetünk és mit kellene tennünk ezzel kapcsolatban?

A közösségi média platformjai, mint például a Facebook, bár kezdetben szkeptikusak voltak szerepüket illetően a választási eredményekben (Kokalitcheva, 2016), már lépéseket tettek a hamis hírek azonosítására, és elkezdték figyelmeztetni a felhasználókat a kétes tartalmakra (Mosseri 2016; Shelbourne 2017), többnyire független szervezetekre hagyatkozva a tényellenőrzés során. Hasonló lépéseket tett a Google is, amely híraggregátor eszközöket biztosít (Wingfield, Isaac, és Benner 2016). Ezek kétségtelenül fontos lépések egy robusztusabb hírökológia irányába. Azonban egy fontos kérdést is felvetnek: érdemes és bölcs dolog lenne azt várni, hogy a közösségi médiaplatformok vállalják a média kapuőrei vagy igazságok döntőbíráinak szerepét? Végül is nem olyan régen a Facebook jelentős kritikát kapott a trending témák moderálása miatt (Nunez 2016). A kritika olyan mértékben hatott, hogy a Facebook módosította, hogyan moderálja a trending témákat, ami végül a hamis hírek előtérbe kerülését eredményezte (Dewey 2016b). Ez a változás a közösségi média platformokkal szembeni egyre növekvő igényeket tükrözi a tartalom szabályozásával kapcsolatban, és jól mutatja a mai hírökológia problémáinak számát és összetettségét.

A hamis hírek és más alacsony minőségű tartalmak észlelése és kezelése komoly problémát jelent. A számítástechnika és információs tudományok területe még nem dolgozott ki olyan módszereket, amelyek kellően pontosak és objektívek. Mivel a hamis hírek és más megbízhatatlan információk itt maradnak, elengedhetetlen, hogy olyan stratégiákat dolgozzunk ki, amelyek lehetővé teszik a hagyományos médiák számára, hogy relevánsak maradjanak, és versenyezni tudjanak a növekvő hamis híriparral. Emellett nagy szükség van arra, hogy fejlesszünk olyan médiaműveltségi eszközöket, amelyek segítenek a hírfogyasztóknak megkülönböztetni a megbízható híreket a megbízhatatlan tartalmaktól.

Talán az egyik legpozitívabb eredmény a 2016-os kampány szezonban az volt, hogy előtérbe hozta ezt a fontos kérdést, hiszen az első lépés egy probléma megoldásában mindig az, hogy elismerjük annak létezését.

A politikai kampányok során használt szavak nagy szerepet játszanak abban, hogy hogyan formálódnak a választók véleményei, és hogy a kampányok hatása hogyan alakul. A szavak, amelyeket a hagyományos és a közösségi médiában használnak a kampányok leírására, alapvető jelentőséggel bírnak. Azok a szavak, amelyek a választók fejében megmaradnak, különösen fontosak ahhoz, hogy megértsük a (közvetített) kampányhatásokat. A 2016-os kampány hatásainak megértése érdekében a szóhasználat elemzése elengedhetetlen, hiszen a választók legtöbbször nem közvetlenül tapasztalják meg a kampányokat, hanem médián keresztül.

A hagyományos média és a közösségi média között zajló információcirkuláció változása, valamint a hamis hírek terjedésének növekvő prevalenciája figyelmet érdemel. A választási kampányok szókincsét és a választókra gyakorolt hatását figyelembe véve, elengedhetetlen, hogy a jövőben a média egyre inkább felelősséget vállaljon az információk minőségéért és a hamis hírek terjedésének megakadályozásáért.

A hamis hírek és a média hatásai már nem csupán elméleti kérdések, hanem olyan valós problémák, amelyek közvetlenül befolyásolják a demokratikus folyamatokat. A hírmédiák szerepe a jövőben kulcsfontosságú lesz abban, hogy képesek legyenek fenntartani hitelességüket, és hogy a társadalom megbízható, jól ellenőrzött információkhoz jusson. A hírfogyasztói kultúra fejlesztése, a médiaműveltség erősítése és a kritikus gondolkodás előmozdítása mind olyan lépések, amelyek nélkülözhetetlenek egy egészséges, jól informált társadalom kialakításához.

Hogyan határozzuk meg a párhuzamos szállítást és görbületet egy sík sokaságban?
Hogyan hatott a római hadsereg és a politika Lucius Verus parthus háborújára?
A fej és arc röntgenképeinek helyes pozicionálása és a központi sugár (CR) beállítása: A hibaelhárítás alapjai