A modern amerikai politikai életben a női jogok védelme és a nők testével kapcsolatos döntéshozatal iránti közömbösség egyre inkább szembetűnővé válik. Donald Trump elnöksége alatt, különösen a 2016-os választások után, az Egyesült Államok politikai környezete mély változásokon ment keresztül. Trump agresszívan pro-life platformot képviselt, amely egyesek számára azzal a javaslattal is előállt, hogy büntetést kellene alkalmazni a terhességmegszakítást végző nőkkel szemben. Ezzel a javaslattal egyértelműen a nők reprodukciós jogainak korlátozása felé tört. Az elnöksége első hónapjaiban Trump az ilyen ígéreteit a gyakorlatban is megvalósította, és szoros együttműködésben dolgozott a republikánus párt széljobboldali szárnyával, hogy támadásokat indítson a nők választási jogai ellen. Az egyik első lépése, hogy újraélesztette a Reagan-éra Global Gag Rule-t, amely megtiltja az amerikai támogatások külföldi szervezetek számára történő nyújtását, ha azok terhességmegszakítást végeznek.

Ez az intézkedés egyértelmű jele annak, hogy Trump és hívei a női jogok elleni harcban mindent megtesznek annak érdekében, hogy visszavonják a Roe v. Wade (1973) döntést, amely alapvető jogot biztosít a nők számára a saját testükről való döntéshez. A filmek, különösen a borzongató műfaj, gyakran reflektálnak a társadalmi és politikai környezetre, és a legújabb horrorfilmek, mint például Don't Breathe (2016), szorosan kapcsolódnak a nők jogainak védelméhez és a Trump-adminisztráció alatt tapasztalható társadalmi változásokhoz.

A Don't Breathe című filmben a női szereplő, Rocky, egy szörnyű szituációba kerül, amely a női test feletti kontroll kérdéseit vizsgálja. A férfi főgonosz, aki a filmben "vak emberként" jelenik meg, nemcsak fizikailag, hanem szexuálisan is kizsákmányolja a nőket. A filmben Rocky testét manipulálják, ahogy a társadalom is próbálja kontrollálni és korlátozni a női jogokat. A film erőteljes képi eszközökkel, például a közeli felvételek és a nyomasztó atmoszférával, kiemeli a nőkkel szembeni erőszakot és az alárendeltséget.

Trump politikája és a női jogok védelmére tett kísérletek párhuzamba állíthatók a filmek ábrázolásával. A nők – különösen a fiatalabb, sebezhetőbb karakterek – gyakran nem képesek megvédeni magukat, amíg egy férfi, mint például Alex a Don't Breathe-ben, közbelép és megmenti őket. A film ábrázolásában azonban a lányok és nők végső soron nemcsak áldozatok, hanem a saját sorsuk irányítói is lehetnek, amikor megtalálják a módját a harcnak és a visszavágásnak. A film végső csavarja, hogy bár Rocky sikerrel védekezik a férfi támadása ellen, a film nem kínál teljes győzelmet, hanem inkább az elkeseredettséget, hogy a nők mindig újabb és újabb kihívásokkal néznek szembe, miközben küzdenek a saját jogukért.

A 2016-os választások és Trump hatalomra jutása utáni időszakban a borzongató műfaj, mint a Don't Breathe, újraértelmezi a női karaktereket. A filmek, mint a 10 Cloverfield Lane vagy a Hush, a nők önállóságát és küzdelmét helyezik a középpontba, szemben azokkal a történetekkel, amelyek a női alávetettséget és elnyomást ábrázolják. A nők túlélése és kitartása a borzongató műfajban válik a legerősebb üzenetté a társadalmi küzdelem szempontjából, és erőt adhat a nézőknek – férfiaknak és nőknek egyaránt – ahhoz, hogy kiálljanak a női jogok védelme mellett.

A Trump-adminisztráció alatt a borzongató filmek világában a női karakterek ábrázolásának változása nem csupán egy szórakoztató műfaji kérdés, hanem erőteljes politikai kijelentés is. A női szereplők küzdelmei és túlélésük a filmekben tükrözik azt a szélesebb társadalmi és politikai harcot, amelyet a nők nap mint nap vívnak a saját jogaiért és a testük feletti döntési jogért. A filmek és a média tehát nem csupán szórakoztatják a közönséget, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy elgondolkodjunk a jelenlegi politikai helyzetről, és inspirációt meríthetünk belőlük a mindennapi küzdelmekhez.

Hogyan befolyásolta a médiakép Trump elnökségének felemelkedését?

