Az amerikai közvélemény és a bevándorláspolitika összefüggésének megértéséhez elengedhetetlen, hogy az amerikai politikai értékek szerepét megfelelően értékeljük. Az amerikai hitvallás és annak liberális, polgári köztársasági hagyományai már Tocqueville előtt is jelentős szerepet játszottak az ország politikai kultúrájában, és azóta is alapvető tényezőként jelennek meg a bevándorlásról szóló diskurzusokban. Az amerikai nemzeti identitás különböző koncepciói, különösen az asszimilációs normák, mindig is összefonódtak a liberalizmus, a köztársaságiság és a multikulturalizmus értékeivel.

Adrian Pantoja kutatásai azt mutatták, hogy az individualizmus, az egyenlőség és a humanizmus alapvető tényezőként befolyásolják az amerikai közvéleményt a bevándorlás kérdésében, és ezek az értékek különböző szempontok szerint formálják az emberek véleményeit. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy a humanitárius érvek gyakran erősebb hatással vannak a közvéleményre, mint a bevándorlás fenyegetettségét sugalló retorika. Ezen kívül egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az amerikai közvéleményben a bevándorlással kapcsolatos vélemények nem egyértelműen a rasszizmus és etnikai előítéletek hatása alatt állnak, hanem inkább a polgári méltányosság eszméje dominál, amely az amerikai politikai kultúra egyik alapvető eleme.

A politikai értékek tehát meghatározó szerepet játszanak a bevándorláspolitikáról alkotott vélemények kialakulásában. Az amerikai közvélemény nem csupán a csoportalapú identitások, például etnikai és nemzeti hovatartozás alapján formál véleményt, hanem a civikus értékek és normák szerint is. A politikai és társadalmi diskurzusokban megjelenő vegyes, ambivalens álláspontok, amelyek egyszerre pro- és anti-bevándorló véleményeket is tükröznek, azt mutatják, hogy az amerikaiak többsége az értékek és normák mentén alakítja véleményét, és nem csupán a csoportok közötti feszültségek vagy sztereotípiák szerint.

A különböző értékek és normák megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy tisztában legyünk a bevándorláspolitikával kapcsolatos közvélemény kialakulásának mélyebb rétegeivel. Az amerikai közvélemény kutatásai azt is bebizonyították, hogy a legtöbb amerikai – függetlenül attól, hogy milyen politikai vagy etnikai hovatartozással bír – az értékek alapján hoz döntéseket, még akkor is, ha előítéletek vagy sztereotípiák befolyásolják őket. Ha a politikai diskurzus képes tisztázni a fontos társadalmi értékeket, és megfelelő információt ad a közvélemény számára, az előítéletek jelentősen csökkennek.

Sokszor találkozunk olyan véleményekkel, amelyek azt sugallják, hogy az amerikai bevándorláspolitikát a rasszizmus és a nacionalizmus határozza meg, és hogy az emberek az általuk hangoztatott elveket csak részben, vagy diszkriminatív módon alkalmazzák. Ezzel szemben a kutatások arra mutatnak, hogy az amerikaiak általában egyenlően alkalmazzák a polgári méltányosság elveit, függetlenül az etnikai háttértől. A rasszizmus hatása sokkal kisebb, mint azt gyakran feltételezik, és az emberek hajlamosak változtatni véleményükön, ha világos információval találkoznak.

A közvélemény alakításában tehát a legfontosabb tényezők az értékek és normák, és nem csupán a faji és etnikai identitások. A bevándorláspolitika kérdéseinek megértésében fontos, hogy figyelembe vegyük a polgári társadalom értékeit, és megértjük, hogy a politika alapvetően nem a csoportok közötti ellenségeskedésről szól, hanem arról, hogy hogyan találjuk meg az egyensúlyt a különböző értékek között.

Hogyan alakult az amerikai közvélemény a bevándorlás és menekültügyi korlátozások kapcsán?

