Az emberek hajlamosak olyan tényeket keresni, amelyek megerősítik a már meglévő hiedelmeiket, és figyelmen kívül hagyni azokat, amelyek ellentmondanak azoknak. Az intuitív epistemológia (megismerési tudomány) pontosan ezen alapul: különböző értékek és meggyőződések vezérlik az embereket abban, hogy miként értelmezik és értékelik a világot. A tudás keresése nem egyszerű, de a hit könnyen kialakul. Ezen az úton az intuitív epistemológia különböző formái nagyban befolyásolják a társadalmi és politikai kérdésekről alkotott nézeteket, miközben megfigyelhetjük, hogy a társadalom egyes csoportjai hogyan formálják és manipulálják a tényekhez való viszonyulásukat.

A kutatások és megfigyelések alapján többfajta intuitív epistemológiai megközelítés létezik, amelyek eltérő módon hatnak az emberek által alkotott társadalmi percepciókra. Az ilyen epistemológiai nézetek hatása különösen fontos olyan vitatott kérdéseken, mint a nemzeti adósság, a terrorizmus, a téves elítélések, valamint az oltások és azok hatásai. Az egyes epistemológiai megközelítések különböző mértékben befolyásolják a társadalom tagjainak a különböző társadalmi és politikai kérdésekről alkotott véleményét.

Például azok, akik a „küzdő” epistemológiát alkalmazzák, hajlamosak arra, hogy az igazságtalanságok, mint a rasszizmus vagy a téves elítélések, elterjedtebbek, mint mások. Ezzel szemben azok, akik a „lojalista” epistemológiát követik, a közösségük iránti hűségüket szem előtt tartva inkább a veszélyeket, mint a problémák elhanyagolását hajlamosak észlelni. Az olyan kérdések, mint a terrorizmus, vagy a vakcinák biztonsága, szintén az epistemológiai különbségek mentén polarizálódnak. Az oltásokkal kapcsolatos téves hiedelmek például elsősorban a purista epistemológia alkalmazásával kapcsolatosak, amely a szent dolgok megsértésére érzékeny személyeknél gyakori, és sok esetben a konzervatív politikai állásfoglalásokkal hozható összefüggésbe.

A terrorizmussal kapcsolatos percepciók is változnak az epistemológiai megközelítések függvényében. A „küzdő” epistemológia alkalmazói gyakran nagyobb valószínűséggel érzékelik a radikális iszlamizmus által inspirált terrorista támadásokat, míg a „lojalista” szemléletűek inkább azt gondolják, hogy ezek nem olyan jelentős fenyegetést jelentenek. A különböző politikai és ideológiai beállítottságú emberek eltérően reagálnak a társadalom számára fontos kérdésekre, és az őket befolyásoló epistemológiai módszerek alapvetően alakítják a világnézetüket. Az is érdekes, hogy bár a politikai pártok is hatással vannak az emberek véleményére, a vakcinák kapcsán megfigyelhető, hogy a véleménykülönbségek nem szorosan kapcsolódnak a pártálláshoz. Az oltásokkal kapcsolatos téves hiedelmek nem kizárólag a liberális vagy a konzervatív oldalon jelennek meg, hanem minden politikai spektrumon fellelhetők.

A társadalmi és politikai percepciók tehát nem csupán a tudományos tények és bizonyítékok alapján alakulnak, hanem sokkal inkább az egyes emberek intuícióin és értékrendjén alapulnak. Míg a tudományos közösség széles körben egyetért abban, hogy a vakcinák biztonságosak és nem okoznak autizmust, a purista epistemológia által vezérelt emberek gyakran hajlamosak másféle következtetésekre jutni, mivel azok számára az orvosi szakma és a gyógyszeripar megbízhatatlan vagy megvetendő lehet. Ez a jelenség jól példázza, hogyan működhetnek az értékrendek a tudás keresése és elfogadása során.

Az egyik legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni, hogy az intuitív epistemológia nem csupán egy elméleti fogalom, hanem gyakorlati következményekkel is jár. Az emberek hajlamosak olyan tényeket és információkat keresni, amelyek illeszkednek a már meglévő világképükhöz, és hajlamosak figyelmen kívül hagyni azokat az adatokat, amelyek ellentmondanak ezeknek a hiedelmeknek. Ezért nem meglepő, hogy a különböző társadalmi és politikai csoportok eltérő módon értelmezik ugyanazokat a tényeket, és miért nem tudják sok esetben elfogadni egymás nézeteit.

