A mai világban, amikor a tudományos élet széttöredezett, és a hagyományos akadémiai intézmények mellett olyan új tudományterületek is megjelennek, amelyek a hétköznapi kultúrával és a populáris diskurzusokkal keverednek, az egyre inkább politikai és társadalmi hatások alatt álló tudományos diskurzus új kérdéseket vet fel. Az olyan területek, mint a Deviáns Szabadidő, Az Ultra-Realista Kriminológia, Brexit Kriminológia, vagy éppen Trump Tanulmányok, mind egy új típusú tudást hoznak létre, amely nemcsak a társadalom perifériáján születik, hanem éppen ezen a határon túlmutatóan formálja a tudományos diskurzust. Ez a tudás nem a hagyományos intézményekből, mint az Ivy League vagy az Oxbridge kerül ki, hanem olyan helyekről, ahol az elmélet és a kultúra találkozása a legdinamikusabb, az új intézményekben, mint a Plymouth University, Teesside University, vagy éppen Oslo és Waikato egyetemein.

A Trump és Brexit politikai eseményei és a mögöttük álló társadalmi jelenségek nem oldhatók meg a hagyományos tudományos módszerek és elméletek által. Az empirikus tudományos megközelítés itt nem elegendő, és a társadalmi, politikai valóságot nem tudjuk egyszerűen kísérleti módon, egy laboratóriumi környezetben kutatni. Ezen események hátterét és hatásait inkább a társadalmi, kulturális és politikai dinamikák révén kell megérteni, és itt fontos figyelembe venni, hogy a "szakértelem" fogalma is átalakulóban van. A szakértők és az egyetemi oktatók gyakran nemcsak hogy elméleti, de politikai állásfoglalásaikkal is hozzájárulnak a tudományos diskurzusok formálásához.

Az ilyen típusú kutatás különösen fontos lehet, amikor az emberek – különösen a középosztály – nem képesek teljes mértékben megérteni a történések mögötti társadalmi és politikai mozgatórugókat. Trump győzelme és a Brexit eredménye éppen a társadalmi elidegenedés és a rasszizmus újraéledése révén nyer jelentőséget. Ahogy Michael Taussig is kérdezi: hogyan tud a tudományos kutatás foglalkozni Trump elnökségével, és hogyan alakíthatja át ezt a jelenséget? Az ilyen típusú kutatások nemcsak az empirikus adatokat keresik, hanem próbálják megérteni a politikai és társadalmi történéseket a maga komplexitásában.

Ezek az események nem csupán politikai fordulatok, hanem komoly kulturális és társadalmi következményekkel járnak. Az, hogy Donald Trump számos rasszista kijelentést tett, és mégsem került elutasításra a politikai elitrészéről, arra utal, hogy az amerikai társadalom még mindig nem képes szembenézni saját múltjával és a fehér felsőbbrendűség történetével. Azok, akik meglepődtek Trump győzelmén, nem ismerték fel ennek a múltbeli politikai és társadalmi erőnek a visszajöveteleit, melyek a politikai diskurzust formálták. A Brexit esetében hasonló a helyzet: az Egyesült Királyság lakossága, különösen Angliában, inkább a "kis Anglia" múltját választotta a jövőbeli európai együttműködés helyett. Az olyan politikai mozgalmak, mint a UKIP, régóta tartották életben az olyan neokolonialista, anti-imigráns diskurzust, amely végül a referendum eredményeiben csúcsosodott ki.

Ebben a könyvben nemcsak Trump és Brexit politikai eseményeire keresünk választ, hanem próbáljuk megérteni a tudományos kutatás és az elmélet szerepét a mai társadalomban, ahol a tudományos eredmények egyre inkább a populáris diskurzusok és politikai ideológiák hatására formálódnak. A tudományos közösség, amelynek tagjai fehér, fekete, férfi és női kutatók, megpróbál új utakat találni ahhoz, hogy a Kulturális Tanulmányokat és a Trump Tanulmányokat összekapcsolja, és egy újfajta, dinamikus, veszélyes és produktív tudományos rendszert alakítson ki.

Ezek a kérdések és problémák nem csupán a tudományos közösség számára relevánsak, hanem mindenki számára, aki a mai társadalmi és politikai események hátterét próbálja megérteni. A tudományos diskurzusoknak nemcsak a közvetlen politikai és társadalmi hatásokkal kell foglalkozniuk, hanem a társadalom alapvető strukturális kérdéseivel is, mint a rasszizmus, a társadalmi egyenlőtlenségek és a politikai elidegenedés. Az ilyen tudásnak nemcsak a tudósokat, hanem a társadalmat is szolgálnia kell, hogy képesek legyünk megbirkózni a nehéz, néha kényelmetlen, de elkerülhetetlen kérdésekkel.

