A szegycsont oldalsó projekciójában a forgás hatékonyan észlelhető a bordák és a szegycsont elülső szuperimpozíciójának mértéke alapján. Ha a szegycsont oldalsó projekciója forgást mutat, akkor az elülső bordák nem szuperponálódnak; az egyik oldalon a bordák előrébb helyezkednek a szegycsont előtt, míg a másik oldalon a bordák mögötte helyezkednek el. A forgott oldalsó szegycsont-projekció kijavítása érdekében a szív árnyékát használhatjuk a bal és jobb oldali elülső bordák azonosítására. Mivel a szív árnyéka a bal mellüregben található, és előre és lefelé terjed, a szív árnyéka felső határának körvonalai segíthetnek felismerni a bal oldalt. Ha a bal tüdő és a bordák a szegycsont előtt helyezkedtek el, akkor a szív árnyéka tovább húzódik a szegycsont mögé és az elülső tüdőbe. Ezt a pozíciót az 10.10. ábra szemlélteti. Ha viszont a jobb tüdő és bordák voltak elhelyezve a szegycsont előtt, akkor a szív árnyéka nem terjed tovább a szegycsont előtt elhelyezkedő tüdőbe, hanem a szegycsontnál véget ér, ahogy az 10.12. ábrán látható.

A megfelelő azonosítás után a beteg elforgatásával korrigálható a pozíció. Ha a bal tüdő és a bordák előrébb helyezkedtek el, akkor a bal mellkas elforgatásával kell helyreállítani a helyes pozíciót. Ha a jobb tüdő és bordák voltak előrébb, akkor a jobb mellkas elforgatása szükséges a megfelelő elhelyezéshez.

A kyphotikus betegek esetében a vállak előre helyezkednek el, ami megnehezíti a vállak megfelelő visszahúzását, így azok szuperimpozíciót okozhatnak a manubriummal, mint az 10.14. ábrán látható. Ilyen esetekben különösen fontos figyelmet fordítani a test megfelelő pozicionálására a pontos képalkotáshoz.

A sternoclavicularis (SC) ízületek PA projekciója szintén a test elforgatásával befolyásolható. Az elforgatás mértéke az IR-től való távolsággal is összefüggésben van, így a legközelebb elhelyezkedő oldalokon a kulcscsontok középső része nagyobb átfedésben lesz, míg a távolabbi oldal szabadabban látható, ahogyan azt az 10.17. ábra mutatja. Ha a beteg nem helyezkedik el megfelelően, és az SC ízület nem látható megfelelően, akkor a torzó elforgatásának mértéke 10-15 fokkal kisebb, ahogy azt az 10.20. ábra illusztrálja.

A bordák ábrázolásakor különös figyelmet kell fordítani a környező lágy szövetekre, különösen ha bordatörésre gyanakszunk. Az ilyen típusú sérüléseknél a környező lágy szövetek, mint például a hónalj és a nyaki területek részletes vizsgálata fontos a tüdőbetegségek, mint például pneumothorax vagy intersticiális emfizéma, felismerésében.

Amikor a beteg panaszkodik az elülső borda fájdalmára, az optimális pozicionálás érdekében PA projekciót célszerű készíteni, mivel ez közelebb hozza az elülső bordákat az IR-hez. Ha a hátsó bordák sérültek, akkor az AP projekció javasolt, mivel az a hátsó bordákhoz közelebb hozza az IR-t.

A szcóliotikus betegeknél, akiknél a gerinc oldalsó eltérése miatt a bordák és a gerincoszlop elforgott helyzetben jelenik meg, fontos, hogy a képsorozatot ne ismételjük meg indokolatlanul, mivel ez a rendellenesség egy olyan állapot, amelyet könnyen félreérthetünk.

A scapula pozicionálása is kulcsfontosságú a bordák tiszta megjelenítésében, mivel ha nem hajtjuk végre a megfelelő karmozgásokat, a scapula elzárhatja a kívánt területet, mint az 10.30. ábrán látható.

A légzési ciklus a bordák megjelenítését is befolyásolja. Ha a bordákat a rekesz felett kell ábrázolni, akkor teljes belégzés alatt a maximum 10 axilláris bordát is jól láthatjuk. A rekesz alatti bordák esetén magasabb kV-ra és expozícióra lesz szükség a sűrűbb hasi szövetek átlátszóságának biztosításához.

Hogyan érhetjük el a pontos koponya- és állcsont pozicionálást, valamint mi a teendő a sérülések esetén?