A 2017. január 20-i dátum történelmi jelentőséggel bír, hiszen Donald J. Trump lett az Egyesült Államok 45. elnöke. Az ő beiktatása, amely a modern történelem egyik legnagyobb népszerűtlenséggel rendelkező politikai eseménye volt, egy új korszakot indított el. Trump elnöksége, amelyet a kemény nacionalista politikák és a populista retorika uraltak, az Egyesült Államok társadalmi és politikai szövetében mély sebeket hagyott. Az elnöki kampány és beiktatása alatt számos megosztó, sőt ijesztő képet alkottak róla a média, miközben az emberek és az intézmények politikai táborokra szakadva reagáltak. A média, különösen a hagyományos és a közösségi platformok, kulcsszerepet játszottak abban, hogy Trumpot a választók egy része már-már egy "patriotikus megváltóként" látta, míg mások számára ő a demokratikus értékek végét jelentette.

Trump elnöksége a "horror" műfajával is párhuzamba vonható, ha azt a politikai nyelvezetet és közbeszédet vizsgáljuk, amelyet ő és hívei a közvélemény alakítására használtak. A médiában való megjelenése, a botrányok és a provokatív kijelentések sorozata, mind hozzájárultak ahhoz, hogy elérje céljait és fenntartsa a figyelmet. A "horror" egy olyan műfaj, amely a társadalom legmélyebb félelmeit és feszültségeit jeleníti meg, és Trump elnöksége valóban hatékonyan használt fel olyan társadalmi és kulturális félelmeket, mint a bevándorlás, a gazdasági stagnálás vagy a globalizáció.

A médiák folyamatosan fenntartották a retorikai harcot, aminek következtében Trump képe egyfajta "szörnyeteggé" vált, amelynek minden egyes megnyilvánulása tovább táplálta az ország politikai és társadalmi feszültségeit. Az a sajátos "szórakoztató" karakter, amelyet a reality showkban megszokhattunk tőle, most politikai szintre emelkedett, és sokan - miközben rettegtek tőle - mégis vonzódtak a médiában ábrázolt erőhöz és hatalomhoz.

A közbeszédbe való belépésétől kezdve Trump egy erőteljesen manipulált képet nyújtott önmagáról, amit a média szabadon alakíthatott a számára előnyös irányba. A folyamatosan változó narratívák, a kampány alatt alkalmazott memetikus technikák és a közvetlenül a hírekkel való interakciók mind hozzájárultak ahhoz, hogy Trump jelenlétét szinte minden egyes szegmense az amerikai társadalomnak valóságos fenyegetésként érzékelte, miközben mások számára ő lett a politikai küzdelem és a változás egyetlen forrása.

A politikai beszéd és a médiában való reprezentáció egyértelműen kapcsolódik a társadalmi és kulturális változásokhoz, amelyek a Trump jelenség kialakulásához vezetettek. A politikai populizmus és az ahhoz kapcsolódó félelmek szoros kapcsolatban állnak a médiától való elvárásokkal, amelyek a "szörnyeteg" narratíváját építik fel. A média nem csupán tükrözte a politikai tájat, hanem aktívan formálta is azt, és közvetítette a közönség számára a saját politikai identitásokat, elvárásokat és retorikát.

Fontos észben tartani, hogy a média hatása nem csupán a közvetlen választási időszakra, hanem az azt követő évekre is kihatott. A Trump ábrázolására vonatkozó diskurzusok, a különféle hírforrások és a politikai eszmeáramlatok folyamatosan alakították és irányították a közvéleményt. Az, hogy hogyan ábrázolják a politikai vezetőket, miként építik fel a politikai hatalom narratíváját, kulcsszerepet játszik a demokratikus intézmények megingatásában, és nem csupán az Egyesült Államok, hanem globálisan is veszélyezteti a közvélemény formálásának hitelességét.

A Trump-jelenség azzal is figyelmeztet, hogy a médiában való elhelyezkedés és a társadalmi reprezentáció hatalmas szerepet játszik abban, hogyan formálódnak a politikai és társadalmi viszonyok. A médiában való manipuláció és annak kifejezésmódja, hogy egy politikai személy hogyan használja fel a retorikai eszközöket a közönség befolyásolására, alapvetően megváltoztatta a politikai diskurzust a 21. században.

A nő és a ketrec: A férfiak hatalmának válsága a 2010-es évek horrorfilmjeiben

A férfiak gyakran nemcsak hogy maguk is csapdában találják magukat, hanem egyúttal azok is, akik körülöttük élnek. Egy figyelemre méltó jelenetben, amikor John lemegy Troy pincéjébe, és először Sarah-t, majd a barátnőjét, mindkét nőt külön-külön rácsok mögött találja, Dunstan döntése, hogy kizárólag a nőkre koncentrálja a közelképeket, azt a hatást kelti, hogy valójában mindkét karakter rácsok mögött van. Az egyik jelenetben, amikor John megtalálja Rosie-t, a közelképek azt sugallják, hogy mindkét karaktert kerítés választja el egymástól. A filmben ez az ábrázolás egy olyan világot mutat, amelyben a hatalom, bár első pillantásra egyértelműen a férfiaké, valójában nemcsak őket, hanem az egész társadalmat bezárja egy-egy zárt térbe.