Miért nem elég a liberális válasz? A fehér munkásosztály és a politikai valóság

Az Egyesült Államok politikai diskurzusának központjában álló fehér munkásosztály és a fehér felsőbbrendűség visszatérő kérdése olyan téma, melyet napjainkban egyre többen próbálnak megérteni és feldolgozni. Az elmúlt évtizedekben a liberalizmus mindig is kulcsszereplője volt a társadalmi igazságtalanságokkal való küzdelemnek, de a történelmi fehér munkásosztály figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül megteremtette a politikai űrt, amelyet a populista politikusok ki tudtak használni. Donald Trump megválasztása és Brexit kampányának hatása nem csupán egy véletlenszerű politikai fejlemény, hanem a társadalmi és gazdasági struktúrák működésének súlyos következménye.

Az Obama elnökségét követően kialakult narratíva az Egyesült Államok társadalmi szövete szoros összefonódását mutatta a rasszizmussal, és a "MAGA" (Make America Great Again) jelszó egy visszaemlékezés volt egy ideális, de alapjaiban hamis társadalomképre. Az újra nagyra vágyó Amerika ideája nem csupán a régi gazdasági struktúrák visszaállítását jelentette, hanem egy olyan politikai stratégiát, amely képes volt azokat a fehér választókat megszólítani, akik valójában gazdaságilag, társadalmilag és földrajzilag mobilitásukban korlátozottak.

Bonnie Greer figyelmeztetett, hogy a liberalizmus ezen csoportot elhanyagolta. A fehér munkásosztályt nem csupán a gazdasági stagnálás sújtotta, hanem a politika is egyre inkább elfordult tőlük, miközben az elit politikai osztálya más, társadalmi mobilitással rendelkező rétegeket támogatta. Trump megjelenése, aki "újra meg akarja csinálni Amerikát", egy olyan jövőképet kínált, amely elavult gazdasági rendszereket ígért a robotikával, mesterséges intelligenciával és biotechnológiával szemben. Az ipari forradalom idejére alapozott utópiák a globalizáció és az új technológiai rendszerek hatására hamarosan irrelevánssá válnak.

Ugyanakkor a Trump-féle retorika és a Brexit-kampány mögött húzódó rasszista diskurzusok az identitáspolitika sokkal szélesebb határait érintik, mint azt sokan hajlamosak lennének elismerni. A fehér protestantizmus, mely évszázadokon át a koloniális hatalom egyik meghatározó eszméje volt, mára már nem csupán vallási alapú kérdéseket, hanem egész politikai rendszereket határoz meg. Az "Islám és kereszténység" közötti különbségeket egyre inkább olyan politikai manipulációk szolgálatába állítják, amelyek célja a fehér keresztény társadalom "védelme", miközben elfeledkeznek azokról a történelmi felelősségekről, amelyek a fehér keresztényekhez köthetők, beleértve a náci Németországot és a szomszédos háborúkat.

A politikai diskurzusban zajló változások, mint a Brexit és Trump győzelme, nem csupán belpolitikai hatásokkal bírnak, hanem egy globális társadalmi válság jelei. A globális kapitalizmus, a rasszizmus és a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek újabb generációk számára formálják meg a jövőt. A politikai elit, amely elhanyagolta a fehér munkásosztályt, most a társadalmi rend visszaállítását ígéri, miközben a globális kapitalizmus nem engedi meg azt a fajta gazdasági növekedést, amely egyes csoportokat kiemelhetne a szegénységből.

A Brexit és Trump politikája abban rejlik, hogy visszautasítják azokat a liberális válaszokat, amelyek a történelem folyamán próbáltak volna igazságot szolgáltatni. Azonban a liberalizmus nem tudott megfelelően reagálni a fehér munkásosztály aggodalmaira, akik úgy érzik, hogy politikai értelemben mindent elvesztettek. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban tapasztalt politikai fordulatok olyan mély társadalmi problémákra világítanak rá, amelyek mögött nem csupán gazdasági kérdések állnak, hanem a rasszizmus, a történelem elfojtott igazsága és a globális kapitalizmus kihívásai is.

Endtext

Miért fontos megérteni a populista retorika hatását a társadalmi diskurzusra és politikai döntésekre?

A populista politikai diskurzusok gyakran a kulturális, etnikai és társadalmi különbségekre építenek, kihasználva a félelmeket és az előítéleteket, hogy erősítsék saját politikai pozíciójukat. Az ilyen retorika nemcsak hogy szoros kapcsolatban áll a rasszizmus és xenofóbia megerősítésével, hanem egy olyan társadalmi struktúrával is, amely folyamatosan újraalkotja a politikai és gazdasági hatalmi viszonyokat.

