A mozgásbetegség okai még mindig nem teljesen tisztázottak, de bizonyos emberek hajlamosabbak a kialakulására, mint mások. Az agyunk két fő módon érzékeli a mozgást: a szemek és a fülek segítségével. A szemek folyamatosan információkat küldenek az agynak a környezetünkről, míg a fül, a hallás mellett, rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy az agyunk tisztában legyen a testünk helyzetével és mozgásával. A mozgásbetegség akkor lép fel, amikor ezen érzékek között zűrzavar támad. Például autóval utazva a szemek azt érzékelik, hogy gyorsan mozgunk, miközben a belső fül nem érzékeli a mozgást, így az agy keveredett jeleket kap. Ez a zűrzavar az émelygés és egyéb kellemetlen tünetek formájában jelentkezik.

A mozgásbetegség kezelésére és megelőzésére ma már nagyon hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ezek a gyógyszerek azonban mellékhatásokkal is járhatnak, például álmossággal, ezért fontos orvosi tanácsot kérni, hogy a legmegfelelőbb gyógyszert válasszuk.

A mozgásbetegség jelei és tünetei közé tartozik az émelygés, hányás, szédülés, fejfájás és izzadás. Ha valaki szenved ettől, az elsősegélynyújtás során az alábbi lépéseket követhetjük: válasszunk olyan helyet, amely a mozgás irányába néz, próbáljunk meg ne olvasni vagy elektronikai eszközöket használni, figyeljünk a távoli, mozdulatlan tárgyakra, és kerüljük az alkoholt és a túlzott koffein fogyasztását.

A mozgásbetegséget gyógyszerekkel is kezelhetjük, de ezek a gyógyszerek, mint minden más gyógyszer, erős mellékhatásokkal rendelkezhetnek, ezért különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy melyik készítményt választjuk.

A pánikrohamok és a hiperventiláció gyakran szoros kapcsolatban állnak egymással. Pánikroham esetén a személy hirtelen intenzív szorongást él át, amely gyakran kísérő fizikai tünetekkel, például gyors légzéssel (hiperventilációval), izzadással, szívdobogással és izomgörcsökkel társul. Az ilyen rohamok hirtelen jönnek, és nagyon ijesztőek lehetnek. A hiperventiláció, vagyis a túl gyors légzés, gyakran a pánikrohamok egyik jellemzője, és súlyosabb esetekben zsibbadást vagy bizsergést okozhat a kézfejekben és az ajkak körül. A túl gyors légzés csökkenti a vérben lévő szén-dioxid szintjét, ami ezeket a tüneteket idézi elő.

Fontos, hogy pánikroham során ne próbáljunk papírzacskót adni a személynek, mivel ez növelheti a szén-dioxid szintet, és a helyzetet súlyosbíthatja. Ha pánikrohamot szenvedő személy légzése rendkívül gyors vagy szabálytalan, azonnal hívjunk orvosi segítséget.

Súlyos sérülések esetén, például nagy vérzés vagy fej sérülés, a legfontosabb, hogy az első néhány percben megfelelő intézkedéseket tegyünk. A megfelelő elsősegélynyújtás életet menthet, különösen, ha nagy mennyiségű vérzés lép fel. Az érfalak sérülése esetén az artériákból kilövellő vérzés komoly veszélyt jelenthet. Az artériák vérét a szív nyomása alatt szállítják, így ezek a sérülések gyors és hatékony ellátást igényelnek. A vénák sérülései nem okoznak olyan heves vérzést, de a nagy vénák esetében jelentős vérveszteség léphet fel. A kis kapillárisok kisebb vérveszteséggel járnak, de mindhárom típusú sérülés életveszélyes lehet, ha nem kezeljük megfelelően.

A nagy vérzéseknél a legfontosabb, hogy azonnal hívjunk mentőt, viseljünk kesztyűt, és erőteljes, folyamatos nyomást gyakoroljunk a sebre. Ha a seb egy végtagon található, próbáljuk meg a végtagot a szív fölé emelni, hogy csökkentsük a vérveszteséget. Ha a vérzés nem áll el, alkalmazzunk vérzéscsillapítót, vagy ha szükséges, egy tourniquetet (nyomókötést) a seb fölött.

