Az 1992-es Biológiai Sokféleség Egyezmény, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve, valamint a 2015-ös Párizsi Megállapodás számos cikke és preambuluma megerősíti a nemzetközi együttműködés fontosságát a környezetvédelem és az erőforrás-gazdálkodás terén. Kiss és Shelton (2004) szerint ezen dokumentumok sokasága az együttműködés kötelezettségét a nemzetközi szokásjog részévé tette. A nemzetközi bíróságok, különösen a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság (ITLOS), jelentős szerepet játszanak ennek az együttműködési kötelezettségnek a tartalmának kidolgozásában, különösen a tengeri környezetvédelem területén. Az ITLOS álláspontja szerint az együttműködés alapvető elv a tengeri szennyezés megelőzésében, amely a Tengerjogi Egyezmény (LOSC) XII. részében, valamint a nemzetközi jog általános szabályai között is megjelenik. Több ítéletben megerősítették, hogy az államok közötti együttműködés kulcsfontosságú a közös halászati erőforrások megőrzése és fenntartható hasznosítása érdekében.

A 1982-es ENSZ Tengerjogi Egyezmény a mai napig a tengeri jog legfontosabb nemzetközi dokumentuma, amely a tengerjog „alkotmányaként” (Koh, 1982) kezelhető. Célja a tengerek használatára és erőforrásaira, valamint a tengeri környezet védelmére vonatkozó állami jogok és kötelezettségek rendezése. Az együttműködés elve szervesen átszövi az Egyezmény szövegét, a preambulumban és számos cikkében (például 100., 117., 118., 138., 143., 194(1), 199.) egyaránt. Kiemelten az 197. cikk kötelezi az államokat arra, hogy globális és regionális szinten, közvetlenül vagy nemzetközi szervezeteken keresztül működjenek együtt a tengeri környezet védelmét szolgáló szabályok és irányelvek kidolgozásában. Ez az együttműködési kötelezettség kiterjed az államok joghatóságán kívüli tengeri területekre is, az úgynevezett nemzeti joghatóságon kívüli vizekre (ABNJ), és a Rio Nyilatkozat hetedik alapelvében megfogalmazott globális partnerség szellemében valósul meg.

A LOSC továbbá hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés szükségességét a nyílt tengeri élővilág megőrzésében, a tudományos kutatásban, valamint a tengeri technológiák fejlesztésében és átadásában. Mindazonáltal az Egyezmény nem részletezi az együttműködés jogi tartalmát, így a gyakorlatban az államok gyakran nem valósítják meg teljes körűen ezt a kötelezettséget, különösen a tengeri környezetvédelem területén. Ez a hiányosság vezetett oda, hogy a Biológiai Sokféleség a Nemzeti Joghatóságon Kívüli Tengerek Területein (BBNJ) Egyezmény kidolgozása során különösen fontosnak tartották az együttműködés kötelezettségének pontos meghatározását és operacionalizálását.

A BBNJ Egyezmény 8. cikke külön szentel figyelmet a nemzetközi együttműködés elvének, megerősítve ezzel annak nélkülözhetetlen szerepét az egyezmény céljainak megvalósításában. Ez a cikk az államok elsődleges kötelezettségévé teszi a BBNJ fenntartható használatára és megőrzésére irányuló együttműködést, és hangsúlyozza az együttműködés szükségességét a különböző jogi keretek és nemzetközi szervezetek között, mind globális, mind regionális, al-regionál

A tengerbiológiai sokféleség védelme és fenntartható használata: A nemzeti joghatóságon kívüli tengeri területek nemzetközi szabályozási kihívásai

A nemzeti joghatóságon kívüli tengeri területek (BBNJ – Biodiversity Beyond National Jurisdiction) védelme és fenntartható használata komoly nemzetközi jogi és politikai kihívásokat vet fel. Az olyan tengeri ökoszisztémák, mint a mélytengerek vagy a nyílt tengeri területek, amelyek nem esnek semmilyen egyesült nemzetállam közvetlen ellenőrzése alá, rendkívül érzékenyek és egyben rendkívül fontosak a globális biodiverzitás szempontjából. A tengeri genetikai erőforrások, az ökoszisztémák védelme és a biotechnológiai fejlődés mind olyan kérdések, amelyek különösen fontosak a globális közjó fenntartása érdekében.

