A félelem és az erőszak, mint válaszreakciók, egyre inkább meghatározzák a modern horrorfilmekben a főhősök és a társadalom viszonyát. Az „It” című film és regény esetében az alapvető kérdés nem csupán a rémisztő lénnyel, Pennywise-zal való szembenézés, hanem a csoportos erőszakos válaszreakciók kialakulása is. A történetben a Losers’ Club, egy ártatlan, szorongó és marginalizált fiatalokból álló csoport, nemcsak saját félelmeikkel néz szembe, hanem azokkal a társadalmi és politikai narratívákkal is, amelyek aláássák a társadalmi rendet és igazságosságot.

Az egyik legfontosabb aspektusa ennek a filmnek, hogy nem egyszerűen a félelmekkel való szembenézésről szól, hanem arról, hogyan alakítják át a félelmet erőszakká a csoportok, akik úgy érzik, hogy az őket körülvevő világ igazságtalanul kezeli őket. A Losers’ Club tagjai nem csupán a saját félelmeikkel birkóznak meg, hanem egy közös, erőszakos válaszadással próbálják elpusztítani azt, ami félelmet kelt bennük: Pennywiset, a gyilkos bohócot. Ez az átváltozás a gyengeségből való erőre való átmenet a filmben egy erősen reakcionárius narratívát sugall, amely éles ellentétben áll a félelmek társadalmi, történelmi és kulturális gyökereinek megértésére irányuló megközelítéssel.

A film történetében az erőszakot nemcsak egyéni, hanem csoportos válaszként jelenítik meg. A Losers’ Club nem csupán a félelmeikhez való konfrontálódás révén próbálnak megerősödni, hanem egy olyan ellenséget látnak maguk előtt, amelyet a társadalom vagy a kultúra valamilyen formája teremtett. A film ezen keresztül kifejezi azt a politikai és társadalmi dinamikát, amely a politikai reakciók, az ideológiai harcok és a hatalomról való viták körül forog. A Losers’ Club története jól illeszkedik az olyan modern diskurzusokba, mint a politikai polarizáció, a nemi és etnikai identitás problémái, valamint az erőszakos válaszok legitimálása, amelyek az új politikai környezetekben és ideológiai térben gyökereznek.

A film sajátos módon reflektál arra is, hogy miként jelenik meg a politika a horror műfajában. A Pennywise-zal való harc, miközben látszólag a közvetlen félelem legyőzéséről szól, valójában egy sokkal mélyebb társadalmi és politikai mechanizmusok kritikai szemléletét is kifejezi. A történetben a fehér férfiak, akik gyakran nem érzékelik saját társadalmi kiváltságaikat, mégis a társadalom "vesztesének" érzik magukat, és ezek a személyek szenvednek leginkább attól, hogy nem találják meg helyüket a változó világban. A film tehát nemcsak a fizikai borzalmakkal, hanem a pszichológiai és ideológiai torzulásokkal is foglalkozik, amelyek a modern társadalmakat fenyegetik.

A változó világpolitikai környezetek, például a neoliberális ideológia térhódítása és a politikai retorikák átalakulása, szintén nyomot hagynak a horrorfilmekben. Az „It” filmben a társadalom számára legnagyobb fenyegetést nem csupán egy természetfeletti figura jelenti, hanem a világpolitikai rendszerek, amelyek az embereket, mint társadalmi csoportokat, manipulatív módon vezetik. A neoliberalizmus, amely sokszor rejtve marad, de ereje éppen abban rejlik, hogy képes „láthatatlanul” irányítani a társadalmat, éppúgy formálja a narratívát, mint a filmben megjelenő Pennywise.

A film és a könyv politikai és ideológiai üzenete összefonódik a félelem és erőszak fogalmaival, amelyek nemcsak a fizikai veszélyekre, hanem az identitások és hatalmi struktúrák kérdéseire is kiterjednek. Az, hogy a „Losers’ Club” tagjai végül képesek erőszakkal válaszolni a félelmeikre, arra mutat, hogy az erőszak, mint válaszreakció, nem csupán individuális szinten, hanem kollektivizált társadalmi válaszként is jelen van. A film végső soron azt sugallja, hogy a társadalmi rend alapvetően meghatározza a félelmek és a válaszreakciók dinamikáját, amelyek már nem csupán személyes, hanem politikai és társadalmi dimenziókban is megjelennek.

Hogyan a test és a lélek uralmának története folytatódik a mai társadalomban?

A "napföld" (sunken place) mint fogalom, amelyet a Get Out című filmben bemutatottak, rendkívüli módon képes vizualizálni a rabszolgaság utóhatásait a mai társadalomban. A filmben Chris, a fekete férfi, akit Missy, a fehér terapeuta hipnotizál, egy olyan lelki térbe kerül, amely a testének és elméjének teljes kontrollját és manipulációját jelzi. Missy, a látszólag segítőkész terapeuta, akitől Chris segítséget kér a dohányzásról való leszokáshoz, valójában sokkal sötétebb célt szolgál: a fekete testet és tudatot teljesen alávetni.