A súlyos vérzés megállítása után mindig figyeljük meg a sokk jeleit, és próbáljunk megnyugtatni a sérült személyt, miközben várjuk a mentőszolgálat megérkezését.

A súlyos vérzés és a pánikrohamok kezelése kulcsfontosságú az elsősegélynyújtásban. A helyes reakciók és gyors döntések segíthetnek a beteg életének megmentésében.

Hogyan kezeljük a súlyos vérzést, amputációt és töréseket?

A nagyobb elsősegély dobozok manapság már tartalmaznak vérzéscsillapító szorítókötéseket, amelyek életmentő eszközként szolgálhatnak súlyos sérülések esetén. A szorítókötést körülbelül három centiméterrel a seb fölött kell alkalmazni, de semmiképpen sem közvetlenül az ízület felett. Nagyon fontos, hogy pontosan rögzítsük, mikor történt a szorítókötés felhelyezése, és ezt az információt át kell adni a mentőszolgálatnak. A szorítókötés alkalmazásakor soha ne távolítsuk el a sebben lévő idegen tárgyakat, mivel ezek eltávolítása súlyosbíthatja a vérzést vagy a sérült szövetek további károsodását. Ha idegen tárgyak kerültek a sebbe, a legjobb, amit tehetünk, hogy nyomást alkalmazunk a tárgy körül, és azonnal orvosi segítséget kérünk.

Az amputáció egy olyan állapot, amikor egy testrész (például egy végtag) leválik a testből. Az amputációk gyakran súlyos vérzéssel járnak, így az elsősegélynyújtás célja a vérzés mielőbbi megállítása és a sokk megelőzése. Az amputált testrészeket lehetőség szerint hűteni kell, hogy növeljük a műtéti reimplantáció esélyeit. A leggyakoribb amputációk munkahelyi balesetek vagy robbanások következtében következnek be, de sok esetben magas sebességű járműbalesetek is okozhatják. Ha a segítő személynek több sérültet kell ellátnia, az amputáció látványa érzelmileg megterhelő lehet. A legfontosabb ilyenkor az, hogy megállítsuk a vérzést és minél több időt nyerjünk a mentőszolgálat megérkezéséig.

Az amputált végtagot először tiszta kötszerbe kell csomagolni, majd egy műanyag zacskóba helyezni. Az amputált testrészt hűtővízbe kell tenni, de soha ne érintkezzen közvetlenül jéggel, mert az jégkárosodást okozhat. Az amputáció elsősegély kezelése a következő lépéseket tartalmazza: azonnali mentőhívás, a vérzés megállítása, az amputált testrész megtalálása és hűtése, valamint a lehető leghamarabbi orvosi segítség kérése.

A szúrt sebek akkor keletkeznek, amikor egy éles tárgy átszúrja a bőrt. Ilyen sérülés például, ha valaki rálép egy szögre, vagy egy állat megharapja. Bár a szúrt sebek nem mindig okoznak nagy vérzést, azok komoly fertőzéses és szövetkárosodási kockázatot rejtenek. Mivel a szúrt sebek mélysége és a bennük lévő idegen tárgyak eltávolítása nehézkes, minden ilyen sérülést orvosi ellátásnak kell alávetni. Az orvosok gyakran röntgenfelvételt készítenek, hogy kizárják az idegen testek jelenlétét, és biztosítsák a helyes kezelést. A szúrt seb elsősegély kezelése: közvetlen nyomás alkalmazása a vérzés megállítására, ha idegen tárgy van a sebben, azt nem szabad eltávolítani, hanem köré párnázást kell tenni, és azonnal orvosi segítséget kérni.