A nemzetközi közösség egyre inkább felismeri a szükségességét annak, hogy egy átfogó jogi keretet alakítson ki ezen területek védelmére, ugyanakkor biztosítva a fejlődő országok számára is az erőforrásokhoz való hozzáférést. Az ilyen jogi keret biztosíthatja, hogy a tengeri genetikai erőforrások, amelyek egyre inkább a biotechnológiai kutatások középpontjába kerülnek, ne váljanak kizárólagos tulajdonná, hanem igazságos és méltányos módon osszák meg a hasznot, figyelembe véve a nemzetközi közösség érdekeit is.

A nemzeti joghatóságon kívüli tengeri területek védelmét célzó nemzetközi erőfeszítések egyre inkább összpontosítanak az úgynevezett területalapú menedzsment eszközökre és a tengeri védett területekre. Az IUCN (International Union for Conservation of Nature) és más nemzetközi szervezetek munkájának köszönhetően számos javaslat született, amelyek a tengeri élőhelyek védelmét és a biológiai sokféleség fenntartható használatát célozzák. A legújabb nemzetközi tárgyalások és megállapodások azt célozzák, hogy jogilag kötelező erejű nemzetközi szerződések biztosítsák a tengerbiológiai sokféleség védelmét a globális közjó érdekében.

Ugyanakkor, a bioprospekció és a biotechnológia fejlődése olyan új kihívásokat hozott, amelyek még további jogi és etikai kérdéseket vetnek fel. A tengeri genetikai erőforrások használata során figyelembe kell venni az igazságos és méltányos hasznosítást, mivel az ilyen erőforrások gyakran nem csupán gazdasági értékkel bírnak, hanem jelentős környezetvédelmi szerepük is van. A nemzetközi jog ezen aspektusa különösen fontos a fejlődő országok számára, amelyek számára ezek az erőforrások kulcsfontosságúak lehetnek a gazdasági növekedés és a tudományos fejlődés szempontjából.

Az ezen a területen zajló nemzetközi tárgyalások, mint például a BBNJ konferenciák és az ENSZ tengerjogi egyezményei, próbálják megtalálni a megfelelő egyensúlyt a fenntarthatóság, a tudományos kutatás és a gazdasági érdekeltek közötti viszonylagosan bonyolult összhangban. A jövőbeli megállapodások, különösen az "A tengerbiológiai sokféleség védelme és fenntartható használata" területén, előrevetítik a globális környezetvédelmi politikák és a nemzetközi jog közötti szorosabb együttműködést.

Fontos, hogy a nemzetközi közösség elkötelezetten dolgozzon az egységes és átfogó jogi keret kidolgozásán, amely biztosítja a tengeri területek és azok erőforrásainak védelmét, ugyanakkor biztosítja a jogok és hasznok igazságos megosztását. Ezen jogi keretek nélküli fejlődés nemcsak a nemzetközi együttműködést akadályozná, hanem veszélyeztetné a tengeri ökoszisztémák hosszú távú fenntarthatóságát is.

A tengerbiológiai sokféleség védelme nemcsak jogi, hanem etikai kérdéseket is felvet. A nemzetközi közösség számára alapvető, hogy a biológiai sokféleséget nemcsak természeti erőforrásként kezelje, hanem mint egy globális közjavát, amelyet közösen kell megóvni és fenntartani. A jogi szabályozásnak figyelembe kell vennie, hogy a tengeri ökoszisztémák védelme és a fenntartható gazdálkodás nem választható el a globális klímaváltozással és a környezeti igazságossággal kapcsolatos kihívásoktól, amelyek mind hozzájárulnak a nemzeti joghatóságon kívüli tengeri területek komplex védelmi kérdéseihez.

