A környezeti szociológia és a politikai ökológia közötti kapcsolatban egy fontos pont emelhető ki: a hátrányos helyzetű csoportok tapasztalataira helyezett hangsúly. A szociológiai kutatás számára alapvető fontosságú a marginalizált közösségek hangjainak figyelembevétele, mivel ezek az emberek érzékelhetik leginkább a környezeti igazságtalanságokat és azok következményeit. Ugyanakkor a társadalmi változások megértéséhez elengedhetetlen a társadalom elitjeinek tanulmányozása, akiknek döntései jelentős hatással vannak az emberek életére, és közvetlenül alakítják a környezeti eredményeket.

A zöld elit tanulmányozása különösen fontos, mivel ezek az egyének olyan politikai és gazdasági erőkkel rendelkeznek, amelyek meghatározzák a globális környezeti problémák kezelését. Ahogy Bull (2015) megjegyzi, ha társadalmi változást akarunk megérteni, akkor az elit csoportokat kell tanulmányozni, mivel ők rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal és hatalommal, amelyekkel a legnagyobb hatással lehetnek a globális környezeti változásokra.

Ezen kutatások célja nem csupán az elit gazdasági erejének feltárása, hanem a politikai döntéshozók, mint például az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségét irányító személyek és állami környezetvédelmi szabályozó hatóságok, döntéseinek és politikai akadályozottságainak elemzése is. Jill Lindsey Harrison (2019) kutatása azt mutatja, hogy a környezeti reformok megvalósulásának akadályait az intézményeken belüli bürokraták és döntéshozók határozzák meg, akik gyakran gátolják a szükséges változásokat.

A zöld elit fontosságát és szerepét a klímaváltozási politikák formálásában jól mutatják a Costa Rica-i környezeti politika példái. Ahogy Collins és társai (2011) javasolják, a „nyomás-pulzus dinamikák” elmélete segíthet jobban megérteni a szociális és ökológiai rendszerek közötti összefüggéseket, különös figyelmet fordítva azokra a változásokra, amelyek lassan, de folyamatosan formálják a környezetet (például a tengerszint-emelkedés vagy a földhasználat átalakítása). A Costa Rica-i elit története egy tipikus „nyomás” dinamikát mutat, amely lehetővé tette, hogy a helyi elit olyan klímaváltozási intézkedéseket hozzon, amelyek szélesebb társadalmi rétegekre is kihatnak.

A „pulzus” dinamikák figyelembevételével azonban figyelmet kell fordítani arra is, hogy mikor és miért történnek azok a társadalmi és politikai változások, amelyek hatással vannak a környezeti döntéshozatalra. A legfontosabb kérdés, hogy mi motiválja a döntéshozókat, és hogyan változnak meg a politikai döntések bizonyos történelmi pillanatokban.

A „zöld elit” tagjai, akik nemcsak gazdasági, hanem politikai hatalommal is rendelkeznek, különböző területeken működnek, és nagyban hozzájárulnak a környezeti politikák kidolgozásához. A Costa Rica-i esetben, a helyi elit központi szerepe és a városi középosztály hozzáférése a döntéshozatali mechanizmusokhoz segített formálni a klímaváltozás elleni politikákat. A történelmi és gazdasági kontextusban való elmélyült vizsgálat révén lehetőség nyílik annak megértésére, hogy miként és miért alakult ki egy olyan egységes elit szubkultúra, amely képes volt hatékonyan befolyásolni a környezeti döntéseket.

Az elit csoportok elemzésénél elengedhetetlen a társadalmi és politikai hatalomhoz való viszonyuk tisztázása. A marxista szemléletben az elit tagjai a társadalmi struktúrában előnyös pozícióval rendelkeznek, míg a weberi elmélet szerint az elit hatalmát a birtokolt erőforrások és döntéshozatali képességek határozzák meg. Ezen elméletek alapján a „zöld elit” tagjait nemcsak gazdasági, hanem döntéshozatali szerepük és befolyásuk révén is azonosíthatjuk.

A zöld elit tagjainak társadalmi helyzete és politikai hatása különbözik a gazdaságilag előnyös helyzetben lévő, de politikailag nem aktív egyénektől. A Costa Rica-i példában a zöld elit tagjai inkább intellektuálisan képzett személyek, akik nem rendelkeznek hatalmas gazdasági erőforrásokkal, de közvetlen befolyással bírnak a környezeti döntéshozatalra. Ennek a csoportnak a tagjai a döntéshozatal során központi szerepet játszanak, mivel ők azok, akik a politikai és környezeti diskurzust formálják, és akik képesek azokat az elveket és intézkedéseket elfogadtatni, amelyek a klímaváltozási stratégiák kialakítását segítik elő.

A zöld elit tehát nem csupán gazdasági, hanem politikai szempontból is meghatározó szereplője a környezeti változásoknak, és a klímaváltozás elleni intézkedések sikeressége vagy kudarca nagymértékben függ a döntéshozó elit csoportok elkötelezettségétől és politikai akaratától. Az elit viselkedésének és döntéseinek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen kezelhessük a globális környezeti problémákat.

