A hálózati hatások, más néven külső gazdasági hatások, alapvető szerepet játszanak a technológiai piacok dinamikájában, különösen azokban, amelyek dominanciát építenek ki a "nyertes mindent visz" elvén. Ezen hatások lényege, hogy egy termék vagy szolgáltatás értéke növekszik, ahogy egyre többen kezdik el használni. A legismertebb példa erre a telefon: miként válik egy telefon értékessé, ha az első vásárló vagy? A válasz abban rejlik, hogy minél többen használják a telefont, annál értékesebbé válik, hiszen egyedül nem sokat érne. A digitális világban hasonlóan működnek a közösségi média platformok, mint a Facebook, ahol az érték folyamatosan növekszik a felhasználók számának emelkedésével, míg a versenytársak, mint a MySpace, nem tudták tartani a lépést.

A hálózati hatásokra építő piacok különösen fontosak a fenntarthatóság terén. Vegyük például a napenergia-piacot, ahol a piacon domináló kristályos szilícium napelemek, bár hatékonyságuk viszonylag alacsony, jelenleg 90%-os piaci részesedéssel bírnak. A szilícium alapú napelemek esetében a gyártási költségek csökkentek, de a rendszeres költségek – például a támogatórendszerek és a hálózati kapcsolódás költségei – még mindig magasak maradtak. Ezen a piacon teret nyerhetnek a vékonyfilm-technológiák, amelyek olcsóbban gyárthatók, és fokozatosan versenyképesebbek a szilícium alapú megoldásokkal. A First Solar például bejelentette, hogy 22%-os napenergia-átalakítási hatékonyságot ért el kísérleti kadmium-tellurid cellákkal, míg a hagyományos szilícium cellák hatékonysága 16-18% között mozog. Ha a vékonyfilm technológia képes olcsóbbá válni, jobban skálázódni, és még nagyobb hatékonyságot kínálni, könnyen versenytárssá válhat a szilícium alapú megoldásokkal szemben.

A fenntarthatóság technológiái nem csupán a költségcsökkentésre és a hatékonyság növelésére koncentrálnak, hanem az innováció módjának alapvető változásait is előidézték. A klasszikus modell szerint a nagy vállalatok, mint az AT&T vagy az IBM, jelentős kutatási és fejlesztési laboratóriumokat működtettek, amelyek alap- és alkalmazott tudományos kutatásokat végeztek. Azonban az iparágak fejlődésével, a kutatás és a tudás növekvő terjedelmével egyre inkább a csapatmunkára és az együttműködésre helyeződött a hangsúly. A tudományos eredmények eléréséhez már nem elegendő egy-egy zseniális elmélet; a tudás és a szaktudás határainak átlépéséhez multidiszciplináris csapatok szükségesek, akik különböző területeken dolgoznak és segítik egymást.

A jelenlegi kutatások, mint Ben Jones és kollégái munkái, arra mutatnak rá, hogy az innovációk már nem egyetlen ember zseniális ötletéből származnak, hanem inkább együttműködésen alapuló folyamatokból. Az új technológiák kifejlesztése hosszabb időt vesz igénybe, és a kutatók egyre inkább szakspecifikusak, így több idő szükséges az egyes területek alapos megismerésére. Az innováció terén tehát nem egy-egy híres feltalálóra, mint Edisonra vagy Curie-re kell várnunk, hanem egy olyan csoportra, akik évek óta dolgoznak egy adott probléma megoldásán.

Egyre inkább elterjedt az "open innovation" fogalma, vagyis az a szemlélet, hogy nem minden jó ötletnek kell belső forrásból származnia. A cégek rájöttek, hogy az együttműködés, akár versenytársakkal, akár kutatóintézetekkel, jelentős előnyöket hozhat. A Cisco Systems például élen jár az "akquire and develop" stratégiában, amely során nemcsak saját kutatásait bővíti, hanem más cégektől vásárolja meg az új technológiákat, és fejleszti tovább azokat. Az ilyen típusú együttműködések kulcsfontosságúak, és azt az elvet képviselik, hogy minden vállalatnak meg kell tanulnia befogadni a kívülről érkező tudást és felismerni annak értékét.

A kutatás-fejlesztési (R&D) szövetségek, a technológiai licencelés és a vállalati kockázati tőke mind részei ennek az új innovációs modellnek. A Bayh-Dole törvény 1980-as bevezetésével a felsőoktatási intézmények jelentős szereplőkké váltak az open innovation ökoszisztémájában, hiszen évente több mint négyezer szabadalmi licencet adnak el, amelyek éves bevétele több mint 2 milliárd dollárt hoznak. Az ilyen típusú kezdeményezések különösen fontosak, amikor a vállalatok saját kutatásaik mellett a legújabb technológiák licencelésére és fejlesztésére is összpontosítanak.

