A demokrácia, a felelősségvállalás, a szabadság, a sokszínűség és természetesen a hamis hírek fogalma mind olyan témák, amelyek mindennapi életünket egyre inkább meghatározzák. Az egyik legfigyelemreméltóbb tapasztalatomat egy dél-afrikai választás napján éltem át, amikor egy olyan férfival beszélgettem, aki korábban a biztonsági rendőrség által megkínzott és akinek egyik gyermeke életét vesztette. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit jelent számára a demokrácia, ő így válaszolt: „Ma ismét emberré váltam.” Azóta is gyakran eszembe jut ez a mondat, és ha megkérdeznek engem, mi a szerepem újságíróként, akkor azt válaszolom: mindent, amit írok és közvetítek, az emberiesség tiszteletére, elmélyítésére és kiterjesztésére kell fordítanom.

Egyre inkább egy olyan világot élünk, ahol a média használata és visszaélése központi szerepet kapott a társadalmi és politikai diskurzusban. Ha például Rwandában a rádióállomások és újságok gyűlöletkeltéssel és gyilkosságra buzdítottak, akkor nyilvánvaló, hogy a média hatása messze túlmutat a hagyományos információk közvetítésén. Az ilyen típusú manipulációk hozzájárulnak a gyűlölet normalizálásához és az emberek jobb ösztöneinek elferdítéséhez.

Bár a világ sok részén a közösségi média révén valóban több szabadság van, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jövő újságíróinak sokkal kemikálisan veszélyesebb környezetben kell majd dolgozniuk. Minden újságírónak van egy alapvető kötelessége: az igazságot kell mondania a hatalomnak. De az újságírók nemcsak a szakmát kell gyakorolják, hanem emberi felelősségük is van, hogy tisztelettel végezzék el ezt a feladatot.

Ez a felelősség különösen fontos, amikor az újságírók a nyugati média kolonizáló diskurzusait és az "idegenkedést" vizsgálják, ahogy azt Keane is bemutatta. A hamis hírek kora olyan világot teremtett, ahol a média hatása nemcsak a valóság torzítását, hanem az egész demokratikus rendszert veszélyezteti. Az újságírók felelőssége nem csupán a tények közvetítése, hanem az igazság megvédése, és ezen keresztül az emberi méltóság megerősítése. Ahogy Orwell is mondta, a szabadság azt jelenti, hogy megmondhatjuk az embereknek azt, amit nem akarnak hallani. A mai világban, amikor olyan politikai vezetők, mint Kína, Donald Trump vagy Putyin, próbálnak elnyomni minden kritikát, kulcsfontosságú, hogy minden újságíró, de minden egyes ember is bátor legyen a saját véleménye megkérdőjelezésében.

Az aktuális média környezet olyan kihívásokat jelent, amikkel nemcsak a hivatásos újságíróknak, hanem az oktatóknak és a tanulóknak is meg kell birkózniuk. Milyen szerepe van a médiaoktatásnak a demokratikus társadalomban? Hogyan védhetjük meg a társadalmat a hamis hírektől? A társadalmi média hatása, valamint az álhírek elterjedése olyan új kihívásokat vet fel, amelyekre mindenképp választ kell adni. A közösségi média és az internetes platformok elárasztják a társadalmat a hamis információkkal, miközben az álhírek terjedése növeli a közbizalom hiányát és fenyegeti a demokratikus rendszereket.

Bár sokak számára a hamis hírek korszaka elkeserítő, nem szabad elfelejteni, hogy a fejlődés és az optimizmus is lehetséges. Keane is kifejezte azt a reményt, hogy a média világában egyre többen fognak felébredni a manipulációkkal szemben. De ahhoz, hogy a demokrácia valóban működőképes maradjon, a média és a demokratikus oktatás közötti szoros kapcsolat kiemelkedően fontos. Az embereknek meg kell érteniük a média manipulációs technikáit, és fel kell készülniük arra, hogy ne hagyják magukat félrevezetni.