Hogyan hat az illegális halászat a kis szigetfejlesztési államok (SIDS) térségére és mit tehetünk ellene?

A kis szigetfejlesztési államok (SIDS) különböző tengerparti és óceáni régiókban találhatók, és közös jellemzőjük, hogy mind gazdaságilag, mind környezetileg sebezhetőek. Az illegális halászat növekvő fenyegetése különösen aggasztó hatással van e területek fenntarthatóságára. A Karib-tenger, a Csendes-óceán és az Indiai-óceán SIDS térségei mind jelentős halászati iparral rendelkeznek, amely az utóbbi évtizedekben fokozatosan csökkent a halállományok kimerülése és az illegális halászat miatt. Az illegális halászatnak, mint transznacionális bűnözési formának, több fontos összetevője van, amelyek az egyes régiók sajátos földrajzi helyzetéből erednek.

A térségek földrajzi elhelyezkedése – például a Karib-tenger és a Csendes-óceán közvetlen kapcsolata Ázsiával és az Egyesült Államokkal, valamint az Indiai-óceán összeköttetése a Közel-Kelettel, Európával, Ausztráliával és Afrikával – növeli a nemzetközi kereskedelmi hajózás és halászhajó-forgalom áramlását. E kereskedelmi utak mentén számos illegális halászhajó is megjelenhet, amelyek kihasználják a térségekre jellemző gyenge felügyeleti rendszereket. A térségek kiterjedt, átfedő kizárólagos gazdasági övezetei (EEZ) és gyakran lakatlan szigetei lehetőséget adnak az illegális halászoknak, hogy elbújjanak a hatóságok elől, és folytassák bűnözői tevékenységüket. A szigetek távolsága és az államok kis területei miatt az ellenőrzés gyakran nem kielégítő, ami lehetővé teszi a bűnszervezetek számára, hogy elkerüljék a büntetőjogi felelősségre vonást.

A helyi hatóságok gyakran nem képesek megfelelően nyomon követni az illegális halászat mértékét, mivel a halállományok adatai gyakran nem állnak rendelkezésre, vagy ha elérhetők is, késlekednek. A nemzetközi szervezetek, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) irányelvei, arra ösztönzik a térségeket, hogy megerősítsék a jogi és szabályozási válaszokat, de az effektív végrehajtás továbbra is kihívást jelent. Az illegális halászat sikeres visszaszorítása érdekében az államoknak figyelmet kell fordítaniuk a szabályozások hatékony betartatására és a halászati ágazat átláthatóságának növelésére.

A korruption és a pénzügyi rendszerek átláthatatlansága szoros kapcsolatban állnak az illegális halászattal és más transznacionális bűnözési formákkal. Az olyan pénzügyi központok, mint a „adóparadicsomok”, amelyek alacsony adókulcsokat és kedvező szabályozási környezetet kínálnak, vonzóak lehetnek a bűnszervezetek számára, mivel ezek lehetővé teszik a pénzmosást és a bűnös jövedelmek elrejtését. A Karib-térség és a Csendes-óceán egyes államai, például Anguilla, a Brit Virgin-szigetek, a Bahamák, a Kajmán-szigetek és más szigetországok, adóparadicsomként működhetnek, így vonzzák a nemzetközi pénzügyi bűnözést.

A korrupcióval kapcsolatos problémák gyakran kapcsolódnak a halászati kikötők és a pénzügyi szektorok átláthatatlanságához, ami lehetővé teszi, hogy az illegális halászatot végző szervezetek rejtve maradjanak. A SIDS államok számára fontos, hogy hatékonyan kezeljék a korrupciót és biztosítsák a pénzügyi rendszerek átláthatóságát, hogy megakadályozzák a bűnszervezetek tevékenységeinek pénzügyi támogatását. A célzottabb jogalkotás és a halászat fenntartható szabályozása mellett fontos, hogy a nemzetközi közösség segítséget nyújtson ezen államoknak a nemzetközi bűnözés elleni harcban.

