A vallási és politikai értékek hatása az egyén világképére és a tényekről alkotott felfogására rendkívül összetett. A vallásos értékek különösen fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban, mivel az emberi gondolkodás gyakran azok alapján építi fel, amit vallásos hitrendszere, szokásai és közösségi normái meghatároznak. Az ember hajlamos a saját tapasztalatait és érzelmi megéléseit másokra is kiterjeszteni, mivel ezek mélyen összefonódnak az önazonosságukkal és a vallási meggyőződésekkel. Egy vallásos személy hajlamos a világot úgy látni, hogy az összhangban legyen vallási értékrendjével, és ezt a felfogást követi a társadalom többi tagjával való interakciók során is.

A vallásos személy, miután erős meggyőződései vannak a szexualitás eredetéről, például könnyebben elhiszi azt a médiában és az interneten található híreket, amelyek azt sugallják, hogy a szexuális orientációt életkörülmények formálják, nem pedig biológiai tényezők. Az ilyen típusú híreket gyakran úgy értelmezi, hogy azok megerősítik a személyes világképét, mivel megfelelnek vallási értékrendjének. Ez a szellemi zárvány a vallásos hitben való megerősödés érzését kelti, miközben figyelmen kívül hagyhatja azokat a tudományos állásfoglalásokat, amelyek az orientációt biológiai adottságként tartják számon. Ezzel szemben egy vallásos személy hajlamos erősebben megkérdőjelezni azokat a jelentéseket, amelyek szexuális orientációt veleszületett tulajdonságként értelmezik, különösen, ha azok szekuláris tudósoktól vagy olyan egyetemekről származnak, amelyeket vallásos meggyőződéseik ellenkezőjének tartanak.

A vallásos közösség és a vallási vezetők hatása is fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Az egyén, aki vallásos közösséghez tartozik, hajlamos a közösség véleményét követni, és megerősíteni azokat a nézeteket, amelyek az ő személyes vallási meggyőződéseivel összhangban állnak. A közösségi nyomás, a társadalmi konformizmus és a társas bizonyítékok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyén tovább erősítse azokat a véleményeket, amelyek a vallásos értékrendjét tükrözik. Az ilyen típusú társadalmi interakciók során az emberek hajlamosak elfogadni és megerősíteni azokat az álláspontokat, amelyek a vallásos meggyőződésükkel összhangban állnak.

A választott vallás, vallási vezetők és vallási közösségek hatása tehát kulcsfontosságú az egyéni tényekről alkotott felfogásaink formálásában. A vallási elvek és a vallási közösségek azon célja, hogy fenntartsák és megerősítsék a társadalmi értékeket, alapvetően alakítják a valóságról alkotott elképzeléseinket. Az emberek a saját tapasztalataikat és érzéseiket a közösségük normáira alapozva érzékelik, és hajlamosak elutasítani a másfajta tényeket, amelyeket nem tartanak összeegyeztethetőnek vallási meggyőződéseikkel.

Az empirikus kutatások és a kognitív pszichológia alapján megállapítható, hogy az egyén tényekről alkotott felfogása nemcsak az objektív bizonyítékok alapján, hanem azokat a személyes értékeket és hiteket is figyelembe véve formálódik, amelyekhez az illető a társadalom egyes csoportjaiban tartozik. Mindez egy szubjektív, értékalapú világképet eredményez, amely továbbra is erős hatást gyakorol a tények megítélésére, és hozzájárul a társadalmi megosztottsághoz. Azonban fontos megérteni, hogy a vallási és politikai értékek nemcsak az egyéni felfogást alakítják, hanem befolyásolják a társadalmi diskurzust is, és segítenek kialakítani azt a valóságot, amelyet az egyes közösségek és politikai csoportok igazságként elfogadnak.

Hogyan befolyásolja az intuitív epistemológia a politikai világ megértését?

Darwin megfogalmazása szerint: „A tudományos embernek nem lehetnek vágyai, érzései, csak egy szívtelen kővel.” Az ilyen állásfoglalás, bár rendkívül szigorúnak tűnhet, arra utal, hogy az egyéni megítéléseknek nem szabad érzelmi hatásoknak engedniük, ha a tényekről van szó. Az empirikus adatok a legfontosabbak, és az a kérdés, amit fel kell tenni: „Valóban hiteles információval találkozunk, vagy félrevezetnek minket?” A kérdés mögött rejlő alapvető gondolat az, hogy a politikai és társadalmi diskurzusokban sok esetben az egyének, mint „intuitív tudósok” cselekednek, próbálva megérteni a világot, és sokszor nem tudatosan, hanem szokásos módon kérdeznek és értékelnek. Mindezek a megközelítések az egyén intuícióira, előítéleteire és értékrendjére építenek.