A demokrácia jövője nem csupán azon múlik, hogy az újságírók képesek-e helyesen gyakorolni szakmájukat, hanem azon is, hogy a polgárok milyen mértékben képesek kritikusan és tudatosan viszonyulni a médiához. A médiaoktatásnak tehát nemcsak az információk helyes értelmezésére kell összpontosítania, hanem arra is, hogy a fiatal generációkat felkészítse a hamis hírek és a politikai manipulációk elleni védekezésre.

Hogyan alakította át az internet a társadalmi és kommunikációs struktúrákat?

Az internet harmincadik születésnapja egybeesett annak a felfedezésnek az időpontjával, hogy az internet mennyire kicsúszott a kezünkből, és már nem az a liberális eszköz, amelynek eredetileg szánták. Tim Berners-Lee, az internet atyja, nem ünnepel, hanem inkább elgondolkodva tekint a találmánya rendellenes fejlődésére, és arra figyelmeztet, hogy ha most nem változtatunk irányt, akkor az internet nem fog elbukni; mi fogunk megbukni. A digitális közterek, amelyek valaha az információ szabad áramlásának helyei voltak, ma már tele vannak zaklatókkal, rasszistákkal és misógynistákkal, akik egy újfajta hisztériát hoztak a közvitába. Mozgásaink és érzéseink folyamatosan megfigyelés alatt állnak, mivel a megfigyelés a digitális korban a gazdasági modell. A Facebook a történelem leggazdagabb és legerősebb kiadójává vált azáltal, hogy az algoritmusokkal helyettesítette a szerkesztőket – így darabokra zúzta a nyilvános teret, és több millió személyre szabott hírcsatornára bontotta, miközben mi az ő figyelmünket adva rengeteg pénzt keresnek. (Viner, 2017) Hogyan juthattunk idáig? Talán éppen most van itt az ideje, hogy egyáltalán megpróbáljunk közös nevezőre jutni az internet történelmét illetően.

Valójában az internet már régebb óta létezik, tehát amit itt valójában a webhasználat történelméről beszélünk, annak központjában a kapcsolódás áll. Az internet lehetővé teszi, hogy minden egyes bit kölcsönhatásba lépjen minden mással digitális formában. Az internet legnagyobb haszna abban rejlik, hogy az emberi aktivitásokat egyre inkább összehozza, és ebben a kontextusban nemcsak a technikai eszközökről van szó, hanem a web szervezésére és kezelésére képes hatalmas cégekről is, mint például a Google. A web fejlődésének egyik legfontosabb aspektusa, hogy az internet gyorsan pénzt kezdett keresni – az ingyenes használatért cserébe a reklámok és személyes adataink felhasználásával. A web, amely gyors interakciókat jutalmaz, új típusú gazdaságot hozott létre: a figyelem gazdaságát. Azonban éppen ezen a gyors reakción alapuló működés hozza létre a „hamis hírek” környezetét. A webet ez a figyelem alapú gazdaság fogta meg, és a közérdek nem mérhető másként, mint a közönség érdeklődésének alapján. A reakciók gyorsasága és a felhasználói impulzusok irányítása egy olyan társadalmi környezetet hozott létre, amelyben az online polarizáció és a kegyetlenség rendkívüli mértéket öltött. (Guardian Editorial, 2019)

Fontos, hogy az internetet más társadalmi és kommunikációs ágensekkel együtt vizsgáljuk. Az információs zűrzavar az interneten terjedő félretájékoztatás, a mainstream médiák szerepe a gyenge minőségű információk terjesztésében, valamint a helyi média gyengülése és a botok használata, amelyek manipulálják és befolyásolják a közvéleményt. Mindezek az internethez kapcsolódnak, de figyelembe kell venni, hogy az információs zűrzavar egy olyan különleges konfigurációja a humán és nem-humán aktorok kapcsolatainak, amely sajátos módon formálja a közvéleményt. (Wardle és Derakhshan, 2017)