Az Egyesült Államokban a bevándorlás kérdése mindig is élénk társadalmi és politikai viták tárgyát képezte, különösen a jogszerű bevándorlás korlátozásának javaslatai kapcsán. Bár egyes politikai szereplők és irányzatok a bevándorlás jelentős visszafogását szorgalmazzák, a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy az amerikaiak többsége nem támogatja az abszolút szigorítást, különösen ha a jogszerű bevándorlás szintjének csökkentéséről van szó. Egy 2017 nyári CBS News felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 30%-a támogatta a jogszerű bevándorlás csökkentését, míg 43% a jelenlegi szint megtartását, és 23% növelését szorgalmazta. Ez a megoszlás szinte megegyezett a korábbi évek eredményeivel, jelezve, hogy a közvélemény általános hozzáállása nem változott radikálisan az idő múlásával.

Az amerikai közvélemény összetettségét jól illusztrálja a Trump-adminisztráció egyik legvitatottabb intézkedése, a 2017 januárjában kiadott végrehajtási rendelet, amely 90 napos utazási tilalmat rendelt el hét többségében muszlim ország állampolgárai számára, 120 napos befogadási moratóriumot hirdetett a menekültekre, és szüneteltette a szíriai menekültek fogadását. Ez az intézkedés, amelyet a kormányzat terrorellenes védekezésként kommunikált, rendkívüli médiafigyelmet kapott, és széleskörű ellenállást váltott ki. Az intézkedés hatására kialakult káoszról – például a repülőtereken rekedt emberekről, családok szétválasztásáról, az amerikai hadsereg mellett dolgozó iraki tolmácsok beutazásának megtagadásáról – a média folyamatosan beszámolt, ami hozzájárult az intézkedés népszerűtlenségéhez.

A közvélemény reakciója arra mutat, hogy a terrorizmus elleni aggályok és a szigorúbb bevándorlási politika iránti támogatás nem volt homogén. Egy Pew Research Center által a rendelet kihirdetését követő tíz napon belül végzett felmérés szerint a megkérdezettek 38%-a támogatta, míg 59%-a elutasította azt. A Gallup és a Quinnipiac által készített felmérések részletesebben vizsgálták a rendelet egyes elemeinek népszerűségét: az utazási tilalom kapcsán valamivel nagyobb volt a támogatottság (42-46%), míg a menekültbefogadás felfüggesztése jóval nagyobb ellenállásba ütközött, különösen a szíriai menekültek esetében, ahol a támogatottság mindössze 26-37% körül mozgott.

Érdemes megfigyelni, hogy ezek a vélemények az idő előrehaladtával változtak. 2015 végén, a párizsi terrortámadások után végzett kutatások azt mutatták, hogy a biztonsági aggályokkal összekapcsolva a szíriai menekültek befogadását támogató és ellenző vélemények nagyjából megoszlottak, és a közvélemény inkább az elővigyázatosság mellett foglalt állást. Ugyanakkor a bevándorlásról alkotott általános kép sokkal árnyaltabb annál, hogy egyszerűen a biztonság vagy az előítélet irányítsa. A muszlim bevándorlók elleni előítéletek léteznek ugyan, de a szélesebb társadalom nem fogadta el egyértelműen az ilyen jellegű kizárásokat, amit a rendelet elleni tömeges tiltakozások is tükröztek.

A közvélemény tehát nem egyetlen dimenzióban, hanem több tényező együttes hatására formálódik: a biztonsági félelmek, a humanitárius megfontolások, az idegenellenesség, valamint a politikai narratívák mind szerepet játszanak. Fontos megérteni, hogy a bevándorlás korlátozásának támogatottsága nem automatikus és nem egyenletes a társadalomban, hanem attól is függ, hogy milyen kontextusban, milyen konkrét intézkedésekről van szó, és hogyan kommunikálják azokat. Az ilyen komplex dinamikák megértése nélkül nem lehet teljes képet kapni az amerikai társadalom bevándorlással kapcsolatos érzéseiről és politikai döntéseiről.

