A bűnügyi kutatásnak a társadalom által okozott károk feltárására kell összpontosítania, különösen akkor, amikor azok közvetlen támadást jelentenek az egyének életcéljaira és autonómiájára. Az olyan cselekedetek, amelyek káros hatást gyakorolnak az élőlények életére, mind jogi, mind jogellenes formában, egyre inkább a kriminalisztikai vizsgálódások középpontjába kerülnek. Goyes (2016) arra figyelmeztet, hogy a bűnügyi szakemberek erkölcsi felelőssége, hogy a megszerzett tudást nem csupán akadémiai környezetben használják, hanem aktívan fellépjenek a társadalmi és jogi igazságosság érdekében. Ez az aktív kriminológia elve, mely a kutatásokat az egyetemi határokon túl, valós társadalmi és jogi változások előmozdítására irányítja.

A bűnügyi tudomány fejlődésében egy különösen figyelemre méltó irányzat bontakozott ki az állatok jogainak védelmére: az "állatjogi kriminológia". E szempont szerint az állatok jogait nem csupán a humán bűnügyi jogi rendszerben kell figyelembe venni, hanem egy olyan szemléletet kell kialakítani, amely az állatok jogsértéseit is ugyanolyan súllyal kezeli, mint az emberek esetében felmerülő bűncselekményeket. Ebből a nézőpontból az állatokat gyakran nemcsak jogszerű, hanem jogellenes támadások is sújtják, melyekre a hagyományos kriminológia nem ad megfelelő választ.

A fajelmélet (speciesism) például nemcsak a fajok közötti diszkriminációra utal, hanem az állatok elnyomásának és kizsákmányolásának a modern társadalomban elfogadott formáit is magában foglalja. Az állatok nem képesek a hagyományos módon protestálni jogaikért, mivel nincsenek szavak, amelyekkel kifejezhetnék fájdalmukat vagy kéréseiket. Ebben az értelemben a fajelmélet nem csupán erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem jogi szempontból is súlyos aggályokat vet fel. A filozófus Peter Singer (1990) munkái megerősítik, hogy az állatok jogait a hasznosság elve alapján kell vizsgálni, amely minden faj számára egyenlő elbánást biztosít a szenvedés elkerülésében. Singer szerint, ha az emberek és más állatok közötti összehasonlításokat nem végezzük el, akkor erkölcsi és etikai ellentmondások merülhetnek fel, amelyek tovább erősítik a fajelmélet elleni érvet.

A non-speciesista kriminológia (Beirne, 1999) célja, hogy kiegyenlítse a bűnügyi vizsgálódások eloszlását, figyelembe véve az állatok szenvedéseit is. Ez a megközelítés nemcsak az emberi jogokat helyezi középpontba, hanem minden élőlény jogait egyformán értékeli, az állatok jogait pedig olyan súlyú kérdésként kezeli, mint az emberekét. A non-speciesista kriminológia tehát nemcsak a bűnözést, hanem annak erkölcsi és jogi alapjait is kritikusan vizsgálja, és arra összpontosít, hogy a jogot minden faj számára egyformán kell alkalmazni.

A bűnügyi vizsgálódás ezen formája nemcsak az illegális állatkínzást és állatbántalmazást veszi figyelembe, hanem azokat az "extra-legális" cselekedeteket is, amelyek jogilag nem szabályozottak, de mégis károsak az állatok számára. Beirne (2014) elméleti javaslata az állatok védelme érdekében azt is célozza, hogy a "homicide" (gyilkosság) fogalmát újraértelmezzük, hiszen az eredeti latin kifejezés (homo és caedere) az emberi életre vonatkozik. A "theriocide" (állatgyilkosság) fogalmát Beirne (2014) vezette be, amely arra a különböző emberi cselekedetekre vonatkozik, amelyek állatok halálát okozzák.

A non-speciesista megközelítés gyakorlati alkalmazása az állatok jogait figyelembe vevő jogalkotásban is új kihívásokat jelent. Beirne (2018) bemutatta, hogy a nem faj-centrikus kriminológia hogyan alkalmazható a jogi környezetben, például abban, hogy mi tekinthető törvényes vagy törvénytelen állatgyilkosságnak. A jogalkalmazás ezen formája figyelembe veszi az állatok perspektíváját, ami alapvető a jogi és etikai kérdések tisztázásában.

A társadalom változó normái, a környezeti és társadalmi igazságosság elvei mind arra ösztönzik a jogalkotókat és a kutatókat, hogy átgondolják az állatok jogait és védelmét a bűnügyi és jogi diskurzusban. Az aktív kriminológia és a non-speciesista kriminológia egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy az állatok is egyenlő elbánásban részesüljenek, és hogy a jövő jogrendszerei jobban tükrözzék az etikai elveket és a társadalmi igazságosságot.

Miért és hogyan támadják meg a vadon élő állatok védelmére irányuló jogszabályokat?

A vadon élő állatok védelme és az illegális vadászat elleni küzdelem összetett, sokféle indoklást, társadalmi és gazdasági kontextust von maga után, amelyek számos módon aláássák a jogi kereteket, és amelyek különböző érdekcsoportok számára az illegális viselkedés megértését és igazolását lehetővé teszik. A vadon élő állatok illegális kereskedelme nem csupán a nemzetközi és nemzeti jogrendek ütközését jelenti, hanem a különböző csoportok és közösségek szociális, gazdasági és kulturális normáit is összecsapja. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy hogyan és miért támadják meg a vadon élő állatok védelmére irányuló jogszabályokat, illetve hogy mit is jelent a "vitás illegálitás" a gyakorlatban.