A pontos diagnosztikai képek készítése érdekében elengedhetetlen a megfelelő pozicionálás alkalmazása, különösen a koponya, az arccsontok, az orrcsontok, az állkapocs és az arcüreg vizsgálata során. Mivel minden projekció más anatómiai struktúrákat emel ki, fontos, hogy a technikai paraméterek helyesen legyenek beállítva, hogy elkerüljük az elmosódott vagy hibás képeket. Az alábbiakban bemutatott alapvető pozicionálási szabályok segítenek a legjobb minőségű radiológiai felvételek készítésében.

A legfontosabb lépés a koponya és az állcsontok pontos pozicionálásához az, hogy a középvonalt (midsagittalis sík) merőlegesen helyezzük el az irányító képkészítő eszközhöz (IR). Ezt úgy érhetjük el, hogy a fej mindkét oldala párhuzamosan legyen az eszközzel, tehát a fej forgatása előtt egyenes állapotban kell tartani. A forgatás jelenlétét a PA (posteroanterior) vagy AP (anteroposterior) projekciókon könnyen megfigyelhetjük, ha az egyik oldal távolabb van a szemgödörtől, mint a másik, jelezve, hogy az arc elfordult a nagyobb távolság felé. Ezt a hibát a képen az aszimmetrikus anatómiai viszonyok mutatják.

Ha a beteg nem képes megfelelően beállítani a fejét, például nyaki sérülés miatt, akkor a központi sugár (CR) szögét kell módosítani, hogy kompenzálja a helytelen pozicionálást. A legjobb eredmény érdekében a betegnek lehetőséget kell adni arra, hogy annyira hajtsa le az állát, amennyire csak képes, majd a CR-t úgy kell beállítani, hogy párhuzamos legyen az OML (orbitomeatalis vonal) vonalával. Ha az áll nem került elég mélyen előre, hogy az OML merőleges legyen az IR-re, akkor az eredményeken a petrous ridge-ek az orbitális margók alatt helyezkednek el, ami elmosódott képet eredményez.

Túlzott álllejtés esetén, amikor az OML merőleges az IR-re, a petrous ridge-ek a supraorbitalis margók felett lesznek, és a kép ugyanúgy torzulhat. Ilyenkor szükséges a fej pozicionálását korrigálni úgy, hogy az optimális képet kapjuk, például a petrous ridge-ek és a supraorbitalis margók közötti távolság alapján.

A helyes beállítást megkönnyíti, ha az arcképhez vagy a mandibula projekciójához használt OML vonalat pontosan helyezzük el, mivel az elforgatott fej esetén az állkapocs görbült rami-ról is hibás képek készülhetnek. Ha a száj nyitva van a Waters-módszer alkalmazása során, az lehetővé teszi az arcüregek levegő és folyadék szintjeinek pontos megjelenítését. A betegek és a CR pontos beállítása biztosítja a szükséges kontrasztfelbontást, amely az orrmelléküregek, a mastoid csontok és az arcüreg tartalmának megjelenítésére szolgál.

Az anatómiában használt rövidítések, mint az LML (lips-meatal line), MML (mentomeatal line) és OML (orbitomeatal line), alapvető szerepet játszanak a koponya és az arc pontos pozicionálásában. Az ezek alapján végzett beállítások biztosítják, hogy az arcüreg, az orrüreg és a mastoid struktúrák helyesen jelenjenek meg.

A sérült betegeknél alkalmazott projekciók különös figyelmet igényelnek. Ha a beteg állapota miatt a fej és nyak pozicionálása nem kivitelezhető, a CR szögét a sérülés mértékéhez kell igazítani, jellemzően 10-15 fokos caudalis irányba. Az ilyen projekteknél fontos, hogy az optimális képminőség érdekében a távoli struktúrák nagyobb mértékben kerülnek megjelenítésre, ami növeli a képen a nagyítási torzítást.

A pontos pozicionálás alkalmazása elengedhetetlen az orvosi képek minőségének biztosításához. A hibás pozicionálás nemcsak az orvosi diagnózist nehezíti, hanem veszélyeztetheti a beteg további ellátását is. Különösen fontos, hogy minden pozicionálási technikát a páciens állapotának megfelelően alkalmazzunk, és hogy a technikai adatokat, például a kilovoltságot, a sugárvédelmi elveket és az expozíciókat minden esetben a szabványoknak megfelelően állítsuk be.

Hogyan kell helyesen pozicionálni a medence és a keresztcsonti (SI) ízületek radiológiai felvételeit?

A radiológiai vizsgálatok során a helyes pozicionálás alapvető a pontos diagnózis megállapításában. A csípő, medence és keresztcsonti (SI) ízületek felvételei különösen fontosak a patológiák és sérülések diagnosztizálásában, és a megfelelő képi megjelenítéshez elengedhetetlen a precíz pozicionálás. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a különböző technikai szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni a pontos medence- és SI ízületi projekciók készítésekor.

