A vallás, különösen a protestantizmus, kulcsszerepet játszott a 20. századi amerikai társadalmi mozgalmakban, még azokban is, amelyek ideológiailag távol álltak egymástól. A templom volt a polgári jogokért harcoló mozgalmak alapja az 1960-as években, ugyanúgy, mint a Ku Klux Klan számára a 1920-as években. A vallás közösségi kötőerőként működött, amely összetartotta az embereket egy közös cél érdekében. Az olyan szervezetek, mint a Klan, a protestantizmus közösségére építettek, hogy politikai és gazdasági csatáikat megvívják.

A Klan a protestáns közösségen belüli egységet próbálta kihasználni, hogy harcot folytasson a katolikus bevándorlás ellen, és hangsúlyozza a protestáns identitást, mint az igazi amerikai értékek képviselőjét. Az 1850-es években a „Nem Tudó” Párt (Know-Nothing Party) kezdett el harcolni a katolikus befolyás növekedésével szemben, és a Klan később ezt a hagyományt folytatta, különös figyelmet fordítva a katolikusok társadalmi felemelkedésére. Az 1920-as években, amikor egyre több katolikus amerikai középosztálybeli pozíciókat szerzett, a Klan még hevesebben támadta a katolikusokat, és próbálta visszaszorítani őket a társadalmi hierarchia aljára. Az ősi vallási viták, mint a katolikus papok és a protestánsok közötti különbségek, ismét előtérbe kerültek, és a Klan nyíltan vádolta a katolikusokat a „valódi” amerikai értékek aláásásával.

Donald Trump politikai térnyerése szoros összefüggésben áll a vallási identitás szerepével is. Trump különösen nagy támogatást kapott a fehér, evangéliumi keresztényektől. 2016-ban 81%-uk támogatta, ami még magasabb volt, mint Mitt Romney vagy George W. Bush esetében. Ezt a támogatást nem Trump vallási elkötelezettsége magyarázta, hiszen ő maga nem következetes vallásos ember, sőt gyakran nem is illeszkedett a hagyományos keresztény értékekhez. Ennek ellenére sok evangéliumi vezető úgy érezte, hogy Trump győzelme az isteni beavatkozás eredménye volt, amely megakadályozta a „progresszív, ateista” agenda hatalomra jutását. A vallási vezetők, mint Franklin Graham és Jerry Falwell Jr., Trumpot egyfajta modern keresztény harcosként értékelték, aki hajlandó politikai inkorrektségeket vállalni és kiállni a vallási közösségek jogaiért.

Az evangéliumi keresztények Trump melletti támogatása nem csupán vallási meggyőződésükből fakadt, hanem abból a vágyból is, hogy egy új politikai irányvonalat támogassanak, amely erősíti a fehér protestáns amerikai identitást és visszaszorítja a társadalmi változásokat, amelyek veszélyeztethetik ezt az identitást. Azonban Trump politikai vonzereje nemcsak vallási, hanem társadalmi és gazdasági tényezőkön is alapult. A fehér munkásosztály és az alsó középosztály tagjai, akik úgy érezték, hogy elveszítik a társadalmi státuszukat a bevándorlás és az etnikai sokszínűség növekedésével, szintén Trump mögé sorakoztak.

Ez a koalíció, amely a vallási és gazdasági érdekeit védelmező, különböző társadalmi osztályok közötti feszültségeket próbálta összefogni, volt az, ami lehetővé tette Trump számára a választási győzelmet. A támogatói hite abban rejlett, hogy ő, mint egy kívülálló, képes lesz arra, hogy megváltoztassa a politikai tájat és visszaállítja a „helyes” amerikai értékeket. Trump retorikája, amely a gazdasági elitet és a Washingtonban lévő politikai establishmentet célozta, különösen vonzóvá vált azok számára, akik úgy érezték, hogy elnyomják őket a modern politikai és társadalmi rendszerek.

A vallási identitás tehát nemcsak eszmei, hanem erőteljes társadalmi és politikai eszközként is megjelent Trump politikai pályafutásában. A vallás, különösen a protestantizmus, eszközként szolgált a politikai ellenállás és a társadalmi státus megőrzésére, és segített formálni a Trump melletti támogatói bázist. A Klan és más hasonló csoportok eszméi és taktikai fogásai, amelyek a vallási és etnikai identitásra építettek, újraéledtek Trump politikai diskurzusában, és az ő elnöksége alatt egyre inkább a középpontba kerültek.

A vallás szerepe tehát nemcsak történelmileg meghatározó, hanem ma is komoly hatással van a politikai döntéshozatalra és a közvélemény formálására. A társadalmi és gazdasági változásokkal való szembenézés és a vallási identitás megőrzésének vágya együtt formálták Trump politikai támogatottságát, és továbbra is alapvető tényező a fehér keresztény közösségek politikai befolyásának fenntartásában.

Hogyan élesztették fel a Ku Klux Klan-t a 20. század elején?