Az internet hatása a társadalmi és politikai diskurzusra nemcsak technikai, hanem kulturális kérdés is. Carole Cadwalladr és Martin Moore arra figyelmeztetnek, hogy a digitális világban való tájékozódás egyre inkább egy olyan társadalmi átmenetet jelez, amelyben a hagyományos médiaformák, mint a nyomtatott sajtó vagy a televízió, már nem adhatják meg azokat az irányvonalakat, amelyekre az embereknek szükségük van. A web fejlődése a demokratikus média elképzelését is alapjaiban változtatta meg, hiszen ma már a hagyományos értelemben vett passzív közönség helyett aktív szereplők alakítják a médiát. A digitális generáció, amely már nem az analóg médiumok történeteit tanulmányozza, hanem azok alkotójaként és formálójaként jelenik meg, a jövő társadalmi kommunikációs táját alakítja.

A média 2.0 és a web 3.0 közötti különbségek fontos szerepet játszanak abban, hogy megértsük, hogyan alakult át az internet szerepe. Az internet első verziója egyirányú kommunikációs csatornaként működött, ahol a tartalmat a médiaszolgáltatók adták át a közönségnek. A web 2.0 lehetővé tette, hogy mi, felhasználók, tartalmat hozzunk létre, és egymással kommunikáljunk. A web 3.0 pedig már nem csupán reagál ránk, hanem aktívan formálja és befolyásolja cselekedeteinket, miközben kiterjed a kibővített valóságra és az „internet of things” koncepciójára. Ez a fejlődés hatalmas változást hozott a médiaelméletben, és olyan új perspektívákat nyitott, amelyek a társadalmi interakciók és a technológiai fejlődés összefonódását vizsgálják.

Fontos megérteni, hogy a digitalizáció nemcsak a média működését alakítja át, hanem az emberek mindennapi életét is. A web nem csupán egy eszköz, hanem egy globális közeg, amelynek hatásai társadalmi, gazdasági és politikai szinten is megfigyelhetők. A jövőbeli kutatások és elemzések során érdemes figyelembe venni az internet társadalmi szerepét, valamint annak hatásait a demokratikus rendszerekre, az egyéni szabadságjogokra és a társadalmi igazságosságra.

Hogyan formálja a digitális média az oktatást és a társadalmi kapcsolatokat a 21. században?

A digitális média forradalmi hatása nemcsak a kommunikáció világát alakítja át, hanem új kihívások elé is állítja az oktatási rendszereket, különösen az új generáció média- és információkezelési képességeit. A digitális eszközök elterjedése lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok egyre inkább saját maguk alakítsák a közvetlen kommunikációs térüket, sőt, létrehozzák a médiát, amelyet fogyasztanak. Az internet világában a hagyományos médiaelemzés már nem elegendő ahhoz, hogy megértsük a digitális platformok hatását a társadalomra. Ahhoz, hogy a diákok valóban felkészüljenek a 21. századra, nem csupán a videókamera használatának oktatása vagy a híradóban való szereplés imitálása szükséges, hanem a digitális eszközök és szoftverek készítése is – hogy a fiatalok maguk készíthessék el azokat a tartalmakat, amelyek meghatározzák a jövő társadalmi diskurzusait.

A "Media Studies 2.0" programok, amelyek a digitális korszak szükségleteire reagálnak, már nem csupán a hagyományos médiaelemzésre építenek. A digitális környezet olyan új formákat és lehetőségeket kínál, mint a "mindennapi alkotás" és az adatok kihasználása és megfigyelése. A cél az, hogy a diákok képesek legyenek nemcsak értelmezni a médiát, hanem aktívan részt vegyenek a digitális környezet alakításában. A hagyományos "Media Studies 1.0" típusú képzés, amely a passzív tartalomfogyasztást és a médiahíradók utánzását helyezte előtérbe, már nem felel meg a modern kihívásoknak.