Az illegális halászat visszaszorítása érdekében elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés és az információcserén alapuló megoldások alkalmazása. A helyi kormányzatoknak javítaniuk kell a halászat és a tengeri élelmiszeripar átláthatóságát, és támogathatják a fenntartható halászatot elősegítő politikák kialakítását. Ehhez hozzájárulhat a tengerbiológiai kutatások bővítése és a halászati nyilvántartások hatékony kezelése.

Egy másik lehetséges megoldás a tenger alatti élet védelme érdekében az, hogy a célországok fokozzák a tudatosságot a tengeri ételek csalásával kapcsolatban, és támogassák az élelmiszer-nyomon követhetőség befektetését. A fogyasztók tudatosságának növelése az illegális halászat elleni küzdelem kulcsa lehet, mivel a piacra kerülő illegálisan kifogott halak és tengeri élőlények visszaszorítása segíthet a fenntarthatóság biztosításában.

Végül, a kis szigetfejlesztési államok közötti regionális együttműködés kulcsfontosságú lehet az illegális halászat elleni közös fellépésben. Az egyes országok közötti harmonizált válaszok biztosíthatják a hatékonyabb szabályozást és végrehajtást, amely minden régió számára hozzájárulhat a halászati iparág védelméhez és fenntarthatóságának megőrzéséhez. Az együttműködés nemcsak a halászati ágazatban, hanem a transznacionális bűnözés terjedésének megfékezésében is elengedhetetlen, amely összekapcsolódik a globális illegális halászat küzdelmével.

Miért fontos megérteni az állatokkal kapcsolatos jogi és pszichológiai kérdéseket?

A nem emberi állatokkal kapcsolatos jogi és pszichológiai kérdések egyre fontosabbá válnak a társadalmi diskurzusokban. Az állatok védelme és jogai, különösen az állati erőszak és a fajgyűlölet témája, nem csupán az etikai viták szintjén kerülnek előtérbe, hanem a jogi rendszerek és a pszichológiai kutatások területén is. Az állati jogok, a környezeti bűnözés és az állatokkal kapcsolatos erőszakos cselekedetek, melyek nemcsak az állatok, hanem az emberek számára is káros következményekkel járnak, napjaink egyik legégetőbb társadalmi kérdésévé váltak.

A bűnügyi kriminológia, különösen a zöld kriminológia, olyan új megközelítést kínál, amely az állatok jogait és szenvedését is figyelembe veszi a társadalom által elkövetett környezeti bűncselekmények és erőszakos cselekedetek elemzése során. A zöld kriminológia a társadalmi igazságosság és a környezetvédelem szempontjait ötvözi, és a nem emberi állatokkal kapcsolatos erőszakos cselekedeteket, mint például a gyári állattartás vagy az állatokkal szembeni fizikai bántalmazás, a társadalmi struktúrák részeként elemzi.

A kutatások és a jogi szabályozások arra világítanak rá, hogy az állati jogok megsértése és az erőszakos cselekedetek nem csupán az állatok számára jelentkeznek mint problémák, hanem szoros összefüggésben állnak az emberi erőszakkal is. A különböző vizsgálatok kimutatták, hogy az állatokkal szembeni bántalmazás gyakran megelőzi a későbbi emberi erőszakos bűncselekményeket. Az állatok védelme tehát nemcsak etikai kérdés, hanem a társadalmi erőszak megelőzésének egyik kulcsfontosságú eszköze is.

A pszichológiai kutatások, mint például a börtönökben végzett kutatások, amelyek a kutyatréning programok hatásait vizsgálják, egyre inkább arra mutatnak, hogy az állatokkal való kapcsolat pozitívan befolyásolhatja az elítéltek rehabilitációját és társadalmi reintegrációját. A börtönben alkalmazott kutyatréning programok bizonyítottan csökkentik a visszaesés arányát és segítenek az elítéltek pszichológiai jólétének javításában. Ezen programok során a fogvatartottak nemcsak az állatokkal való bánásmódot tanulják meg, hanem a felelősségvállalást és az empátiát is, amely alapvető fontosságú a társadalomba való visszailleszkedéshez.

