Richard Hofstadter az 1964-es "Anti-Intellectualism in American Life" című művében az amerikai forradalom atyjait úgy írja le, mint akik széleskörű műveltséggel, tudományos ismeretekkel rendelkeztek, és széles olvasottságukat a történelem, politika és jog területén az akkori problémák megoldására használták. Ez az intellektuális elköteleződés azonban hamar eltűnt, és az amerikai társadalomban, a McCarthyizmus rémuralma idején, egy olyan kérdés merült fel, amely sokáig nem találta meg a választ: hogyan lehetséges, hogy az intellektuális elit az amerikai történelem hosszú szakaszán nemcsak kívülálló, hanem gyakran szolgaként vagy bűnbakként volt jelen?

Az amerikai társadalom kezdeti formálódásában kiemelkedő szerepe volt a földművelő parasztok, a kis kereskedők, az angolszász hagyományok és a kalvinista önállóságra építő közösségek vegyítésének. Ez a keverék, amely a történelem és a földrajzi helyzet sajátos körülményei között alakult ki, olyan társadalmi és politikai környezetet teremtett, ahol a szabadság eszméje az emberek mindennapi életének középpontjába került. Az alapító atyák, felismerve az emberek hajlandóságát az idegen beavatkozásokkal szembeni ellenállásra, nem kényszerítették rá a szövetségi kormányzatot, hanem azt az egyetlen formát választották, amelyet az új nemzet elfogadott volna. Ez a politikai alkotás már ekkor is feszültségeket hordozott magában, melyek a későbbiekben is végigkísérték az amerikai politikát, a whiskey-lázadástól kezdve egészen a modern kormányzati intézkedésekig, például Teddy Roosevelt antitröszt-törvényei vagy Barack Obama egészségügyi reformja.

Donald Trump elnöki kampányát, különösen a "Drain the Swamp" szlogennel, sokan az amerikai politikai történelem egyik új fordulatának tekintették. Trump azt ígérte, hogy megtisztítja a washingtoni politikai elit korrupcióját, miközben egy elmosódott, mégis vonzó amerikai álmot igyekezett újraéleszteni. A "Make America Great Again" mottója nem csupán politikai program volt, hanem egy olyan amerikai álom, amelyet sokan vagy elveszettnek véltek, vagy soha nem is tapasztaltak meg. Trump elnöki politikáját sokan úgy értékelték, hogy annak ideológiai gyökerei mélyen kapcsolódnak az amerikai nacionalizmushoz, az evangéliumi kereszténységhez és az etnikai identitás hangsúlyozásához.

Ám ugyanakkor mások, mint Joseph Nye, nem értettek egyet ezzel a megközelítéssel, és úgy látták, hogy Trump elnöksége elutasítja azt az amerikai kiválóságot, amelyet a liberális internacionalizmus fogalma képvisel, és amelynek célja egy szabadabb, békésebb világ megteremtése nemzetközi jogon alapuló rendszereken keresztül. Trump nemcsak hogy eltávolodott ettől az eszmétől, de személyes céljait és értékeit is érvényesítette, miközben elutasította az amerikai kiválóság hagyományos értelmezését, hangsúlyozva, hogy az amerikaiak nem különböznek más nemzetektől.

Donald Trump egyébként nemcsak politikai szintéren, hanem az amerikai álom szellemiségét is megpróbálta újraértelmezni. Az 1931-es "Az amerikai élet eposza" című könyvében James Truslow Adams írta le először az amerikai álom fogalmát, mint egy olyan társadalmat, amelyben mindenki számára biztosított a lehetőség az élet jobbá tételére a saját képességei és teljesítménye alapján. Trump a saját értelmezésében az amerikai álmot a szabadság, jólét és béke ideáljaként említi, amit szerinte nemcsak elérni lehet, hanem az amerikai nép kemény munkája és kitartása révén el is értek. Azonban, alig egy évtizeddel később, Trump már az amerikai álom haláláról beszélt, amikor elindította elnöki kampányát. Az általa hirdetett Amerika már nem a lehetőségek földje, hanem egy hely, ahol minden elromlott, és mindenki csak a problémák megoldásával küzd.

Trump politikája és a hozzá kapcsolódó retorika jól illeszkedik az amerikai történelem azon vonulatába, amelyben a nemzeti identitás, a szabadság és a kormányzati beavatkozás elutasítása központi szerepet játszik. Az amerikai libertarianizmus öröksége és a társadalmi feszültségek összefonódása olyan politikai diskurzust hozott létre, amelyben az ideológiai, vallási és etnikai elemek egyaránt szerepet kapnak. Az amerikai álom, mint fogalom, számos értelmezést kapott, de a mögötte álló eszme a mai napig meghatározó szereplője az amerikai politikai tájnak.