A férfiak, akik pénzügyi szükségszerűségből bűnözésbe kényszerülnek, nem csupán a gazdasági válságot tükrözik, hanem egy olyan szociális válságot is, amely az egész társadalomnak a férfiak elnyomására irányuló nézeteiben gyökerezik. A 2010-es évek közepére, Robert Bly 1990-es Iron John: A Book about Men című könyve, amely a férfiak önmegismerési folyamatát próbálta újraéleszteni, alapvető változásokat indított el a férfiak jogait védő mozgalomban. Bly könyve, amely az Iron John című Grimm-mese alapjaira épült, egy férfi és egy vadember, valamint a fiú és apja közötti kapcsolatról szól. Ebben a történetben a király vadászni megy az erdőbe, ahol találkozik egy vad emberrel, akit bezár, és aki titokban egy elvarázsolt úrfi, akit a fiú szabadít fel.

Az Iron Hans meséjéből kiindulva a The Woman című filmben egy apa ugyanígy egy vad nőt talál az erdőben, aki szintén bezárásra kerül. Ám itt a cselekmény különbsége az, hogy a férfi szerepét nem a fiú, hanem a lány vállalja, aki a férfi parancsa ellenére elengedi a nőt, ezzel pedig nemcsak az apjával szembeni hatalmat, hanem az ő fizikai megsemmisítését is előidézi. A The Woman tehát egy olyan történet, amelyben az apák és a lányok, a férfiak és nők közötti hatalom nem természetes módon, mint az Iron Hans mesében, hanem erőszakos és véres úton oldódik meg. Nincs semmiféle átléphető rítus, amely lehetővé tenné a férfiak és nők közötti hatalmi egyensúly megteremtését. A hatalom egy nullszumos játékként van jelen: csak egy fél maradhat talpon.

A filmekben, mint a The Woman, a Don't Breathe, a The Neighbour és sok más, a cseléd női alakokat bemutató műben a férfiak, akik úgy érzik, hogy hatalmuk elenyészett, a nők bezárásával próbálják kompenzálni saját elnyomottságukat és elidegenedettségüket. Ez a filmekben megjelenő női fogság motívuma egyfajta bosszú- és remaszkulinizálódási fantáziát sugall, amely különösen rezonálhatott a fehér, középkorú, dolgozóosztálybeli férfiak körében az Egyesült Államok gazdasági válsága után. Trump választási kampányának egyik jelmondata, a "zárd be őt!" szlogen is ezt a fenyegetettség-érzést hívta elő, amely egy irracionális hevületet váltott ki a választókban, és amely túlmutatott a Hillary Clinton kritikáján.

Ez a filmekben megjelenő női fogság és Trump "zárd be őt!" kampányának párhuzama egy olyan pillanatot jelöl, amikor a nemek közötti kapcsolat válságba került, és a férfiak, akik a poszt-recessziós, poszt-ipari gazdaságban elvesztették hatalmukat, elnyomják azokat a nőket, akik egykor alattuk álltak. A férfiak számára a nő fogságba zárása egyfajta igazságtétel és hatalom-visszaszerzés eszköze volt, míg a filmekben, amelyek ezt a képet ábrázolják, a nők végül mindig kiszabadulnak a ketrecből, mint a valóságban is.

A 2010-es évek horrorfilmjei, amelyek a női fogság motívumát ábrázolják, tehát nemcsak a férfiak elnyomottságát, hanem a férfiak és a nők közötti hatalmi konfliktust is a középpontba helyezik. A filmekben bemutatott történetek a társadalom legalsó rétegeiben élő férfiak számára egy olyan fantáziát testesítenek meg, amely a régi, patriarchális rend visszaállítását és a nők fölötti hatalom újraélesztését célozza. Ez az újraférfiasodás azonban nem valósítható meg a hagyományos eszközökkel. A férfiak számára egyre inkább a másik nem legyőzése és bezárása válik a hatalom megszerzésének egyetlen lehetőségnek. De a filmek és a társadalmi narratíva azt is sugallják, hogy a nők nem maradnak zárva. A hatalom dinamikája megváltozik, és ennek következményei messze túlmutatnak a filmek világán.

Hogyan lehet megérteni a könyökízületi képeken látható zsírszövetek jelentőségét a diagnózisban?
Hogyan alakítható ki a könyörületes csapatmunka az egészségügyben?
A titkos csodáló szerepe a szerelem és gyilkosság között