A jogi és pszichológiai diskurzusok tehát szoros kapcsolatban állnak egymással, és együtt formálják a nem emberi állatok jogainak és védelmének jövőjét. Az állati jogok védelme nemcsak az állatok jólétét biztosítja, hanem hozzájárul egy igazságosabb és erőszakmentesebb társadalom kialakításához is.

A törvények és a pszichológiai kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy az állati erőszak nemcsak egyéni szinten jelent problémát, hanem társadalmi szinten is, és hogy a nem emberi állatok jogai közvetlenül befolyásolják az emberi közösségeket is. Az állati jogok védelme és az erőszak ellenállása tehát közvetlenül kapcsolódik a társadalom egészének jólétéhez. A jövőbeli jogalkotóknak és kutatóknak figyelembe kell venniük ezt a komplex összefüggést, hogy hatékonyan kezeljék az állatok jogainak védelmét és az állatokkal szembeni erőszakos cselekedeteket.

Az állatok védelme és a társadalmi erőszak elleni küzdelem nemcsak egy szűk etikai kérdés, hanem a társadalom egészének szociális és pszichológiai dinamikáját is alakítja. A jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy megértsük, miként formálják az állati jogok és a környezetvédelem a társadalmi struktúrákat és egyének pszichológiai állapotát. A jogalkotóknak és a társadalmi aktivistáknak, valamint a pszichológusoknak közösen kell dolgozniuk egy olyan igazságosabb világ kialakításán, amely figyelembe veszi mind az állatok, mind az emberek jogait.

Hogyan formálják a helyi mozgalmak a globális környezetvédelmi politikát?

A környezetvédelmi mozgalmakban való részvétel gyakran nem csupán egy egyszeri eseményhez vagy problémához kötődik. Azok az emberek, akik először vesznek részt egy fosszilis üzemanyagokat ellenző kampányban a közösségükben, gyakran egyre inkább elköteleződnek az energia- és környezetvédelmi kérdések iránt regionális és nemzeti szinten is. Az ilyen kampányokban való részvétel nemcsak a problémák megértéséhez, hanem politikai aktivizmusra való készség kialakításához és más, hasonló célokat képviselő emberekkel való kapcsolatok építéséhez is vezethet. Ennek köszönhetően a grassroot (alapvető) kampányok nemcsak hogy felhívják a figyelmet a helyi problémákra, hanem aktivizmusra és politikai elköteleződésre is ösztönöznek, ezáltal új politikai diskurzust generálva.

A környezetvédelmi mozgalom alapvetően különböző szereplők koalíciója: helyi aktivisták, grassroot csoportok, szakmai szervezetek és támogató entitások, beleértve a vállalkozásokat, szakszervezeteket, ügynökségeket, választott tisztségviselőket, egészségügyi szakembereket, progresszív szervezeteket, természetvédőket és még sok mást. A nagyobb környezetvédelmi szervezetek jellemzően azokat a nemzeti és nemzetközi politikai ügyeket irányítják, amelyek például a biodiverzitás védelmét, kibocsátási normák bevezetését vagy új szövetségi törvények elfogadását célozzák. Az ilyen kampányokban való részvétel nemcsak a közvetlen környezetvédelmi problémák kezelésére irányul, hanem arra is, hogy globálisan, egy átfogóbb politikai kontextusban, a társadalom szélesebb rétegeihez is eljusson.

