A kutatások dokumentálják az ideológiai megosztottság növekedését az Egyesült Államokban, összehasonlítva Franciaországgal, Németországgal és az Egyesült Királysággal. Az egyik fontos megállapítás, amelyet a Pew Research Center egy 2020-as felmérésében tett, hogy az ideológiai jobboldalon álló személyek minden országban nagyobb valószínűséggel tekintik a kereszténységet, a nemzeti nyelv beszélését, a nemzeti hagyományok és szokások ápolását, valamint a születési helyet, mint „nagyon fontos” tényezőt ahhoz, hogy valaki igazi tagja legyen egy ország társadalmának. Az Egyesült Államokban azonban az ideológiai szakadék szélesebb, mint más országokban. Ezt többnyire – de nem mindig – az amerikai konzervatívok nézetei indokolják, amelyek élesebben kiemelkednek a nemzetközi kontextusban. Például az Egyesült Államok konzervatívjai közül egyharmad, vagyis 32%-uk véli úgy, hogy a kereszténység alapvető az amerikai identitás szempontjából, míg más országokban ez az arány nem haladja meg a 17%-ot. Hasonlóképpen, az amerikai jobboldal 32%-a tartja fontosnak, hogy valaki az országban szülessen ahhoz, hogy „amerikai” lehessen, míg más országokban ez az arány legfeljebb 24%. Az amerikai konzervatívok 57%-a véli úgy, hogy a nemzeti hagyományok és szokások megőrzése kulcsfontosságú az amerikai identitás szempontjából, míg Franciaországban 47%, Németországban 39%, az Egyesült Királyságban pedig csupán 29% mondja ugyanezt.

Ez a megosztottság többek között Donald Trump elnöki politikájának eredménye, aki a félelem politikáját alkalmazta választási stratégiájában. A volt elnök sikeresen kihasználta a félelem eszközeit, különösen a gyilkos illegális bevándorlókról szóló félelmetes retorikáját, miközben több milliárd dolláros határfalat hirdetett, amely az amerikaiak biztonságát hivatott garantálni, miközben rettegésben tartotta támogatóit. A Trump-adminisztráció hamis állításai és propagandája, miszerint a bevándorlók bűnözők, növelte a társadalom haragját, de a valódi problémát a mélyen gyökerező félelmek és félretájékoztatás képezte. A folyamatos félelemkeltés – akár valós, akár nem valós veszélyekről van szó – hozzájárult ahhoz, hogy Trump hívei folyamatosan magas riasztási szintet tartottak, és a közvetlen fenyegetéseket azonosították a politikai diskurzus középpontjában.

Sociológus Barry Glassner, aki a félelem kultúrájának szakértője, világosan megfogalmazza Trump politikai formuláját: „Légy nagyon, nagyon félve. És én vagyok a gyógyír.” Trump rendkívül ügyesen irányította a hírmédia ciklusát a Twitteren keresztül, hogy folyamatos félelmet keltsen a közvéleményben, miközben azt ígérte, hogy megvédi az embereket. Az ő tweetjeit rendszeresen visszaadták a híradók, és erőteljesen terjedtek a közösségi médiában, még akkor is, ha azok hamisak voltak. Ez alakította a közvéleményt úgy, hogy a politikája szerint a legnagyobb problémát a veszélyek jelentették – legyenek azok valósak vagy kitaláltak – és Trump volt a megoldás kulcsa.

A félelem politikájának alkalmazása különösen azokat az amerikaiakat érintette, akik jobban féltek a külvilágtól és a társadalmi változásoktól. Az ilyen típusú politikai diskurzus fontos társadalmi hatásokkal jár: a közbiztonság és a társadalmi biztonság közötti különbségtétel, a társadalmi csoportokkal szembeni előítéletek megerősítése, illetve az, hogy az emberek a saját politikai identitásukat az ellenségképekhez viszonyítják. A politikai jobboldal számára ezek a kérdések nem csupán ideológiai kérdések, hanem túlélési kérdések is.

Trump elnöki idejének egyik legfontosabb aspektusa a média szerepe volt. A modern média-ökológiában a közösségi média és a hagyományos média ötvöződése új típusú kommunikációt hozott létre. Ma már a médiától függ az, hogy miként értelmezzük a valóságot, hogyan formálódik a társadalmi diskurzus, és hogyan határozzák meg a közvéleményt. A közösségi média ereje lehetővé tette Trump számára, hogy közvetlen kapcsolatban maradjon a választóival, miközben saját retorikáját erősítette és fokozta a politikai polarizációt.

Az Egyesült Államok mellett más nyugat-európai országokban is hasonló tendenciák figyelhetők meg. Az antiszemitizmus, a xenofóbia és a szélsőjobboldali politikai pártok erősödése az elmúlt évtizedekben azt mutatja, hogy a félelem politikája nem csupán Amerikára jellemző, hanem globális jelenség, amelyet számos országban a helyi politikai vezetők kihasználhatnak. A bevándorlók elleni támadások és a nemzeti kultúra védelme körüli diskurzusok mind arra irányulnak, hogy fenntartsák a társadalmi feszültségeket és erősítsék a politikai kontrollt.

A félelem politikája a globalizáció és a társadalmi változások gyors ütemében válik különösen erőssé. A nyugati világban az emberek biztonságérzete, identitása és jövője egyre inkább a félelemre épül, amit a politikai elittel és a médiával való manipuláció alakít. Ebben a kontextusban elengedhetetlen megérteni, hogy a társadalmi és politikai polarizáció nemcsak a szavazati szándékokat alakítja, hanem mélyebb társadalmi feszültségekhez, előítéletekhez és félelmekhez is vezet, amelyek alapvetően formálják a közvéleményt és a nemzeti identitást.

