A mellkas röntgenfelvételek pontos végrehajtása kulcsfontosságú a helyes diagnózis felállításában, különösen amikor speciális projekciókat, mint az AP axialis (lordotikus) mellkasfelvételt végezzük. Az AP axialis projekció során az egyik legfontosabb tényező a beteg testtartásának megfelelő beállítása, valamint a központi sugár (CR) helyes irányítása. A központi sugár szögének és a középsík (midcoronal plane) viszonyának figyelembevétele segít abban, hogy a mellkasfelvétel megfelelően rögzítse a tüdőmezőket és a bordák helyes viszonyát.

A középsík és az IR (képalkotó receptor) közötti szög meghatározása alapvető fontosságú. Ha a középsík 30 fokos szögben van az IR-hez viszonyítva, akkor a szükséges CR szög 15 fokkal cephal irányba történő elforgatásával érhető el a legjobb felvétel. Azonban, ha a cél a tüdőbeli interlobáris folyadékgyülem vizsgálata, akkor a CR-t nem szükséges megdönteni, ebben az esetben inkább a beteg 15-20 fokos döntése javasolt a megfelelő projekció eléréséhez.

A megfelelő háthajlítás és a CR szögének beállítása elengedhetetlen a helyes képi eredményhez. Ha a beteg háta nem hajlik elég erőteljesen, vagy a CR szög nem megfelelő, akkor a kulcscsontok nem megfelelően kerülnek a tüdőcsúcsok fölé, és a bordák nem fognak szuperimponálódni. Ennek eredményeként a felvétel torzulhat, mivel a kulcscsontok elfedik a tüdőcsúcsokat, és az elülső bordák a hátsó bordák alatt helyezkednek el.

Amennyiben a hát túl erősen van meghajlítva, vagy a CR szög túlzottan cephal, a felvételen a tüdőmezők nagy mértékű rövidülése figyelhető meg, és a hátsó bordák összemosódhatnak, így nem kivehetőek. Az ilyen típusú elmozdulás általában azt jelzi, hogy a beteg hátát túl erőteljesen hajlították meg, vagy a CR túlzottan el volt forgatva.

A mellkas elforgatása szintén nagy jelentőséggel bír, mivel ez a hiba befolyásolja a kulcscsontok és a gerinc közötti távolságot. Ha a kulcscsontok és a gerinc közötti távolság eltérő, akkor az oldalirányú elforgatás jele is megjelenhet, ami torzíthatja a képet. Ha a jobb oldali kulcscsont jobban szuperimponálja a gerincet, akkor a CR balra volt irányítva, és fordítva. A rotáció szakszerű elemzésével megelőzhetőek az ilyen típusú hibák, amelyek megnehezítik a tüdő és a szív pontos ábrázolását.

A kisgyermekek és csecsemők mellkasfelvételei külön figyelmet igényelnek. Az ilyen típusú felvételek készítésekor figyelni kell a fej helyzetére és a test elforgatásának elkerülésére. A leggyakoribb hiba, hogy a CR-t nem megfelelően állítják be oldalirányban, vagy a fej elforgatása miatt a mellkas rotálódik. Az ilyen hibák könnyen észlelhetőek a kulcscsontok és a gerinc közötti távolság, valamint a jobb és bal oldali alsó hátsó bordák hossza alapján.

A helyes középsík és IR irányítás különösen fontos a csecsemők és újszülöttek esetében, mivel ezek a betegek nem rendelkeznek a felnőttekre jellemző kyphoticus görbülettel. Ez a különbség okozza a lordotikus megjelenést az AP felvételen. A helytelen CR centrázással még inkább fokozható a lordotikus hatás, amely a tüdőt és a mediastinalis struktúrákat torzíthatja, valamint a szív csúcsának felfelé történő elfordulását eredményezheti. A helyes technikai beállításokkal elkerülhető ez a torzítás.

Ha a CR és IR irányítását megfelelően állítják be, akkor a mellkasfelvétel nem mutat lordotikus megjelenést. A csecsemők mellkasának AP felvételekor a fej és a nyak semleges helyzetbe állítása segíthet elkerülni a légúti és tüdőcsúcsok eltakarást. Ezenkívül az ETT (endotracheális cső) elhelyezésének értékelése is nehézségekbe ütközik, ha a száj és az orr területén fedett struktúrák vannak. A megfelelő beállítások biztosítják, hogy a felvétel pontosan tükrözze az anatómiai struktúrákat.