A helyi vagy regionális problémákkal foglalkozó grassroot csoportok gyakran keresnek támogatást a nagyobb szakmai szervezetektől, amelyek a helyi kampányok számára kulcsfontosságú erőforrásokat, például politikai befolyást hozhatnak. Azonban nem minden szervezet ért egyet minden célkitűzéssel vagy módszerrel. Egyesek inkább az apró, de politikailag reális lépésekre összpontosítanak, míg mások ambiciózusabb célokat tűznek ki, mint például a fosszilis üzemanyagok kitermelésének teljes megállítása, nem pedig csupán a szigorúbb szabályozás. Az ambiciózusabb célokkal kapcsolatban azonban gyakran ellenállásba ütköznek azok a szövetségesek, akik nem fogadják el azokat a pozíciókat, például a mérsékelt politikai vezetők vagy olyan szakszervezetek, amelyek tagjai számára a fosszilis üzemanyagipar kulcsfontosságú munkaadó.

A globális környezetvédelmi politikát befolyásoló iparágak, mint a fosszilis üzemanyagok, mezőgazdaság, energiaipar, vegyipar, építőipar és mások, jelentős pénzügyi forrásokkal és politikai befolyással rendelkeznek. Az iparágak és a nagyvállalatok – mint például az ExxonMobil – nem csupán arra várnak, hogy a döntéshozók figyelembe vegyék a tudományos és közérdeket, hanem aktívan formálják az agenda beállítását, a törvények kialakítását és a politikai döntéshozatal folyamatát. Az ilyen iparágak számos módszert alkalmaznak, hogy érvényesítsék érdekeiket: ügyvédekkel, lobbistákkal, szakértőkkel és kommunikációs cégekkel dolgoznak, kampányokat indítanak, alakítják a közvéleményt és eseményeket szponzorálnak. Az Egyesült Államokban a fosszilis üzemanyag iparágak és azok érdekképviseletei milliárdokat költenek politikai tevékenységeikre, és az iparági érdekek sokszor tízszeresére is felülmúlják a környezetvédelmi és megújuló energia ipar lobbitevékenységeit.

A politikai hatások, amelyekkel a fosszilis üzemanyagok ipara rendelkezik, különösen érzékeny területeken, mint például a gazdaság és a munkahelyek, gyakran találkoznak olyan politikai gondolkodásmódokkal, amelyek a kisebb állami szerepvállalást és kevesebb szabályozást támogatják. Az ilyen politikai irányzatokat képviselő csoportok, például a konzervatív és libertárius ideológiájú szervezetek, gyakran szemben állnak a szigorúbb környezetvédelmi törvényekkel. Bár az 1970-es évek környezetvédelmi politikái széleskörű és bipartidális támogatást kaptak, azóta a politikai táborok egyre inkább szembekerültek egymással, és a Demokrata Párt sokkal inkább támogatta az ilyen politikákat, míg a Republikánus Párt szkeptikusabb volt.

Bár a környezetvédelmi mozgalom nem rendelkezik olyan pénzügyi erőforrásokkal, mint a nagyvállalatok, a mozgalom ereje mégis jelentős politikai hatással bír. Az alapvető környezetvédelmi győzelmek – mint a levegő, a víz, a vadon élő állatok és a fajok védelme – évtizedekig megmaradtak, és az aktivisták kitartottak azok megóvása mellett, még akkor is, ha azt próbálták gyengíteni. Azonban a legnagyobb kihívás még mindig az, hogyan érhetjük el azokat a radikális változásokat, amelyek szükségesek a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és más globális környezeti válságok kezelésére. Bár az elkövetkező évtizedek egyik legfontosabb célja a kibocsátások drámai csökkentése, a világ országai az elmúlt évtizedekben nem tudtak olyan politikákat elfogadni, amelyek eléggé csökkenthetik az emissziókat ahhoz, hogy az éghajlati célok, például a Párizsi Megállapodásban szereplő 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés célkitűzését elérjük.

Hogyan befolyásolják az elemi mátrixműveletek a determinánst?
Hogyan csökkenthetjük egészségügyi költségeinket?
Hogyan támogathatják az automatizált biztonsági eszközök a szoftverfejlesztést és a rendszergazdai munkát?
Hogyan Érthetjük Meg az Addikciót és a Felépülést?