Miért Növekszik a „Lone Wolf” Terrorizmus: Az Iszlám és Jobboldali Extremizmus Összefonódása és a Digitális Tér

A terrorizmus jelenlegi formája szoros kapcsolatban áll az online platformokkal, weboldalakkal, blogokkal és csevegőszobákkal, ahol az extremizmus szaporodása jól nyomon követhető. Az al-Káida néhány évvel ezelőtt új toborzási stratégiát indított, amely célja a nyugati országok fiataljainak bevonása öngyilkos merényletek végrehajtásába, miközben maga a szervezet gyengült. Az iszlám és a szélsőjobboldali terrrorista motivációk sok közös vonással rendelkeznek: - a magasabb hatalom elismerése (erős vezető, mint Adolf Hitler vagy Isten), - erőszak alkalmazása etnikai kisebbségekkel vagy hitetlenekkel szemben, - a mélyen gyökerező megvetés az emberi létezés iránt, - egy magasabb célképviseletére való igény. A jelenlegi helyzet szerint mind a szélsőjobboldali, mind az iszlám terrorista támadások erőteljesen növekednek, és globális adatbázisok tanúsítják ezt a tendenciát. Az erőszak spirálja elindult, és ez egyre inkább egyre inkább előtérbe kerül.

A nemzetközi iszlám terrorizmus megjelenésével a logisztikai szakértelem, a részletes előkészítés és a transznacionális hálózatok kulcsszerephez jutottak. Az al-Káida és az Iszlám Állam (IS) a 2001-es 9/11-es támadások után egyre inkább az egyéni támadókat, a „magányos farkasokat” kezdte el aktiválni. Az IS számára ez egy szükségmegoldás volt, miután az Egyesült Államok fokozta a nyomást a szervezetre, és számos kiképző tábort elpusztított Afganisztánban és Pakisztánban. A „magányos farkasok” típusú támadók számára a terrorizmus már nem szükségszerűen szorosan összefonódik a szervezettel, hanem inkább egyéni, személyes indítékok alapján hajtják végre a támadásokat, akár egyedül, akár kis csoportokban.

A következő években számos tragédia történt, amelyek alátámasztják a „magányos farkasok” térnyerését. Az 2016-os berlini támadás például, amelyben Anis Amri 12 embert ölt meg egy teherautóval, világosan mutatta a terrorizmus új formáját: az egyedül elkövetett támadást, amelyet egy személyi indíték, nem pedig szervezett háttér motiválta. Ez a támadás szimbolikus példáját adja annak, hogy az IS számára a saját tagjait sem szükséges közvetlenül irányítani ahhoz, hogy világméretű terrorcselekményeket hajtsanak végre. Az Amri-féle támadás előtt hónapokkal, 2016 júliusában, egy másik dzsihadista támadott meg egy tömeget Nizzában, és 86 ember halálát okozta. A nyomozás során kiderült, hogy Amri több hónapot töltött Németországban, miközben a Salafista hálózat tagja volt, és rengeteg bűncselekményt követett el, mégsem került a hatóságok figyelme alá, amíg túl késő nem lett.

A radikalizálódás kérdése napjainkban különösen aktuális, hiszen az internet és a közösségi média lehetőséget ad arra, hogy bárki önállóan tanulhassa meg a terrorista akciók végrehajtásának módját. Az IS és más terrorista csoportok számára a videók, propagandák és beszélgetések egyszerűen hozzáférhetők, és már ezek is elegendőek lehetnek ahhoz, hogy egy személy radikalizálódjon, és terrorcselekményeket kövessen el. Az IS számára a „magányos farkasok” esetei már nem csupán taktikai szempontból hasznosak, hanem egy új típusú terrorizmust is jelentenek, amely már nem igényel közvetlen operatív kapcsolatot.