A történelmi kontextusban zajló jogi viták a múltban elkövetett igazságtalanságokra építenek. Azo

Környezeti Igazságosság: Az USA-tól az Egyesült Királyságig és a Globális Délre

A környezeti igazságosság paradigmája globális mozgalommá vált, amely már nem csupán az Egyesült Államok etnikai kisebbségeinek tapasztalataira korlátozódik. Az Egyesült Államokban indult, de mára számos fejlett és fejlődő országban elterjedt. A környezeti igazságosság célja, hogy felhívja a figyelmet a környezeti egyenlőtlenségekre, amelyek különböző társadalmi csoportokat érintenek. Egyre több fiatal és diák dolgozik együtt a környezeti igazságosság kérdésein, és mint Bullard (2024) megjegyzi, ez a munka a következő generációkkal, a tudománnyal és az adatokkal folytatódik, miközben kerülni kell a hamis megoldásokat.

A környezeti igazságosság paradigmáját több kritika érte, például azt, hogy túl széles és különböző társadalmak, országok eltérően értelmezik. Ennek egyik fő kritikája, hogy a fogalom széles spektrumot ölel fel, amely számos definícióval és értelmezéssel rendelkezik, így nehéz egy mindent átfogó, univerzális definíciót adni (Ekhator, 2017). Ennek ellenére a környezeti igazságosság továbbra is virágzik, és globálisan, fejlett és fejlődő országokban egyaránt komoly szerepet kap. Az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália például mind olyan országok, ahol jelentős környezeti igazságtalanságok vannak jelen, és ahol a környezeti igazságosság elveit alkalmazzák az egyenlőtlenségek vizsgálatában. Mára egyértelművé vált, hogy a környezeti igazságosság nem csupán a globális északi országok, hanem a globális déli országok problémáit is felöleli, ahogyan Holifield et al. (2018) is fogalmazott, a kutatás széleskörű multidiszciplináris irodalmat generált, amely a globális dél és észak különböző politikai és társadalmi kérdéseit öleli fel.

Az Egyesült Királyságban a környezeti igazságosság kutatása viszonylag új, és a ’90-es évek végén indult, ahol a depriváció, mint fő társadalmi mérce, és a környezet szélesebb körű értelmezése volt a jellemző. Az Egyesült Királyságban az ipari területek, hulladéklerakók, légszennyezés, közlekedési balesetek és árvíz, valamint a zöldterületekhez való hozzáférés mind szerepeltek a kutatásokban. Azonban a környezeti igazságosságot gyakran felülről irányították, nemcsak a nemzetközi megállapodások, hanem az ilyen típusú igazságosság alkalmazása is politikai prioritásoktól függött (Mitchell, 2019). Az Egyesült Királyságban a környezeti egyenlőtlenségekkel kapcsolatos felismerés egyre nagyobb hangsúlyt kapott, és a kormányzati ügynökségek, mint az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynöksége, inkább az „környezeti egyenlőtlenségek” kifejezést használják a környezeti igazságosság helyett (Ako, 2013).

Bár a politikai és érdekképviseleti konfliktusok miatt az Egyesült Királyságban a környezeti igazságosság elérése lassabb volt, mint remélhető volt, számos NGO és közösségi csoport már jelentős hatást gyakorol az ügyre. Az elismerés, hogy a környezeti igazságtalanságok léteznek, egyre inkább teret nyert, és a kormányzat, illetve a közösségi szervezetek körében egyre nagyobb mértékben vált fontos kérdéssé (Davies et al., 2024).

A globális dél szempontjából a környezeti igazságosság egy különböző, gyakran a gyarmati múltból és a kapitalizmus következményeiből eredő problémákat ölel fel. A "Globális Dél" fogalmát nem csupán földrajzi, hanem szimbolikus értelemben is használják, és e régiók népei gyakran szenvednek elnyomást és kizsákmányolást, amely a globális északban is jelen van, elsősorban a marginalizált, elnyomott közösségek formájában (Santos, 2016). A globális dél országai, mint Afrika, Ázsia és Latin-Amerika, különösen az olyan országok, mint Nigéria, ahol az ipari kitermelés dominál, kiemelkednek a környezeti igazságosság kutatásában. A Nigériai Delta térségében a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés és az azok feletti ellenőrzés kérdése a környezeti igazságosság legfontosabb aspektusa, míg az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban inkább a bolygó jólétére és a közvetlen közéleti részvételre helyeződik a hangsúly.

Ezekben az országokban, különösen a nyersanyagkitermelés által sújtott területeken, az erőforrásokkal való hozzáférés és az azt érintő igazságtalanságok kulcsfontosságúak a környezeti igazságosság paradigmájának megértésében. Az afrikai országok esetében, ahol a természeti erőforrások kimerítése és az azt követő társadalmi és környezeti következmények élesebben jelentkeznek, az igazságosság kérdése különös hangsúlyt kapott. Az ilyen típusú környezeti igazságtalanságok nemcsak gazdasági, hanem mély társadalmi és politikai problémákat is felvetnek, amelyeket globális szinten is szükséges kezelni.

Hogyan értékeljük az akut hasi fájdalmat?
Hogyan végezzük el a bordák röntgenfelvételét helyes pozicionálással?
Milyen komplikációk és diagnosztikai lehetőségek merülnek fel különböző bőrbetegségek esetén?