A szabályok lefektetésekor figyelembe kell venni a változtatások lehetőségét — ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy mindig ismerjük a szabályok mögött rejlő „miért”-et. Az írásban, akárcsak a nyelvhasználatban, minden változik. A nyelv folyamatosan fejlődik, és ezt érdemes figyelemmel kísérni. Az alábbiakban néhány példa segít abban, hogy megértsük, hogyan alakulnak a nyelvi szabályok az idők folyamán. Az „undorító” szó például eredetileg „hányingert keltőt” jelentett (például: „Ez a savanyú tej undorító”). Az idő múlásával azonban ez a jelentés megváltozott, és ma már leginkább azt jelenti, hogy valaki „hányingerrel küzd” („Ez a savanyú tej undorítóvá tett”). A jelentésváltozás nemcsak ezt a szót érintette, hanem más kifejezéseket is. A „data” (adatok) például valaha többes számú főnév volt, egyes számú megfelelője „datum” volt. Ma viszont egyes számként használják a „data” kifejezést, amit ebben a könyvben is követek. Az „esetleg” szót pedig régebben úgy használták, hogy „remélhetőleg” (például: „Kérhetek egy sütit?” – kérdezte reménykedve), de mára ez is jelentésbeli változáson ment keresztül, és most már azt is jelenti, hogy „remélhetőleg” (például: „Remélhetőleg a süti üvege üres maradt”). Az ilyen változások nem mindig tetszenek, de elfogadom őket. (Bár egyeseket nem tartok helyesnek, például a „remélhetőleg” régi jelentését.)

A személyes névmások használata mostanában gyors változásokon megy keresztül, olyan mértékben, hogy nem fogok szabályokat javasolni a névmásokra ebben a könyvben. A New York Times már használja az egyes számú „they”-t, míg a Chicago Manual of Style csak informális írásokban engedélyezi. Mint minden író, én is egyes változásokat előnyben részesítek, de próbálok nyitott maradni minden lehetőségre. Nem tekintem magam „előíró grammatikusnak” minden esetben. Csak akkor szeretem a szabályokat, ha azok értelmesek.

Ahogy egy jó recept is rugalmas lehet, úgy a nyelvi szabályok is gyakran eltérhetnek az alkalmazott helyzettől függően. Az olyan változtatásokat, mint a „unique” szó használata, érdemes figyelembe venni. Ez a szó eredetileg „egyetlen, páratlan” jelentést hordozott, ezért nem helyes azt összehasonlítani más dolgokkal. Az „egyetlenebb” vagy „viszonylag egyedibb” kifejezés teljesen értelmetlen. Ilyen esetekben fontos a szabályok betartása, hogy elkerüljük a félreértéseket. Ha túl gyakran megszegjük a nyelvi normákat, akkor az hitelességünket is veszélyeztetheti. A legfontosabb grammatikai szabály pedig az: Ne tűnj idiótának, ha elkerülheted!

Szóval, bár a nyelv folyamatosan változik, és vannak olyan esetek, amikor a szabályok szerint nem kell mindent betartani, mégis fontos, hogy minden lépést indokolni tudjunk. Ha el akarunk térni az elfogadott normáktól, indokoltan és logikusan kell tennünk azt. A nyelv folyamatos változása nem mentesíti a nyelvi szabályok tiszteletben tartásától, mert a következetesség és a világos kifejezés kulcsfontosságú a kommunikációban. Az írás legfontosabb célja, hogy tisztán és érthetően fejezzük ki magunkat, és mindig figyeljünk arra, hogy a szabályok tiszteletben tartása segít elérni ezt a célt.

A legfontosabb írói kérdés, amit mindig fel kell tennünk magunknak: „Ez a szóhasználat segít abban, hogy világosan kifejezzem a mondanivalómat, és fenntartsam az olvasó figyelmét?” A nyelvi döntések, amelyek hozzájárulnak a mondanivaló érthetőségéhez, mindig mérlegelést igényelnek. A tisztességes író mindig arra kell figyeljen, hogy a legjobban szolgálja az olvasó igényeit, miközben megtartja saját egyediségét. Az írás folyamata során a legfontosabb cél a világos kifejezés, amely közvetlen kapcsolatban áll az olvasóval. A legfontosabb szabály tehát: Kerüld el a hibákat, és ne félj megszegni a szabályokat, ha az elősegíti mondanivalódat.

Hogyan írjunk olyan olvasók számára, akik hasznos információkat keresnek?

Drew Delbanco a következőket írja: „nem elég csak azokra írni, akik már sokat tudnak a témáról és azért olvassák, amit írsz, mert szükségük van rá, nem pedig azért, mert élvezetes vagy izgalmas.” Delbanco itt a közösség szokásaira fókuszál, amelyeket ő az „szükség driven olvasóknak” nevez. Ezen emberek számára az olvasás nem egy szórakoztató tevékenység, hanem egy szükséges cselekvés, amely célja a tudás megszerzése. Míg sok tudós szándékosan ír társai számára, akik ugyanúgy szükségleteik kielégítésére olvasnak, nem minden téma vonja magára az általános közönség figyelmét. Delbanco, akárcsak minden kutató, maga is ezen olvasók csoportjához tartozik. Az akadémiai olvasók számára az olvasás nem a szórakozásról, hanem a szükségletek kielégítéséről szól.