Mi motiválja az egyedüli elkövetőket? A jobbikos szélsőségek és a pszichológiai tényezők

A társadalmi darwinizmus és a fasiszta ideológia vonzereje egyes személyek számára, mint David Copeland és Auvinen, egyértelműen a személyes bizonytalanságok és a stabilitás iránti vágy eredménye volt. Ez a két egyén saját életükben rendkívül precízen megtervezett erőszakos cselekedeteket hajtott végre, miközben azokat politikai üzenettel is felruházták. A társadalomban tapasztalt válságok és a fokozódó ideológiai polarizáció fényében egyre inkább szükségét érezték, hogy a saját radikális nézeteiket terjesszék. Auvinen különösen filozófiai mélységgel közelítette meg saját tetteit, míg Copeland az elnyomott csoportok elleni gyűlöletet táplálva végrehajtotta a támadásait. Ezen egyedüli elkövetők számára a gyűlölet ideológiai alapja a másokkal való szembenállásban, valamint a saját nemükhöz és a társadalomhoz való viszonyukban gyökerezett.

A jobbikos szélsőség iránti vonzalom tehát nem csupán a fiatalok számára vonzó, hanem középkorú egyének is áldozatul eshetnek a politikai radikalizációnak. Az ideológiai radikalizálódás gyakran a virtuális térben, internetes fórumokon történik, ahol a gyűlöletbeszéd és a vallásos dogmákkal keveredett erőszakos ideológia könnyen elérhetővé válik. A szereplők, mint Pettersson, szándékosan célozták meg a migráns hátterű személyeket, és aktívan a különböző közösségek közötti szakadékot próbálták mélyíteni.

A legtöbb esetben az erőszakos támadások, amelyek szisztematikusan kiemelkedő célpontok ellen irányulnak, évekig tartó gondos tervezést igényeltek. A cselekedetek nem spontán dühkitörések, hanem alaposan megfontolt, ideológiai vezérelte támadások voltak, amelyek a társadalmi rend megváltoztatására irányultak. Az ilyen támadásokban a társadalom áldozatai nem csupán számadatok, hanem a támadókat a világ egészére vonatkozó sajátosan romlott nézeteik célpontjává váltak. A támadók számára a másokkal való kapcsolat nem számít, hiszen ők már régen elutasították az együttérzést és az emberi kapcsolatokat.

Fontos megjegyezni, hogy a politikai és társadalmi radikalizáció nem kizárólag a fiatalok problémája. Középkorú személyeknél, mint például Franz Fuchs és Thomas Mair esetében is, látható, hogy a perspektívavesztés és a személyes célok hiánya szintén hozzájárulhat a szélsőséges ideológiákhoz való vonzódásukhoz. Az ideológiai radikalizálódás hátterében gyakran olyan személyes frusztrációk állnak, amelyek a társadalomban betöltött szerepük elvesztésével kapcsolatosak.

A legtöbb elkövető élettörténete olyan egyéni élményekkel van tele, amelyek az emberi kapcsolatok torzulásához, a szexuális identitás kérdéseihez, valamint a társadalmi kudarctól való félelemhez vezetnek. A fent említett esetekben mindegyik támadónál felfedezhetők olyan közös jellemzők, amelyek mindegyike hozzájárul a szélsőséges ideológiák iránti vonzalom kialakulásához: csalódás a társadalomban, a személyiségük torzulása és a megfelelő irányt vesztett életcélok.

A virtuális terek és chat szobák szerepe ebben a folyamatban kulcsfontosságú. Az elkövetők által tapasztalt "virtuális radikalizálódás" az új média világában gyorsan és könnyen megfertőzheti azokat, akik személyes kapcsolataikban vagy társadalmi státuszukban elvesztették az irányítást. Az online közösségek, amelyek erősítik a gyűlöletet és a politikai eszmék torzulását, egyre inkább segítik az ilyen személyek eszkalációját.

A pszichológiai és ideológiai okok mellett az is fontos figyelni, hogy ezek a cselekedetek nem csupán a társadalmi rendszert támadják, hanem egyfajta reakcióként is értelmezhetők a személyes megpróbáltatásokkal szemben. Az elkövetők nemcsak a társadalom vagy a politikai rendszer ellen, hanem saját maguk ellen is fellépnek. Az ilyen típusú szélsőséges cselekedetek tehát mélyen gyökereznek az elkövetők személyes problémáiban, és gyakran a legnagyobb titokban, évek alatt épülnek ki.