A különböző epistemológiai megközelítések figyelembevétele alapvetően fontos annak megértésében, hogy miért alakulnak ki a társadalmi polarizációk, és hogyan változnak az emberek véleményei különböző kérdésekről. Az emberek számára nem mindig az objektív tények és adatok a legfontosabbak, hanem az értékrendek és a világnézetek, amelyek befolyásolják, hogy mit tartanak igaznak és miért.

Miért van szükség az információk és értékek átfogóbb elemzésére a mai politikai polarizáció kontextusában?

A hagyományos hatalomforrások súlyának csökkenésével a polgárok egyre inkább saját vágyait követik. Akár kénytelenek magukra hagyatkozni, akár szabadon követhetik vágyaikat, pontosan tudjuk, mit fognak tenni: saját előítéleteik alapján alakítják és irányítják érzékelésüket. A mai társadalomban az előítéletek – a vallási meggyőződések, párthoz való kötődések, társadalmi identitások – rendkívül megosztottak. Amint azt a könyvben részletesebben is bemutatjuk, az értékalapú polarizáció DFP-ket (dual fact perceptions, azaz kettős tényértelmezés) eredményez. Ennek következményeként megvetés alakul ki azok iránt, akik másként érzékelik a tényeket, és mindinkább elfordulnak a mérsékeltebb véleményeket valló polgároktól. A percepciók polarizálódása egy lefelé irányuló spirálhoz vezet: bizalmatlansághoz, cinizmushoz és további politikai polarizálódáshoz. Az ilyen környezetben a tények nem annyira egyértelműek, mint sok polgár gondolja. A politikailag elkötelezett állampolgárok gyakran úgy érzik, hogy az ő nyilvánvaló tényértelmezésüknek érvényesülnie kell: szembeszállniuk kell a hatalom próbálkozásaival, hogy elferdítsék az igazságot. Azonban a többségi percepciók szintén rendkívül erősek, különösen akkor, amikor a meggyőződés hatalmas bizonyossággal párosul. Ha ezek a percepciók tévesek, akkor nem az igazságot szolgáltatják, hanem a hatalom beszél igazságnak. A két lehetőség közötti különbség felismerése egyre nehezebb.

Szinte mindenki, aki aggodalmát fejezi ki az amerikai demokrácia jövője kapcsán, elismeri a DFP-k jelenségét. Sokan – akár közvetve, akár közvetlenül – belátják, hogy a bizalom az a híd, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a felkínált tényeket az igazság közelében lévőnek tekintsük, de ez a híd jelenleg megrongálódott, összeomlóban van, vagy talán teljesen eltűnt. Ennek ellenére sokan továbbra is remélik, hogy a különböző médiák, a pártpolitikai vezetők jobb ösztönzői, a tényellenőrzés javítása, vagy a polgári oktatás növelése visszaállíthatja a bizalmat, a tények kevésbé lesznek politizálva, és közelebb kerülhetünk az igazsághoz. Ezen reményeknek azonban épp itt szeretnénk véget vetni. Az elkövetkező fejezetekben számos pszichológiai hátteret és rengeteg felmérésből és kísérletekből származó adatot fogunk bemutatni. Mi ugyanoda jutottunk, ahová Lippmann eljutott: már most ott vagyunk, és valószínűleg csak rosszabb lesz. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tények és az értékek közötti alapvető megosztottság nem csupán elmosódott, hanem szinte teljesen eltűnt. A kutatásaink előtt talán azt gondoltuk volna, hogy az oktatás az a mérce, amely képes újra meghúzni a határokat, de kiderült, hogy éppen az oktatás az, ami ezt a határt eltünteti. Az egyetlen remény, hogy a tények kevésbé polarizálódjanak a köztársaságban, ha a közvélemény kevésbé lesz kifinomult és elkötelezett – ami nem igazán vonzó demokráciai jelszó.