A vállalatok számára az innovációs lehetőségek már nem korlátozódnak a belső fejlesztésekre, hanem számos más lehetőséget kínálnak, mint például a közvetlen együttműködés más cégekkel, a kutatóintézetekkel való partnerségek, és a külső technológiák vásárlása. Így a vállalatok képesek gyorsan reagálni a piaci változásokra, és egyre inkább a külső forrásokból származó tudást építik be saját stratégiájukba.

Ezek a folyamatok jól mutatják, hogy az innováció jövője nem csupán az egyéni zseniális ötleteken, hanem a közös munkán és a globális tudásmegosztáson alapul.

Hogyan befolyásolja a környezeti válság a globális gazdaságot és társadalmat?

A globális klímaváltozás az egyik legnagyobb figyelmet kapó kérdés, és jogosan, hiszen hatásai a jövőnket alapjaiban formálják. Azonban számos egyéb, kevésbé látványos, de egyre inkább érzékelhető feszültség is van a világ különböző pontjain, amelyek hasonló mértékben fenyegetik társadalmaink jólétét. Az édesvíz egyre inkább elérhetetlenné válik sok régióban, és várhatóan 2025-re 1,8 milliárd ember fog élni olyan országokban, amelyek nem képesek biztosítani a megfelelő vízellátást lakóik számára. Az ENSZ előrejelzése szerint a világ kétharmada vízhiánnyal küzd majd.

A Kalifornia államban 2017-ig tapasztalt hosszú szárazság, melyet a növekvő népesség, a városfejlesztés és a mezőgazdaság vízigényei súlyosbítottak, világosan megmutatta, hogy a víz hiánya komoly társadalmi és gazdasági válságokat okozhat. A számos szigorú vízfelhasználási korlátozás és a mezőgazdaság és városi közösségek közötti politikai konfliktusok a vízért folytatott küzdelmet mindennapos problémává teszik. A US hadsereg egyre inkább aggódik, hogy a vízhiány a világ forró pontjain, például a Közel-Keleten, fokozhatja a polgárháborúkat és a társadalmi feszültségeket, amik csak tovább súlyosbítják a természeti erőforrások megfogyatkozását. Az amerikai hadsereg 2015-ben közzétett jelentése szerint a klímaváltozást közvetlen fenyegetésként azonosítják, amely hatással van az emberek biztonságára és a kormányok alapvető szükségletek biztosítására.

Az ökológiai válságok sorozata nem áll meg itt. A nitrogénciklus és annak hatásai az emberi tevékenység következményeként alig ismertek, mégis kritikus problémát jelentenek. A műtrágyákban található nitrogén elérkezik a folyókba, tavakba, végül pedig az óceánokba, aminek következményeként a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztémák pusztulása is gyorsul. A nitrogénszennyezés következményeként a tengeri élővilág, például a korallzátonyok és azok az egyedülálló élőlények, amelyek számukra otthont adnak, egyre inkább pusztulnak. A világ korallzátonyainak 75%-a már most stressz alatt áll, és ha nem történik gyors és hatékony fellépés, ezek az ökoszisztémák 2030-ra szinte teljesen eltűnhetnek. A korallzátonyok nemcsak az élővilág számára fontosak, hanem több mint kilencvenháromezer mérföldnyi tengerpartot védenek és közel száz ország gazdaságát segítik a turisták áramlásával.

A szennyezés globális problémaként továbbra is megoldásra vár. Különböző helyeken, például Kínában, a városi szmog és a légszennyezés szinte mindennapos jelenség, miközben az Egyesült Államokban a Clean Air Act jelentős előrelépést hozott a levegőminőség javításában, mégis az emberek több mint fele, mintegy 166 millió amerikai, olyan területeken él, ahol a levegő szennyezettségi szintje veszélyes mértéket ér el.

A fenntarthatóság problémája nemcsak a környezeti, hanem a társadalmi és gazdasági rendszerek összetett kapcsolataiban is gyökerezik, és sokkal nehezebb megoldani, mint azt sokan képzelik. A változások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy fenntarthatóbb irányba tereljük a világot, nemcsak apró lépéseket igényelnek, hanem globális mértékű, iparágakat érintő átalakulást. Az ipari, mezőgazdasági, közlekedési és energetikai rendszerek radikális átalakítására van szükség.

A fenntarthatóság eléréséhez egyre inkább innovációra van szükség. Az egyszerű „állj meg!” és a káros tevékenységek beszüntetése nem elegendő ahhoz, hogy elérjük a kívánt változást. A fogyasztás csökkentése önmagában nem lesz elegendő, mivel az emberek és a gazdaságok továbbra is keresni fogják azokat az árucikkeket és szolgáltatásokat, amelyek iránti igény nem csökken. Az új termékek, szolgáltatások, üzleti modellek és gyártási folyamatok egyszerre kell hogy értéket teremtsenek az emberi társadalom számára, miközben minimalizálják vagy akár mérséklik a környezeti hatásokat. A Princetoni Környezetvédelmi Intézet kutatása szerint, hogy 2060-ra fenntartsuk a szén-dioxid kibocsátásokat, évente nyolc milliárd tonnával kell csökkenteni a kibocsátásokat, és számos technológiai megoldást kell párhuzamosan alkalmazni.