A sokk egy olyan állapot, amikor a test szövetei nem kapnak elegendő oxigént, ami létfontosságú a sejtek működéséhez. Ha nem jut elég oxigén a szövetekhez, azok elhalnak, és ez súlyos károkat okozhat az agyban és más létfontosságú szervekben. A vérzéses sokk a leggyakoribb oka a sokknak, de olyan események is kiválthatják, mint a nagy égési sérülések vagy anafilaxiás reakciók. A sokk jelei közé tartozik a hideg, nyirkos bőr, gyors szívverés, gyenge pulzus, hányás, zavartság és eszméletvesztés. Az elsősegély az, hogy azonnal mentőt hívunk, és megpróbáljuk megállítani a vérzést, miközben a sérültet fekvő helyzetbe helyezzük, és a lábait megemeljük 15-30 cm-re, kivéve ha a láb vagy a medence sérült. Az alapvető cél a sokk megelőzése, a tünetek figyelemmel kísérése és a mentőszolgálat megérkezéséig történő stabilizálás.

Törés esetén, amikor a csont eltörik, gyakran előfordul, hogy a bőr nem sérül, így zárt törésről beszélhetünk. A zárt törés a leggyakoribb típus. Ha a csont áttöri a bőrt, nyílt törésről beszélünk. A törött csontok okozta fájdalom enyhítésére az elsősegély célja a megfelelő rögzítés, és orvosi segítség igénybevétele, mivel az orvosi diagnózis, például röntgenvizsgálat segít a pontos állapotfelmérésben. A törések közé sorolhatók az olyan összetett törések is, amelyek a közeli ereket vagy idegeket is sértik, és amelyek sürgős orvosi beavatkozást igényelnek.

A megfelelő elsősegély célja, hogy csökkentse a fájdalmat, minimalizálja a további károsodást és a további vérveszteséget. Ha bármilyen kétség merül fel, hogy a sérült csont eltört, mindenképpen szakemberhez kell fordulni, és a megfelelő diagnózis megállapítása után kell elvégezni a további kezeléseket.

Hogyan ismerjük fel és kezeljük a stroke-ot, asztmát és anafilaxiát?

A stroke orvosi kifejezése cerebrovascularis esemény (CVE) vagy cerebrovascularis baleset (CVA). A stroke okai között szerepel a vérzés is, amelyet hemorragikus stroke-nak neveznek. Az iszkémiás stroke kezelésében alapvetően ugyanazokat a lépéseket alkalmazzák, mint a szívinfarktus esetében. Az érintett vérereket fel kell szabadítani a véráramlás helyreállításához, hogy a sérült agyszövetek újra oxigént kapjanak. Minél gyorsabban történik a beavatkozás, annál nagyobb eséllyel lehet megmenteni az agysejteket, és csökkenteni a tartós agykárosodás kockázatát. Az idő tehát kulcsfontosságú, a stroke-ot követően a legjobb eredmény eléréséhez legfeljebb három órán belül vissza kell állítani a véráramlást. Ezért ha stroke-ra gyanakszunk, azonnal hívni kell az orvosi segélyszolgálatot. Az újabb elnevezés, a „brain attack” (agyi támadás) azt hangsúlyozza, hogy a segítségkérés fontossága nemcsak szívinfarktus esetén, hanem stroke-nál is kiemelkedő.

A stroke leggyakoribb tüneteit a FAST mozaikszóval lehet megjegyezni. Ha a következő tünetek bármelyikét tapasztaljuk, azonnal orvosi segítséget kell kérni:

  • Face (arc): Van-e arcferdülés?

  • Arms (karok): Képes-e a sérült emelni mindkét karját?

  • Speech (beszéd): Van-e akadozott beszéd?

  • Time (idő): Hívjunk mentőt, ha a tünetek bármelyike megjelenik.

A stroke-ot követően az elsősegélynyújtásnak az alábbi lépéseket kell tartalmaznia:

  1. Azonnal hívjon mentőt.

  2. Helyezze kényelmes helyzetbe az érintettet.

  3. Jegyezze fel a tünetek megjelenésének idejét és tájékoztassa erről a mentőket.

  4. Nyújtson megnyugtatást és folyamatosan figyelje az életfontosságú paramétereket, amíg a mentőszolgálat meg nem érkezik.