A "sunken place" egy olyan pszichológiai tér, amelyben Chris egyre inkább elveszíti a kontrollt a saját testén és elméjén, elmerülve egy rémálomszerű, kiszolgáltatott állapotban. A szabad akaratot és válaszadás képességétől megfosztott állapot azt a történelmi folyamatot tükrözi, amely a rabszolgaságban zajlott, és amely azóta sem szűnt meg. A rabszolgaság és annak hatásai nem csupán a fizikai alávetettséget jelentették, hanem az elme, a lélek és a tudat ellenőrzését is. Az ilyen típusú alávetettség nemcsak a múlt, hanem a jelenben is jelen van, és a film rendkívül ügyesen kapcsolja össze a múltat és a jelent.

A filmben az Armitage család viselkedése és a fekete emberek testével kapcsolatos magatartásuk egyértelműen a rabszolgaságot és annak modern formáját, az "új rabszolgaságot" tükrözi. A család tagjai különböző módokon fejezik ki, hogy a fekete testek olyan eszközként funkcionálnak, amelyeket más emberek, jellemzően fehér emberek birtokba vehetnek. A különböző félreérthető, sztereotipikus megjegyzések, amelyek Chris-et körülveszik, és amelyekben a fekete embereket szexuális tárgyként kezelik, szintén hozzájárulnak ahhoz a komplex hatalmi dinamika ábrázolásához, amely a testek tulajdonlására irányul.

A filmben a fekete férfiak, mint Logan, egyre inkább a fehér emberek szexuális "vagyonaként" jelennek meg, akik nemcsak a bőrüket, hanem a lényüket is kiárusítják. Az Armitage család és más fehér karakterek a fekete testek kereskedelmében vesznek részt, amelyet a "coagula" nevű eljárás is tükröz: egy fehér ember elméjének beültetése egy fekete testbe. Ez a folyamat a rabszolgaság és a fehér felsőbbrendűség történelmi örökségét idézi fel, miközben a film egyfajta intellektuális "társadalmi halál" megjelenítésére törekszik, ahol a fekete személyek elveszítik a kapcsolatot saját történelmükkel és önmagukkal.

A film egyik legfontosabb üzenete, hogy a rabszolgaság, bármennyire is eltűnt a törvényekből, valójában egy olyan folyamatként tovább él, amely a mai napig rabszolgasorsba kényszeríti a fekete embereket. Az egész történet a rabszolgaság és annak következményeinek folytatása, csak most más eszközökkel: pszichológiai és fizikai manipulációval. Az Armitage család célja nem csupán a fekete testek, hanem az egész fekete identitás alávetése.

A fekete testek és elmék fölötti uralom története, amely a "Get Out" című filmben van jelen, egy szélesebb társadalmi és történelmi kontextusba ágyazódik, amelyben a rabszolgaság öröksége nemcsak a múltban, hanem a jelenben is jelen van. Ahogyan a film bemutatja, a fekete testek nem csupán fizikailag, hanem szimbolikusan is "tulajdonolhatók" a fehér felsőbbrendűség és hatalom által.

Ebben a kontextusban elengedhetetlen figyelmet fordítani arra, hogy a mai társadalom még mindig olyan struktúrákkal rendelkezik, amelyek a fekete testek és elmék uralmát erősítik, és a társadalmi hierarchia fenntartásában komoly szerepet játszanak. A modern rabszolgaság formái tehát nem csupán a közvetlen fizikai bántalmazásban, hanem a pszichológiai manipulációban és az identitás elnyomásában is megnyilvánulnak.

Hogyan tükrözik a kortárs horrorfilmek a Trump-korszak társadalmi és politikai feszültségeit?

A kortárs amerikai horrorfilmek elemzése egy fontos és figyelemre méltó társadalmi és politikai diskurzust tár fel, amely a Trump-korszak idején olyan témákra világít rá, mint a femofóbia, transzfóbia, a női és queer szereplők ábrázolása, valamint a rasszizmus és a fehér férfi dominanciája. A horror műfaja nem csupán a rémület és a feszültség megteremtésére szolgál, hanem egyúttal erőteljes politikai eszközként is működik, amely képes a legmélyebb társadalmi félelmeket és feszültségeket tükrözni.

A It (2017) című film egyike azoknak a műalkotásoknak, amelyek a Trump-korszakban különösen erős társadalmi és politikai üzeneteket hordoznak. Gellar számára az It a "valódi neoliberális horrorfilm", amely a neoliberalizmus követelményeinek és politikai átalakulásainak szimbóluma. A filmben megjelenő killer clown karaktere, mint a társadalom legmélyebb félelmeinek megtestesítője, olyan jelképpé válik, amely a femofóbiát és transzfóbiát ötvözi, mindeközben tükrözve a Trump-adminisztráció korszakát, amely különösen az ilyen típusú szociális és politikai feszültségeket felerősíti.