A jövő nem egyetlen megoldásra vár, hanem egy sor párhuzamosan végrehajtott, új technológiai fejlesztésre és átfogó megközelítésre. A globális fenntarthatósági kihívásokat csak így lehet hatékonyan kezelni.

Milyen hatással van az éghajlatváltozás az élelmiszerbiztonságra és a mezőgazdaságra?

Az éghajlatváltozás hatásai a mezőgazdaságra és az élelmiszerbiztonságra az utóbbi évtizedekben egyre inkább központi témává váltak, és világosan mutatják, hogy a globális felmelegedés nemcsak a természetes környezetre van káros hatással, hanem közvetlenül befolyásolja az emberi társadalmak életét is. Az éghajlatváltozás előrehaladásával az olyan tényezők, mint a hőmérsékleti ingadozások, aszályok, áradások és a növekvő élelmiszer- és vízhiány egyre komolyabb problémákat okoznak, amelyek hatással vannak az élelmiszerellátás stabilitására és a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságára. A mezőgazdaság, amely a globális gazdaság egyik alapvető pillére, különösen érzékeny az ilyen változásokra, mivel a termelés közvetlenül függ a klimatikus környezet állapotától.

A Legfontosabb Nemzetközi Szervezetek, mint például az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az éghajlatváltozás és a fenntartható mezőgazdaság közötti kapcsolatokat tanulmányozva arra a következtetésre jutottak, hogy az éghajlatváltozás következményeként az élelmiszerellátás és -biztonság számos aspektusa veszélybe kerülhet. Az ENSZ 2016-os "Az élelmiszer és mezőgazdaság állapota" című jelentésében hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás közvetlenül érinti a termőföldek termelékenységét, a vízforrások elérhetőségét és az élelmiszerláncok stabilitását, ami az éhezés növekedéséhez és a szegénység fokozódásához vezethet.

A mezőgazdasági technológiai innovációk, mint például a precíziós mezőgazdaság, új lehetőségeket kínálnak a klímaváltozással szembeni alkalmazkodásban. Az új technológiák lehetővé teszik a gazdák számára, hogy jobban alkalmazkodjanak a változó környezeti feltételekhez, például pontosabban szabályozzák a víz- és tápanyaggazdálkodást, csökkentve ezzel a termelési költségeket és a környezeti hatásokat. Azonban az ilyen innovációk elterjedése és elérhetősége nem mindenhol egyenletes, és sok esetben a kis gazdaságok és fejlődő országok számára még mindig megfizethetetlenek.

A zöld kötvények, mint a fenntartható finanszírozás egyik formája, szintén jelentős szerepet játszhatnak a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság fenntartásában. A zöld kötvények egyre népszerűbbé váltak, mivel lehetőséget adnak a pénzügyi piacokon való részvételre azoknak a vállalatoknak és államoknak, akik elkötelezettek a fenntartható projektek, például a megújuló energiák, vízgazdálkodás és fenntartható mezőgazdaság fejlesztése mellett. A globális pénzügyi áramlatok, amelyek a fenntarthatóságot segítik, egyre inkább elérhetők a mezőgazdasági szektor számára is, ezáltal segítve a klímaváltozás hatásainak enyhítését.

Az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és a fenntartható mezőgazdaság megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítések fontos szerepet játszanak a globális élelmiszerbiztonság javításában. Az ilyen irányú kezdeményezések között szerepelnek a környezetvédelmi és szociális felelősségvállalási elvárások, amelyek fokozott figyelmet szentelnek a mezőgazdasági termelés környezeti hatásainak minimalizálására. Az egyes vállalatok és befektetők egyre inkább hajlandóak olyan pénzügyi eszközökre támaszkodni, amelyek támogatják a fenntartható fejlődést, ami nemcsak gazdasági, hanem társadalmi előnyökkel is járhat.

Fontos, hogy a klímaváltozás hatásait nemcsak az egyes ágazatok, hanem a globális társadalom egészének szintjén kell kezelni. A fenntartható mezőgazdaság és élelmiszerbiztonság eléréséhez szükséges intézkedések a globális éghajlati politikák részét kell képezzék, és mind a fejlett, mind a fejlődő országok számára biztosítani kell a megfelelő támogatást, hogy alkalmazkodhassanak a változó klimatikus körülményekhez. Az élelmiszerbiztonság megőrzéséhez az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosság növelése, a megfelelő erőforrás-allokáció és a közös globális felelősségvállalás elengedhetetlen.

Miként befolyásolják életünket a sokkhullámok?
Miért fontos a migráció etikai megközelítése a társadalmi igazságosság szempontjából?
Miért fontos megérteni az antropológia alapvető tanulságait?
Hogyan modellezhetők az interakciók a komponensek elhasználódási folyamatában és hogyan becsülhetjük meg a hátralévő élettartamot?
Miért érdemes gombát termeszteni otthon, és hogyan kezdjünk neki a gombatermesztésnek?