A legfontosabb kérdés, amit most fel kell tennünk, az, hogy vajon a DFP-k valójában ma jelentősebben elterjedtek és erősebbek-e, mint valaha. Az ezt követő fejezetekben bemutatott pszichológiai mechanizmusok nem újak. A szelektív kogníció, a csoportkonformitás és a motivált érvelés mechanizmusai mindig is jelen voltak, de azok a körülmények, amelyek lehetővé tették számukra, hogy virágozzanak, az utóbbi évtizedekben nyilvánvalóan szélesedtek és mélyültek. Bár sok dolog ugyanaz, van három olyan tényező, amelyek különböznek: a polarizáció, az információs környezet, és a bizalom megszűnése a hatóságokban.

Az egyik legmeghatározóbb változás kétségtelenül a politika extrém moralizálása és a belőle fakadó polarizáció. Alapvető érvet fogalmazunk meg a könyvben, miszerint az értékek projekciója jelentős szerepet játszik a DFP-k eredetének kialakulásában, és mindez összefüggésben áll a közszolgálati értékek polarizálódásával. A széleskörű kutatások eredményei azt mutatják, hogy értékeink ma sokkal inkább megosztottak, mint a 20. század nagy részében. Egyes tudósok nem értenek egyet abban, hogy ez a váltás mikor következett be, de a személyes és politikai meggyőződések köré épülő megosztottság növekedésének bizonyítékai egyértelműek. Az egyik legfontosabb ilyen változás a vallási megosztottság, amely a közszolgálati szekularizmus növekedésével párhuzamosan bonyolította az egykor egységes vallásos közéleti kultúrát. Míg az ateisták régen gyakran kiszorultak a közéleti diskurzusból, a szekuláris kultúrának most már határozott hangja van az amerikai politikában.

A pártpolitikai hűségek is polarizálódtak. Kétségtelen, hogy a pártpolitikai kötődések elmélyültek, affektívabbá váltak, és egyre inkább összefonódtak olyan kérdésekkel, amelyek korábban nem voltak ennyire egységesek a pártok között. A többdimenziós polarizáció a társadalom és a politika központi jelenségévé vált, ami alapvető változásokat hozott a DFP-k hátterében.

A második jelentős változás nyilvánvalóan az információs környezet átalakulása. A pártpolitikai médiaforrások megjelenése elősegítette az ellentétes valóságértelmezések kialakulását. Azonban ez a változás szoros összefüggésben áll az első változással: a pártpolitikai média nem a semmiből született, hanem egy olyan polgárok által támasztott igény kielégítésére emelkedett fel, akik polarizáltan keresnek maguknak megfelelő hírszolgáltatást.

A harmadik és talán legfontosabb változás a bizalom visszaesése a hagyományos hatóságokban. Az új technológiák nem kényszerítenek minket semmire; inkább lehetőséget biztosítanak arra, hogy azt tegyük, amire már eleve hajlunk. Az Internet, ha a polgárok már eleve nem bíznak a hagyományos tudományos vagy médiainformációkban, sokkal inkább kitölti a rést, amelyet az elhagyott intézmények hagytak hátra.

Hogyan befolyásolják az ideológiai különbségek a tényellenőrzés hatékonyságát?

A tényellenőrzés szerepe és hatékonysága vitatott kérdés. A tényellenőrzés és az azt támogató szakértők iránti bizalmatlanság, valamint a szakértői vélemények elutasítása összefüggésben áll a közvéleményben kialakult téves percepciók elmélyülésével. Ahogy a társadalmi és politikai diskurzusok is egyre inkább kételyekkel terhelté váltak, úgy a tényellenőrző intézmények és azok megbízhatósága is egyre inkább kérdésessé vált a társadalom egyes rétegeiben. Sokszor az emberek egyre inkább hajlanak arra, hogy elutasítsák a tényellenőrök megállapításait, sőt, ezekkel szemben megerősödött bizalmatlanságuk gyakran még erősebbé válik, amikor az oktatás fejlesztése és a tudományos alapú ellenőrzés eszközeivel próbálják felvilágosítani őket.