A digitális világ egyik legnagyobb problémája, hogy a közösségi média és az internetes tartalmak ellenőrizhetetlenné váltak, és a hagyományos szabályozási keretek nem alkalmazhatók rájuk. Míg a hagyományos sajtó és a televízió esetében léteznek olyan önszabályozó mechanizmusok, mint például az IPSO vagy az Ofcom, a közösségi médiaplatformok nem esnek ezek hatálya alá. Ennek eredményeként olyan tartalmak terjedhetnek, amelyek károsak lehetnek a társadalom számára, például a hamis hírek és a dezinformációk. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkelye ugyan védi a szólásszabadságot, de a kérdés az, hogy hogyan lehet megőrizni a szólásszabadságot anélkül, hogy korlátoznánk a szabályozásra és a valódi tájékozódásra tett erőfeszítéseket.

A hamis hírek kérdése nem új keletű. Már a történelemben is léteztek manipulációk és propagandák, de a digitális korszakban a manipuláció lehetőségei és hatásai sokkal nagyobbak lettek. A digitális világban, ahol az információk gyorsan terjednek, és az algoritmusok az érdeklődésünk és preferenciáink alapján alakítják a tartalmat, minden egyes felhasználónak tudatosan kell kezelnie az információkat, hogy elkerülje a manipulációt. A diákok számára különösen fontos, hogy megtanulják, hogyan ellenőrizhetik a forrásokat, hogyan végezhetnek kereséseket a linkeken, hogyan használhatják a fordított képkeresést, és hogyan végezhetnek triangulációt a főáramú médiával a kétes információk kiszűrésére.

A médiahasználat és a médiahatások elemzése nemcsak a technikai készségeket igényli, hanem mélyebb társadalmi és pszichológiai megértést is. Sonia Livingstone, a londoni közgazdaságtan- és médiatudományi professzor a médiumok és az emberek közötti kapcsolatokat úgy írja le, mint egy struktúra és ügynökség közötti dinamikát. A kérdés az, hogyan tudjuk jobban megérteni a társadalmi hatásokat és azok következményeit, miközben a média egyre nagyobb hatással van ránk. A médiának hatalmas szerepe van abban, hogyan formálja a társadalmi kapcsolatokat, a közvéleményt és hogyan befolyásolja a döntéshozatalt. A digitalizált világban a felhasználóknak egyre inkább fel kell ismerniük, hogy mit bízhatnak meg, mit nem, és hogy mi az, ami igazán az ő érdekeiket szolgálja.

A médiaelemzés és a médiairodalom terén végzett kutatások segíthetnek megérteni, hogyan alakul a társadalom digitális környezetben, és milyen új megközelítésekkel kell élni annak érdekében, hogy az oktatás és a média kapcsolata ne csupán a technikai ismeretek szintjén, hanem a társadalmi és etikai szinten is fejlődjön.

Miért terjed gyorsabban a hamis hír, mint az igazság, és hogyan befolyásolják az algoritmusok az igazságról alkotott véleményünket?

A demokráciák működése és az információs közeg között egyre erősebb a kölcsönhatás, melynek eredményeként a hiteles információk, az igazságok és a különböző nézőpontok iránti bizalom csökkent. A tények és azok forrásainak megbízhatósága nem csupán személyes meggyőződés kérdése, hanem a társadalmi diskurzus alapvető része is. A megerősítési torzítás (confirmation bias) azt sugallja, hogy az emberek hajlamosak olyan információk mellett állást foglalni, amelyek megerősítik saját előzetes véleményüket, miközben elutasítják azokat, amelyek ellentmondanak azoknak. A legnagyobb probléma ott rejlik, hogy az egyes médiumok, a közösségi platformok és az algoritmusok mind ezt a jelenséget erősítik, és az emberek egyre inkább arra hajlanak, hogy csak azokat a nézőpontokat tartják érvényesnek, amelyek megerősítik az ő már kialakított világképüket.