A fenti szöveg jól tükrözi azt a politikai és társadalmi feszültséget, amelyet az amerikai politikai diskurzusban tapasztalhatunk. Fontos azonban figyelembe venni, hogy az amerikai álom fogalmát és jelentését folyamatosan alakítják a társadalmi és politikai változások. Míg az egyes politikai alakok, mint Donald Trump, az álom elérhetetlenségét hirdetik, mások még mindig azt próbálják elérni, hogy mindenki számára biztosítsák a lehetőséget, hogy kibontakoztassa képességeit. Az amerikai társadalomnak tehát sosem egyszerű kérdés, hogy mit jelent az amerikai álom, de annyi biztos, hogy alapvető része a nemzeti identitásnak és politikai diskurzusnak.

Hogyan hatott John McCain halála Donald Trump elnökségére?

2018-ban, hosszú betegség után, John McCain agydaganat következtében elhunyt. Trump ekkor sem rejtette véka alá véleményét, amit egyesek rendkívül érzéketlennek találtak. A halála előtt McCain arra kérte a családját, hogy volt elnökök, George W. Bush és Barack Obama mondjanak beszédet a temetésén, míg Donald Trumpot, aki támogatását visszavonta, miután napvilágot látott egy felvétel, ahol Trump szexuális hajlamait dicsekedve ecsetelte, valamint Sarah Palin volt alelnök-jelöltjét, hogy ne vegyenek részt a szertartásokon. A fehér ház kezdetben nem kívánt nyilvános megemlékezést tartani McCain életéről, és Trump személyesen is hallgatott, miközben a Twitteren csupán a családnak nyújtott részvétet. Sőt, az amerikai zászlót, amelyet félárbócra engedtek McCain halála napján, két nappal később Trump visszaemeltette. Trump indulatosan reagált a média szerinte túlzó reflektálására, mivel McCain sosem volt elnök. Míg Trump a közelgő temetéshez fűződő hivatalos állásfoglalását sem támogatta, több állami kormányzó, mind republikánusok, mind demokrata vezetők félárbócra engedték a zászlót.

Miután Trump a média nyomására visszavonult, és kiadott egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben McCain szolgálatait elismerte, a zászlót újra félárbócra engedte. A temetésen két volt elnök, Bush és Obama beszéde emelkedett ki. Bush McCain bátorságát és tisztességét méltatta, míg Obama a politikai diskurzus apróságait és mocsokát bírálva hirdette McCain ideáljait: „John arra hívott bennünket, hogy nagyobbak legyünk, jobbá váljunk, mint az, amit a mai politika képvisel.” Azonban a legélesebb szavakat McCain lánya, Meghan McCain mondta, aki élesen kritikával illette Trumpot, aki, mint szerinte, soha nem közelítette meg McCain hősiességét. „A McCain Amerika nem kíván újra naggyá válni, mert Amerika már mindig is nagyszerű volt” – mondta. A közönség tapssal reagált a beszédre, ami rendkívül ritka esemény egy ilyen formális temetési szertartáson.

Trump azonban, úgy tűnt, nem tudta elengedni McCain árnyékát. 2019 márciusában, hét hónappal McCain halála után, Trump ismét többször is megnyilvánult McCain ellen. A legnagyobb felháborodást az okozta, hogy Trump saját magát dicsérte McCain temetésével kapcsolatban, miközben nem vállalt szerepet a hivatalos eseményekben. A temetési szertartást végül a Szenátus határozata biztosította, nem a Fehér Ház. A temetési eseményt követően Trump továbbra is bírálta McCain hírnevét és örökségét, még a legelkötelezettebb republikánus politikusok, mint Lindsey Graham is felszólaltak ellene.

Trump viselkedése McCain halála után, különösen a katonai hőstársak és a közvélemény áramlataival való szembemenés, éles ellentétben állt a politikai tisztesség és a nemzeti egység hagyományaival. Az egyre erősödő kritikák és Trump kitartóan érzéketlen reakciói mind a politikai életben, mind az amerikai társadalomban komoly feszültségeket gerjesztettek. McCain példájának és tisztességének hangsúlyozása ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai politikai táj egyre inkább a személyes viszályok, az alázás és a frusztrációk világába tartott.

Trump elnöksége alatt a McCain ügy csak egy a sok közül, amely rávilágít arra, hogy az amerikai politikai diskurzust egyre inkább a közvetlen érdekek és a személyes ellentétek formálják, nem pedig a nemzeti egység és a közjónak való szolgálat. Az elnök gyakran a legváratlanabb helyzetekben hozott elő régi sérelmeket és folytatta azokat a személyes csatákat, amelyek már nemcsak politikai, hanem emberi szinten is sokakat elidegenítettek tőle.