A felvételek megfelelő minősége nem csupán a csontok megjelenítését biztosítja, hanem a környező lágyrészek, így a különböző zsírsávok vizualizálását is segíti. Az AP (anteroposterior) medence és csípőfelvételek esetében négy fontos zsírsávot kell azonosítani, amelyek az intra- és periartikuláris betegségek felismerésében játszanak szerepet. Ezek a következők: az obturátor internus zsírsáv, amely a medence bemeneténél található, az iliopsoas zsírsáv, amely a kisebb trochanter mellett helyezkedik el, a perikapszuláris zsírsáv, amely a femur nyaka felett található, és végül a gluteális zsírsáv, amely a perikapszuláris zsírsáv alatt és laterálisan helyezkedik el.

A férfi és női medence csontjainak különbségeit is figyelembe kell venni a medencefelvételek értékelésekor. A női medence anatómiai jellemzői, mint a szélesebb és laposabb alak, a terhesség és a szülés fiziológiai szükségleteihez alkalmazkodnak. Ezzel szemben a férfi medence keskenyebb, mélyebb és masszívabb, és a pubikus ív is élesebb szöget alkot. Az AP projekciók készítésekor figyelni kell arra, hogy a medence pozicionálása helyes legyen, mivel ez befolyásolja a képen megjelenő struktúrák pontos anatómiai viszonyait.

A medence rotációja kritikus a pontos felvétel elkészítésekor. Ha a medencét bal hátsó ferde pozícióba (LPO) helyezzük, a bal iliakoszárny kevesebb rövidülést mutat, mint a jobb, és az ischialis csontkinövés jól látható anélkül, hogy a medence széle elfedné. A jobb oldalhoz képest a bal oldali obturátor foramen nagyobb mértékben rövidül. Ezzel szemben a jobb hátsó ferde pozícióban (RPO) a jobb iliakoszárny kevesebb rövidülést mutat, és a jobb ischialis csontkinövés is jól látható, miközben a sacrum és a coccyx bal oldali rotációban helyezkednek el.

Az alsó végtagok rotációja is fontos tényező a felvétel minőségének biztosításában. Ha a páciens nyugodtan fekszik, a lábak és a lábfejek általában külső rotációban vannak. A külső rotáció hatására a femur nyakának posterior esése és rövidülése látható az AP medencefelvételen. Minél nagyobb a külső rotáció, annál kifejezettebb a femur nyakának posterior esése és rövidülése. Ha a lábak eléggé elfordulnak, hogy a lábfejek 45 fokos szögben helyezkedjenek el, a femur nyakát végül profilból, és a kisebb trochantert is részletesen láthatjuk.

A proximális femur törése esetén elengedhetetlen, hogy a lábat ne rotáljuk be, mivel így biztosíthatjuk a törött terület megfelelő megjelenítését anélkül, hogy további károsodásokat okoznánk. Ha a betegnek proximális femur vagy femur nyak törése gyanúja áll fenn, akkor az AP medence projekciót kell alkalmazni, de a lábakat nem szabad belső rotációba helyezni, hanem a legjobb, ha a természetes állapotukban hagyjuk őket. Ezáltal az érintett femur nyak részleges rövidüléssel jelenik meg, és a kisebb trochanter is jól látható lesz a femur tengelyének fedése nélkül.

A férfi és női medence közötti anatómiai különbségek megértése szintén fontos a helyes diagnózis felállításához. A férfiak medencéje általában keskenyebb és mélyebb, míg a női medence szélesebb és laposabb, hogy helyet biztosítson a terhesség alatt fejlődő magzatnak. A férfiak medencéje hegyesebb pubikus ívet mutat, míg a női medence íve szélesebb és tompább, hogy megkönnyítse a szülést.

Az optimális pozicionálás mellett, a helyes technikai beállítások, mint a megfelelő sugárzásvédelem, a megfelelő élesség és kontraszt beállítása, mind hozzájárulnak a minőségi kép előállításához. A radiográfiai képek értékelésénél fontos, hogy a bonyolult anatómiai struktúrák tisztán és pontosan jelenjenek meg, és a környező lágyrészek, például a zsírsávok is láthatóak legyenek, mivel ezek kulcsszerepet játszanak a különböző kóros elváltozások felismerésében. Az apró részletek figyelembe vétele, mint a femur nyakának és a trochanterek pozicionálása, segít elkerülni a hibás diagnózisokat, és biztosítja a pontos és megbízható orvosi képet.

Miért fontos az Air-hibrid rendszerek jövője a közlekedésben?
Milyen titkokat rejtenek a detektívtörténetek?
Milyen titkok rejtőznek a kényelmetlen házasságok mögött?
Hogyan formálták a bűnügyi politikák az amerikai társadalmat és milyen hatásaik voltak?
Miért fontos a detektívtörténetek mélyebb megértése?