A közösségi média és a digitális eszközök növekvő szerepe a valódi információk és a manipulált tartalmak közötti határok elmosódásához vezetett. A különféle algoritmusok, amelyek az online térben személyre szabott tartalmakat kínálnak, képesek arra, hogy jobban ismerjék a felhasználót, mint ő saját magát. Az algoritmusok az emberek előzetes érdeklődésére és preferenciáira építenek, miközben elnyomják azokat a véleményeket, amelyek nem illeszkednek az egyén vagy a közösség által elvárt világképbe. Az algoritmusok hatására a hamis hírek gyorsabban terjednek, mivel azokat gyakran olyan környezetekben terjesztik, ahol már erős előítéletek vannak a témával kapcsolatban.

A "post-truth" világában a közvélemény manipulálása egy új dimenziót nyert, melyben a valóság egyre inkább szubjektív és elmosódott. A hagyományos média és a modern digitális eszközök keveredése egy olyan új kihívást teremtett, amelyben az emberek képesek elhitetni magukkal, hogy egyértelmű igazságok léteznek, miközben maga az igazság gyakran elmosódik és torzul. Ebben a környezetben a fake news gyorsan elérhetik a célközönséget, míg a valóság, amely gyakran bonyolultabb és árnyaltabb, nem talál elegendő figyelmet.

A média és az oktatás hatalmas szerepet játszanak abban, hogy a jövő generációi hogyan tudnak majd navigálni ebben az új digitális világban. Az olyan tantárgyak, mint a médiatudomány és a digitális műveltség, a 21. századi oktatás kulcsfontosságú elemeivé váltak. A médiaoktatás célja nem csupán az, hogy a diákok felismerjék a fake news-t és más manipulált tartalmakat, hanem hogy megtanulják azokat a kritikai elemzési eszközöket is, amelyek segítségével képesek lesznek különbséget tenni a megbízható információk és a torzított tartalmak között.

A digitális világ fejlődésével nemcsak az oktatás, hanem a technológiai eszközök is változnak. Az olyan digitális eszközök, mint a fordított képkeresés, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy nyomon követhessék egy adott kép vagy tartalom eredetét, egyre inkább szükségessé válnak a mindennapi médielfogyasztás során. Ez segíthet abban, hogy a felhasználók felismerjék, amikor egy régi hírfotót egy teljesen más kontextusban használnak, vagy amikor a képek manipulálásával próbálnak szándékosan hamis benyomásokat kelteni.

Ezek az eszközök, bár hatékonyak, önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy megoldják a digitális világ problémáit. A valódi megoldás a tudatos médiatudatosságban és a kritikai gondolkodás fejlesztésében rejlik. Az oktatásnak tehát nemcsak arra kell összpontosítania, hogy a diákok képesek legyenek felismerni a hamis információkat, hanem arra is, hogy megtanulják, hogyan navigáljanak a bizonytalanság világában. A társadalom számára kulcsfontosságú lesz az, hogy miként értelmezzük és kezeljük a gyorsan változó információs környezetet, és hogyan építünk olyan készségeket, amelyek segítenek fenntartani az egyensúlyt az érzelmi reakcióink és a racionális gondolkodás között.

Miért bántotta Caligula szadista módon a szenátori és lovagi osztályt?
Hogyan magyarázhatók a Lemaître–Tolman (L–T) modellek a gravitációs kölcsönhatások és az univerzum tágulásának fényében?
Miért fontos a határok megértése egy rabszolga számára?
Hogyan alakította az ókori Görögország a mezőgazdaságot és a kereskedelmet?
Hogyan alakítja a félelem politikája a társadalmat és a politikai diskurzust?