Milyen hatással van Donald Trump a politikai diskurzusra és az amerikai álomra?

Donald Trump politikai pályafutása és közéleti szerepe a modern Amerika történetének egyik legnagyobb kihívásaként vonult be a köztudatba. Az őszinte önbizalma, az ellenállhatatlan megnyilvánulások, és az egyes ügyekhez való pragmatikus hozzáállása olyan elemeket képvisel, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos politikai normákat. Az amerikai politikai diskurzus és az amerikai álom eszméje is új értelmet nyert a Trump által vezetett politikai irányvonal alatt.

Trump retorikája, amelyet gyakran vulgárisnak és populistának neveznek, folyamatosan provokálja a közvéleményt, és olyan polarizációt hozott létre, amely az amerikai társadalom számára nehezen kezelhető. Sokak számára a Trump által képviselt ideológia azt az elképzelést sugallja, hogy az amerikai álom nemcsak a kemény munkán alapuló siker eszméje, hanem egy olyan elitista, önző és gyakran elnyomó világkép, amely a társadalmi igazságosságot és a közjó érdekét figyelmen kívül hagyja.

Trump politikai diskurzusának elemzésében fontos megjegyezni, hogy milyen hatással volt a politikai kommunikációra. A hagyományos politikai viták helyett Trump saját, személyes naratíváját hozta létre, amelyet egyaránt jellemzett a folyamatos szembenállás a médiával és a közvéleménnyel. A média, különösen a közösségi hálózatok, kulcsszerepet kaptak Trump politikai stratégiájában, mivel ezek az eszközök lehetővé tették számára, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a választókkal, elkerülve a hagyományos médiumok torzító hatását.

Donald Trump világszemlélete és politikai célkitűzései ugyanakkor sokak számára veszélyes utat képviselnek. Trump a maga módján érvényesítette a politikai populizmus minden jellemzőjét: az ellenségképek felépítése, a hatalom személyre szabott és közvetlen irányítása, valamint a demokratikus intézmények és hagyományok megkérdőjelezése. Mindez a politikai diskurzus mélyebb és szélesebb rétegeiben is nyomot hagyott.

Külön figyelmet érdemel az amerikai álom kérdése a Trump-korszakban. Az amerikai álom, amely évtizedeken keresztül a kemény munka, a lehetőségek és a társadalmi felemelkedés szimbóluma volt, Trump alatt más jelentést nyert. Trump, mint üzletember és politikus, gyakran hivatkozott a sikerre, amelyet a kemény munkával és a szorgalommal lehet elérni, de számos elemző szerint ez a siker sokszor az esélyegyenlőség és a társadalmi mobilitás csökkenésének ára volt. Trump "Make America Great Again" kampánya egy olyan ideálra épített, amely az Egyesült Államok múltbeli dicsőségére alapozva próbálta helyreállítani a nemzet gazdasági és politikai dominanciáját, miközben figyelmen kívül hagyta azokat a rétegeket, amelyek nem osztoztak ebben a "nagy" vízióban.

Trump politikájának megértéséhez elengedhetetlen a populizmus mint jelenség alapos vizsgálata. A populizmus politikai irányvonalaként gyakran az elitet és a hatalmat képviselő csoportokat támadja, miközben azt ígéri, hogy a "nép" érdekében cselekszik. Trump esetében ez az elképzelés szoros kapcsolatban állt a nacionalizmussal és az amerikai kiválóság eszméjével. Az ilyen politikai retorika és gyakorlat különösen vonzó volt azok számára, akik úgy érezték, hogy a hagyományos politikai elit nem képviseli őket, és hogy a gazdasági és társadalmi változások számukra hátrányosak.

Fontos azonban felismerni, hogy Trump politikai öröksége messze túlmutat saját személyén. A politikai diskurzusban való aktív részvétele, a retorikai stratégiái, és a társadalomra gyakorolt hatása mind olyan elemek, amelyek hosszú távon formálhatják az amerikai politikai tájat. Az, hogy Trump milyen mértékben sikerült megerősíteni a populista politikai irányzatokat, és hogyan alakította a politikai színtér szabályait, még évekig éreztetni fogja hatását az Egyesült Államokban és világszerte.

Trump megjelenése az amerikai politikai életben nem csupán egyéni politikai szereplő megjelenése, hanem annak a szélesebb társadalmi és politikai dinamikának a tükröződése is, amely az Egyesült Államokban évtizedek óta zajlik. A populizmus növekvő ereje, a politikai polarizáció és az elitellenesség mind olyan jelenségek, amelyek továbbra is meghatározzák a politikai diskurzust.

Endtext

Hogyan néz ki a valóság a Trump-bolygón?