A Ku Klux Klan (KKK) történetének második fellángolása az 1915-ös évhez köthető, amikor William Joseph Simmons, egy egykori metodista prédikátor, megalapította a szervezet újabb változatát. A megalakulásra Georgia államban, a Stone Mountain csúcsán került sor, ahol egy égő keresztet emeltek a levegőbe, ezzel szimbolizálva a Klan újjáéledését. Simmons saját magát az "Imperial Wizard"-ként titulálta, és azt állította, hogy apja is tagja volt az eredeti Ku Klux Klannak. A történetek, amelyeket gyermekkorában hallott a fehér déliek életéről, mély hatással voltak rá, különösen azok a mesék, amelyeket egy afroamerikai dajka osztott meg vele a Klan tevékenységéről. A Klan emléke, a „sötét harcok” és a fehér emberek védelme mélyen beleivódott a déliek kollektív tudatába.

Simmons nemcsak a történelem iránti vonzalom révén alapította meg a Klan-t, hanem ügyes üzleti érzékének köszönhetően is. A 20. század elejére a Klan eszméje egyre inkább a fehér felsőbbrendűséget és a protestantizmus védelmét hirdette. Ennek a gondolatvilágnak a meghonosítása az 1915-ös „A nemzet születése” című film hatására erősödött meg. A film, amely Thomas Dixon „The Clansman” című regénye alapján készült, glorifikálta a Klan tevékenységét, és egy fehér felsőbbrendűségi narratívát terjesztett, amely szerint a Klan védte a fehéreket a fekete férfiak szexuális és politikai fenyegetéseivel szemben. A film nemcsak hogy megerősítette a Klan mítoszát, hanem jelentős kulturális hatást is gyakorolt az amerikai társadalomra. A film egyik jelenetében a Klan tagjai üldözik Gus-t, egy fekete férfit, és a közönség lelkesedése a film vetítésein országos méreteket öltött.

A Klan újjáélesztése szoros kapcsolatban állt a déli fehér közösségekben tapasztalható feszültségekkel és a rasszizmus megújuló erővel való terjedésével. 1915-től kezdve a Klan tagjai olyan eseményeket népszerűsítettek, mint a zsidó Leo Frank, egy georgiai gyáros, akit a közelmúltban meggyilkolt egy helyi tömeg, miután hamisan vádolták meg egy fiatal lány megerőszakolásával és meggyilkolásával. Ezt követően Franket egy helyi milícia elrabolta a börtönből, és lincselte. A helyi közösség elismerte, hogy a Klan új szerepet vállalhatna a társadalomban, különösen olyan események nyomán, amelyek feszültséget keltettek és a "fehér igazság" visszaállítását követelték.

Az új Klan kezdeti évei nem voltak sikeresek. Simmons nehezen találta meg a megfelelő üzenetet, amely képes lett volna felkelteni az amerikaiak érdeklődését. A rasszizmus és a fehér felsőbbrendűség iránti vonzalom sokkal inkább egy szűk körű elköteleződés volt a déli államokban, ahol a fekete emberek már eleve társadalmilag és gazdaságilag elnyomott helyzetben voltak. Az 1920-as évekre a Klan csupán néhány ezer tagot tudott felmutatni, és pénzügyi problémákkal küzdött. Ekkor jöttek be Mary Elizabeth Tyler és Edward Young Clarke, két tehetséges reklámszakember, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Klan ismertsége és népszerűsége megnövekedjen. A két szakember mesteri módon alkalmazta a modern propagandát, amely lehetővé tette a Klan számára, hogy országos szintre emelkedjen.

A Klan újjáéledése mögött meghúzódó társadalmi, gazdasági és politikai dinamika rendkívül összetett. A fehér felsőbbrendűség eszméje egyfajta válasz volt a rasszista sztereotípiákra és az afroamerikai közösség egyre erősebb társadalmi és politikai jelenlétére. A Klan tevékenysége és terjedése nemcsak a déli államokban, hanem az egész Egyesült Államokban fontos változásokat eredményezett, amelyek mély hatással voltak a későbbi évtizedek politikai és társadalmi küzdelmeire.

A Klan újjáéledése és terjedése nem csupán a múlt fájdalmas emlékeit idézte fel, hanem újra megnyitotta a rasszizmus és a társadalmi igazságtalanság kérdését az Egyesült Államokban. A Ku Klux Klan tevékenysége és ideológiája egy örökös emlékeztető arra, hogy a társadalmi előítéletek és a félelem hogyan formálhatják a közösségeket, és hogyan lehet manipulálni egy egész nemzetet, hogy fenntartsa a hatalmat egy kis elit réteg számára. A Klan hatása nem ért véget az 1920-as évekkel. Az Egyesült Államok történelme tele van olyan pillanatokkal, amikor az ilyen ideológiák és azok támogatói újra és újra feltűnnek, próbálva megtartani a hatalmat és befolyást.

Miben különbözött Trump és Obama vallásszabadság-politikája az Egyesült Államokban?
Hogyan alkalmazzuk az EXCEPT operátort SQL-ben a relációs adatbázisok kezelésére és elemzésére?
Hogyan érhetjük el a legjobb hatást egy javaslat bemutatásakor?