A média szindróma (MS) fogalma arra utal, hogy a társadalmi életben a média logikája, a kommunikációs formák és a médiatartalmak egyre inkább meghatározzák a mindennapi tapasztalatainkat. Az MS lényege, hogy egyre inkább nem csupán programozva vagyunk, hanem maguk is programokká válunk, részeseivé egy vagy több kommunikációs struktúrának, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a médiával, beleértve a közösségi médiát és a tradicionális tömegmédiumokat is. Az MS hatása érezhető az egyéni személyiségek és identitások kialakulásában, de a társadalmi és politikai kérdésekben is, amelyek mind a média személyiségeihez és karaktereihez hasonló formákban jelennek meg. A médiától átszőtt társadalmi kultúra nemcsak szórakoztató, hanem politikai, kulturális és szociális problémák reprezentációja is.

A média szindróma legfontosabb jellemzője, hogy a társadalmi eseményeket és identitásokat egy olyan mediált keretben értelmezzük, amely az információtechnológia és a kommunikációs formátumok révén van strukturálva. Az elmúlt ötven évben lezajlott hatalmas kommunikációs változások révén a média egyre inkább azonnali, vizuális és személyes élményekké vált, ami radikálisan megváltoztatta a globális rendet. A médiált társadalom világában élve identitásaink, szociális kríziseink és vágyaink mind meghatározott narratívák és képek révén formálódnak, amelyek gyakran szórakoztatóipari keretek között jelennek meg.

Egyes példák, mint a Twitter "Live On" applikációja, amely ígéri, hogy ha megáll a szívünk, akkor is folytathatjuk a posztolást, azt mutatják, hogy az MS nemcsak az egyéni identitásokra, hanem a társadalmi és politikai kérdésekre is kihat. Az ilyen alkalmazások a személyes és politikai identitásokat is a médián keresztül terjesztik, ahol az egyének online valóságban, a közösségi médiában és a digitális térben kereshetik az elismerést és identitásuk legitimitását. Ezen a vonalon Koszovó példája mutatja meg, hogy egy ország akkor is elnyerheti nemzetközi elismerését, ha az ENSZ és az EU nem ismerik el a szuverenitását, ha a közösségi média, mint például a Facebook, lehetőséget ad a lakóinak, hogy önálló államként szerepeljenek.

A médiával való kapcsolattartás és az események értelmezése azonban nem csupán az egyének vagy országok identitásának formálásában játszik szerepet. A globális események, mint például a COVID-19 járvány vagy a 2014-es Sony hack, mind a médián keresztül váltak meghatározó eseményekké. A Sony hack során a "Guardian of Peace" nevű hackercsoport kiszivárogtatta a Sony belső levelezését, és olyan fenyegetéseket fogalmazott meg, amelyek miatt a cég leállította a „The Interview” című filmet. Az eset jól mutatja, hogyan határozzák meg a média és a közvélemény a politikai és kulturális eseményeket.

A médiában való állandó jelenlét és a manipulált információk terjedése erős hatással van a közvéleményre és a politikai döntéshozatalra is. A Trump adminisztráció alatt a közösségi média és a politikai narratívák közötti kapcsolat még hangsúlyosabbá vált. A COVID-19 és az oltások körüli politikai feszültségek és információs háború csak tovább erősítették azt a polarizációt, amely a társadalmat és politikai pártokat is megosztotta. Trump döntései és kommunikációs stratégiái, amelyek a járvány kezelését politikai eszközként használták, súlyosan hozzájárultak a társadalmi feszültségek növekedéséhez.

A populáris kultúra és a média logikája, mint egy olyan kulturális erő, amely meghatározza a társadalmi realitásokat, nemcsak a politikai döntéseket, hanem az egyéni és közösségi identitások kialakulását is elősegíti. Az események és a politikai cselekvések interpretációja a médián keresztül történik, amely sokszor nemcsak a tények közvetítésére, hanem a narratívák kialakítására is szolgál. Az új médiakörnyezetben az információ gyorsan és gyakran torzítva ér el bennünket, ami tovább növeli az érzést, hogy a társadalmi realitás manipulált és kontrollált.