Donald Trump, mint a világ egyik legismertebb politikai alakja, egy olyan alternatív valóságot épített magának, amely az ő egyéni elképzelésein alapul. Ezt a valóságot nem lehet hagyományos értelemben vett távcsővel látni, mivel az kizárólag a fejében létezik. Trump saját bolygóján él, amely méretét tekintve csupán egy aprócska hely, de olyan hatással bír, amely képes befolyásolni a világ egészét. Bolygója szinte teljesen a saját személyétől függ, és miközben a valós világban az emberek választások során döntenek, addig Trump bolygóján választások már nem léteznek. Az emberek egyetlen dolgot kívánnak: hogy ő örökre maradjon. Mindezt szinte minden nap megerősítik a médiában, ahol a legfontosabb sajtóorgánumok – mint a New York Times vagy a Washington Post – rendre pozitív cikkeket közölnek róla. Trump beszédeit szó szerint, minden egyes szavát árgus szemekkel követik, sőt iskolákban és egyetemeken is tanulmányozzák.

A Trump-bolygón, ha a médiát nézzük, az amerikai emberek szinte kultuszként tisztelik őt. Mindenesetre a mainstream médiában nem csupán róla írnak, hanem mélyen elismerik politikai és társadalmi szerepvállalását. Az elnöki arcképével díszített magazinok és a róla készült laudációk mind azt az érzetet keltik, hogy egy különleges, sőt isteni szereplőről van szó. Mindez odáig vezetett, hogy a Mount Rushmore híres emlékművébe is szeretné belevésni arcát – legalábbis a hírek szerint a Fehér Ház 2019-ben kapcsolatba lépett Dél-Dakota kormányzójával, Kristi Noem-mel, hogy felvetették a Trump-arc szobrászati ábrázolását. Trump saját bevallása szerint a legnagyobb álma az, hogy egy napon az ő arca is a híres hegyre kerüljön.

Ezek a képek nem csupán a médiumokban, hanem a politikai diskurzusban is felerősödnek. A Trump-bolygón a hazugságok és a félrevezetés egy szinte napi gyakorlattá váltak. Az egyre növekvő, elferdített kijelentések és valóságokat tagadó beszédek nem számítanak többé hazugságoknak. Miért? Mert az a valóság, amit Trump mond, saját bolygóján igaznak tekinthető. Egy egyszerű kijelentés, hogy "Trump megnyerte a népszerűségi versenyt", a bolygóján annyit jelent: valóban megnyerte. A valóság átalakulása a mondatok hatására ezen a bolygón mindent elérhet: a másfél millióval többen voltak jelen az ő beiktatásán, mint bárhol másutt. A nyilatkozatok, mint "ez a vírus eltűnik", olyan megerősítést kaptak, hogy a járvány soha nem is volt akkora probléma, mint amekkora a valódi világban.

Egy különösen érdekes epizód volt, amikor Trump a koronavírus járványt kommentálva kijelentette, hogy a vírus eltűnik, ha elég meleg lesz. A különbség az ő bolygóján az volt, hogy a világon kívül a járvány továbbra is tombolva terjedt, míg a Trump-bolygón minden csak egy gyorsan elfelejthető kellemetlenség. A víruskezelés módja is rendkívül eltérő volt: nem kellett tesztelni, mert ha nem tesztelsz, nem találod meg a fertőzött személyeket – így tehát minden gond elhárult.

Az ilyen áramlatok viszont rendkívül veszélyesek lehetnek, különösen akkor, ha a legnagyobb hatalommal rendelkező személy, a világ vezetője, nem képes szembenézni a valósággal. Amikor az elképzelt valóság és a tényleges világ összeütközik, az következményekkel járhat. Trump Ukrajnával kapcsolatos ügye, mely az impeachmenthez vezetett, egy figyelmeztetés, hogy hogyan lehet egy valódi politikai válságot úgy ábrázolni, mintha az nem is létezne, vagy mintha egy teljesen más világban játszódna. Az olyan helyzetek, mint ezek, amikor a vezető egy egészen más valóságban él, rendkívül fontos figyelmeztetéseket adnak számunkra a politika és a hatalom működéséről.

Az a veszély, amit Trump politikai diszkurzusa jelent, az nem csupán egy elnök hazugságaival, hanem a társadalom egészének és a közvélemény manipulálásával is összefonódik. Egy világban, ahol az igazság és a valóság relatív, az emberek elkezdhetik elhinni, hogy mindaz, amit mondanak, valóban igaz. Ebben a vonatkozásban Trump igazi forradalmat hozott: a kommunikáció erejét és hatalmát az ő saját személyes realitásának igazolására használja. A politikai döntések már nem csupán jogi és logikai alapúak, hanem egyfajta mesévé alakítják a valóságot, amelyet elmondanak, és amiben hisznek.