A horrorfilmeket gyakran vádolják misogíniával, misandriával és a társadalom általános megvetésével, de a mai napig nem vesztették el erejüket abban, hogy a legmélyebb férfi és női egyenlőtlenségeket jelenítsenek meg. A mai horrorfilmek női karakterei nem csupán áldozatok, hanem ellenállóképességük, küzdelmük és túlélési stratégiáik révén egy új típusú női szereplőtípust képviselnek. Ez különösen igaz Gulam elemzésére, amely azt vizsgálja, hogyan jelennek meg a női szereplők, akik ugyanúgy szenvednek, mint korábban, de akik küzdelmeik során nemcsak túlélnek, hanem ellenállást fejeznek ki a Trump-korszak nőgyűlölő politikai döntéseivel szemben. A női szereplők sikolya, elesése és felemelkedése tehát a férfiuralom elleni küzdelem kifejeződéseként értelmezhető.

A queer ábrázolások a horrorban az utóbbi évtizedekben új irányt vettek. A queer karakterek nem csupán halált és elnyomást szenvednek el, hanem a túlélés, alkalmazkodás és ellenállás történeteivé válnak. Moore szerint ez a változás fontos, mert a horror műfaja által megjelenített halálesetek mindig azt mutatják meg, hogy a társadalomban ki számít fontosnak, és hogy kinek van esélye a túlélésre. Az ilyen ábrázolások, különösen a The Babadook (2014) című filmben, ahol a represszió és az elnyomás témája keveredik a személyes identitás felfedezésével, a Trump-korszak politikai klímájával szoros összefüggésben állnak. A filmekben megjelenő elnyomás és a queer identitás elfojtása a Trump-politikai diskurzus szerves részévé vált.

A fehér férfi mint szörny a horrorfilmekben már régóta központi szerepet játszik, és egyre inkább politikai jelentőséggel bír. A filmekben gyakran jelenik meg a férfi hatalomvesztésének és a nagy gazdasági válságok következményeinek ábrázolása. Keetley elemzése a fehér férfiak mint borzalmas ellenségek megjelenését vizsgálja, és olyan filmeket említ, mint The Woman (2011), Don't Breathe (2016) és The Neighbour (2016), amelyek egyértelműen a Trump előtti gazdasági válság hatásait, a férfiak elvesztett hatalmát és a küzdelmet mutatják be. Mindezek a filmek egy olyan világot tükröznek, ahol a férfiak kétségbeesetten próbálnak visszaszerezni egykori pozíciójukat, és ennek érdekében minden eszközt bevetnek.

A Get Out (2017) című film, Jordan Peele Oscar-díjas sátáni szatírája az amerikai társadalom legmélyebb rasszizmusát és a fehér felsőbbrendűséget célozza meg. A film a liberális fehér amerikai társadalom alattomos bigottságát mutatja be, és új módon tárgyalja az amerikai rasszizmus problémáját. A film ugyanakkor az amerikai horror egyik legújabb irányzatát képviseli, amely éles politikai kritikai eszközként is működik.

A történetmesélésben rejlő szociálpszichológiai alapú feszültségek nemcsak a politikai színteret, hanem a társadalmi identitások, az elnyomott csoportok és a társadalmi struktúrák megjelenítését is szolgálják. A The Witch (2015) és It Comes at Night (2017) filmek, Grafius kutatása szerint, a szoros külső határok és belső feszültségek metaforáiként szolgálnak. A filmekben a határok védelme, a külső fenyegetésekkel szembeni harc egy belső szorongást tükröz, amely a társadalom gyenge kohéziójára utal, és a politikai ideológiai fragmentáció következményeit mutatja meg.

Ezek a filmek, amelyek egyre inkább az animációs és internetes horror színterén is megjelennek, új, szatirikus, parodikus és gyakran provokatív módon jelenítik meg a társadalmi feszültségeket. Az ilyen művek, mint a South Park (1997+) vagy a különböző webes paródiák és horrorpodcastok, a Trump-korszak hangulatát tükrözik és a legújabb társadalmi problémákat dolgozzák fel.

A kortárs horror tehát nem csupán a szórakoztatás eszköze, hanem egy olyan kulturális rituálé, amely a társadalmi problémák kezelésére és az ellenállás formáira hívja fel a figyelmet. Az erőszak, a félelem és a túlélés ábrázolása mellett a műfaj egyre inkább olyan fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyek a politikai diskurzust formálják és új szintre emelik a társadalmi vitákat.

Miért érzik a konzervatív keresztények a muszlimokat és a modernizációt fenyegetésnek?
Milyen szerepet játszanak az excitonok és trionok a kétdimenziós félvezetők optikai tulajdonságaiban?
Hogyan kezelhetjük a szöveges adatokat SQL-ben: Alapvető műveletek és példák