A jobboldali szélsőségesek és az egyszemélyes terroristák növekvő fenyegetése

A Münchenben történt esetek jól szemléltetik azt a jelenséget, amely a jobboldali szélsőséges online közösségek hatására alakult ki. Az ilyen közösségek segítik az embereket abban, hogy kapcsolatba lépjenek egymással, akik egyébként valószínűleg sosem találkoznának. Az így formálódó hálózatok egyaránt szolgálhatnak támogató és legitimáló keretként, de alkalmasak arra is, hogy koordinálják vagy szervezzék az erőszakos cselekményeket. Az online térben kialakuló virtuális jobboldali szélsőséges közösségek elérhetik azt, hogy az egyes szimpatizánsok könnyen rátaláljanak egymásra, miközben egyesek az anonim működés védelme alatt szervezhetnek támadásokat, amelyek már nem kötődnek hagyományos párt- vagy szervezeti struktúrákhoz.

A müncheni támadó, David Sonboly esete világosan megmutatta, hogy a hatóságok nem vették figyelembe az új, virtuálisan összekapcsolódó jobboldali szélsőséges hálózatok veszélyeit. A nyilvános narratíva gyorsan egy apolitikus, „szórakozó gyilkos” képe köré épült, miközben a hatóságok a hagyományos politikai motivációk keresésére összpontosítottak, nem pedig a jobboldali szélsőséges nézetekből fakadó erőszakos cselekedetekre. A történelem során már számos esetben láthattuk, hogy a jobboldali szélsőségesség nemcsak fizikai támadásokat, hanem kulturális és politikai polarizációt is generál. Az ilyen támadók esetében a hagyományos biztonsági és jogi mechanizmusok gyakran nem elég gyorsak és hatékonyak ahhoz, hogy megelőzzék a tragédiákat.

A jobbközép populista pártok és szélsőséges csoportok gyakran azonnal politikai hasznot próbálnak húzni az ilyen támadásokból, anélkül hogy tisztán látnák a mögöttük álló okokat. 2016 júliusában, közvetlenül a müncheni támadás után, a „Alternatíva Németországért” (AfD) párt például az iszlamizációval és a „Welcome Culture” (Üdvözlő kultúra) elleni kampányt indított, mintha a támadás már előre megtervezett politikai reakció lett volna, függetlenül a támadó valódi motivációitól.

Az ilyen támadók gyakran már jóval a támadás előtt jeleznek másoknak, akár online, akár a valóságban. Sonboly például több alkalommal is megosztotta erőszakos fantáziáit az online közösségi hálózatokon, de a többi játékos figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagyták. Az ilyen jelek gyakran figyelmen kívül maradnak, mivel az emberek nem ismerik fel a súlyos jeleket, vagy egyszerűen nem jelentik őket. A társadalomnak megtanulnia felismerni azokat a viselkedésformákat, amelyek a jövőbeli erőszakos cselekedetek előjelei lehetnek, és azokat a hatóságok felé jelezni.

A jobb- és baloldali szélsőséges csoportok közötti különbségek, valamint az internet és a közösségi média szerepe a radikalizálódásban és a bűncselekmények előkészítésében alapvető jelentőséggel bírnak. A jobboldali szélsőségesség nem csupán lokális jelenség, hanem globális jellegű, és szoros kapcsolatban áll a nemzetközi politikai és társadalmi folyamatokkal. Az interneten való radikalizálódás és a csoportok közötti határok elmosódása új kihívásokat jelent a hagyományos biztonsági és rendvédelmi hatóságok számára. Az ilyen típusú terrorizmus esetében nemcsak a fizikai helyszínek figyelése, hanem a virtuális terekben való jelenlét is kulcsfontosságú.

Mindezek alapján, a jobboldali szélsőségesek áramlásának megértése és megakadályozása érdekében a társadalmaknak és a hatóságoknak új eszközöket kell kialakítaniuk. A szólásszabadság védelme és a közvélemény szabad alakítása mellett fontos a digitális környezet szabályozása és az erőszakos tartalmak terjedésének ellenőrzése. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy csökkentsük az egyszemélyes terroristák áramlásának veszélyét és megőrizzük a társadalmi rendet.