Az oktatás növelése sem tűnik megoldásnak, hiszen sok esetben épp az oktatott információk és tények ellenállásra találhatnak, mivel a tények elutasítása nem csupán tudásbeli, hanem mélyebb, ideológiai, pszichológiai alapú jelenség is. Ahogy azt az eddigi kutatások mutatják, a tényellenőrzési iparág növekedése és a felelősségteljes újságírásra irányuló erőfeszítések nem feltétlenül eredményeznek konszenzust a tényekről a társadalom szélesebb rétegeiben. Az emberek előítéletei és a politikai ideológiai hovatartozásuk gyakran erősebben formálják meg a tényekkel kapcsolatos megértésüket, mint a külső, elfogultnak nem mondható források.

Ezért merül fel egy fontos kérdés: miért nehéz megbirkózni a tények elutasításával, amikor az emberek politikai és ideológiai előítéletei ellenállnak azoknak a kijelentéseknek, amelyeket az „objektív” források, például a tudósok, újságírók vagy szakértők közvetítenek? A válasz talán az, hogy az emberek hajlamosak az értékrendjüket, világnézetüket minden valóságnak alávetett információn keresztül értelmezni, és ezt nem könnyű megváltoztatni.

Számos kutatás arra utal, hogy a tényekről való viták és azok elutasítása gyakran nem csupán a politikai jobboldalon, hanem a baloldalon is jelentkeznek, bár a problémát gyakran jobban érezhetjük a konzervatív ideológia képviselői között. A konzervatívok hajlamosak jobban védeni saját világképüket, és gyanakvással figyelik a mainstream tudományos közösségek és intézmények megállapításait. Az ideológiai jobboldali beállítottságúak számára a liberális médiát, akadémiai köröket és kormányzati intézményeket gyakran elítélt forrásoknak tekintik, amelyeket nehezebb megbecsülni vagy elfogadni. Az ilyen típusú bizalmatlanság és az ellenséges viszony az információs hatalommal szemben különösen erős a bal- és jobboldali politikai polarizáció idején.

Bár sokszor az ideológiai jobboldal szembesül nagyobb mértékű előítéletekkel a tudományos tényekkel kapcsolatban, az a tény, hogy az ideológiai szélsőségek mindkét oldalán egyaránt jelen vannak, új kérdéseket vet fel. Az egyik legfontosabb, hogy bár sokan úgy vélik, hogy a konzervatívok hajlamosabbak a tények elutasítására, nem kizárt, hogy az ideológiai baloldalon is hasonló mechanizmusok léteznek. Ez főként azoknál a kérdéseknél válik láthatóvá, amelyek közvetlen politikai hatással bírnak, mint például a klímaváltozás, a rasszizmus, vagy akár a szexualitás kérdései. A tényekről való megegyezés gyakran nem csupán tudományos konszenzus, hanem a politikai ideológia szűrőjén keresztül kerül interpretálásra.

Az ideológiai egyensúly keresése tehát kulcsfontosságú, ha meg akarjuk érteni, miért nehéz az embereket elérni a tényellenőrzéssel és miért válik a tényekkel kapcsolatos diskurzus annyira polarizáltá. A tudományos közösség megállapításainak érvényesítése nem egyszerű feladat, mert az ideológiai szűrők hatása minden egyes társadalmi réteget más módon formálhatja. Ahhoz, hogy a tényellenőrzés valóban hatékony legyen, elengedhetetlen a politikai párbeszéd tisztázása, és a társadalmi diskurzus, amely a tények és a vélemények közötti határvonalat próbálja meghúzni.

A tényellenőrzés hatékonyságának kulcsa nem csupán a szakértők munkájában rejlik, hanem a közönség képességében, hogy elismerje a tudományos konszenzust és az objektív források hitelességét. A társadalom különböző csoportjai számára nem mindegy, hogyan közelítjük meg a tényekről való diskurzust, és hogyan igyekszünk átadni azokat az információkat, amelyek eloszlatják a téveszméket. A jövőben talán a tényellenőrzés szerepe nemcsak az egyes téves információk kiigazítására, hanem a közösségi diskurzus formálására és a társadalmi bizalom erősítésére is kiterjedhet.

Hogyan érdemes olvasni és elemezni a bűnügyi regényeket?
Hogyan alakítható ki a kertünk minden eleme? A legfontosabb tudnivalók
Hogyan kezeljük a "nem" választ és hogyan válhatunk sikeresebbé a döntéshozatali folyamatban?
Hogyan érhetjük el a belső erőt a szenvedélybetegségek leküzdésében?