A „felhígulás” vagy „elszaporodás” kifejezések gyakran megjelennek a populista diskurzusban, és különösen a migrációval kapcsolatos politikai vitákban. A szóhasználat, mint a „swamped” (elöntve), amelyet Pauline Hanson és más politikai személyiségek használtak, nemcsak szimbolikus, hanem erőteljes ideológiai töltettel bír. A szó a rasszizmus egyik eszközeként szolgál, hiszen egy olyan képet fest, amelyben a fehér társadalom „elárasztásának” kockázata fenyeget. Ez a kifejezés közvetlenül a bőrszín és a faji hovatartozás kérdéseit vonja be a politikai diskurzusba, miközben elvonja a figyelmet az igazi gazdasági és társadalmi problémákról, mint például az ipari leépülés, a munkásosztály helyzete és a globális kapitalizmus hatásai.

Donald Trump retorikájában az „invázió” vagy „fertőzés” szavak használata szintén hasonló mechanizmusokat szolgáltat. A migránsokat nemcsak mint problémát, hanem mint szinte parazita jellegű fenyegetést ábrázolja. Ezáltal dehumanizálja a menekülteket és más kisebbségi csoportokat, akik nem illenek bele a hagyományos, fehér, keresztény értékrendbe. Az ilyen diskurzusok hosszú távon normalizálják a rasszista attitűdöket és igazolják a kirekesztő politikákat, amelyeket a hatalom birtokosai alkalmaznak.

A politikai diskurzusokban való szereplésük, mint például Steve Bannon hatása Trump elnökségére, aláássa a demokratikus intézményeket, és új normákat teremtenek a közbeszédben, amelyek lehetővé teszik a rasszizmus és az idegengyűlölet széles körű elfogadását. Bannon és más jobboldali ideológusok stratégiai célja, hogy új identitásokat hozzanak létre, amelyek nemcsak a politikai, hanem a gazdasági változásokat is kísérik. Ők azok, akik a poszt-2008-as pénzügyi válság nyújtotta politikai teret kihasználva létrehozták a populista jobboldal új politikai pályáját, amelyet a globális kapitalizmus kritikája és a nemzetállamok erősítése jellemez.

Ez az ideológiai áramlat nemcsak az Egyesült Államokban vagy Európában van jelen, hanem világszerte, ahol a deindustrializálódás és a globalizáció következtében a munkásosztály elidegenedése új politikai viharokat szült. Azok, akik elveszítették a munkájukat vagy nem tudtak alkalmazkodni a modern gazdasági rendszerekhez, könnyen célpontjaivá válhatnak a populista politikai diskurzusoknak. A politikai elit ezen csoportok elhanyagolása és a gazdasági nyomor elmélyítése elősegíti azt, hogy a szélsőjobboldali ideológiák egyre inkább a mainstream politikába integrálódjanak.

A közbeszéd és a társadalmi diskurzus ezen terjedése, valamint a populista politikai megnyilvánulások hatásai elválaszthatatlanok a globális kapitalizmus működésétől. A munkásosztály és a középosztály közötti szakadék növekedése, valamint az információs társadalom gyors ütemű változása hozzájárult ahhoz, hogy a politikai és gazdasági diskurzusok egyre inkább a rasszizmus, a xenofóbia és az ideológiai polarizáció irányába mozduljanak el. A populista ideológusok tehát nemcsak hogy aláássák a politikai párbeszédet, hanem egy új társadalmi rendet próbálnak kialakítani, amelyben az etnikai és faji hovatartozás kulcsszerepet kap.

Az ilyen politikai diskurzusok megértése segíthet a mélyebb társadalmi és gazdasági problémák feltárásában. Fontos, hogy a társadalom ne hagyja figyelmen kívül a valódi gazdasági és politikai kérdéseket, amelyek a migráció, az ipari leépülés és a társadalmi egyenlőtlenségek mögött állnak, hanem a politikai beszédet és annak hatásait kritikusan vizsgálja. A politikai ideológiai diskurzusok nemcsak a választások kimenetelét formálják, hanem hosszú távon befolyásolják a társadalmi normákat és az egyének közötti interakciókat is.

Hogyan használjuk a megfelelő kertészeti eszközöket a kertünk fejlesztésére?
Hogyan készítsünk és tartósítsunk különféle salsa szószokat biztonságosan és ízletesen?
Hogyan formálódott az emberi evolúció?
Hogyan formálta a politikai szatíra a 2016-os amerikai választások diskurzusát?