A politikai diskurzusban hat nagy értékalapú epistemológia jelenik meg, mindegyik más kérdést tesz fel, és más módon közelíti meg a valóságot. A liberális gondolkodásmód például a „kárt okoznak-e az embereknek?” kérdést hangsúlyozza, míg a méltányosságra alapozó kérdés a diszkriminációval foglalkozik: „Kirekesztettek-e az embereket?” A konzervatív oldal, amely a méltányosság egy másik formáját képviseli, az arányosság elvét követi, így a kérdés inkább így hangzik: „Csalnak-e az emberek, vagy többet vesznek el, mint amit megérdemelnek?” A puristák az erkölcsi tisztaságot keresik, kérdésük: „Vajon erkölcstelen cselekedeteket követnek el az emberek?” A hűséget hangsúlyozó loyalisták számára az alapkérdés: „Hűségtelenek-e hozzánk?” Végül a rendet és tiszteletet védő constablerek kérdése az: „Az emberek megbecsülik-e a hagyományokat és az autoritásokat?” E kérdések mindegyike az egyes ember értékrendjéből, világnézetéből és érzelmi reakcióiból fakad.

Haidt és Tetlock elméletei között jelentős átfedés mutatkozik: az intuitív ügyész, Tetlock szélesebb értelemben vett normaváltásokat kereső kategóriája magában foglalja a puristák, loyalisták, constablerek és umpire-ek gondolkodásmódját. Az intuitív ügyész tehát egyfajta összefoglalója a konzervatív módszereknek, amelyek figyelmesen, szigorúan követik a normák megsértését minden szinten, legyen szó méltányosságról, szentségről, hűségről vagy hatalomról. A különbség az egyes csoportok között nemcsak a kérdésekben rejlik, hanem a motiváló értékekben is, amelyek meghatározzák, hogy miként közelítik meg az egyes problémákat.

A valódi kérdés az, hogy az intuitív epistemológia valóban hatással van-e a politikai gondolkodásra és a társadalmi döntéshozatalra. A hagyományos tudományos megközelítésekkel ellentétben, amelyek az adatok és tények elemzésére építenek, az intuitív módszerek nem mindig képesek a valóságot objektív módon ábrázolni. Az intuitív epistemológia tehát a szubjektív értékek és érzések vezető szerepét helyezi előtérbe, és a döntéshozatal sokkal inkább érzelmi alapú, mint racionális.

A kutatás, amelyet a CALSPEAKS panelen végeztek, arra próbált választ adni, hogy a választók hogyan formálják meg politikai véleményüket a valóságot és értékeket illetően. Az 2017 júniusi kutatás célja volt, hogy felmérje, az egyes emberek milyen kérdésekre építenek, amikor politikai vagy társadalmi ügyeket vizsgálnak. A kérdés az volt, hogy mi az, amit a legfontosabbnak tartanak a tények tisztázásakor. A válaszadók a hét különböző lehetőség közül három legfontosabbat választották ki: "Valóban félrevezetnek minket?" (tudós), "Szenvednek-e az emberek?" (gondoskodó), "Diszkriminálják-e az embereket?" (keresztény harcos), "Csalnak-e az emberek?" (bíró), "Indecens tettek történnek?" (purista), "Hűtlenek-e hozzánk az emberek?" (hűséges), "Sértik-e a hagyományokat vagy a hatalmat?" (rendőr).

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy az emberek nem feltétlenül a tények objektív vizsgálatára összpontosítanak, hanem inkább az érzelmi és értékalapú megközelítések dominálnak. Az emberek hajlamosak olyan kérdéseket feltenni, amelyek megfelelnek az őszinte meggyőződésüknek és erkölcsi alapjaiknak. Ez a tendencia különösen fontos lehet a politikai döntéshozatal során, hiszen a társadalom nagy része nem objektív adatokat értékel, hanem azokat az alapvető értékeket és kérdéseket tartja fontosnak, amelyek tükrözik a világképét és társadalmi igazságérzetét.

Végezetül, bár az intuitív epistemológia alapvető szerepet játszik a politikai döntéshozatalban, fontos megérteni, hogy az érzelmi alapú megközelítések és az értékrendek sokszor hajlamosak torzítani a valóságot. Az ilyen típusú gondolkodás nem mindig biztosít megbízható eredményeket, és könnyen vezethet félreértésekhez vagy polarizációhoz. A politikai diskurzusban való részvételhez elengedhetetlen, hogy felismerjük, miként hatnak ránk ezek az intuitív kérdések, és miként vezethetnek a vélemények szélsőséges eltéréseihez. A racionális és empirikus gondolkodásmódoknak kellene uralkodniuk a közéletben, de mindezt az emberi érzelem és értékrendek figyelembevételével.

Hogyan alakítják a tényekről való eltérő vélemények a társadalmi és szakmai kapcsolatokat?

A tényekről való eltérő vélemények gyakran nem csupán politikai megosztottságot eredményeznek, hanem képesek mérgezni a társadalmi és szakmai kapcsolatokat is. Amikor két ember másképpen értelmezi a világot, és nem csupán vélemények, hanem az alapvető tények is eltérnek, a következmények rendkívül károsak lehetnek, különösen az interperszonális dinamikák szintjén.