  5. Soha ne adjon enni vagy inni a stroke-ban szenvedő személynek, mivel fennáll a fulladás veszélye. Ne adjon aszpirint stroke esetén, mivel a hemorragikus stroke esetén ez súlyosbíthatja a helyzetet.

A mini-stroke, vagyis a tranzitív iszkémiás roham (TIA) olyan állapot, amikor a stroke tünetei 24 órán belül maguktól megszűnnek orvosi beavatkozás nélkül. A TIA gyakran a komolyabb stroke előjeleként jelentkezik, ezért minden esetben orvosi figyelmet igényel. Ne várjon, hogy a tünetek maguktól elmúlnak, mindig kérjen orvosi segítséget, ha a stroke bármely jele jelentkezik.

Az asztma egy másik gyakori egészségügyi probléma, amely a tüdő légutak szűkülésével és gyulladásával jár. Az asztmás rohamok során a légutak megduzzadnak, és nyák keletkezik, ami tovább rontja a légzést, és jellegzetes sípoló hangot eredményezhet. Az asztma általában gyermekkorban kezdődik, és a légutak érzékennyé válnak a különböző környezeti hatásokra, például pollenekre, levegőszennyezésre, hőmérsékletváltozásokra és fizikai terhelésre. Ezek az úgynevezett asztmát kiváltó tényezők, amelyek hatására a szervezet gyulladást és fokozott nyákképződést okoz.

Az asztma rohamok életveszélyesek is lehetnek, ha nem kezelik őket időben. Ha egy asztmás beteg rohamot kap, az állapota gyorsan súlyosbodhat, ezért mindig orvosi segítséget kell kérni, ha a légzésével kapcsolatban aggályok merülnek fel. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a sípoló légzés, a mellkasi szorító érzés, a folyamatos köhögés, valamint a légzésszám és a pulzusszám emelkedése. Súlyos esetekben a beteg eszméletvesztést és bőrszínbeli változásokat is tapasztalhat, például sápadtságot vagy kékes árnyalatot a száj környékén, az ujjaknál vagy a fül mögött. Ilyen esetekben azonnali orvosi beavatkozás szükséges.

Az asztmás roham elsősegély kezelése a következő:

  1. Segítsen a betegnek az inhalátor használatában.

  2. Nyújtson megnyugtatást és figyelje az életfontosságú paramétereket.

  3. Hívjon mentőt, ha a tünetek nem enyhülnek az inhalátor használata után, a beteg nem rendelkezik gyógyszerrel, vagy ha úgy gondolja, hogy a roham súlyosbodik.

Az anafilaxia, vagy súlyos allergiás reakció, egy másik életveszélyes állapot, amely az egész testet érinti. Az anafilaxis akkor lép fel, amikor a szervezet túlérzékennyé válik egy adott allergénre. Az anafilaxia gyakori kiváltó okai közé tartoznak az ételfélék (pl. mogyoró, tenger gyümölcsei), a rovarcsípések (méhek, darazsak, hangyák), gyógyszerek (például antibiotikumok) és a latex. Amikor a szervezet kapcsolatba kerül egy allergénnel, az immunrendszer nagymennyiségű hisztamint bocsát ki, amely a test minden részére hatással van. Az anafilaxia jellemző tünetei közé tartozik a kiütés, az arc, a nyelv vagy a torok duzzanata, a légzési nehézségek, eszméletvesztés, gyors pulzus és légzésszám, hányás és hasi fájdalom.