Fontos, hogy a média szindrómával kapcsolatos diskurzust ne csak a szórakoztatóipari tartalmakra és politikai manipulációkra korlátozzuk, hanem azt is megértsük, hogy hogyan alakítja át a társadalmi normákat és értékeket. Az, hogy a közvélemény egy-egy eseményt hogyan értelmez, és hogyan reagál a médiában való reprezentációjára, alapvetően meghatározza a politikai döntéshozatali folyamatokat, a társadalmi struktúrákat és az egyéni választásokat is. Ezáltal a média nemcsak a társadalmi valóság visszatükrözője, hanem annak aktív formálója is.

Hogyan alakítják a szociális médiát és a dezinformációs kampányok a politikai diskurzust?

A közösségi média platformok, különösen a Facebook és a Google, kulcsszereplőkké váltak a 21. századi politikai diskurzus formálásában. Az internetes szabad piac logikája, amely alapvetően a hirdetésekre és a felhasználói figyelem maximalizálására épít, új lehetőségeket teremtett a dezinformációk terjesztésére. A közösségi média cégek, mint a Facebook, nem tekintik magukat hagyományos média szervezeteknek; inkább egy olyan elosztóhálózatnak tekintik magukat, amely nem válogatja meg a közvetített tartalmat. Ez a hozzáállás pedig ideális lehetőséget biztosít a manipulációra, amit egyes országok, például Oroszország, ki is használnak. A Facebook-on, mint egy alapvetően nem szabályozott, politikailag elkötelezett platformon, a hirdetők fizethetnek, hogy elérjék a célközönséget, és így teret nyerhetnek olyan politikai üzenetek, amelyek nagy társadalmi feszültségeket gerjesztenek.

A híres orosz trollfarm, az Internet Research Agency, amelynek célja a közvélemény manipulálása volt, különböző posztokat és eseményeket hozott létre, hogy feszültséget keltsenek az amerikai társadalomban. Ezen események és politikai gyűlések nem mindig voltak sikeresek, de a Facebook hirdetési rendszere lehetővé tette számukra, hogy hatékonyan elérjék a célcsoportjukat. A híres „Being Patriotic” oldal, amely az InfoWars összeesküvés-elmélet oldalait másolta, képes volt szűkíteni az amerikai közönséget, hogy félelmet és gyűlöletet generáljon.

A Google is hasonló helyzetben találta magát, amikor kiderült, hogy a hirdetési rendszerei lehetőséget biztosítottak a hamis információk terjesztésére, különösen a népszerű tényellenőrző oldalakon, mint a Snopes és a PolitiFact. Bár ezek az oldalak próbálták szűrni a félrevezető hirdetéseket, a rendszeres és hatalmas mennyiségű reklám között nem volt elég felügyelet ahhoz, hogy megakadályozzák a hamis hírek elterjedését. A Google és más platformok tehát közvetlenül hozzájárultak a félrevezető információk terjedéséhez, mivel nem rendelkeztek megfelelő mechanizmusokkal a dezinformációk kiszűrésére.

A hírszolgáltatók, mint a Breitbart, szintén kiemelt szereplővé váltak ebben a dinamikában. Az amerikai jobboldali médiák, különösen a Breitbart, a migrációt és a terrorizmus kérdését ábrázolták a legnagyobb figyelemfelkeltő témaként. Ez a fókuszálás lehetővé tette Donald Trump számára, hogy politikai tőkét kovácsoljon a migrációval kapcsolatos félelmekből és előítéletekből, miközben a közösségi médiát arra használta, hogy felerősítse ezt az üzenetet.