Az is lényeges, hogy a közvélemény időben változik, és a politikai vezetők, valamint a média szerepe meghatározó abban, hogyan értelmezik az emberek a bevándorlás kérdését. A szíriai menekültek példája azt mutatja, hogy az események és politikai események hatására a társadalmi attitűdök mozgékonyak, ugyanakkor bizonyos előítéletek vagy félelmek mélyebben gyökereznek és nehezebben változnak. Ez a tény a bevándorlási politika megalkotói számára is fontos támpont: a társadalmi támogatottság fenntartása vagy növelése érdekében a politikának érzékenyen kell kezelnie a különböző érdekeket és attitűdöket, nem csupán jogi vagy biztonsági szempontokat szem előtt tartva.

Az amerikai társadalom bevándorlással kapcsolatos attitűdjei tehát nem csupán a bevándorlás mértékéről vagy a menekültek számáról szólnak, hanem mélyebb értékrendi, politikai és társadalmi összefüggéseket is tükröznek. Az ilyen összetett folyamatok ismerete nélkül nehéz megérteni a jelenlegi politikai viták dinamikáját és jövőbeli irányait.

Miért számítanak az információk az etnikai előítéletek alakításában a bevándorlókkal szemben?

A kutatás során feltárt egyik legfontosabb tanulság az, hogy az etnikai előítéletek nem mindig tükröznek mélyen gyökerező rasszista indulatokat, hanem gyakran a polgári méltányosságra vonatkozó elvárások és a sztereotipikus kategorizálás kölcsönhatásából erednek. Amikor a válaszadók csak az adott bevándorló etnikai hovatartozását és illegális státuszát ismerik, a latino származású személyek – például egy mexikói bevándorló – érezhető hátrányba kerülnek más etnikumokkal, például német vagy kínai származásúakkal szemben. A különbség statisztikailag is jelentős, és világosan mutatja, hogy a nemzeti származás önmagában képes strukturálni a közpolitikai attitűdöket, amennyiben az emberek nem rendelkeznek más, az egyéni integrációra utaló információkkal.

Amikor azonban kiegészítő információkat is megkapnak – például hogy az adott bevándorló beszél angolul és rendszeresen dolgozik –, a korábbi etnikai torzítások eltűnnek vagy jelentősen csökkennek. Sőt, az ilyen pozitív információk különösen nagy mértékben növelik a támogatottságát a mexikói bevándorlónak, olyannyira, hogy a korábban meglévő hátrány teljesen eltűnik a többi csoporthoz képest. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy az emberek jobban elfogadnak olyanokat, akik dolgoznak és nyelvet beszélnek, hanem azt is, hogy az etnikai sztereotípiák hatása csökkenthető a polgári normákhoz való viszonyulás bemutatásával.

A kutatás három hipotézist vizsgált: először azt, hogy az emberek a pozitív, sztereotípiákkal ellentétes információkat motivált módon torzítva dolgozzák fel – tehát ha valaki előítéletes a latin-amerikaiakkal szemben, akkor hajlamos lehet figyelmen kívül hagyni vagy elbagatellizálni az olyan információkat, mint a munkavégzés vagy a nyelvismeret. Másodszor, hogy minden csoport esetében hasonló

Milyen erkölcsi alapjai vannak az új kötelességeknek a migrációval kapcsolatban?
Miért Trump volt az egyedüli, aki képes volt Amerika kivételességét visszaállítani?
Hogyan alakította Trump elnöksége a közéleti diskurzust és a szórakoztatóipari médiát?
Hogyan alkalmazható a Kronecker szorzat a kvantummechanikában és statisztikai mechanikában?
Mi az antropológia valódi tárgya és hogyan segít megérteni az emberiséget?