Hogyan formálódott a félelem és a terrorizmus diskurzusa a modern politikában?

A fegyvervásárlás iránti félelem és a terrorizmus iránti aggodalom összekapcsolódása az Egyesült Államokban egy olyan jelenséggé vált, amely szorosan összefonódott a politikai diskurzusokkal és a fegyverlobbi, különösen a National Rifle Association (NRA) kampányaival. Az NRA és a fegyveripar azt sugallta, hogy a polgároknak saját maguknak kell megvédeniük otthonaikat, amíg a kormányzat a nemzet védelmével foglalkozik. Ahogy egy újságíró megjegyezte: „Tom Ridge figyeljen a partjainkra, én pedig vigyázok az ajtóimra.” Ezt a félelmet hatékonyan kihasználva a fegyverek iránti kereslet az Egyesült Államokban 9–22%-kal nőtt, míg a rendőrség aggódott, hogy mindez a helyi erőszak növekedéséhez vezethet. A Beretta fegyvergyártó például több ezer darab „United We Stand” feliratos pisztolyt adott el, amely az amerikai zászlót ábrázolta. Ez a jelenség nem csupán a fegyverkereskedelem növekedéséhez vezetett, hanem tovább mélyítette a társadalomban már meglévő félelmet és bizonytalanságot.

A terrorizmus elleni háború fogalma, amelyet George W. Bush indított, a nacionalizmus egy hamis formájával, valamint a terrorizmusról és az Egyesült Államok ellenségeiről való túlzottan kiterjesztett félelmekkel kapcsolódott össze. Az "Észak-Amerikai Terrorizmus Elleni Háború" koncepciója egy olyan globális, szimbolikus küzdelemként formálódott, amely nemcsak az Egyesült Államokban, hanem számos más országban is megerősítette a teröristaellenes narratívát. A média fontos szerepet játszott a propaganda terjesztésében, mivel a híradók, amelyek színvilágukkal és hazafias jelszavaikkal igyekeztek egy egységes nemzeti érzést kelteni, gyakran azt az üzenetet közvetítették, hogy a médiának a kormány szószólójaként kell fellépnie. Az amerikai közvéleményben az erősödő félelem és az iszlám és a muszlimokkal kapcsolatos előítéletek különösen jelentősé váltak Donald Trump elnöksége alatt.

Trump kampánya és későbbi elnöki politikája, amely a muszlimok teljes kitiltására irányult, nemcsak a terrorizmusról szóló diskurzust erősítette meg, hanem az amerikai társadalomban a faji és vallási megosztottságot is kiélezte. Trump retorikájában a migránsok és a muszlimok elleni támadások, valamint a közösségi médián keresztül folytatott propagandaháború a társadalmi és politikai diskurzust új szintre emelte. A közösségi média, különösen a Twitter és a mémek világában való navigálás lehetővé tette, hogy a politikai üzenetek gyorsan teret nyerjenek, és megerősítsék a már meglévő előítéleteket.

A média és a politikai diskurzus formálása különösen fontos szerepet játszott azzal kapcsolatban, hogy miként tekintették a közvéleményt a terrorizmusra és annak kapcsolatára a politikai hatalommal. A terrorizmus elleni háború, amely globális fenyegetettségként jelent meg, nemcsak a helyi konfliktusokat, hanem az egyes országok belső politikáját is átalakította. A konfliktusokat gyakran a terrorizmus jegyében kategorizálták, és minden olyan ellenállási mozgalom, amely a kormány ellen irányult, terrorizmusként volt feltüntetve. Az Egyesült Államok ebben a diskurzusban globális vezető szerepet vállalt, míg más országok, például Kolumbia és Peru, csatlakoztak a terrorizmus elleni háborúhoz, egyfajta szövetségesként.

Trump politikai pályafutása során a vallási és faji kisebbségekkel kapcsolatos diskurzus jelentős mértékben átalakult. Az elnök elleni ellenállás egyre inkább a közvélemény polarizálódásához vezetett, ahol a demokraták és republikánusok közötti feszültségek nemcsak a politikai színtéren, hanem a társadalomban is kiéleződtek. A közéletben a félelem, amelyet Trump kampányában egy állandóan jelenlévő tényezőként használt, lehetővé tette számára, hogy erősítse a társadalom szétszakadottságát és fokozza az ellenségeskedést a különböző etnikai és vallási csoportok között.

Fontos megjegyezni, hogy a félelemkeltés és a politikai diskurzus manipulációja nem csupán a társadalmi megosztottságot erősíti, hanem a demokratikus intézmények védelmének fontosságát is aláássa. A "nem-liberális demokráciák" példája, mint Magyarország és Törökország, olyan autokráciák, amelyek alapvetően tagadják az emberi jogokat és a független igazságszolgáltatást. Az ilyen rendszerekben a demokratikus szabályok aláásása és a társadalmi feszültségek növekedése az államigazgatás és a társadalmi együttélés alapvető kérdéseit érinti.

Miért olyan veszélyes a titokban zajló manipuláció és önámítás?
Milyen kérdéseket kell feltenni és megválaszolni a sikeres vállalkozás elindításához?
Miért válassz anti-inflammatorikus étrendet?