Karl Popper egykor azt mondta, hogy a tényekkel kapcsolatos nézeteltéréseket sokszor úgy értelmezik, mint „a hatalmas erők összeesküvését, amelyek célja, hogy megőrjítsenek bennünket, elhamarkodott hazugságokkal mérgezzék el az elménket, és elvakítsanak minket, hogy ne láthassuk a kézzelfogható igazságot.” Ha valóban így van, akkor „csak a legdepriveáltabb gonoszság tagadhatja meg az igazság nyilvánvaló meglátását”. Az emberek ilyen szemléletmódban való látása elkerülhetetlenül megmérgezi a közönséges polgárok közötti interakciókat. Ezen a ponton a valóság megosztottsága nemcsak következmény, hanem ok is lehet, amely tovább rontja a polarizálódott társadalmat.

A tényekről való nézeteltérések nem csupán a közéleti diskurzust mérgezik, hanem a közvetlen következményeik között említést nyerhet a közszolgáltatások károsodása, a politikai döntéshozatal akadályoztatása, és a mélyülő közvélemény-divergenciák is. Azonban az, ami talán még fontosabb, az a szociális következmények vizsgálata. Az alábbiakban a tényekről való eltérő vélemények (DFP-k) társadalmi és szakmai hatásait vesszük szemügyre, és azt, hogyan alakítják a személyes interakciókat.

A tényekről való eltérő vélemények társadalmi szinten is káros következményekkel járhatnak. Azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek közötti érzelmi polarizáció egyre nő, amikor tévesnek tartott véleményekkel találkoznak. A politikai és ideológiai hovatartozás mögötti emberi érzések sokszor nem csupán véleménynyilvánítás formájában jelennek meg, hanem a másik fél iránti érzelmi elutasításban, gyűlöletben is. A politikai nézeteltérések ugyanis nemcsak intellektuális különbségeket jelenthetnek, hanem személyes sértésekké is válhatnak. A tényekről való ilyen típusú nézeteltérés – főként, ha az illető szerint a másik személy szándékosan terjeszt hazugságot – könnyen elvezethet a társadalmi kirekesztéshez és az elzárkózáshoz.

A közösségi médián való viták különösen érzékeny pontot jelenthetnek. Mivel az online tér lehetőséget ad arra, hogy az emberek anonim módon oszthassák meg véleményüket, és gyakran eltávolodnak a személyes interakcióktól, a nyilvános viták könnyebben hevesebbé válhatnak. A közösségi médiában való aktív részvétel gyakran fokozza az érzelmi polarizációt, mivel a platformok algoritmusai segítik elő azokat a vitákat, amelyek csak megerősítik az adott fél világképét, miközben elkerülik a másik oldal véleményének meghallgatását. Az ilyen típusú információs buborékok még inkább távolítják egymástól az egyes csoportokat, és súlyosbítják a társadalmi megosztottságot.

A munkakörnyezetben is egyre nagyobb problémát jelenthet a tényekről való eltérő vélemények megjelenése. A munkahelyek hagyományosan olyan helyek voltak, ahol az emberek képesek voltak elviselni és elfogadni egymás politikai és ideológiai különbségeit. Azonban egyre több kutatás mutat arra, hogy a politikai nézeteltérések, különösen, ha tényekről van szó, károsan hatnak a munkahelyi légkörre. A tényekkel kapcsolatos nézeteltérés – például amikor valaki nyíltan tagadja a klímaváltozást vagy rasszizmus létezését – nemcsak intellektuálisan, hanem személyesen is támadó lehet. Az emberek hajlamosak elítélni azokat, akikről úgy vélik, hogy hazudnak vagy tévednek, és az ilyen emberekkel való együttműködés nehezebbé válik. A legrosszabb esetben ez akár elzárkózást, kollégák társadalmi kirekesztését is eredményezheti.

A tényekről való eltérő vélemények tehát nemcsak a politikai szintet érinthetik, hanem minden egyes emberi interakciót és közvetett hatást is, amely a közvetlen társadalmi környezetben történik. A társadalom egészében a tényekről való nézeteltérés a munkahelyi és személyes kapcsolatokon át egyre inkább elmélyítheti a társadalmi polarizációt, amit a közösségi médián való interakciók tovább fokozhatnak. A jövőben figyelni kell arra, hogy hogyan kezeljük a tényekről való nézeteltéréseket, különös tekintettel arra, hogy ezek milyen módon alakítják a társadalmi és szakmai dinamikákat.

Miért érdemes megérteni Marcus Aurelius filozófiáját a mai világban?
A politikai polarizáció és annak hatásai a társadalmi diskurzusra
Mi történik, ha a bányában víz áramlik, és senki sem szól róla?
Hogyan készíthetünk alpesi klasszikusokat otthon?
Hogyan határozzuk meg η-t az AAH-nál és mit jelent a koordinátatranszformáció?