Miért fontos a zöld elit szerepe Costa Rica klímapolitikai fejlődésében?

Costa Rica történelme és politikai dinamikája számos különleges jellemzőt mutat, amelyek meghatározzák a társadalom szerkezetét és a gazdasági elit működését. Az 1948-as polgárháború hatása, amely nemcsak a politikai, hanem a gazdasági elit számára is komoly változásokat hozott, kulcsszerepet játszott abban, hogy a zöld elit egyesült, és közös célok érdekében dolgozott a klímapolitika fejlődésén. A politikai hatalom csökkenése ellenére a kávé-elitek, akik a gazdasági fejlődés fő motorjait képviselték, támogatták a közéleti reformokat, amelyek hosszú távú hatással voltak a közpolitikákra, különösen a környezetvédelem és a fenntarthatóság terén.

A kis népességű országokban, mint Costa Rica, a döntéshozói elit gyakran kisebb létszámú, mint más, nagyobb országokban, és a kisebb létszámú elit könnyebben képes hatékony közös cselekvést kialakítani. Ez a szociológiai dinamika különösen fontos a klímapolitikai intézkedések terén, mivel a kisebb elitcsoportok gyorsabban és célzottabban tudják képviselni közös érdekeiket. Costa Rica esetében az ilyen típusú egyesült elit struktúra, amely hosszú távú és szoros kapcsolatokra épít, nemcsak az ország gazdasági stabilitását, hanem a környezeti fenntarthatóság érdekében hozott döntések hatékonyságát is növelte.

A kávé-ipari elit, amely hagyományosan Costa Rica egyik legbefolyásosabb gazdasági szereplője volt, az 1948-as polgárháború után fokozatosan elveszítette politikai befolyását, de gazdasági érdekek továbbra is központi szerepet kaptak. Az új politikai rendszert azonban támogatták, mivel a gazdasági elit felismerte a hosszú távú stabilitás szükségességét, még akkor is, ha rövid távon gazdasági veszteségeket kellett elviselniük. A középosztály és a gazdagabb rétegek egyesülése, amely a polgárháború következményeként jött létre, új típusú társadalmi szerkezetet eredményezett, amely lehetővé tette a társadalmi jóléti modell fejlődését. Costa Rica az egyetlen közép-amerikai ország, amely a gazdasági válságot követően elkötelezte magát a társadalmi jogok kiterjesztése mellett, ideértve a nők választójogát is, ami alapvető hatással volt a társadalmi kohézióra.

A "zöld elit" létrejötte és a környezeti politikák megteremtése szoros összefüggésben áll a Costa Rica-i elit kisméretű társadalmi struktúrájával. A kis államok elitének tagjai gyakran ismerik egymást, és mélyebb, személyesebb kapcsolatokat ápolnak, ami elősegíti a kompromisszumok keresését, ahelyett, hogy egymás ellenségeiként tekintenének egymásra. Ezt a jelenséget az oktatás és a nemzetközi tapasztalatok is erősítik, hiszen a legtöbb elit tag a külhoni tanulmányokat követően tért vissza Costa Ricába, hogy részt vegyen a politikai életben. Az ilyen típusú "történelmileg alapú" kapcsolatokat figyelembe véve érthető, miért voltak képesek a klímapolitikai döntéseket hozó vezetők olyan hatékonyan együttműködni az évtizedek során, mint például a nemzeti parkok rendszere.

A zöld elit tagjai gyakran egyetemi kutatóként kezdik karrierjüket, és később tanácsadókként dolgoznak a kormányzatnak. Ez a "hibrid" modell, amelyben az állam a költségvetési korlátozások miatt kénytelen együttműködni a nem állami szereplőkkel, az utóbbi évtizedekben egyre inkább jellemzővé vált. A kormányzat nem képes minden környezetvédelmi döntést és tervezést önállóan kezelni, így a zöld elit tagjai, akik mély tudományos és politikai tapasztalattal rendelkeznek, kulcsszerepet játszanak a fenntartható fejlődés politikáinak kialakításában.

Costa Rica klímapolitikai döntései nemcsak a gazdaságra, hanem a társadalom egészére is hatással vannak. A zöld elit egyesült struktúrája és az egyetemekkel való szoros kapcsolatuk révén képesek voltak olyan politikákat létrehozni, amelyek a fenntarthatóságot és a társadalmi jólétet ötvözik. Az ország kisebb létszámú elitje tehát nemcsak hatékonyan hozott környezeti döntéseket, hanem képes volt a társadalmi kohézió és a középosztályok politikai részvétele mellett fenntartani a gazdasági fejlődést.

A zöld elit és a társadalmi kohézió kialakulásának eredményeként Costa Rica sikeresen elkerülte a térség sok más országában tapasztalható politikai és gazdasági válságokat. Az ország számára kulcsfontosságú, hogy a jövőben is fenntartja ezt a közvetlen kapcsolati hálót és együttműködést, mivel ez lehetővé teszi, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak a globális klímaváltozás kihívásaira.

Miként alakította José María Figueres Costa Rica fenntarthatósági politikáját?