Az anafilaxiás reakció elsősegély kezelése a következő:

  1. Azonnal hívjon mentőt.

  2. Ha lehetséges, távolítsa el az allergént a beteg közeléből.

  3. Segítsen a betegnek az epinefrin injektor használatában.

  4. Fektesse le a beteget, kivéve ha súlyos légzési problémák jelentkeznek.

  5. Készüljön fel a szívmasszázsra és újraélesztésre, ha a beteg eszméletét veszti és nem lélegzik.

  6. Nyújtson megnyugtatást és figyelje az életfontosságú paramétereket, amíg a mentő megérkezik.

Ezek a három életveszélyes állapot – a stroke, az asztma és az anafilaxia – mind különböző okok miatt alakulnak ki, de mindegyik gyors és szakszerű kezelést igényel. A legfontosabb, hogy soha ne habozzon segítséget kérni, ha úgy érzi, hogy a helyzet súlyosbodik. Az idő kritikus szerepet játszik a beteg életének megmentésében.

Milyen kockázatokat rejtenek a mérges növények és állatok harapásai?

Az urushiol nevű anyagra érzékeny személyek súlyos bőrelváltozásokat szenvedhetnek el, ha kapcsolatba kerülnek a mérges borostyánnal, tölgyfával vagy sumákkal. Az urushiol olaj, amely ezeket a mérgező növényeket jellemzi, nemcsak a bőrre, hanem a ruházatra és a házikedvencek szőrzetére is rákerülhet, így ismételt érintkezést és bőrelváltozást okozhat. Bár kellemetlen, a mérges növényekkel való érintkezés következményeként fellépő bőrirritáció gyakran orvosi beavatkozás nélkül is megszűnik, azonban súlyos esetekben orvosi értékelésre lehet szükség. Rendkívül ritka esetekben előfordulhat, hogy a beteg életveszélyes allergiás reakciót mutat az urushiolra, amely anafilaxiához vezethet (lásd Anafilaxia, 7. fejezet).

Fontos figyelembe venni, hogy a mérges növények égetése során keletkező füst is komoly egészségügyi kockázatot jelent. A mérges borostyán, tölgy és sumák elégetése toxikus füstöt eredményezhet, amely belélegezve súlyos légzési problémákat és belső reakciókat válthat ki. Mindig sürgős orvosi tanácsot kell kérni, ha valaki ilyen mérgező füstnek volt kitéve, még akkor is, ha nem mutat tüneteket, mivel a mérgező hatások késlekedve is jelentkezhetnek.

A mérges borostyán, tölgy és sumák bőrsérüléseinek jelei és tünetei a következők: piros, viszkető kiütés és kisebb, folyadékkal telt hólyagok (súlyosabb esetekben). A kiütések gyakran késlekednek, és csak néhány órával a kontaktust követően jelennek meg, míg a gyógyulás akár tíz-tizennégy napig is eltarthat. A súlyos allergiás reakciókra figyelni kell, ezek közé tartoznak a következő tünetek: légzési nehézségek, nyelvduzzadás, arcduzzadás, eszméletvesztés.

Elsősegély a mérges növények okozta bőrirritáció esetén:

  1. Azonnal hívj mentőt, ha a beteg légzési nehézségeket, arcduzzadást vagy anafilaxia jeleit mutatja.

  2. Alaposan mosd meg a sérült bőrt folyó vízzel és szappannal, hogy eltávolítsd az olajat, amely a reakciót okozza.

  3. Alkalmazz kalamin oldatot, ha a bőr viszket.

  4. A szájon át szedhető antihisztaminok csökkenthetik a viszketést, de mellékhatásként álmosságot okozhatnak.

  5. Ne pattanassd ki a hólyagokat, mert ezzel növeled a fertőzés kockázatát.

  6. Szükség esetén orvosi segítséget kérj, mivel a súlyosabb esetekben szteroidok alkalmazása szükséges.

  7. Figyeld a területet a fertőzés jelei után, és ha aggasztó jeleket észlelsz, orvosi segítséget kell kérni.

Fertőzésre figyelni kell, mivel a mérges növények okozta kiütések és hólyagok könnyen megfertőződhetnek, különösen akkor, ha a beteg vakarózik. Az alábbi jelek utalhatnak fertőzésre:

  • Növekvő fájdalom

  • Gyorsan terjedő pirosodás a kiütés körül

  • Duzzanat

  • Gennyes váladé