A probléma azonban nem csupán a politikai manipulációban rejlik. A közösségi média, amely a profitra épít, valójában maga is aktívan hozzájárul az emberek félelmeinek és előítéleteinek manipulálásához. Az amerikai jobboldali politikai környezetben a migrációval kapcsolatos félelmek folyamatos erősítése szinte ipari mértékben zajlott, és ez az erőteljesen polarizált közösségi médiás diskurzusokkal összefonódva, még inkább felerősítette azokat a politikai feszültségeket, amelyek végül a 2016-os elnökválasztás és a Trump-tábor megerősödése szempontjából kulcsfontosságúak lettek.

A dezinformációk terjedése az interneten nem csupán a politikai diskurzust változtatta meg, hanem a közösségi média cégek működését is. A Facebook és a Google, hogy versenyképesek maradjanak a hirdetési piacon, hajlandóak voltak elnézni azokat a manipulációs technikákat, amelyek az algoritmusokba építve, szándékos félrevezetéshez vezethettek. Ahogy egy Facebook elsődleges befektetője fogalmazott, „A közösségi média tartalma azt szolgálja, amit a vállalat üzleti modellje kíván, tehát az a célja, hogy a felhasználókat minél inkább dühítse vagy megfélemlítse.” A profitorientált logika tehát az olyan politikai manipulációk alapját képezi, amelyek nem csupán hamis híreket, hanem valós, megosztó politikai helyzeteket is generálhatnak.

Fontos megérteni, hogy a dezinformáció terjedése és a közösségi média manipulálása nem csupán egy elszigetelt jelenség, hanem egy rendszeres, szisztematikusan beépült jelenség, amely a nagy adatbázisok és a felhasználói viselkedési adatok figyelembevételével maximálja a profitot, miközben politikai feszültségeket és megosztottságot gerjeszt. A közösségi média és a digitális reklámozás rendszere a manipuláció eszközeivé váltak, amelyeket a különböző politikai érdekcsoportok egyre inkább kihasználnak.

A szociális médiát és az online hirdetési rendszereket nem lehet csupán a hagyományos üzleti modellek fényében értékelni, hanem figyelembe kell venni, hogy milyen mértékben befolyásolják az emberek politikai döntéseit, társadalmi viselkedését, és hogy a rendszerek milyen eszközként szolgálnak a politikai hatalom megszerzésére és fenntartására.

Miért van szükség a "Gonzo kormányzásra" a mai politikai környezetben?

A „Gonzo kormányzás” kifejezés, amely Donald Trump elnöki tevékenységére vonatkozik, nem csupán politikai retorika vagy egy populista politikai stílus jellemzője, hanem a digitális és médiás környezetben lezajló kommunikációs forradalom következménye. Trump elnöksége aláásott egy olyan politikai rendet, amely évtizedek óta a demokratikus normák és intézmények szilárd alapjain állt, de a modern média hatására egy új, szórakoztató és konfliktusokkal teli kormányzati stílust hozott létre.

A "Gonzo" jelző Hunter S. Thompson híres újságírói stílusára utal, aki szándékosan eltért a hagyományos újságírói normáktól, hogy feltárja a valóság torzulásait. Trump ugyanezt tette a politikai kormányzás terén. Elnökké válása egy szórakoztató, drámai, folyamatosan fejlődő médiahatás eredménye volt, amely képes volt megváltoztatni a hagyományos politikai diskurzust. Az elnök nemcsak hogy hatékonyan manipulálta a médiát, hanem az új digitális és közösségi platformok használatával felforgatta a kormányzás folyamatát is.

Trump elnöki karrierje különleges helyet foglal el a modern politikai kommunikáció történetében, mivel sikeresen kihasználta a médiát és a digitális technológiát, hogy elérje politikai céljait. A közösségi média, mint a Twitter, lehetőséget biztosított számára, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen támogatóival, miközben folyamatosan újabb és újabb szembenállásokat generált. A közösségi média logikáját, amely az azonnali reakciókat és az érzelmi válaszokat helyezi előtérbe, tökéletesen alkalmazta politikai stratégiájában. Az így kialakult politikai kommunikációs környezetben a hagyományos elnöki normák és szabályok jelentős részét figyelmen kívül hagyta, ezzel új típusú kormányzási formát létrehozva, amelyet egyre többen „Gonzo kormányzásnak” neveztek el.