José María Figueres, aki mérnöki diplomát szerzett, karrierjét a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettsége jellemezte. A Costa Rica-i politikai elit tagjaként, 1988-ban, Óscar Arias elnöksége alatt, mezőgazdasági miniszterré nevezték ki. Ez a korszak egybeesett a MINEREM alapításával, valamint a nemzeti parkok adminisztrációjának átadásával a Miniszterelnökségről a MINEREM-nek. Figueres 1990-es évek elején a Harvard Egyetem Kennedy Kormányzati Iskoláján szerzett közigazgatási mesterdiplomát, majd 1994-ben, a választások során, mindössze 39 évesen Costa Rica legfiatalabb elnöke lett. A fenntartható fejlődés volt az elnöksége alapelve, és a politikai diskurzust is ennek jegyében alakította.

Figueres különleges figyelmet fordított a fenntarthatóság kérdéseire, és ennek jegyében összegyűjtött egy olyan csapatot, amely a klímaváltozás és a fenntarthatóság terén jártas szakemberekből állt. Ebben a csapatban jelentős szerepet kaptak olyan nemzetközi személyiségek is, mint Jeffrey Sachs, Maurice Strong és Stefan Schmidheiny, akik mindannyian a fenntarthatóságra vonatkozó globális irányelvek megalkotásában játszottak szerepet. Figueres miniszterelnökként azzal a szándékkal működtette a kormányzatot, hogy a fenntartható fejlődés globális és helyi szintű előmozdítását egyaránt segítse.

A „Figueres csapat” tagjai közé tartozott René Castro, aki a környezetvédelmi minisztérium vezetője lett, és akik közül többen is a Harvard Egyetemen szerezték meg magas szintű diplomáikat az 1990-es évek elején. A közös oktatási háttér nemcsak személyes kapcsolatokat, hanem közös nyelvet és szakmai szempontokat is biztosított a csapat tagjai számára. Az oktatás során szerzett tapasztalatok és a csoportos projektek elősegítették a szoros együttműködést és az egyes tagok közötti eszmecserét, ami végül hozzájárult ahhoz, hogy egy világviszonylatban is elismert fenntarthatósági politika alakult ki Costa Rica-ban.

Costa Rica gazdasági egyenlősége és társadalmi igazságossága a 90-es években még viszonylag kedvező volt, és bár a gazdasági egyenlőtlenség az évtized végére növekedett, a Gini-index értéke akkoriban viszonylag alacsony volt, ami a társadalmi egyenlőség viszonylagos mértékét tükrözte. A politika, amelyet Figueres és környezete folytatott, nemcsak a környezet védelmét célozta, hanem a gazdasági és társadalmi igazságosság megőrzését is.

Figueres és csapata nemcsak a kormányzati szinten dolgozott együtt, hanem a globális fenntarthatósági diskurzusba is aktívan bekapcsolódottak, amely segített Costa Ricát a nemzetközi színtéren is elismertebbé válni. A fenntartható fejlődés iránti elkötelezettségét nemcsak hazai, hanem globális szinten is próbálta elősegíteni, különösen a világ legnagyobb fórumain és tanácskozásain, ahol egyre inkább a zöld politikák kerültek előtérbe.

José María Figueres elnöki időszakának eredményei és annak nemzetközi megítélése vegyesek. Miközben ő maga az egyik első Costa Rica-i politikus volt, aki a fenntarthatóságot központi kérdéssé emelte, és komoly globális támogatást szerzett, egyesek számára az ő politikai döntései, mint például a nagyvállalatokkal való kapcsolatok, kérdésesek maradtak. A 2004-es Alcatel-botrány, amelyben Figueres részt vett, nagy nyilvánosságot kapott, és bár egyesek megbocsátottak neki, mások soha nem felejtették el.

Mindezek ellenére Figueres nemcsak a politikai elit körében volt jelentős, hanem a társadalmi és gazdasági változások iránti érzékenysége is meghatározta Costa Rica fenntarthatóságra épülő nemzeti stratégiáját. A kormányzati időszak végére Figueres és csapata jelentős hatást gyakoroltak a környezetvédelmi és gazdasági politikák formálására, és hozzájárultak a nemzetközi fenntarthatósági diskurzus kialakításához.

A Costa Rica-i fejlődéshez elengedhetetlen volt a helyi és nemzetközi szakemberek közötti szoros együttműködés, amely lehetővé tette, hogy a fenntarthatóság és a gazdasági egyenlőség egyensúlyban maradjon. Figueres és csapata olyan globális kérdésekkel foglalkoztak, mint a klímaváltozás, a társadalmi igazságosság és a fenntartható gazdaságpolitika, amely nemcsak a közvetlen politikai, hanem a hosszú távú társadalmi változások szempontjából is fontos volt.

Hogyan alkalmazkodnak az éjjeli ragadozók a túléléshez?
Hogyan működik az OnlyOffice: egy ingyenes alternatíva a Microsoft Office-hoz?
Miért fontosak a családorvosi értékek a közösségi egészségügyben?
Miért fontos az optikai eszközök, fényképezőgép tartozékok és használt fényképezőgépek alapos ismerete?
Miért támogatta Clinton a jóléti reformot, amely megosztotta a demokratákat?