De hogyan is olvasnak azok, akik hasznos információkat keresnek? Az olvasókat különféle típusokba sorolhatjuk, de az akadémiai olvasókhoz hasonlóan, a „kék bálna” metafora lehet a legjobb hasonlat. A kék bálna, mint a baleen bálnák más képviselői, hatalmas mennyiségű vízben található apró élőlényeket, például krilleket szűr ki a szájában lévő keratinból készült szűrőlemez segítségével. Az akadémiai olvasó ehhez hasonlóan hatalmas mennyiségű információt olvas, és kiszűri belőle azokat az adatokat, amelyek szükségesek saját kutatása számára. Ők nem csak olvasnak, hanem szűrnek és válogatnak.

Egy tudós tehát másképp olvas, mint egy általános olvasó, aki inkább élvezni szeretné az olvasmányt, bár sok esetben ő is elolvassa, amit kell. Az általános olvasó számára a könyv vagy cikk élvezetet jelenthet, amit részletesen élvez, vagy éppen gyorsan átfut, hogy megtudja, mi történik. Az akadémiai olvasó a szükségletek kielégítésére összpontosít: tudatosan válogatja ki, hogy mit olvas és mi az, ami hasznos lesz a saját munkája számára. Az olvasás célja tehát nem a szórakozás, hanem az információgyűjtés.

Ha tehát tudományos szöveget írsz, fontos figyelembe venni, hogy a célcsoport olvasása nem ugyanaz, mint amit egy átlagos olvasó végezne. A tudományos olvasók nem szórakozásból olvasnak, hanem azért, hogy hasznos információkat nyerjenek, amelyeket későbbi kutatásaikban, előadásaikban vagy publikációikban felhasználhatnak. Írni számukra azt jelenti, hogy világosan, érthetően és jól strukturált módon kell bemutatni az információkat. Az akadémiai szövegeknek sajátos prezentációs konvencióik vannak, amelyek segítenek az olvasóknak a legfontosabb információk gyors megtalálásában.

Az akadémiai írásokban gyakran találkozunk olyan bevezetőkkel, amelyek összefoglalják a főbb fejezeteket, hogy az olvasó egyértelműen lássa, mit fog olvasni. A tudományos cikkek és könyvek szerkezetét is úgy alakítják ki, hogy az olvasó könnyen elérhesse a számára releváns információkat. A bevezetés célja, hogy előkészítse az olvasót, és világossá tegye, miért is érdemes a művet elolvasni. Ez segíti a „használatra olvasó” típusú közönséget abban, hogy gyorsan navigáljon a szövegben.

Az akadémiai írás célja tehát az, hogy ne csupán informáljon, hanem meggyőzze az olvasót az adott téma fontosságáról és hasznosságáról. A célcsoport elvárásainak való megfelelés elengedhetetlen ahhoz, hogy az írás elérje a kívánt hatást. A tudományos közönség nem azért olvas, hogy szórakozzon, hanem hogy megszerezze azokat az eszközöket, amelyeket saját kutatásában vagy munkájában alkalmazhat. Az akadémiai íróknak ezért nemcsak az információt kell megfelelően prezentálniuk, hanem azt is figyelembe kell venniük, hogy a közönség hogyan éri el a legjobb eredményeket a szövegük segítségével.

A tudósok és kutatók sokszor hajlamosak azt hinni, hogy az olvasóik is az ő szemszögükből nézik az olvasást, azaz minden egyes szó vagy gondolat izgalmas és értékes lehet számukra. Azonban a valóság az, hogy az olvasók más célokkal ülnek le egy tudományos cikk elé: ők hasznos adatokat és információkat keresnek, nem pedig szórakoztatást. Ezt figyelembe kell venni az írás folyamatában, mert különben az olvasó el fogja hagyni a szöveget, ha nem találja benne a számára szükséges eszközöket.

A tudományos írás tehát a közönség elvárásainak megértésén alapul, és az író feladata, hogy az olvasónak mindent elmagyarázzon, amire szüksége lehet ahhoz, hogy a kutatott témát hatékonyan értelmezze. Mindez nem csupán a szórakoztató olvasásról szól, hanem a tudományos diskurzus részévé válásról, amely során az író és az olvasó közösen alakítják a tudományos párbeszédet.

Jak budovat hierarchie v matematických strukturách s použitím Coq
Jak správně aplikovat integrály v technických výpočtech?
Jak studium dynamiky strojů ovlivňuje vývoj mechanických systémů?