Ezen kívül Trump tevékenységére nemcsak a média formálta a hatást, hanem az a társadalmi-kulturális környezet is, amelyben a celeb kultúra és a szórakoztatás válnak alapvető politikai eszközzé. A közéletre vonatkozó új normák, amelyek a valóságshow-k és a folyamatosan egymással harcoló politikai diskurzusok világát tükrözik, alapvetően megváltoztatták a közönség politikai elvárásait. A politikai párbeszédben az ideológiai összecsapások és a konfliktuskeresés helyett egyre inkább a szórakoztatás, a dráma és a látványos bejegyzések váltak központi szereplővé.

A hagyományos médiumok és a print sajtó szabályai már nem érvényesek az új politikai valóságban, amelyben a közvetlen visszajelzések, a vizualizáció és az interaktivitás meghatározóak. Trump az új digitális környezetben hatékonyan alkalmazta a vizuális és az érzelmi hatásokra építő technikákat, amelyek célja nem csupán a szórakoztatás volt, hanem az emberek polarizálása és a politikai ideológiákra való közvetlen manipuláció. Ebben a kontextusban a politikai diskurzus nem a hagyományos értelmes párbeszédről szólt, hanem a látványos, egyszerű és egyértelmű üzenetekről, amelyek képesek voltak fenntartani a politikai tűzijátékot.

Donald Trump nem egyedül képviselte ezt a politikai stílust. Ő volt az utolsó láncszem a populista politikai trendek történetében, amelyek már az 1990-es években elkezdődtek. A republikánus párt vezetői, mint Newt Gingrich, már akkoriban elkezdték használni az új médiumokat és az agresszív retorikát, hogy lebontsák a hagyományos politikai normákat. Trump azonban ezt az irányt véglegesen kiaknázta, és elérte, hogy a politikai diskurzus alapvetően szórakoztató és harcos jelleget öltsön, a hagyományos politikai normák teljes figyelmen kívül hagyásával.

A populista eszmék és Trump politikai stratégiája a szórakoztatóiparhoz hasonlóan a politikai közbeszéd legfontosabb alkotóelemeivé váltak. Az emberek szórakoztatása és a politikai ideológiák szórakoztatóvá tétele nem csupán politikai nyereséget hozott Trumpnak, hanem alapjaiban változtatta meg a demokratikus intézményeket is. A politikai hatalom és az információs technológia közötti kapcsolat már nem csupán a média tulajdonosai és a politikai elit kezében volt, hanem a közönség is aktív résztvevővé vált a politikai szórakoztatásban, ami új dinamikákat eredményezett.

Fontos megérteni, hogy a Trump által hozott változások nem csupán politikai természetűek. A politikai kommunikáció átalakulása a társadalmi struktúrák és a demokratikus intézmények egészére hatással volt. A közvetlen, azonnali és személyes kapcsolatokra épülő digitális médiában a hagyományos politikai intézmények gyorsan elavultak, és a közönség igényei, azaz a folyamatos szórakoztatás és a konfliktusok generálása, gyorsan dominálták a politikai tájat. Ez a trend nemcsak Trump elnökségére jellemző, hanem a világpolitikai kommunikációra is, amelyben a hagyományos normák és a demokratikus intézmények folyamatosan átalakulnak.

Hogyan befolyásolja a vallási identitás a politikai viselkedést a 2016-os amerikai elnökválasztáson?
Milyen típusú adatbázisokat érdemes választani a modern alkalmazásokhoz?
Hogyan alakulnak ki és hogyan használhatók fel a természetes gázhidrátok?