A tüdők megjelenése és a tüdőlégtelenség figyelése szintén kulcsfontosságú. A csecsemők és újszülöttek tüdőjében a levegő mennyisége és a tüdő telítettsége könnyen változhat egy-egy borda elmozdulásával, és ez már különböző megjelenéseket eredményezhet a felvételen. A sűrűbb anyagok, mint a vér vagy a genny, a tüdő alveolusaiban lévő levegőt elnyomják, ami az alacsonyabb fényességű, "puhább" megjelenést okoz a röntgenfelvételen. Az ilyen típusú elváltozások felismerése segíthet a pontos diagnózis felállításában.

Milyen hatással van a megfelelő pozicionálás a radiológiai képek minőségére?

A pontos képalkotás érdekében a megfelelő pozicionálás és a középpont (CR) helyzete alapvetően meghatározza a kép minőségét, különösen az ízületi tér láthatóságát és a csontok közötti viszonyokat. A legkisebb elmozdulás is zavarhatja a diagnosztikai folyamatot, ezért a betegek pontos elhelyezése kulcsfontosságú a helyes képek elkészítésében. A pontatlan pozicionálás következtében a fontos anatómiai részletek, például az ízületi rések és csontok, nem mindig kivehetőek, ami hibás diagnózist eredményezhet.

A hibás pozicionálás leggyakoribb példája a boka laterális projekciója, ahol a talar dómok rossz előre állása miatt nem látható tisztán az ízületi rés, és a fibula helyzete is helytelenül kerül ábrázolásra. Egy jól pozicionált laterális boka projekcióban a talar dómok egymásra vetülnek, míg a fibula a sípcsont hátsó felén jelenik meg. Ha a laterális boka nem mutatja meg a dómok egymásra vetülését és a fibula előrébb van, akkor az elülső talar dómot valószínűleg a laterális dóm jelenti, mivel az azonos irányban mozog a fibulával.

A hibásan pozicionált térd- vagy könyökradiográfiák is gyakran hasonló problémákat okoznak. A térd laterális projekciójánál például a femorális kondilák között a helyes szuperpozíció akkor valósul meg, ha a medialis kondilák hátsó felszínét azonos irányban látjuk. Ha ezek elmozdulnak egymáshoz képest, akkor a pozicionálás korrekciója elengedhetetlen a megfelelő diagnosztikai eredmény eléréséhez.

A középpont (CR) helyes beállítása ugyancsak alapvető. Ha a CR el van térve, akkor a képen lévő struktúrák közötti viszonyok elmosódnak, így a részletes diagnózis elkészítése nehézzé válik. Ezt különösen fontos figyelembe venni a fej vagy a koponya ábrázolásakor. Például, ha a felvételen a supraorbitális margók nem megfelelően vannak beállítva a petrosus gerincekhez képest, akkor a képen az anatómiai struktúrák szuperpozíciója hibás lesz. Ilyen esetekben a beteg pozicionálásának módosítása vagy a CR szögének korrekciója szükséges a megfelelő képalkotás érdekében.

A beteg újrapozicionálása során fontos, hogy az elmozdulás mértékét és irányát precízen meghatározzuk. Először is, azonosítani kell a két struktúrát, amelyek elmozdultak egymástól. Ezt követően meg kell határozni, hogy milyen irányban és milyen mértékben szükséges őket elmozdítani, hogy azok újra helyesen legyenek elrendezve. A pontos beállítást követően a képet ismételten rögzíteni kell a szükséges módosításokkal.

A sugárvédelmi gyakorlatok alkalmazása szintén kulcsfontosságú. A diagnosztikai radiológiában dolgozó szakembereknek minden esetben be kell tartaniuk a sugárvédelmi irányelveket, hogy minimalizálják a sugárzás hatását. Ez különösen fontos a gyermekek esetében, mivel ők sokkal érzékenyebbek a sugárzásra a gyors sejtmegújulásuk miatt. A gyermekeknél a sugárzás által okozott genetikai mutációk hatásai hosszú távon jelentkezhetnek, mivel ők hosszabb élettartammal rendelkeznek, és nagyobb valószínűséggel alakulnak ki radiációval összefüggő betegségek.

Fontos, hogy a radiológiai szakemberek folyamatosan értékeljék a sugárvédelmi gyakorlatokat, mivel minden sugárdózis, függetlenül annak mértékétől, reakciót vált ki a szervezetben. A sugárvédelmi intézkedések, mint a helyes pozicionálás és a CR szögének pontos beállítása, segíthetnek abban, hogy a betegek a lehető legkevesebb sugárterheléssel részesüljenek a vizsgálatokban, miközben biztosítják a megfelelő diagnózist.

A pozicionálás és a sugárvédelmi elvek közötti kapcsolat egyensúlyban tartása alapvető a radiológiai képek minőségének javítása érdekében. A megfelelő eljárások alkalmazásával elkerülhetők a felesleges radiációk és javítható a diagnosztikai folyamat hatékonysága.